Ivan Matvejevics Vinogradov

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Lektor Sablon:Személy infobox Ivan Matvejevics Vinogradov (Miloljub, Oroszország, 1891. szeptember 14. (a régi naptár szerint szeptember 2.)Moszkva, 1983. március 20.) szovjet matematikus, az analitikus számelmélet jeles kutatója.

Élete

A Szentpétervári Egyetemen 1914-ben végzett. 1918-tól 1920-ig a Permi Egyetemen tanított, azután a Leningrádi Műszaki Főiskola (ma Szentpétervári Műszaki Egyetem) matematikaprofesszorává nevezték ki. 1925-től a Leningrádi (ma Szentpétervári) Állami Egyetem számelmélet tanszékét is vezette. 1932-ben lett a Szovjet Tudományos Akadémia matematikai intézetének igazgatója, 1934-ben pedig a Moszkvai Állami Egyetem matematikaprofesszora.

Legfontosabb kutatásai

Bebizonyította, hogy minden elegendően nagy páratlan szám előállítható három páratlan prímszám összegeként, és ezzel részben igazolta a Goldbach-sejtést. Az „elég nagy” azt jelenti, hogy létezik olyan N szám, amelynél nagyobb páratlan számra már igaz az állítás. Vinogradov bizonyításában megadott egy alkalmas N-et, ez azonban a számítási kapacitásokat messze meghaladta, így a sejtés bizonyítása ezzel még nem volt teljes. A következő évtizedekben különféle módszerekkel ezt az N-et lejjebb szorították, végül 2013-ban Harald Helfgott 10300 környékéről 1030 környékére hozta le, ameddig számítógéppel már ellenőrizhető volt a sejtés. (Összehasonlításképp: a látható univerzumban a részecskék számát 1080környékére teszik.) A páros számokra vonatkozó Goldbach-sejtés belátására még a kezdeti lépések sem történtek meg.

Vinogradov tétele

Legyen A egy pozitív egész szám. Ekkor

r(N)=12G(N)N2+O(N2logAN),

ahol

r(N)=k1+k2+k3=NΛ(k1)Λ(k2)Λ(k3),

ismerve a von Mangoldt-féle függvényt Λ, és

G(N)=(pN(11(p1)2))(pN(1+1(p1)3)).

Következtetés

Ha N páratlan, akkor G(N) hozzávetőleg 1, ezért N2=O(r(N)) minden eléggé nagy N-re. Igazolható, hogy a prímhatványok járuléka r(N)-ben O(N32log2N), amiből N2log3N=O(hanyfelekeppen irhato fel N harom primszam osszegekent).

Főbb művei

  • A trigonometriai összegzés módszere a számelméletben (1954; 2. kiadás: 1980)
  • Bevezetés a számelméletbe (1955; 7. kiadás: 1965)

Összegyűjtött munkái 1953-ban jelentek meg oroszul.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

  • Sain Márton : Nincs királyi út!, Budapest, Gondolat 1986
  • Brittanica Hungarica

Irodalom

  • Sain Márton: Matematikatörténeti ABC, 1977

Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál