Glioxál
A glioxál egy szerves vegyület, a legegyszerűbb dialdehid (két formilcsoportot tartalmazó aldehid) és egyben a legegyszerűbb dioxovegyület (két karbonilcsoportot tartalmazó oxovegyület). Az egyetlen 1,2-dialdehid (szomszédos formilcsoportokat tartalmazó dialdehid). Szobahőmérsékleten sárga színű kristályos anyag vagy zöldessárga színű folyadék. Olvadáspontja alacsony (15 °C). A gőzei is zöldessárga színűek. Szúrós szagú vegyület, vízben, alkoholban, éterben egyaránt jól oldódik.
Kémiai tulajdonságai
A glioxál mutatja az aldehidekre jellemző reakciókat. Könnyen képez addíciós származékokat. Könnyen képződik belőle acetál is. Redukálja az ammóniás ezüst-hidroxid oldatot is, az ezüsttükörpróbát tehát mutatja.
Két formilcsoportja egymásra elektronszívó hatást gyakorol. Emiatt a glioxál vízzel stabil hidrátot képez.
A glioxál a formaldehidhez hasonlóan könnyen polimerizálódik. Állás közben polimerizációval poliglioxállá alakul, ami fehér színű kristályos anyag. A poliglioxál polimer homológok keveréke. Lúgok vagy hevítés hatására depolimerizálódik, visszaalakul glioxállá.
Lúgok hatására már szobahőmérsékleten intramolekuláris Cannizzaro-reakcióba lép, és glikolsavvá alakul.
Előállítása
A glioxál etilénglikolból vagy acetaldehidből állítható elő oxidációval. Az etilénglikol gőzei 300 °C-on réz-oxid hatására glioxállá oxidálódnak.
Felhasználása
A glioxál könnyen lép kondenzációs reakcióba ammóniával és aminocsoportot tartalmazó vegyületekkel, emiatt heterociklusos vegyületek szintézisére használják. A műanyagipar is felhasználja.
Hidroxilammónium-klorid és glioxál hidrogén-szulfit-adduktumából protonakceptorral glioxim állítható elő.[1]
Jegyzetek
Források
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Furka Árpád: Szerves kémia
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai