Normalizáló állandó

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A normalizáló állandó koncepciója a valószínűségszámítás és a matematika egyes területeiről származik.

Meghatározás

A normalizáló állandó egy konstans, mellyel megszorozva egy sehol-sem-negatív függvény, annak görbe alatti területe 1 lesz. Más szavakkal a normalizáló konstans az egységnyi integrálértéket biztosítja. Például ezzel előállítható a sűrűségfüggvény, vagy a tömegfüggvény.[1][2]

Példák

Ha például definiáljuk a:

p(x)=ex2/2,x(,) függvényt, akkor kapjuk:
p(x)dx=ex2/2dx=2π,

Ha φ(x) függvényt a következőképpen definiáljuk:

φ(x)=12πp(x)=12πex2/2

akkor

φ(x)dx=12πex2/2dx=1

φ(x) függvény a sűrűségfüggvény.[3] Ez a standard normális eloszlás sűrűsége (a standard azt jelenti, hogy a középérték=0, a szórásnégyzet=1). A 12π konstans a p(x) függvény normalizáló állandója. Hasonlóképpen:

n=0λnn!=eλ,

és így:

f(n)=λneλn!

a valószínűségi tömegfüggvény a nem negatív egészek tartományában.[4] Ez a Poisson-eloszlás tömegfüggvénye λ várható értékkel. A Boltzmann-eloszlás parametrizált normalizáló állandója központi szerepet játszik a statisztikus mechanikában. Ebben a kontextusban normalizáló állandót partíció függvénynek hívják.

Nem sztochasztikus folyamatokkal kapcsolatos felhasználás

Az Legendre-polinomok jellemezhetők ortogonalitással, tekintettel az egyenletes mérésre a [-1,1] intervallumban. Az a szorzótényező, mellyel 1 értékűvé válik a polinom, az a normalizáló állandó. Ortonormális függvények is normalizálhatók:

fi,fj=δi,j

tekintettel egy belső szorzatra: <fg>.

Az 1/√2 konstans segítségével létrehozhatók hiperbolikus függvények ( hiperbolikus szinusz és a hiperbolikus koszinusz) a hiperbolikus háromszög oldalaiból.

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

  1. Continuous Distributions at University of Alabama.
  2. Feller, 1968, p. 22.
  3. Feller, 1968, p. 174.
  4. Feller, 1968, p. 156.