Basel-probléma

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Lektor

A matematikában a Basel-probléma az analízis egy híres problémája, melyet Pietro Mengoli (1626–1686) olasz matematikus vetett fel 1644-ben, és Leonhard Euler (1707–1786) svájci matematikus oldott meg először 1735-ben. A problémát Euler általánosította, és az ötlet alapján Bernhard Riemann (1826–1866) német matematikus definiálta a zéta-függvényt (Riemann-féle zéta-függvény), és levezette alapvető tulajdonságait.

A problémát azért hívják „Basel”-nek, mert első megoldója, Euler, itt született, valamint a nevezetes Bernoulli család is innen származik, akik nem tudtak megbirkózni ezzel a problémával. Az alapvető kérdés az volt, hogy vajon a

n=11n2

kifejezés konvergens, és ha igen, akkor mi az értéke?

Ha sorbafejtjük, akkor a

n=11n2=limn+(112+122++1n2)

végtelen sort kapjuk a természetes számok négyzetei reciprokainak összegére, melynek közelítő értéke: 1,644934.[1]

A Basel-probléma azt kérdezi, hogy létezik-e egy zárt formula a kifejezésre, és mennyi az egzakt érték. Euler megtalálta a pontos értéket: π26, és levezette az eredményt 1735-ben. A szigorúan precíz bizonyítást 1741-ben publikálta.[2] Utána még számos matematikus foglalkozott a témával, és produkált különféle bizonyításokat.

Euler megoldása

Euler eredeti levezetése igazolást igényelt. Ez meg is történt 100 évvel később, amikor Weierstrass bebizonyította Euler levezetését (Weierstrass-féle faktorizációs tétel).

Kövessük Euler gondolatmenetét: A szinusz függvény Taylor-sora:

sin(x)=xx33!+x55!x77!+.

x-szel elosztva mindkét oldalt:

sin(x)x=1x23!+x45!x67!+.

A sin(x)/x (sinc-függvény) az x tengely metszésénél x=nπ ahol n=±1,±2,±3,. Tegyük fel, hogy ezt a végtelen sort ki tudjuk fejezni lineáris tényezők szorzataként, figyelembe véve x zéró helyeit, ahogy véges polinomok esetén tesszük:

sin(x)x=(1xπ)(1+xπ)(1x2π)(1+x2π)(1x3π)(1+x3π)=(1x2π2)(1x24π2)(1x29π2).

Ha kiszorozzuk és felírjuk az x2 tényezőket, akkor a sin(x)/x x2-es tényezőire kapjuk:

(1π2+14π2+19π2+)=1π2n=11n2.

mivel az eredeti végtelen sorban az x2 együtthatója: -1/(3!) = -1/6, a két együtthatónak egyenlőnek kell lenni, és így:

16=1π2n=11n2.

Mindkét oldalt megszorozva π2-tel, kapjuk a végeredményt

n=11n2=π26.

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek