Kvadratikus szavazás
A kvadratikus szavazás (quadratic voting; rövidítve QV) olyan kollektív döntéshozatali eljárás, amelyben a szavazók kifejezhetik, hogy mennyire fontos nekik a kérdés, nem pedig csak azt, hogy támogatják-e vagy sem.[1][2][3]
Alkotói, Steven P. Lalley[4] és Eric Glen Weyl[5] szerint a kvadratikus szavazás a lehető legjobban követi a szavazócsoport preferenciáit, bár a kvadratikus szavazás más támogatói szerint ez csak megközelítőleg igaz.[6]
A koncepció
A kvadratikus szavazás a piaci elveken alapszik. A szavazóknak „szavazati kredit” áll rendelkezésükre, amellyel több szavazás eredményét befolyásolhatják. A kreditjeikért szavazatokat vásárolhatnak a fontosnak vélt szavazásokhoz, vagy akár mindegyikhez, de több szavazat egyre több kreditet igényel. Egy szavazat egy kreditbe kerül, két szavazat négy, három szavazat kilenc, és így tovább, négyzetesen (kvadratikusan) emelkedik a költség.
| Szavazatok száma | Kreditköltség |
|---|---|
| 1 | 1 |
| 2 | 4 |
| 3 | 9 |
| 4 | 16 |
| 5 | 25 |
| n |
Például egy szavazó, akinek 16 szavazati kredit áll rendelkezésére négy szavazáshoz, és számára mindegyik egyformán fontos, akkor mindegyikre 2-2 szavazatot vásárolhat, de dönthet úgy is, hogy csak az egyik szavazást akarja befolyásolni és arra 4 szavazatot vásárol. Bárhogy másként is eloszthatja kreditjeit, vagy akár meg is tarthat belőle valamennyit, és majd valamelyik jövőbeli szavazásra fogja elhasználni.
Alkalmazás
A kvadratikus szavazást a coloradói képviselőház választmánya már alkalmazta 2019 tavaszán. A törvényhozók a következő két évre vonatkozó jogalkotási prioritásaik eldöntésére használták, 107 lehetséges törvényjavaslat közül választva.[7] A választmány mind a 41 tagja 100-100 virtuális tokent kapott, amelyek lehetővé tették számukra, hogy akár 9 szavazatot tegyenek egy javaslatra (mivel 81 virtuális token képviselt 9 szavazatot egy törvényjavaslatért) és 3 szavazatot egy másik törvényjavaslatra, vagy 5 szavazatot (azaz 25 virtuális zsetont) 4 különböző javaslatra. Végül a győztes a szenátus 85. számú törvényjavaslata lett, az egyenlő munkáért egyenlő díjazásról szóló törvény, összesen 60 szavazattal. A kvadratikus szavazási rendszeren keresztül sokkal könnyebb volt észlelni a vélemények eltérését, mivel a szavazatok száma drasztikusan változott az egyes törvényjavaslatok között.