Hermite–Hadamard-egyenlőtlenség

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Lektor Sablon:Forma A matematikai analízis nevezetes Hermite–Hadamard-egyenlőtlensége Charles Hermite és Jacques Hadamard matematikusokról kapta nevét. Az egyenlőtlenség azt állítja, hogy amennyiben ƒ : [ab] → R konvex függvény, akkor

f(a+b2)1baabf(x)dxf(a)+f(b)2.

Geometriailag az egyenlőtlenség azt állítja, hogy a konvex f függvény [a,b] intervallumon számított integrálja (vagyis az f grafikonja alatti terület) nagyobb vagy egyenlő, mint a b-a és f((a+b)/2) méretekkel rendelkező téglalap területe, valamint kisebb vagy egyenlő az (a,0);(a,f(a));(b,f(b));(b,0) csúcsokkal rendelkező trapéz területénél. Az egyenlőtlenségben akkor és csak akkor áll fenn egyenlőség, ha f lineáris függvény. A fenti egyenlőtlenség ekvivalens f Jensen konvexitásával.

Az egyenlőtlenség jobb oldalának egyik legtermészetesebb általánosítása Retkes Zoltán nevéhez fűződik. Ahhoz, hogy az általános eredményt meg tudjuk fogalmazni, be kell vezetni az f iterált integráljainak fogalmát. Valójában ez a fogalom a deriválás negatív egész kitevőjű kiterjesztése. Az antiderivált kifejezés így nyer értelmet.

Az iterált integrálok sorozata

Tegyük fel, hogy −∞<a<b<∞, és legyen f:[a,b]→ℝ integrálható valós függvény [a,b]-n. A fenti feltételek mellett az f iterált integráljainak sorozatát a következőképp definiáljuk az a≤s≤b értékekre:

F(0)(s):=f(s), 
F(1)(s):=asF(0)(u)du=asf(u)du,
F(2)(s):=asF(1)(u)du=as(atf(u)du)dt,
F(n)(s):=asF(n1)(u)du,

Példa 1

Legyen [a,b]=[0,1] és f(s)≡1. Ekkor a konstans 1 függvény iterált integráljainak sorozata definiált a [0,1]-en, és

F(0)(s)=1, 
F(1)(s)=0sF(0)(u)du=0s1du=s,
F(2)(s)=0sF(1)(u)du=0sudu=s22,
F(n)(s):=0sun1(n1)!du=snn!,

Példa 2

Legyen [a,b]=[-1,1] és f(s)≡1. Ekkor az 1 függvény iterált integráljainak sorozata definiált a [-1,1]-en, és

F(0)(s)=1, 
F(1)(s)=1sF(0)(u)du=1s1du=s+1,
F(2)(s)=1sF(1)(u)du=1s(u+1)du=s22!+s1!+12!=(s+1)22!,
F(n)(s)=snn!+s(n1)(n1)!1!+s(n2)(n2)!2!++1n!=(s+1)nn!,

Példa 3

Legyen [a,b]=[0,1] és f(s)=es. Ekkor az f függvény iterált integráljainak sorozata definiált a [0,1]-en, és

F(0)(s)=es, 
F(1)(s)=0sF(0)(u)du=0seudu=es1,
F(2)(s)=0sF(1)(u)du=0s(eu1)du=ess1,
F(n)(s)=esi=0n1sii!

Tétel (Retkes-egyenlőtlenség)

Tegyük fel, hogy −∞<a<b<∞, legyen f:[a,b]→R konvex függvény, a<xi<b, i=1,...,n olyanok, hogy xi≠xj, ha i≠j. Ekkor a következő egyenlőtlenség áll fenn:

i=1nF(n1)(xi)Πi(x1,...,xn)1n!i=1nf(xi)

ahol

Πi(x1,...,xn):=(xix1)(xix2)...(xixi1)(xixi+1)...(xixn),  i=1,...,n.

A konkáv esetben ≤ helyett ≥ érvényes.

Megjegyzés 1. Ha f szigorúan konvex, akkor ≤ helyett < érvényes, valamint egyenlőség akkor és csak akkor áll fenn, ha f lineáris.

Megjegyzés 2. Az egyenlőtlenség a következő értelemben éles: legyenek x_=(x1,,xn), α=(α,,α) és  a<α<b.

Ekkor a bal oldal határértéke létezik és

limx_α_i=1nF(n1)(xi)Πi(x1,,xn)=limx_α_1n!i=1nf(xi)=f(α)(n1)!

Alkalmazások (Retkes-azonosságok)

A Retkes-egyenlőtlenség egyik legfontosabb alkalmazása a következő: legyen f(u)=uα,0u< és 0α. Ekkor az iterált integrálokra

F(n1)(s)=sα+n1(α+1)(α+2)(α+n1)

Mivel f szigorúan konvex, ha α>1, szigorúan konkáv, ha 0<α<1, valamint lineáris az α=0,1 esetekben, így az alábbi egyenlőtlenségek, illetve azonosságok állnak fenn:

  • 1<α1(α+1)(α+2)(α+n1)i=1nxiα+n1Πk(x1,,xn)<1n!i=1nxiα
  • α=1i=1nxinΠi(x1,xn)=i=1nxi
  • 0<α<11(α+1)(α+2)(α+n1)i=1nxiα+n1Πk(x1,,xn)>1n!i=1nxiα
  • α=0i=1nxin1Πi(x1,xn)=1

Az α=1 esetből következik a Retkes-konvergenciakritérium, hiszen az azonosság jobb oldalán éppen a k=1xk sor n-edik részletösszege áll.Tegyük fel a továbbiakban, hogy xk0k=1,,n. Ekkor a második és negyedik azonosságban xk helyett 1xk-t helyettesítve kapunk két új algebrai azonosságot. Az így nyerhető négy azonosságot nevezzük Retkes-azonosságoknak, melyek a következők:

  • i=1nxinΠi(x1,xn)=i=1nxi
  • i=1nxin1Πi(x1,xn)=1
  • i=1n1xi=(1)n1i=1nxii=1n1xi2Πi(x1,,xn)
  • i=1n1xi=(1)n1i=1n1xiΠi(x1,,xn)

Források

  • Jacques Hadamard, "Étude sur les propriétés des fonctions entières et en particulier d'une fonction considérée par Riemann", Journal de Mathématiques Pures et Appliquées, volume 58, 1893, pages 171–215.
  • Zoltán Retkes, "An extension of the Hermite–Hadamard inequality", Acta Sci. Math. (Szeged), 74 (2008), pages 95–106.
  • Zoltán Retkes, "Applications of the extended Hermite–Hadamard inequality", Journal of Inequalitites in Pure and Applied Mathematics (JIPAM), Vol 7, issue 1, article 24, (2006)
  • Mihály Bessenyei, "The Hermite–Hadamard Inequality on Simplices", American Mathematical Monthly, volume 115, April 2008, pages 339–345.

További információk

Sablon:Portál