De Broglie-hipotézis

1924-ben Louis-Victor de Broglie megfogalmazta, hogy minden anyagnak van hullámtermészete, több esetben megfigyelhető az anyaghullám.

De Broglie összefüggésbe hozta a λ hullámhosszat a p impulzussal:

$\lambda =\frac{h}{p}$

Ez Einstein a fotonra vonatkozó egyenletének általánosítása, mivel a foton impulzusa p = E / c, ahol c a vákuumbeli fénysebesség és λ = c / f.

Története

Az elektromágneses sugárzásnál számos esetben jelentkezett a kísérletek értelmezésénél a hullám-részecske kettősség. Louis de Broglie 1924-ben vetette fel azt, hogy a közönséges anyagi részecskéknek is ilyen kettős természetet kellene tulajdonítani. De Broglie szerint a nyugalmi tömeggel rendelkező, p lendületű részecskékhez rendelhető hullám hullámhossza legyen: $\lambda =\frac{h}{p}$, ahol h=6,626 x 10⁻³⁴ Js az úgynevezett Planck-állandó. Ha egy elektront U potenciálkülönbségen felgyorsítunk, akkor v sebességre tesz szert: $eU=\frac{1}{2}m{v}^2$, így $v=\sqrt{\frac{2eU}{m}}$. Ennek megfelelően a lendülete: $p=m\cdot v=m\cdot \sqrt{\frac{2eU}{m}}=\sqrt{2eUm}$, de Broglie-hullámhossza pedig: $\lambda =\frac{h}{p}=\frac{h}{\sqrt{2eUm}}$.

Forrás

• Sablon:Cite web
• Netfizika.hu: A de Broglie-hipotézis, anyaghullámok, 2024

Kapcsolódó szócikk

• Davisson–Germer-kísérlet