Bark-skála
A Bark-skála egy pszichoakusztikus skála, melyet Eberhard Zwicker javasolt 1961-ben. A Bark-skála Heinrich Barkhausen német fizikusról kapta a nevét, aki először javasolta a hangosság szubjektív mérését.[1]
A skála 1-től 24-ig terjed és megfelel a hallás 24 kritikus sávjának (Hz): 20, 100, 200, 300, 400, 510, 630, 770, 920, 1080, 1270, 1480, 1720, 2000, 2320, 2700, 3150, 3700, 4400, 5300, 6400, 7700, 9500, 12 000, 15 500; a középfrekvenciák: 50, 150, 250, 350, 450, 570, 700, 840, 1000, 1170, 1370, 1600, 1850, 2150, 2500, 2900, 3400, 4000, 4800, 5800, 7000, 8500, 10 500, 13 500.[2] Ez a skála összefügg a mel-skálával, de kevésbé népszerű.
A konverzió frekvenciáról (Hz) Bark-ba:
vagy Traunmüller nyomán:[3][4]
ha az eredmény < 2 hozzá kell adni 0,15-ot, ha az eredmény > 20,1 hozzá kell adni 0,22-ot
Irodalom
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- https://web.archive.org/web/20110427105916/http://www.ling.su.se/staff/hartmut/bark.htm
- http://vip.tilb.sze.hu/~wersenyi/Pszicho.pdf
Jegyzetek
- ↑ Zwicker, E. (1961), "Subdivision of the audible frequency range into critical bandsSablon:Halott link," The Journal of the Acoustical Society of America, 33, Feb., 1961.
- ↑ Julius O. Smith III and Jonathan S. Abel. "The Bark Frequency Scale", CCRMA.Stanford.edu.
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ Sablon:Cite doi