Görbület

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A görbület matematikai, azon belül geometriai fogalom. Szemléletesen egy sík- vagy térgörbe egyenestől való eltérését, illetve egy térbeli felületnek a síktól való eltérését jellemző számérték.

A görbék és a felületek görbületének definíciója eltérő, az utóbbi az előbbire támaszkodik.

Görbék görbülete

Görbület

Az ábrán s-sel jelölt görbén irányítást definiálunk, s ennek megfelelően értelmezzük a görbe egy-egy pontjában húzott érintő irányát: érintővektor. A görbe egy BC irányított ívéhez tartozó átlagos görbület (v.ö.: átlagsebesség) a két végponthoz tartozó érintővektorok szögének és az s = BC ívhossznak a hányadosa:

 g=ΔαΔs

A görbe egy pontjában értelmezett görbület e hányados határértéke, midőn az ívhossz 0-hoz tart (s → 0, azaz C → B).

 g=limΔαΔs=dαds

Másként fogalmazva: A pontbeli görbület az érintő irányváltozásának a pályamenti sebessége, az irányszög ívhossz szerinti első deriváltja.

Görbületi sugár, simulókör

float
float

A görbe három (nem egy egyenesbe eső) pontja mindig meghatároz egy síkot (síkgörbe esetén a befoglaló síkot) és e síkban egy kört. Az ún. simulókört (görbületi kört) kapjuk, ha a három pont egyetlen pontba konvergál. E kör sugara a görbe adott pontjához tartozó görbületi sugár.

  • A simulókör sugara a görbület reciproka:
r=1 g,
  • A simulókörök középpontjának mértani helye a görbe evolutája.
  • A görbén egyenletes v pályamenti sebességgel haladó m tömegű testre ható centripetális erő pontonként változó:
F=mgv2.
  • Az egyenes vonal görbülete 0, az r sugarú kör görbülete 1/r minden pontban. E két síkgörbe (és csak ezek) állandó görbületűek. A térben ilyen a körhenger felületére illeszkedő, állandó emelkedésű csavarvonal.

A görbület számítása

Ha a görbe egy analitikus függvény grafikonja és egyenlete

y=f(x),

alakban adott, akkor a görbület:

g=y(1+y'2)3/2.

Ha a síkgörbe egyenlete az alábbi parametrikus formában adott:

{x=x(t)y=y(t)
g(t)=x˙y¨y˙x¨(x˙2+y˙2)3/2.

Ha a görbe egyenlete r(θ) polárkoordinátákkal adott, görbülete:

g(θ)=r2+2r'2rr(r2+r'2)3/2,

ahol a vessző (') a θ szerinti deriváltat jelöli.

A görbe egyenlete megadható parametrikus polárkoordinátákkal is:

{r=r(t)θ=θ(t)

Ekkor a görbület

g=θ˙(2r˙2+r2θ˙2)+r(r˙θ¨θ˙r¨)(r˙2+r2θ˙2)3/2.

Ha a görbe egyenlete implicit alakban adott:

F(x,y)=0, akkor a görbület:
g=|FxxFxyFxFyxFyyFyFxFy0|(Fx'2+Fy'2)3/2

Térgörbék görbülete

Paraméteresen adott térgörbe görbülete:

g=(zyyz)2+(xzzx)2+(yxxy)2(x'2+y'2+z'2)3/2

Ha a görbe r(t) helyvektorának függvényével adott, akkor a görbület:

g=|r˙×r¨||r˙|3.

Felületek görbülete

A felület egy P pontjában a görbültségét (síktól való eltérését) a ponton átmenő jellegzetes felületi görbék görbületének értékével jellemezhetjük. A felületi görbület definíciójánál a P pontra illeszkedő síkmetszetek, s ezek közül csak az ú.n. normálmetszetek görbületét vesszük figyelembe.

Normálmetszet

A felület P pontbeli C normálmetszetét (felületi görbét) a felület adott pontbeli normálvektorát tartalmazó sík metszi ki. Egy ilyen normálmetszet görbülete a metszősík helyzetétől függ:

g=1R.

A metszősíkot a normálvektor egyenese körül elforgatva az R1 = Rmax és R2 = Rmin értékekhez tartozó C1 és C2 metszetek az adott P ponthoz tartozó főnormálmetszetek.

Euler képlete

A C1 főnormálmetszet síkjával α szöget bezáró C normálmetszet görbülete a főnormálmetszetek görbületével kifejezve:

g=g1cos2α+g2sin2α
..azaz..
1R=cos2αR1+sin2αR2.

Gauss-féle görbület

A P ponthoz tartozó két főnormálmetszet görbületi sugarával kifejezve:

G=g1.g2=1R1R2.

Középgörbület

A P ponthoz tartozó két főnormálmetszet görbületének számtani közepe:

H=g1+g22=12(1R1+1R2).

Források

  • Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 1. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
  • Bronstejn-Szemengyajev: Matematikai zsebkönyv. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963.
  • Pach Zs. Pálné - Frey Tamás: Vektor- és tenzoranalízis, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1964.