Prím zéta-függvény

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A matematikában a prím zéta-függvény a Riemann-féle zéta-függvény analogonja. Az alábbi sorral definiálható, ami konvergens minden (s)>1-re:

P(s)=pprimek1ps.

Tulajdonságok

A Riemann-féle zéta-függvény Euler-szorzata implikálja, hogy:

logζ(s)=n>0P(ns)n

ami Möbius-inverzióval:

P(s)=n>0μ(n)logζ(ns)n

Ha s tart az egyhez, akkor P(s)logζ(s)log(1s1). Ezt a Dirichlet-sűrűség definíciója használja. Továbbá kiterjeszti P(s)-t a (s)>0 félsíkra, végtelen sok logaritmikus szingularitással azokban a pontokban, ahol ns pólusa vagy zérushelye ζ(s)-nek. A (s)=0 az értelmezési tartomány természetes határvonala, mivel majdnem minden pontjában szingularitása van a függvénynek.

Ha definiáljuk a

an=pkn1k=pkn1k!

sorozatot, akkor

P(s)=logn=1anns.

ami Li 2.7-edik lemmájával ekvivalens.

A prím zéta-függvény az Artin-konstanshoz is kapcsolódik:

lnCArtin=n=2(Ln1)P(n)n

ahol Ln az n-edik Lucas-szám.[1]

Speciális értékei:

s P(s) közelítő értéke OEIS
1 12+13+15+17+111+.
2 0,45224 74200 41065 49850 Sablon:OEIS2C
3 0,17476 26392 99443 53642 Sablon:OEIS2C
4 0,07699 31397 64246 84494 Sablon:OEIS2C
5 0,03575 50174 83924 25713 Sablon:OEIS2C
9 0,00200 44675 74962 45066 Sablon:OEIS2C

Analízis

Integrál

A prím zéta-függvény integrálját végtelentől számítják, mivel pólusa s=1-ben nem teszi lehetővé egy kellemes alsó korlát kitűzését már egyes egész értékekre a ág választása és felvágás nélkül:

sP(t)dt=p1pslogp

A fontosabb értékek megint azok, amelyekre az összeg lassan konvergál:

s p1/(pslogp) közelítő értéke OEIS
1 1,63661632 Sablon:OEIS2C
2 0,50778218 Sablon:OEIS2C
3 0,22120334
4 0,10266547

Derivált

Az első derivált

P(s)ddsP(s)=plogpps

A fontos értékek azok, amikre az integrál lassan konvergál:

s P(s) közelítő értéke OEIS
2 0,493091109 Sablon:OEIS2C
3 0,150757555
4 0,060607633
5 0,026838601

Általánosításai

A Riemann-féle zéta-függvény az egész számok negatív kitevős hatványainak összege, és a prím zéta-függvény a prímek negatív kitevős hatványainak összege. A kettő közötti átmenetet azok a k-prím zéta-függvények adják, amelyekben azoknak az egészeknek a negatív kitevős hatványai adódnak össze, amiknek k, nem feltétlenül különböző prímosztója van:

Pk(s)n:Ω(n)=k1ns

ahol Ω a prímtényezők totális összege.

k s Pk(s) közelítő értéke OEIS
2 2 0,14076043434 Sablon:OEIS2C
2 3 0,02380603347
3 2 0,03851619298 Sablon:OEIS2C
3 3 0,00304936208

A Riemann-féle zéta-függvényben a nevezők osztályozhatók a k index szerint, amivel az előáll, mint a Pk függvények összege:

ζ(s)=1+k=1,2,Pk(s)

Ha a függvény előállításához csak azokat a prímeket használják, amelyek egy rögzített prímre egy adott maradékosztályba esnek, akkor további végtelen sorozatok keletkeznek, amelyek a Dirichlet-féle L-függvény redukciói.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Sablon:Reflist

Fordítás