Pettyes harcsa
A pettyes harcsa, pettyes törpeharcsa vagy csatornaharcsa[1] (Ictalurus punctatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj.[2]
Észak-Amerika fontos tógazdasági haszonhala, amelyet Dél-Amerika több országában és Európában is tenyésztenek. Magyarországra már több importált állománya került, valamint zárt üzemi körülmények között szaporítják is. Meghonosodására azonban nincs sok esély, mert a hideget rosszul tűri, ezért a tenyésztelepről kiszabadult példányaival vagy eseti jelleggel telepített horgászhalként lehet vele találkozni a mesterséges horgásztavakban.
Előfordulása
A pettyes harcsa Észak-Amerika legelterjedtebb harcsája. Missouri, Iowa, Nebraska, Kansas és Tennessee államok hivatalos hala. Az Amerikai Egyesült Államokban kedvelt horgászhal, hiszen évente nyolcmillióan horgásznak a fajra. A pettyes harcsa horgászatának népszerűsége fellendítette a haltenyésztést az államokban.
A pettyes harcsa őshonos halként a nearktikus övezetet részesíti előnyben. Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államok északi és keleti részein, és Mexikó egyes északi részein található meg. A halat Európába (Magyarország, Csehország, Románia, Ciprus stb.) és Malajziába is betelepítették. A hal többféle vízben megél, kisméretű- vagy nagyobb folyókban, vízgyűjtőkben, természetes tavakban és kisebb mesterséges vizekben is. Kanadában az elterjedési területe csak a Nagy-tavakra és a Nipigon-tótól délre fekvő vizekre korlátozódik.Sablon:Refhely
Magyarországra 1975 óta több importált állománya került, melyet zárt, üzemi körülmények között továbbtenyésztettek. A viszonylagosan nagy vízhőmérsékleti igénye miatt, magyarországi meghonosodására nincs sok esély. A Dunából azonban már kifogtak valószínűleg egy halgazdaságból kiszabadult példányát, és eseti jelleggel telepített horgászhalként mesterséges vizekben is találkozhatnak vele a horgászok.[3][4]
Hasonló fajok
Legjobban hasonlít hozzá a kék harcsa, mellyel könnyen összetéveszthetőek, ráadásul Észak-Amerikában még az élőhelyük is fedi egymást. Megkülönböztethetőségüket az eltérő színezetük adja, hiszen az elnevezéséből adódóan a kék harcsa színvilága szürkéskék és testén nincsenek foltok. További támpont, hogy a farok alatti úszójában a kék harcsának harminc feletti sugár található. A Magyarországon is megtalálható fajok közül a törpeharcsához és a fekete törpeharcsához hasonlít talán a legjobban, de azok anális úszójában a sugarak száma 23 alatt marad. A pettyes harcsa testén fiatal korban a névadásban is jelentkező apró sötét pettyek találhatók és a farokúszója mélyen bemetszett, ezzel szemben a törpéké négyzet alakú. Jól megkülönböztető az európai harcsától, mivel e fajnak nincs zsírúszója és az afrikai harcsának meg jóval hosszabb a hátúszója.Sablon:Refhely
Azonosítása határozóképlettel
A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a pettyes harcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[5]
| Tudományos név | Magyar név | pikkelyképlet | garatfogképlet | úszósugár hátúszó | úszósugár farokalatti |
|---|---|---|---|---|---|
| Ictalurus punctatus | Pettyes harcsa | - | - | I/6 | I/23-26 |
| Silurus glanis | Európai harcsa | - | - | I/2-4 | I/77-92 |
| Ameiurus nebulosus | Törpeharcsa | - | - | I/6(7) | I/17-23 |
| Ameiurus melas | Fekete törpeharcsa | - | - | I/6(7) | I/17-22 |
| Clarias gariepinus | Afrikai harcsa | - | - | 61-79 | 45-60 |
| Lota lota | Menyhal | - | - | D1:9-16, D2:60-93 | 60-85 |
Megjelenése
E halfaj szaglása és ízlelőképessége igen fejlett. Annyira kifinomult a szaglása, hogy az aminosavat 1/100 milliomod részből is érzékeli. A pettyes harcsának nemcsak a nyelvén, hanem az egész testén is vannak ízlelőbimbók. Az ízlelőbimbók sűrűsége igen nagy a 4 pár bajuszszálán (körülbelül 25 ízlelőbimbó van egy négyzetmilliméteren). E két fejlett képességének köszönhetően a pettyes harcsa könnyen rátalál táplálékára a sötét, állott, iszapos vízben is.
A pettyes harcsa átlagos testtömege a 4,5 kilogramm, természetes vizekben nem ritkák a 9 kilogrammos példányok. A legnagyobb kifogott pettyes harcsák 18-23 kilogrammot is nyomtak. A rekord súlyú pettyest Dél-Karolina államban, a Santee-Cooper Reservoirban jegyezték fel, ez 1964. július 7-én történt és a hal 27 kilogrammos volt.Sablon:Refhely
A hal testtömege és a hossza közötti növekedés nemlineáris. A kapcsolat a hossz (L, cm-ben) és a súly (W, kg-ban) között hasonlóan más halfajokhoz leírható az alábbi képlettel:
A b értéke a halfajoknál általában 3.0, az érték azt a hosszúságot mutatja, amikor a hal eléri az 1 kg-os átlagos súlyt. A pettyes harcsa b = 3,2293 értéke a többi haltól valamivel magasabb, az centiméteres értéknél éri el.[6]
Életmódja
Eredeti élőhelyein állóvizekben és a folyóvizek alföldi szakaszain is megtalálható. Életmódja eltér az Európában már meghonosodott törpeharcsákétól, hiszen nem az iszapos aljzatú, hanem a kavicsos, kemény aljzatú víztereket részesíti előnyben. A fiatalok kisebb vízi gerincteleneket fogyasztanak. Kifejlett korban növényi eredetű táplálékot sem veti meg, de étlapjának jelentős részét fenéklakó gerinctelenek, vízi rovarok, rákok, kishalak adják.Sablon:Refhely
Szaporodása
Áprilistól augusztusig ívik, az ideális a 21-29 Celsius-fokos vízhőmérséklet mellett. A pettyes harcsa alámosott partszakaszok mélyedéseibe vagy a kavicsok közé rakja ikráit, hogy az áramlás ne sodorja el őket. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat. A hím őrzi a lerakott ikrákat, páros úszóival folyamatosan friss vizet hajtva rájuk.Sablon:RefhelySablon:Refhely
Horgászata
A horgászok körében népszerű sporthal. Fogása nagy élményt jelent és a zsákmány húsa is ízletes. Fenéklakó életmódja miatt a fenekező készség lehet a jó választás. Mindenevő, ezért csalinak szóba jöhet növényi eredetű csali például a kukorica és természetesen a harcsázásnál megszokott csalik így a csirkehús, a kishal, a pióca és a csokorba fűzött giliszta. Úszói erősen szúrnak, ezért ha kézbe vesszük célszerű kesztyűt húzni.Sablon:Refhely
Galéria
A képeken jól látható, hogy elsősorban a kavicsos meder az igazi élettere.
 |
 |
 |
 |
Jegyzetek
Források
- Sablon:Hely Sablon:Cite web
- Sablon:Hely Sablon:Cite web
- Sablon:Hely Sablon:Cite web
- Sablon:Hely Sablon:Cite web