Poisson-tényező

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Nincs forrás

Poisson-tényező (μ) a szilárd testek mechanikájában használt szám. Egyirányú feszültségi állapotnál (húzott vagy nyomott rúdnál) a keresztirányú alakváltozás és a hosszirányú alakváltozás viszonya. Siméon Denis Poisson (1781-1840) francia matematikus és fizikusról kapta nevét. A Poisson-tényező dimenziónélküli mennyiség, nem jellemzi az anyag rugalmasságát vagy merevségét, csak azt a módot, ahogy alakváltozást szenved. Ha egy izotróp anyagban létezik egy m irány, amelyikben ébredő feszültség σm ≠ 0 (és a többi irányban a feszültség egyenlő nullával), akkor a Poisson tényező:

μ=εnεm

ahol: ε – az alakváltozás, n – tetszőleges, m-re merőleges irány.

Ha egy d átmérőjű, L hosszúságú rudat meghúzunk, úgy hogy az erő irányába ΔL értékkel megnyúlik, az átmérő csökkenését így számíthatjuk ki:

Δd=dμΔLL

Ez a képlet kis alakváltozásoknál érvényes. Jelentősebb alakváltozásoknál az alábbi egyenlet pontosabb értéket ad (feltéve, hogy μ=const):

Δd=d(1(1+ΔLL)μ)

A fenti képletek lehetőséget adnak a Poisson-tényező közvetlen mérésére statikus szakítópróba segítségével, bár a fellépő kis alakváltozások nem tesznek lehetővé pontos méréseket.

A Poisson tényezővel lehet kifejezni az összefüggést az E rugalmassági modulus és a G nyírási rugalmassági modulus között:

G=E2(1+μ)

A ΔV/V fajlagos térfogatváltozás egyirányú feszültségállapot alatt az alábbi képlettel számítható:

ΔVV=(12μ)Δll.

A Poisson tényező értékére fennáll (kivétel az auxetikus anyagok):

0<μ<12

μ=0,5 esetén az alakváltozásnál a test térfogata nem változik. A szokásos anyagoknál a Poisson-tényező 0,1 és 0,4 közötti értéket vesz fel. Néhány anyag Poisson-tényezője:

Kapcsolata más rugalmas jellemzőkkel

Sablon:Navbox

Átszámítási képletek (nyitható táblázat)
Homogén izotróp tulajdonságú anyagok tulajdonságai kiszámíthatóak, ha legalább két másik tulajdonságuk ismert
(λ,G) (E,G) (K,λ) (K,G) (λ,ν) (G,ν) (E,ν) (K,ν) (K,E) (M,G)
K= λ+2G3 EG3(3GE) λ(1+ν)3ν 2G(1+ν)3(12ν) E3(12ν) M4G3
E= G(3λ+2G)λ+G 9K(Kλ)3Kλ 9KG3K+G λ(1+ν)(12ν)ν 2G(1+ν) 3K(12ν) G(3M4G)MG
λ= G(E2G)3GE K2G3 2Gν12ν Eν(1+ν)(12ν) 3Kν1+ν 3K(3KE)9KE M2G
G= 3(Kλ)2 λ(12ν)2ν E2(1+ν) 3K(12ν)2(1+ν) 3KE9KE
ν= λ2(λ+G) E2G1 λ3Kλ 3K2G2(3K+G) 3KE6K M2G2M2G
M= λ+2G G(4GE)3GE 3K2λ K+4G3 λ(1ν)ν 2G(1ν)12ν E(1ν)(1+ν)(12ν) 3K(1ν)1+ν 3K(3K+E)9KE