Berillium-szulfát

Sablon:Chembox new A berillium-szulfát a kénsav berilliumsója, képlete BeSO₄. Először 1815-ben Jöns Jakob Berzelius izolálta.

Előállítása

Előállítható berillium-hidroxid vagy berillium-karbonát híg kénsavban történő oldásával, majd abból való kikristályosítással:

$\mathrm{2}\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{⟶}\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\uparrow }$

$\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{(}\mathrm{O}\mathrm{H}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{⟶}\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{+}\mathrm{2}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}$

Tulajdonságai

Fizikai tulajdonságai

Több hidratált formája is létezik, a kereskedelemben a vegyületet tetrahidrátként (BeSO₄·4H₂O) forgalmazzák, ez 111,5 °C-on dihidráttá (BeSO₄·2H₂O), 158 °C-on monohidráttá alakul (BeSO₄·H₂O). Kb. 400 °C-on dehidratálódik. A vízmentes berillium-szulfát legfeljebb körülbelül 580 °C-ig stabil. Ismert a hexahidrátja (BeSO₄·6H₂O) is, ez 76 °C-on dihidráttá alakul. A vízmentes berillium-szulfát vízben lassan és rosszul, tetrahidrátja azonban jól oldódik.

Kémiai tulajdonságok

A tetrahidrát formában tetraéderes, 4-es koordinációjú [Be(H₂O)₄]²⁺ kation található, ellentétben az analóg magnéziumsóval (MgSO₄·6H₂O), amelyben a magnéziumion – Sablon:Chem – oktaéderes.

Az anhidrát szerkezete hasonló a berlinitéhez, váltakozva tetraéderesen koordinált Be-t és S-t tartalmaz, és minden oxigén 2-es koordinációs számú (Be−O−S). A Be−O távolság 156 pm, a S−O távolság 150 pm.

Felhasználása

A berillium-szulfát és a rádium-szulfát keverékét használták neutronforrásként a maghasadás felfedezésének idejében. Használják a homeopátiában is.

Biztonság

A berillium erősen mérgező. Patkányokon tesztelve igen erős rákkeltő hatást észleltek, az emberben azonban csak néhány esetben.

Mérgezés

A berilliummérgezések több formája ismert, ezek többségét az anyagok por alakja okozza.

Toxikus tüdőgyulladás

• Ismételt, vagy ritkábban egyszeri belégzése néhány naptól néhány évig terjedő lappangási idővel, nyilvánvaló ok nélkül
• A tünetei közé tartozik a légszomj, köhögés és láz.
• Lassú lefolyású betegség, hónapokig tartó betegeskedés után is beállhat a halál.

Berilliózis

• A tüdőszövet lassan kifejlődő granulomatózusos betegsége.

További információk

• Sablon:ICSC
• IARC Monograph "Beryllium and Beryllium Compounds"
• IPCS Health & Safety Guide 44
• IPCS Environmental Health Criteria 106: Beryllium
• IPCS CICAD 32