Listaszínezés

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A K3,27 teljes páros gráf egy listaszínezése csúcsonként három színnel. A három középső csúcsnak bármilyen színeket is választunk, a külső 27 csúcs valamelyikét nem sikerül majd kiszínezni, amiből sejthető, hogy a K3,27 listakromatikus száma legalább 4.

A gráfelméletben a listaszínezés a gráfok színezésének egy fajtája, ahol a gráf csúcsaihoz adott elemszámú listákról választott színeket rendelnek. Az 1970-es években egymástól függetlenül Vizing[1] és Erdős–Rubin–Taylor[2][3][4] vezette be.

Definíció

Egy G gráf minden vV(G) csúcsához legyen adott egy L(v) színlista. Ekkor a listaszínezés olyan kiválasztási függvény, ami minden v csúcsot egy az L(v) listán szereplő színhez rendel. Ahogy a gráfok színezésénél megszokott, a listaszínezésnél is általában a „jó” színezéseket vesszük figyelembe, tehát ahol az egy élre illeszkedő csúcsok nem azonos színűek.

A G gráf ch(G)-vel jelölt listakromatikus száma vagy listaszínezési száma az a legkisebb k pozitív egész szám, amire fennáll, hogy akárhogyan adunk meg a csúcsokhoz olyan L(v) listákat, amikre L(v)k teljesül, G színezhető lesz az adott listákról.

Egy G gráf pontosan akkor k-listaszínezhető (k-choosable, k-list-colorable), ha a csúcsokhoz k színből álló listák tetszőleges hozzárendeléséhez tartozik jó listaszínezés. A G gráf ch(G)-vel jelölt listakromatikus száma vagy listaszínezési száma (choosability, list colorability, list chromatic number) az a legkisebb k pozitív egész szám, amire fennáll, hogy G k-listaszínezhető.

Általánosabban, ha egy f függvény minden v csúcshoz egy f(v) pozitív egész számot rendel, a G gráf f-listaszínezhető, ha létezik listaszínezése, bárhogy is rendelünk minden v csúcshoz egy f(v) színből álló listát. Amennyiben f(v)=k a gráf minden v csúcsára, az f-listaszínezhetőség megegyezik a k-listaszínezhetőséggel.

Tulajdonságok

Egy G gráfra jelölje χ(G) a gráf kromatikus számát, Δ(G) pedig G maximális fokszámát. Ekkor a ch(G) listakromatikus számára a következők igazak.

  1. ch(G) ≥ χ(G). Egy k-listaszínezhető gráfnak mindig van olyan listaszínezése, amiben minden csúcshoz ugyanazt a k színből álló listát rendeljük, ami egybeesik a szokásos k-színezéssel.
  2. ch(G) nem korlátozott a kromatikus szám függvényében, tehát nincs olyan f függvény, melyre ch(G) ≤ f(χ(G)) tetszőleges G gráfra. Ahogy a teljes páros gráf példája mutatja, léteznek olyan gráfok, melyekben χ(G) = 2 de ch(G) tetszőlegesen nagy.[5]
  3. ch(G) ≤ χ(G) ln(n), ahol n a G csúcsainak száma.[6][7]
  4. ch(G) ≤ Δ(G) + 1.[1][2]
  5. ch(G) ≤ 5, ha G síkbarajzolható gráf.[8]
  6. ch(G) ≤ 3, ha G páros síkbarajzolható gráf.[9]

Listaszínezési tételek

Tétel: Tetszőleges G gráfra igaz, hogy a ch(G)χ(G), ahol χ(G) a G gráf kromatikus száma.

Bizonyítás: Ha minden lista azonos, az éppen azt jelenti, hogy G színezhető annyi színnel, amennyi a listákon szerepel. Ebből adódik, hogy egyforma listák esetén a listaméret legalább χ(G) legyen ahhoz, hogy a gráf színezhető legyen az adott listákról.

Tétel: Tetszőleges G gráfra ch(G)Δ(G)+1, ahol Δ(G) a G gráf maximális fokszámát jelöli.

Bizonyítás: Színezzük a csúcsokat a mohó algoritmus segítségével. Ezt olyan módon tehetjük meg, hogy egy adott csúcs listájáról tetszőlegesen választunk egy olyan színt, amely a szomszédságában még nem fordult elő. Mivel minden csúcs szomszédsága legfeljebb Δ(G), ha minden listán legalább eggyel több szín van, akkor az eljárás végigfut.

Tétel: Minden k2 pozitív egészhez létezik olyan G páros gráf, amire ch(G)>k.

Bizonyítás: Tekintsük a G=K(2k1k),(2k1k) teljes páros gráfot! Megmutatjuk, hogy megadhatók olyan k elemű listák, amikről választva G nem színezhető jól. Vegyük a színeknek egy 2k-1 elemű halmazát, amelyekből pontosan (2k1k) különböző k elemű lista készíthető, amiket rendeljünk hozzá a K(2k1k),(2k1k) gráf mindkét színosztályának pontosan egy csúcsához. Most megmutatjuk, hogy ezen listákról nem adható a gráf csúcsainak jó színezése. Indirekt tegyük fel, hogy mégis létezik jó színezés. Ekkor a gráf csúcsainak egyik maximális független halmazának színezésében legalább k színt kellett használnunk, hiszen ha legfeljebb (k-1)-et használtunk volna, akkor lenne k olyan szín, amelynek egyikét sem használtuk itt, azonban ez a k szín éppen az adott független halmaz egyik pontjához rendelt színlista k eleme, így a pontot nem színezhettük volna szabályosan. Ugyanígy a másik maximális független halmazra. Mivel a két független halmaz között minden lehetséges él be van húzva, ezért legalább 2k különböző színük kellene legyen. Ez azonban nem lehetséges, mert feltettük, hogy 2k-1 különböző színünk van. Így K(2k1k),(2k1k) nem színezhető az adott listákról.

Példa

K3,3 teljes páros gráf

Tekintsünk egy több szempontból is nevezetes gráfot, K3,3-at!

Állítás: ch(K3,3)>χ(K3,3)

Bizonyítás: Megmutatjuk, hogy alkalmas választással adhatók K3,3 csúcsainak olyan listák, amelyekről a gráf nem színezhető jól. Esetünkben legyenek a csúcsok a, b, c, d, e, f, ahol a, b, c és d, e, f alkossa a két színosztályát a gráfnak. A listák legyenek: L(a)=L(d):={1,2}, L(b)=L(e):={1,3}, L(c)=L(f):={2,3}. Próbáljuk színezni a gráfot a fenti listák segítségével. Feltehetjük, hogy a színe 1 lesz. Ekkor e csúcs színe 3, továbbá c csúcsé 2. Ekkor azonban d-t már nem tudjuk a-tól és c-től is különbözőre kiszínezni. Ezzel az állítást beláttuk.

Listaszínezési sejtés

Sejtés: Ha G élgráf, akkor ch(G)=χ(G).

Máig megoldatlan a kérdés, azonban létezik egy speciális esete, amit Fred Galvin bizonyított és tartalmazza az úgynevezett Dinitz-problémát.

Galvin tétele

Tétel: Ha G páros gráf, akkor ch(L(G))=χ(L(G)).

Megjegyzés: L(G) jelöli a G gráf élgráfját.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

  1. 1,0 1,1 Sablon:Citation
  2. 2,0 2,1 Erdős, P.; Rubin, A. L.; Taylor, H. (1979). Choosability in graphs Sablon:Wayback. In Proc. West Coast Conference on Combinatorics, Graph Theory and Computing, Arcata, Congr. Num. 26, 125–157.
  3. Gutner, Shai (1996). The complexity of planar graph choosability. Discrete Math. 159(1):119–130.
  4. Jensen, Tommy R.; Toft, Bjarne (1995). Graph coloring problems. New York: Wiley-Interscience. Sablon:ISBN.
  5. Sablon:Citation.
  6. Sablon:Citation Sablon:Wayback Sablon:Cite web
  7. Sablon:Citation Sablon:Wayback Sablon:Cite web
  8. Sablon:Citation
  9. Sablon:Citation