Berillium-szulfát
Sablon:Chembox new A berillium-szulfát a kénsav berilliumsója, képlete BeSO4. Először 1815-ben Jöns Jakob Berzelius izolálta.[1]
Előállítása
Előállítható berillium-hidroxid vagy berillium-karbonát híg kénsavban történő oldásával, majd abból való kikristályosítással:[1]
Tulajdonságai
Fizikai tulajdonságai
Több hidratált formája is létezik, a kereskedelemben a vegyületet tetrahidrátként (BeSO4·4H2O) forgalmazzák, ez 111,5 °C-on dihidráttá (BeSO4·2H2O), 158 °C-on monohidráttá alakul (BeSO4·H2O).[2] Kb. 400 °C-on dehidratálódik. A vízmentes berillium-szulfát legfeljebb körülbelül 580 °C-ig stabil.[3] Ismert a hexahidrátja (BeSO4·6H2O) is, ez 76 °C-on dihidráttá alakul.[2] A vízmentes berillium-szulfát vízben lassan és rosszul, tetrahidrátja azonban jól oldódik.
Kémiai tulajdonságok
A tetrahidrát formában tetraéderes, 4-es koordinációjú [Be(H2O)4]2+ kation található,[4] ellentétben az analóg magnéziumsóval (MgSO4·6H2O), amelyben a magnéziumion – Sablon:Chem – oktaéderes.[5]
Az anhidrát szerkezete hasonló a berlinitéhez, váltakozva tetraéderesen koordinált Be-t és S-t tartalmaz, és minden oxigén 2-es koordinációs számú (Be−O−S). A Be−O távolság 156 pm, a S−O távolság 150 pm.[6]
Felhasználása
A berillium-szulfát és a rádium-szulfát keverékét használták neutronforrásként a maghasadás felfedezésének idejében. Használják a homeopátiában is.
Biztonság
A berillium erősen mérgező. Patkányokon tesztelve igen erős rákkeltő hatást észleltek,[7] az emberben azonban csak néhány esetben.
Mérgezés
A berilliummérgezések több formája ismert, ezek többségét az anyagok por alakja okozza.[8]
Toxikus tüdőgyulladás
- Ismételt, vagy ritkábban egyszeri belégzése néhány naptól néhány évig terjedő lappangási idővel, nyilvánvaló ok nélkül
- A tünetei közé tartozik a légszomj, köhögés és láz.
- Lassú lefolyású betegség, hónapokig tartó betegeskedés után is beállhat a halál.
Berilliózis
- A tüdőszövet lassan kifejlődő granulomatózusos betegsége.
Források
Fordítás
További információk
- Sablon:ICSC
- IARC Monograph "Beryllium and Beryllium Compounds"
- IPCS Health & Safety Guide 44
- IPCS Environmental Health Criteria 106: Beryllium
- IPCS CICAD 32
- ↑ 1,0 1,1 Ch. L. Parsons: The Chemistry and Literature of Beryllium. London 1909, S. 33 ff.
- ↑ 2,0 2,1 M. Levi-Malvano: Die Hydrate des Berylliumsulfats. In: Zeitschr. f. anorg. Chem. 1906, 48, S. 446ff. (Volltext)
- ↑ Gmelins Handbuch der Anorganischen Chemie. BERYLLIUM, System Nummer 26, Achte Auflage. Verlag Chemie, Berlin 1930.
- ↑ M. Binnewies: Allgemeine und Anorganische Chemie. 1. Auflage. 2004, Sablon:ISBN, S. 355 f.
- ↑ Wells A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry 5th edition Oxford Science Publications Sablon:ISBN
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ W. Forth: Allgemeine und spezielle Toxikologie und Pharmakologie. 6. Auflage. 1992, Sablon:ISBN, S. 781.