Berillium-klorid

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Vegyület infobox A berillium-klorid a berillium klórral alkotott vegyülete, képlete BeCl2. Elektrolízissel fém berilliumot lehet belőle előállítani. Színtelen, higroszkópos szilárd anyag, jól oldódik sok poláros oldószerben. Tulajdonságai hasonlóak az alumínium-klorid tulajdonságaihoz.

Előállítása

Az iparban berillium-oxid, szén és klór reakciójával állítják elő körülbelül 800 °C-on:[1]

BeO+C+Cl2 BeCl2+CO

Elő lehet állítani berillium és klór reakciójával magas hőmérsékleten:[2]

Be + Cl2 → BeCl2

De elő lehet állítani fém berillium és hidrogén-klorid reakciójával.

Tulajdonságai

BeCl2

A Be−Cl kötés erősen kovalens jellegű, így az anyag nem alkot ionrácsot. Minden berilliumcentrum körül négy klóratom van tetraéderesen, a szilícium-dioxidhoz hasonlóan. Stabil a száraz levegőn.

A gáznemű berillium-klorid lineáris monomer, vagy dimer. Gyenge π-kötés (viszontkoordináció) történik a klórról a berilliumra, utóbbi elektronhiányos voltát kompenzálandó. A dimerizáció két áthidaló klóratomon keresztül jön létre. A berillium koordinációs száma ilyenkor 3. A Be−Cl kötéstávolság 170 pm.[3] A lineáris alak elüt a 2. csoportban lentebb található elemek által alkotott dihalogenidek monomer formáinak egy részétől, például a CaF2, SrF2, BaF2, SrCl2, BaCl2, BaBr2 és BaI2 egyike sem lineáris szerkezetű.

Szilárd formában 1 dimenziós polimer, szemben a berillium-fluoriddal, mely 3 dimenziós polimer, a kvarcéra hasonlító szerkezettel.[4]

Hidrolízise erősen exoterm, vizes oldata savas kémhatású:

BeCl2+4 H2O  [Be(H2O)4]2++2 Cl

[Be(H2O)4]2++H2O  H3O++[Be(H2O)3(OH)]+

A tetraakva-berillium kationok reagálnak a vízzel és disszociálódnak.

A berillium-klorid Lewis-sav. Alkoholokban vagy éterekben oldva adduktumokat képez.

Hidrolízisekor hidrogén-klorid keletkezik:

BeCl2 + 2H2O → Be(OH)2 + 2 HCl

Tetrahidrátot képez: BeCl2•4H2O ([Be(H2O)4]Cl2). Oldódik az oxigéntartalmú oldószerekben, például az éterekben.[5]

Nátriummal levegőtől elzártan megolvasztva elemi berilliummá redukálódik.[6]

Felhasználása

Katalizátorként lehet használni Friedel–Crafts-alkilezéseknél. Elektrolízissel fém berilliumot lehet belőle előállítani. Néhány szerves reakcióban katalizátorként használják.

Források

Sablon:Reflist

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

További információk

  1. Harry H. Binder: Lexikon der chemischen Elemente, S. Hirzel Verlag, Stuttgart 1999, Sablon:ISBN.
  2. Irving R. Tannenbaum "Beryllium Chloride" Inorganic Syntheses, 1957, vol. 5, p. 22. Sablon:DOI
  3. Holleman, Wiberg, Lehrbuch der Anorganischen Chemie, S. 1108f, 101. Auflage, 1995, deGruyter Verlag.
  4. Wells, A. F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. Sablon:ISBN.
  5. Holleman, A. F.; Wiberg, E. (2001) Inorganic Chemistry Academic Press: San Diego, Sablon:ISBN
  6. L. F. Nilson, O. Petterssen: "Ueber die specifische Wärme des Berylliums" in Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft 1878, 11, S. 381-386. Volltext