Dirichlet-féle magfüggvény

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Dirichlet-féle magfüggvény a Johann Peter Gustav Lejeune Dirichlet által vizsgált függvénysorozatok egyike. Az analízisben, közelebbről a Fourier-sorok elméletében alkalmazzák.[1]

Dirichlet 1829-ben bizonyította egy periodikus, szakaszonként folytonos és szakaszonként monoton függvény Fourier-sorának konvergenciáját. Ezt a témát még Leonhard Euler vetette fel, és Dirichlet bizonyítása volt az első.

A Dirichlet által talált sorozat fontos szerephez jut ebben a bizonyításban, ahol magfüggvényként szerepel. Ezért nevezik Dirichlet-féle magfüggvénynek.

Definíció

Dirichlet-féle magfüggvénynek nevezik a

Dn(x)=k=nneikx=1+2k=1ncos(kx)=sin((n+12)x)sin(x/2).

függvénysorozatot.

Jelentése összefügg a Fourier-sorokkal. A Fourier-sor n-edik közelítő tagja a Dn(x) és az f 2π szerint periodikus függvény konvolúciója.

Példa:

(Dn*f)(x)=12πππf(y)Dn(xy)dy=k=nnf^(k)eikx,

ahol

f^(k)=12πππf(x)eikxdx

f k-adik Fourier-együtthatója.

Ebből következik, hogy a Fourier-sorok konvergenciájának vizsgálatához elegendő a Dirichlet-féle magfüggvény tulajdonságait tanulmányozni. Dn L1-normája logaritmikusan tart -be, ha n, így vannak folytonos függvények, amik nem állíthatók elő Fourier-sorokkal.[2] Ugyanis

|Dn(t)|dt=4π2logn+𝒪(1)

ahol 𝒪 a Landau-féle ordo jelölés.

Kapcsolat a delta-disztribúcióval

A periodikus delta-disztribúció egységelem a 2π szerint periodikus függvények konvolúciócsoportjában:

f*(2πδ)=f

minden 2π szerint periodikus f függvényre.

A Fourier-sort a következő „függvény” reprezentálja:

2πδ(x)k=eikx=(1+2k=1cos(kx)).

A trigonometrikus azonosság bizonyítása

Adott 2π szerint periodikus f(x) függvény Fourier-sora konvergenciájának a vizsgálatához a sor

sn(x)=a02+k=1n(akcoskx+bksinkx)

részletösszegeit kell tekintenünk. Ezek vizsgálatát az teszi "kényelmesebbé", hogy zárt alakban, az ún. Dirichlet-féle formulával is kifejezhetők. Vizsgáljuk sn(x)-et:

sn(x)=12πππf(t)dt+1πk=1n[ππf(t)cosktdtcoskx+ππf(t)sinktdtsinkx]=
=1πππf(t)[12+k=1n(cosktcoskx+sinktsinkx)]dt=
=1πππf(t)[12+k=1ncosk(xt)]dt=1πxπx+πf(xy)Dn(y)dy=
=1πππf(xt)Dn(t)dt,

ahol

Dn(t)=12+cos t+cos 2t++cos nt

az ún. n-edik Dirichlet-féle magfüggvény.

Mivel

Dn(t)sint2=12{sint2+[sin(1+12)tsin(112)t]++[sin(n+12)tsin(n12)t]}=12sin(n+12)t,

ezért a Dirichlet-féle magfüggvényre a következő egyszerű kifejezést kapjuk:

Dn(t)=sin(n+12)t2sin12 t

A Dn(t) függvény nyilván páros, és így

Dn(t)=1πππf(xt)Dn(t)dt=1π0π[f(xt)+f(x+t)] Dn(t)dt.

A Dirichlet-féle magfüggvény tagonkénti integrálásával kapjuk:

0πDn(t)dt=π2

Az előző 2 egyenlőség alapján:

sn(x)c=1π0π[f(xt)+f(x+t)2c]Dn(t)dt;

speciálisan:

sn(x)f(x)=1π0πφx(t) Dn(t)dt,

ahol

φx(t)=f(xt)+f(x+t)2f(x).

A fenti képleteket Dirichlet-féle képleteknek nevezzük. Fontos még megemlíteni a Dirichlet-függvény következő tulajdonságát: Ha δπ tetszés szerinti kis pozitív szám, akkor

δπDn(t)dt0, (n).

Források

Sablon:Jegyzetek

  • Szőkefalvi-Nagy Béla: Valós függvények és függvénysorok (1954).
  • Kurt Endl, Wolfgang Luh: Analysis II. Eine integrierte Darstellung. 7. kiadás, Aula-Verlag, Wiesbaden 1989, S. 117.
  • Andrew M. Bruckner, Judith B. Bruckner, Brian S. Thomson: Real Analysis. ClassicalRealAnalysis.com 1996, Sablon:ISBN, S.620 (teljes verzió (Google Books))
  1. Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. 94. old. Typotex Kiadó, 2009. Sablon:ISBN
  2. W. Rudin, Real and Complex Analysis. McGraw-Hill, London 1970. 5.11 fejezet, 101. oldal