Palacsintagráf
Sablon:Gráf infobox A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy Pn palacsintagráf, avagy n-palacsintagráf olyan egyszerű, irányítatlan, hurokmentes gráf, melynek csúcshalmaza az 1,2,...,n számok permutációinak (sorbaállításainak) halmaza. Két permutáció között akkor húzódik él, ha az egyik tranzitív módon átvihető a másikba egy kezdőszeletének megfordításával (prefix reversal).
A palacsintarendezés (pancake sorting) az a matematikai probléma, melynek során különböző méretű palacsintákból álló oszlopot nagyság szerinti sorba rendeznek oly módon, hogy az oszlopba bárhol beszúrható egy fordítólapát, és az összes fölötte lévő palacsinta megfordítható vele. A palacsintarendezési probléma és a palacsintagráf átmérőjének meghatározása egymással ekvivalens.[1]
A Pn palacsintagráf reguláris, csúcsainak száma n!, fokszáma n − 1.
Az n méretű palacsintagráf, Pn rekurzívan előállítható a Pn−1 palacsintagráf n kópiájából oly módon, hogy az {1, 2, …, n} halmaz más-más elemét fűzzük hozzá az egyes kópiákhoz.
Eredmények
A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf szuperösszefüggő és hiperösszefüggő.[2]
A palacsintagráf girthparamétere:
A Pn palacsintagráf γ(Pn) génuszáról elmondható, hogy:[4]
Színezése
A palacsintagráfok színezésével kapcsolatban a következő eredmények ismertek.
A Pn (n ≥ 3) palacsintagráf totális kromatikus száma , élkromatikus száma .[5]
A palacsintagráf (n−1)-színezésére és totális n-színezésére hatékony algoritmus ismert.[5]
A kromatikus számra a következő korlátok adhatók:
Ha , akkor
ha , akkor
ha , akkor
A következő táblázat alacsony n-ekre a palacsintagráfok kromatikus számának konkrét értékeit tárgyalja.
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 2 | 3 | 3 | 4 | 4 | 4? | 4? | 4? | 4? | 4? | 4? | 4? | 4? | 4? |
Köreinek száma
A Pn (n ≥ 3) palacsintagráfban minden esetben található l hosszúságú kör, ahol (de 3, 4 és 5 hosszúságú körök nem).[6] Ebből az is következik, hogy a gráf rendelkezik Hamilton-körrel, és bármely két csúcsa összeköthető Hamilton-úttal.
A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 6 hosszúságú köreiről elmondható, hogy minden csúcs egyetlen 6-körbe tartozik, melyekből a gráf összesen független (csúcsdiszjunkt) darabot tartalmaz.[7]
A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 7 hosszúságú köreiről elmondható, hogy minden csúcs pontosan 7 hosszúságú körbe tartozik, melyekből a gráf összesen különböző darabot tartalmaz.[8]
A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 8 hosszúságú köreiről elmondható, hogy ezekből a gráf összesen különböző darabot tartalmaz, melyekből maximálisan független 8-kör választható ki.[7]
Átmérője
A palacsintarendezési probléma és a palacsintagráf átmérőjének („palacsintaszám”) meghatározása egymással ekvivalens. A palacsintaszám meghatározásának egyik fő nehézsége a palacsintagráf komplikált körszerkezetében rejlik.
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 0 | 1 | 3 | 4 | 5 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
A palacsintaszám, tehát az Sablon:Math palacsintát tartalmazó oszlop rendezéséhez mindig elégséges, minimális átfordítások száma és (kb. és ) között van, de a pontos érték nem ismert.[9]
1979-ben Bill Gates és Christos Papadimitriou[10] felső korlátot igazolt. Ezt 30 évvel később -re javította a University of Texas at Dallas egyetem Hal Sudborough által vezetett kutatócsoportja.[11] (Chitturi et al., 2009[12]).
2011-ben Laurent Bulteau, Guillaume Fertin és Irena Rusu[13] bebizonyították, hogy egy adott palacsintaoszlop rendezéséhez szükséges legrövidebb átfordítás-sorozat megtalálása NP-nehéz feladat.
Égetettpalacsinta-gráf
Az égetettpalacsinta-problémaként (burnt pancake problem) ismert változatban a palacsinták alja megégett, és a rendezés végén minden palacsintának az égett oldalával alul kell elhelyezkednie. Az égetettpalacsinta-gráf ennek a problémának a gráf-reprezentációja: az előjeles permutációban ha az i palacsinta égett oldalával felfelé van, akkor a permutációban az i helyén az i` negatív elem szerepel.
A égetettpalacsinta-gráf reguláris, rendje (csúcsainak száma) , fokszáma .
Erre a változatra David S. Cohen (David X. Cohen) és Manuel Blum 1995-ben a következő állítást igazolták: (ahol a felső korlát csak -től válik igazzá).[14]
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 1 | 4 | 6 | 8 | 10 | 12 | 14 | 15 | 17 | 18 | 19 | 21 |
Az égetettpalacsinta-gráf girthparamétere:[3]
- .
Alkalmazásai
A palacsintagráfok számos érdekes tulajdonsággal rendelkeznek – szimmetrikus és rekurzív szerkezetük (Cayley-gráfok, ezért csúcstranzitívek), szublogaritmikus fokszámmal és átmérővel rendelkeznek és relatíve ritkák (pl. a hiperkockagráfokhoz képest), ezért a permutáló csillaggráfok mellett a párhuzamos számítógépek hálózati összeköttetéseinek modelljeként komoly érdeklődés tárgyát képezik.[4][15][16][17] Hálózati összeköttetések modelljeként tekintve a palacsintagráfokra, a gráf átmérője a kommunikációs késleltetést reprezentálja.[18][19]
A palacsinta-megfordításnak biológiai aspektusai is vannak, a genetikai vizsgálatok területén. Az evolúciós változások egyik fajtájában az egyed DNS-ének valamely szakasza megfordul, ami az égetettpalacsinta-problémával analóg.
Egyéb palacsintagráf-osztályok
Az eredeti palacsintarendezési problémánál és az égetettpalacsinta-problémánál is a kezdőszelet megfordítása (prefix reversal) volt a művelet, amivel az egyik permutációból el lehetett jutni a másikba. Ha megengedjük a nem prefixált fordításokat is (a „két fordítólapátos” eset), akkor összesen négy palacsintagráf-osztály határozható meg. Minden palacsintagráf beágyazható a saját osztályába tartozó bármely magasabb rendű gráfba.[3]
| Név | Jelölés | Magyarázat | Rend | Fokszám | Girth (ha n>2) |
|---|---|---|---|---|---|
| előjel nélküli kezdőszelet-megfordítási gráf (unsigned prefix reversal graph) |
Az eredeti palacsintarendezési probléma | ||||
| előjel nélküli megfordítási gráf (unsigned reversal graph) |
Az eredeti probléma két spatulával | ||||
| előjeles kezdőszelet-megfordítási gráf (signed prefix reversal graph) |
Az égetettpalacsinta-probléma | ||||
| előjeles megfordítási gráf (signed reversal graph) |
Az égetett probléma két spatulával |
További információk
Jegyzetek
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Sablon:Cite journal
- ↑ 4,0 4,1 Sablon:Cite journal
- ↑ 5,0 5,1 Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 7,0 7,1 Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ David S. Cohen, Manuel Blum: On the problem of sorting burnt pancakes. In: Discrete Applied Mathematics. 61, Nr. 2, 1995, S. 105–120. DOI:10.1016/0166-218X(94)00009-3.
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Kumar, V., Grama, A., Gupta, A., Karypis, G.: Introduction to Parallel Computing: Design and Analysis of Algorithms. Benjamin/Cummings (1994)
- ↑ Quinn, M.J.: Parallel Computing: Theory and Practice, second edition. McGrawHill (1994)