Kaon (részecske)

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A JPC = 0−+ mezonnonett.
A JPC = 0−+ mezonnonett.
A JPC = 1−− mezonnonett.
A JPC = 1−− mezonnonett.

A részecskefizikában a kaon az összefoglaló neve négy mezonnak, a két töltött és két semleges K-mezonnak: K+, K, KS és KL. Utóbbi kettő a határozott tömegállapotban levő két semleges K-mezon.

A kaonok felfedezése

V-részecskék

Patrick Blackett manchesteri csoportjának tagjaiként 1946–47-ben Clifford Charles Butler és George Rochester kozmikus sugárzás hatását vizsgálták ólomtömb céltárgyra ejtve. A keletkező részecskéket mágneses térbe helyezett ködkamrával figyelték meg. 1946. október 15-én egy különös fordított V alakú nyomot láttak, amelyet egy semleges részecskének két töltött részecskére való bomlásaként interpretáltak. 1947 májusában láttak még egyet, amelyik viszont egy töltött részecske bomlásának tűnt.Sablon:Refhely A két fényképet 1947-ben publikálták.Sablon:Refhely A berendezést ezután áthelyezték Manchesterből a francia Pireneusokba, a Pic du Midi-in levő obszervatóriumba, hogy növeljék a kozmikus sugárzás intenzitását. Végül az újfajta különös részecskéknek két csoportját sikerült elkülöníteni. Később kapott nevükön az egyiket a kaonok vagy K-mezonok, a másikat a hiperonok alkották. Különösségük abban állt, hogy a magfizikai időskálán szokatlanul hosszú élettartamúak voltak, ezért szabad szemmel látható hosszúságú repülés után bomlottak csak el.Sablon:Refhely Élettartamuk 10−10 nagyságrendű volt, miközben keltési gyakoriságuk alapján ezt 10−23 nagyságrendűnek várták volna.Sablon:Refhely

A τ–Θ-probléma, paritássértés

Az eddig megtalált két új mezon kezdetben a Θ0 és τ+ nevet viselte. Utóbbi nem tévesztendő össze a mai τ-lepton nevével. A megfigyelt bomlási módjuk a következő volt:Sablon:Refhely

Θ0π+π
τ+μ++νμ

Hamarosan számos új részecskét és bomlási módot fedeztek fel, s az új mezonok sora már így nézett ki: τ+, τ'+, κ+, θ0, χ+. 1953 júliusában a franciaországi Bagneres-de-Bigorre-ban tartott nemzetközi kozmikus sugárzási konferencián elhatározták, hogy valamennyit K-mezonnak fogják hívni és nevükben jelölni fogják a töltésüket, és bomlási módjukat a következő formában:Sablon:Refhely

KνξQ (például a fenti két részecske: K2π0 és Kμν+ )

ahol Q az elektromos töltésszám, ν a bomlástermékek száma, ξ pedig a típusa. Ennyi új részecske sem volt azonban. A τ+ és Θ+ csak annyiban különböztek egymástól, hogy az előbbi bomlástermékeinek (-1)(-1)J volt a paritása, míg az utóbbiénak (-1)J, ahol J a bomló részecske spinje. Két megoldás lehetséges. Vagy a két részecske paritása különböző, vagy a paritás nem marad meg ezen bomlás során. Az utóbbi sokak számára elképzelhetetlen volt, ellenkezett a klasszikus fizika tapasztalatával, de végül Lee és Yang 1956-ban ezt a megoldást javasolták, 1957-ben pedig Wu a kobalt magok bomlása során explicit módon be is bizonyította a paritássértést. A τ+ és Θ+ részecske tehát ugyanannak a részecskének, az ezentúl K+-nak nevezett részecskének bizonyult.Sablon:Refhely

A kaonok ritkasága és izospinje

1952-től a kozmikus sugárzás mellett majd helyett szinkrotronokkal vizsgálták az új részecskék keletkezését, az első ilyen részecskegyorsítók a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium Cosmotronja és a Berkely Bevatronja voltak.Sablon:Refhely Abraham Pais 1952-ben megjósolta a ritkaságot, egy új töltésjellegű mennyiséget, amely az erős kölcsönhatásban megmarad, de sérül a gyenge kölcsönhatásban. Ez magyarázta az új részecskék különös viselkedését, nagy keltési, de kicsi bomlási hatáskeresztmetszetét. Az erős kölcsönhatásban keletkeztek párban, de azután bomlani csak gyenge kölcsönhatással tudtak.Sablon:Refhely

Keltési tulajdonságaik alapján a kaonokat két izodublettbe lehetett besorolni:Sablon:Refhely

(K+K0) és (K0K)

A keltési módjaikból:

π++nΛ0+K+
π+pΛ0+K0

ahol az erős kölcsönhatás miatt az izospin megmarad, világos, hogy a K-mezonok izospinje nem lehet egész., mivel a Λ barion izoszingulett.

A megfigyelhető semleges kaonok és a CP-szimmetria

A semleges K-mezon és antirészecskéje egyaránt tud bomlani mindkét kétpionos végállapotra, ezért Enrico Fermi kérdezte, hogyan lehet őket megkülönböztetni.Sablon:Refhely

K0π0π0,K0π0π0,K0π+π,K0π+π

Pais és Gell-Mann álltak elő az ötlettel, hogy a két semleges K-mezon keveredik:Sablon:Refhely

|KS=|K0+|K02,|KL=|K0|K02

Ezek a CP-tükrözés sajátállapotai +1 illetve −1 sajátértékkel, és mint kiderült, a gyenge kölcsönhatásnak ezek a sajátállapotai, ezek rendelkeznek a gyenge bomlásban határozott élettartammal. A KS élettartama ~10−10s (S: short „rövid”) a KL-é ~10−8s (L: long „hosszú”).

Alapvető tulajdonságaik

Részecske Jel Anti-
részecske
Kvark
összetétel
 I (JP) N2S+1LJ  Nyugalmi tömeg
MeV/c²Sablon:Refhely
 S   C   B   T  közepes
élettartam
τ(s) / (cτ)
teljes
szélesség
(MeV)
bomlási mód elágazási aránySablon:Refhely
töltött
kaon
K+
K
us¯
½ (0) 11S0
493.7
+1
0
0
0
1.238×10−8
(3.712 m)
μ+νμ
π+π0
π+π+π
π0e+νe
π0μ+νμ
π+π0π0
0.6355
0.2066
0.0559
0.0507
0.0335
0.0176
semleges
kaon
K0
K0
ds¯
½ (0) 11S0
497.6
+1
0
0
0
ld. KS és KL
semleges
kaon
K0
K0
d¯s
½ (0) 11S0
497.6
−1
0
0
0
ld. KS és KL
töltött
kaon
K
K+
u¯s
½ (0) 11S0
493.7
−1
0
0
0
1.238×10−8
(3.712 m)
μνμ
ππ0
ππ+π
π0eνe
π0μνμ
ππ0π0
0.6355
0.2066
0.0559
0.0507
0.0335
0.0176
K-short
KS
ds¯+d¯s2
½ (0) 11S0
497.6
0
0
0
0.895×10−10
(2.68 cm)
π+π
π0π0
0.692
0.307
K-long
KL
ds¯d¯s2
½ (0) 11S0
497.6
0
0
0
5.12×10−8
(15.34 m)
π±eνe
π±μνμ
π+ππ0
π0π0π0
0.406
0.270
0.195
0.125
K*(892)
K*+(892)
K*(892)
us¯
½ (1) 1³S1
891.7
+1
0
0
0
51
Kπ
~1
K*(892)
K*0(892)
K*0(892)
ds¯
½ (1) 1³S1
895.2
+1
0
0
0
47.4
Kπ
~1
K*(892)
K*0(892)
K*0(892)
d¯s
½ (1) 1³S1
895.2
−1
0
0
0
47.4
Kπ
~1
K*(892)
K*(892)
K*+(892)
u¯s
½ (1) 1³S1
891.7
−1
0
0
0
51
Kπ
~1

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

További információk

Sablon:Fizika Sablon:Portál