Malondialdehid
Sablon:Chembox A malondialdehid (MDA) szerves vegyület, képlete Sablon:Chem. Színtelen, reakcióképes vegyület, mely enolként fordul elő.[1] Előfordul a természetben, és az oxidatív stressz markere.
Szerkezet és szintézis
A malondialdehid főképp enolként létezik:[1]
Szerves oldószerekben a cisz-izomer gyakoribb, vízben a transz-izomer. Az egyensúly gyors, számos célra nincs következménye.
Laboratóriumban in situ acetáljának, a malondialdehiddel ellentétben stabil 1,1,3,3-tetrametoxipropánnak hidrolízisével állítható elő.[1] Könnyen deprotonálható a 245 °C olvadáspontú nátrium-enolát képződésével.
Bioszintézis, reakciókészség
A malondialdehid többszörösen telítetlen zsírsavak lipidperoxidációjakor keletkezik.[2] A tromboxán A2-szintézis gyakori terméke, melyben a ciklooxigenáz 1 vagy 2 arachidonsavat bont prosztaglandin H2-vé trombociták és számos más sejttípus és szövet révén. E terméket alakítja át a tromboxán-szintáz tromboxán A2-vé, 12-hidroxiheptadekatriénsavvá és malondialdehiddé.[3][4] Ezenkívül átrendeződhet nem enzimatikusan 8-cisz- és 8-transz-12-hidroxieikozaheptaénsav keverékévé, malondialdehid keletkezésével.[5] A lipidperoxidáció mértéke a malondialdehid szövetekben lévő mennyiségével becsülhető.[2]
A reaktív oxigénszármazékok a többszörösen telítetlen zsírsavakat bontják, malondialdehidet adva.[6] Ez reakciókész aldehid, és egyike a sok reaktív elektrofil anyagnak, mely toxikus stresszt okoz a sejtekben, és kovalens fehérjeadduktumokat (lipoxidációs végtermékeket, ALE) képezve a glikációs végtermékekhez (AGE) hasonlóan.[7] Az aldehid termelése az oxidatív stressz mértékét becslő biomarker lehet.[8][9]
A malondialdehid reagál a DNS-ben lévő dezoxiadenozinnal és dezoxiguanozinnal, DNS-adduktumokat, főképp mutagén M1G-t alkotva.[10] Az arginin guanidincsoportja kondenzálódik a malondialdehiddel 2-aminopirimidineket adva.
A humán ALDH1A1 aldehid-dehidrogenáz képes malondialdehid oxidációjára.
Analízis
A malondialdehid és más tiobarbiturát-reaktív vegyületek 2 tiobarbitursav-ekvivalenssel kondenzálódnak spektrofotometriailag elemezhető fluoreszcens vörös származékot adva.[1][11] Az 1-metil-2-fenilindol szelektívebb reagens.[1]
Veszélyek és patológia
A malondialdehid reaktív, potenciális mutagén.[12] Hevített étolajokban, például napraforgó- és pálmaolajban is jelen van.[13]
Keratoconusos és bullás keratopátiás betegek szaruhártyáiban egy tanulmány szerint magasabb a malondialdehid-szint.[14] Az MDA megtalálható osteoarthritises betegek ízületeiben is.[15]
A malondialdehid-szintek figyelembe vehetők (a lipidperoxidáció markereként) a spermiumok membránsérülésének mértékének kimutatására. Ez fontos, mivel az oxidatív stressz a membránviszkozitás, a permeabilitás és a spermium funkciójának befolyásolása révén befolyásolhatja a spermaműködést.[16]
Jegyzetek
Fordítás
Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 Sablon:Cite book
- ↑ 2,0 2,1 Sablon:Cite journal
- ↑ J. Biol. Chem. 248:5673; 1973
- ↑ Proc. Natl. Acad. Sci. USA 71:3400; 1974
- ↑ Prostaglandins Other Lipid Mediat. 1998 Jun;56(2-3):53-76
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal