Lényeges szingularitás
A komplex analízisben egy függvény lényeges szingularitása egy erős szingularitás, azaz olyan hely, aminek közelében a függvény furcsán viselkedik. A viselkedést analitikus esetben a nagy Picard-tétel írja le. A szingularitások harmadik fajtája a megszüntethető szingularitás és a pólus mellett.
Formális leírás


Legyen U a C nyílt részhalmaza, és a az U egy eleme, továbbá f : U \ {a} → C holomorf függvény. Az a pont lényeges szingularitása az f függvénynek, ha szingularitása, de nem megszüntethető és nem is pólus.
Például az f(z) = e1/z függvénynek lényeges szingularitása van a z = 0 helyen.
Alternatív megfogalmazás
A következőkben a komplex szám, és az f(z) függvény nem értelmezhető a-ban, de egy U környezetében igen; továbbá a minden környezetének nem üres a metszete U-val.
Ha a : és határértékek egyike sem létezik, akkor a szingularitás lényeges.
Holomorf esetben a lényeges szingularitás környékén a Casorati–Weierstrass-tétel és a nagy Picard-tétel szerint viselkedik. Ezek azt mondják ki, hogy a lényeges szingularitás minden környezetében legfeljebb egy kivétellel minden érték fel van véve, mégpedig végtelenszer.
A lényeges szingularitás jellemzője, hogy a szingularitás körüli Laurent-sornak végtelen sok negatív fokú tagja van, azaz a lényegi rész végtelen sok tagból áll. Egy kapcsolódó definíció szerint ha van egy pont, ahol az egyik deriváltja sem konvergál egy határértékhez, ha tart -hoz, akkor lényeges szingularitása az függvénynek.[1]
Jegyzetek
Források
- Lars V. Ahlfors; Complex Analysis, McGraw-Hill, 1979
- Rajendra Kumar Jain, S. R. K. Iyengar; Advanced Engineering Mathematics. Page 920. Alpha Science International, Limited, 2004. Sablon:ISBN