Larson–Miller-paraméter

A Larson–Miller-paraméter egy eszköz arra, hogy megjósolja egy anyag élettartamát az idő és a hőmérséklet függvényében, felhasználva egy korrelatív megközelítést, mely az Arrhenius-egyenleten alapul.

Az egyenlet értékét rendszerint az LMP=T(C + log t) fejezi ki, ahol C egy, az anyagra jellemző állandó, és általában 20 közeli érték, t az idő órákban és T a hőmérséklet Kelvin-fokokban.

A tartósfolyás-stressztörés értéket a magas hőmérsékletű tartósfolyás-ellenálló ötvözetek esetén gyakran tervezik a stressztörés folyamattal szemben a töréshőmérséklet kombinációval.

Az egyik legáltalánosabban használt idő–hőmérséklet paraméter a Larson–Miller(L.M.)-paraméter, melynek általános alakja:

$P(L.M.)=T[\log t_r+C]$ ahol

T = hőmérséklet, K vagy °R

$t_r$ = stressztörésidő, h

C = állandó, rendszerint 20 közeli

Az L.M.-paraméter szerint egy adott stressz-szinten a stressztörésidő plusz egy konstans (20 nagyságrendjében), szorozva a hőmérséklettel (Kelvinben vagy Rankine-ban), egy adott anyagra nézve állandó.

Kapcsolódó szócikkek

• Tartósfolyás
• http://thayer.dartmouth.edu/defmech/ Sablon:Wayback
• http://areeweb.polito.it/ricerca/creepanalysis/ Sablon:Wayback

Irodalom

• Sablon:CitLib
• Sablon:CitLib