Berillium-jodid

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Vegyület infobox A berillium-jodid a hidrogén-jodid berilliumsója, képlete BeI2. Higroszkópos, nagyon mérgező anyag. Tetragonális[1] vagy rombos fehér tűs kristályokat alkot. Hevesen reagál a vízzel.

Előállítása

Elő lehet állítani berillium és jód reakciójával 500–700 °C-on:[2][3]

Be+I2BeI2

De elő lehet állítani berillium-karbid és hidrogén-jodid reakciójával nitrogéngázban 600–700 °C-on:

Be2C+4 HI2 BeI2+CH4

Tulajdonságai

A berillium-jodid nagyon higroszkópos, fehér por; hevesen reagál a vízzel, hidrogén-jodid keletkezik belőle:

BeI2+2 H2OBe(OH)2+2 HI

A jódot fluor, klór és bróm kiszorítja a berillium-jodidból. Fluorral reagálva berillium-fluorid és jód-fluoridok keletkeznek belőle, klórral és brómmal reagálva berillium-klorid és berillium-bromid keletkezik belőle. Szilárdan és gőzfázisban is gyúlékony. Oxidálószerekkel, például kálium-permanganáttal vagy kálium-kloráttal reagálva elemi jód keletkezik belőle.[4] Gőzfázisban dimer. 1200 °C-on az elemeire bomlik. A képződési entalpiája 21,80 kJ/mol, párolgási entalpiája 70,5 kJ/mol. Három kristályszerkezete ismert.

A berillium-jodid különböző kristályszerkezetinek rácsállandói[3]

Hőmérséklet tartomány Kristályszerkezet  a [Å]   b [Å]   c [Å]   β 
290 °C alatt rombos 11,18 5,94 6,04 -
290 °C és 370 °C között rombos 18,0 16,69 11,43 -
370 °C felett tetragonális 5,84 5,70 - -

Felhasználása

Nagy tisztaságú berillium előállításához használják. Forró volfrám izzószállal érintkezve bomlik.

Források

Sablon:Reflist

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

  1. Jean D'Ans, Ellen Lax, Roger Blachnik(Hrsg.): Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, Sablon:ISBN, S. 334
  2. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, Sablon:ISBN, S. 63 (Sablon:Google Buch).
  3. 3,0 3,1 Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and processing", ASM International (2009). p. 118 (Sablon:Google Buch)
  4. C. L. Parsons: "The Chemistry and Literature of Beryllium", Chemical Publishing (1909). Volltext