1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién
Sablon:Chembox Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién gyűrűs dién, képlete Sablon:Chem, röviden Sablon:Chem, ahol a Me metilcsoport.[1] Színtelen folyadék.[2]
Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadienilligandum prekurzora, melyet gyakran Cp*-nak (Sablon:Chem) jelölnek, ahol a * a ligandumközpontból kiágazó 5 metilre utal. Tehát az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién röviden Cp*H. A kevésbé szubsztituált ciklopentadiénszármazékoktól eltérően ez nem hajlamos dimerizációra.
Szintézis
A pentametilciklopentadién kereskedelemben kapható. Először tiglaldehidből és but-2-enillítiumból állították elő 2,3,4,5-tetrametilciklopent-2-énonnal Nazarov-ciklizációs lépéssel.[3]

Egy másik módszerben a but-2-enillítium az etil-acetátra addicionál savkatalizált dehidrociklizáció előtt:[4][5]


Fémorganikus származékok
| Képlet | Szín |
|---|---|
| [[dekametilferrocén|Sablon:Chem]] | sárga |
| Sablon:Chem | vörös |
| Sablon:Chem | vörös-bíbor |
| Sablon:Chem | vörös |
| [[Pentametilciklopentadienilirídium-diklorid-dimer|Sablon:Chem]] | narancs |
| Sablon:Chem | színtelen |
| Sablon:Chem | narancs |
A Cp*H számos Sablon:Chem (röviden Sablon:Chem) ligandumot tartalmazó fémorganikus vegyület prekurzora.[6]
Példák ilyen Cp*-fém komplexeket adó reakciókra:[7]
- n-butillítiumos deprotonáció:
- (pentametilciklopentadienil)titán-triklorid szintézise:
- (pentametilciklopentadienil)vas-dikarbonil-dimer szintézise vas-pentakarbonilból:
E módszer a megfelelő Cp-komplexhez hasonló, vö. ciklopentadienilvas-dikarbonil-dimer
Egyes Cp*-komplexek szililtranszferrel állíthatók elő:
Egy korábban használt módszer Cp*-komplexek előállítására hexametil-Dewar-benzolt igényelt. Ezt klórhidas dimerek, a Sablon:Chem és a [[pentametilciklopentadienilródium-diklorid-dimer|Sablon:Chem]] előállítására használták, de az egyre könnyebben elérhetővé vált Cp*H miatt felhagytak e módszerrel. Ehhez hidrogén-halogenid-indukált átrendeződést használtak[8][9] szubsztituált pentametilciklopentadiénre irídium-[10] vagy ródium-triklorid hidrátjával való reakció előtt.[11]

Összehasonlítás más Cp-ligandumokkal
A Cp*-komplexek a gyakoribb Cp-származékoktól több módon térnek el. Mivel elektrongazdagabb, a Sablon:Chem erősebb donor, és a bomlás, például a gyűrűcsúszás Cp*-gal nehezebb, mint Cp-vel.[12] A (trifluormetil)tetrametilciklopentadienil (Sablon:Chem) a Cp és a Cp* tulajdonságait is tartalmazza: hasonlóan nagy, mint a Cp*, de elektronikailag a Cp-hez hasonlít: a metilcsoportok elektrondonációját az elektronakceptor trifluormetil-szubsztituens „elnyeli”.[13] Mérete stabilizálja a törékeny ligandumú komplexeket. Ezenkívül csökkenti az intermolekuláris interakciókat, csökkentve a polimerizációs lehetőséget. Komplexei továbbá oldékonyabbak apoláris oldószerekben. A Cp*-komplexek metilcsoportja C–H aktiváción mehetnek keresztül, „beékelődéses komplexeket” adva. A nagy ciklopentadienil ligandumok sztérikusan sokkal gátlóbbak, mint a Cp*.

Jegyzetek
Fordítás
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)pubchemnevű lábjegyzeteknek - ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:OrgSynth
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal