Liouville-függvény

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvényen = 104-ig. A jól látható oszcilláció a Riemann-féle zéta-függvény első nem triviális gyökére utal
Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvénye n = 107-ig. Az oszcillációk skálainvariánsak

A számelméletben a Liouville-függvény egy fontos számelméleti függvény, amit Joseph Liouville-ről neveztek el. Ha n pozitív egész, akkor λ(n) definíciója:

λ(n)=(1)Ω(n),

ahol a nagy omega függvény n prímosztóinak száma multiplicitással számolva.Sablon:OEIS.

λ teljesen multiplikatív, mivel Ω(n) teljesen additív, vagyis Ω(ab) = Ω(a) + Ω(b). Az egynek nincsenek prímosztói, ezért Ω(1) = 0, így λ(1) = 1. A Liouville-függvény eleget tesz a következő azonosságnak:

d|nλ(d)={1ha n négyzetszám,0egyébként.

A Liouville-függvény Dirichlet-inverze a Möbius-függvény abszolútértéke.

Sorok

A Liouville-függvény Dirichlet-sora kapcsolódik a Riemann-féle zéta-függvényhez:

ζ(2s)ζ(s)=n=1λ(n)ns.

Lambert-sora:

n=1λ(n)qn1qn=n=1qn2=12(ϑ3(q)1),

ahol ϑ3(q) a Jacobi-féle thetafüggvény.

Megcáfolt sejtések

Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvényének negatívjának grafikonja n = 2 × 109-ig. A zöld vonal mutatja azt a tartományt, ahol a Pólya-sejtés nem teljesül; a kék görbe az első Riemann-féle gyök hozzájárulását mutatja az oszcillációhoz

A Pólya-sejtés Pólya Györgytől származik 1919-ből. Legyen

L(n)=k=1nλ(k).

A sejtés azt állítja, hogy L(n)0 minden n > 1. Ezt azóta megcáfolták. A legkisebb ellenpélda n = 906150257, amit Minoru Tanaka fedezett fel 1980-ban. Azóta megmutatták, hogy L(n) > 0,0618672√n végtelen sok n-re,[1] míg L(n) < −1,3892783√n végtelen sok pozitív n-re.

A kapcsolódó összeg

T(n)=k=1nλ(k)k.

Sokáig nyitott kérdés volt, hogy T(n) ≥ 0 egy elég nagy nn0-ra. Ennek felvetését sokszor Turán Pálnak tulajdonítják, tévesen. Ezt Haselgrove cáfolta meg 1958-ban, megmutatva, hogy T(n) végtelen sokszor negatív. Az ellenkező eredmény a Riemann-sejtést is bebizonyította, ahogy Turán Pál levezette.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Fordítás

  1. P. Borwein, R. Ferguson, and M. J. Mossinghoff, Sign Changes in Sums of the Liouville Function, Mathematics of Computation 77 (2008), no. 263, 1681–1694.