Sík (geometria)

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Jávori István 2024. november 20., 13:41-kor történt szerkesztése után volt. (Lásd még)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A 3 koordinátasík

A sík a geometriában, azon belül tipikusan a kétdimenziós síkgeometriában és a háromdimenziós térgeometriában fontos fogalom. Leírása, és nem definíciója szerint végtelenül kiterjedt, kétdimenziós objektum. Ha egy egy sík egy egyenes két pontját tartalmazza, akkor a sík a teljes egyenest tartalmazza.

Konkrétabban a matematika különböző részterületei különböző objektumokat tekintenek síknak.

Definíciója

Euklidész az Elemekben (az egyeneshez hasonlóan) előbb a felületet definiálja: Felület az, aminek csak hosszúsága és szélessége van, és csak ezután határozza meg a síkot: Síkfelület az, amelyik a rajta levő egyenesekhez viszonyítva egyenlően fekszik. Ma már a síkot is alapfogalomnak tekintjük a geometriában, tehát nem definiáljuk.

Jellemzése

Hogy pontosan mit jelent a sík, azt mindenki magának határozza meg (a mindennapi tapasztalataival összhangban). Geometriai szempontból a sík legfontosabb tulajdonságai:

  • Kétdimenziós objektum,[1] azaz két, egymástól különböző irányban végtelen, a harmadik irányban 0 a kiterjedése.
  • Három nem kollineáris[2] pont egyértelműen meghatározza, azaz ha két síknak létezik három nem kollineáris közös pontja, akkor az összes pontjuk közös.
  • Ha két síknak létezik egy közös pontja, akkor létezik olyan egyenes, ami mindkét síkra illeszkedik.

Önálló objektum

A legkisebb projektív sík (hét pont, hét egyenes)
A legkisebb affin sík (négy pont, hat egyenes)

Klasszikus síkfogalom

A klasszikus geometriában az (euklideszi) sík geometriai vizsgálatok tárgya, például abból a szempontból, hogy milyen alakzatok szerkeszthetők meg körzővel és vonalzóval. A sík (ebben az összefüggésben határozott névelővel, mint ami nincs magasabb dimenzióba ágyazva) a rajzlap absztrakciója, ami végtelenül lapos és végtelenül kiterjedt; ahogy az egyenes a ceruzával vagy más eszközzel meghúzott vonal végtelenül vékony és végtelenül hosszú absztrakciója. A modern geometriát a Hilbert-féle axiómarendszer írja le.

Descartes óta a sík azonosítható a valós számok rendezett párosaival, 2-tel. Más szóval, 2 a Hilbert-féle geometria modellje. Ezt a valós vektorteret is nevezik síknak.

Projektív sík

A projektív sík megkapható úgy, hogy egyeneseinek párhuzamos nyalábjaihoz hozzáveszünk egy-egy végtelen távoli pontot, és ezek halmazát a sík végtelen távoli egyenesének tekintjük.

Az így kapott projektív sík is leírható algebrailag: homogén valós számhármasokat veszünk. Itt a homogén szó azt jelenti, hogy ha egy számhármas minden tagját ugyanazzal a nullától különböző valós számmal szorozzuk, akkor az új hármas ugyanazt a pontot adja meg, mint a régi. Ugyanezek a hármasok írják le 3 egydimenziós altereit; azaz a projektív sík pontjai azonosíthatók a háromdimenziós tér origóján átmenő egyeneseivel. A projektív sík egyenesei hasonlóan azonosíthatók a háromdimenziós tér origóján átmenő síkjaival.

Általánosítások

Ha gyengítjük a Hilbert-féle axiómákat, például lehetővé tesszük a végességet, akkor véges struktúrákhoz jutunk, melyeket affin vagy projektív síkoknak nevezünk. A legkisebb projektív sík hét pontot és hét egyenest tartalmaz. Tetszőleges egyenes és annak pontjainak eltávolításával affin síkhoz jutunk, négy ponttal és hat egyenessel.

A Descartes-féle modell általánosításában ahelyett, hogy a valós számokkal koordinátáznánk a síkot, egy tetszőleges K testet használunk. Így jutunk a K2 kétdimenziós vektorterekhez, melyek affin síkokat írnak le. A K3 affin terek segítségével pedig projektív síkok írhatók le. Azonban belátható, hogy nem minden projektív sík írható le ezzel a módszerrel.

Ha K=, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a komplex számok valós értelemben már maguk kétdimenziós teret alkotnak. Így a komplex egyenes kétdimenziós, a komplex sík négydimenziós, azonban csak kétdimenziós komplex vektortér. Ha K véges, akkor véges síkokhoz jutunk. Ha például K=𝔽2, akkor a fent leírt legkisebb projektív, illetve affin síkokhoz jutunk.

Topológiai értelemben a sík csak K= esetén felület. A K= esetben komplex felület.

Sík megadása az analitikus geometriában

A sík egyenlete
A sík paraméteres egyenlete
Két metsző sík

Egy sík egyenlete egy olyan egyenlet, melyet a sík minden pontja teljesít, és ha egy pont teljesíti, akkor rajta van a síkon. Az egyenlet különböző alakokat ölthet, attól függően, hogy mely adatokból számították ki.

Legyen (x0,y0,z0) a sík egy pontja és egy (a,b,c) normálvektor.[3] Ekkor a sík egyenlete:

ax+by+cz=d

ahol a d konstans a következőképpen adódik:

d=ax0+by0+cz0

A sík egyenlete a skaláris szorzat fogalmát felhasználva is megfogalmazható:

(x,y,z),(a,b,c)=d

A tengelymetszeti egyenlet alakja:

xx0+yy0+zz0=1

ahol (x0,0,0), (0,y0,0) és (0,0,z0) a sík koordinátategelyekkel vett metszéspontjai. Ha a sík párhuzamos valamelyik tengellyel, akkor az egyenletben nem szerepel az annak megfelelő koordinátát tartalmazó term.

A sík paraméteres egyenlete:

x=p+su+tv     s,t

alakú, ahol p támaszvektor, u és v irányvektorok. A p pont a sík tetszőleges pontja, u és v párhuzamosak a síkkal úgy, hogy nem konstansszorosai egymásnak. Az irányvektorok affin koordináta-rendszert feszítenek ki, amiben (s,t) a sík pontjainak koordinátái.

A sík hárompontos egyenlete

x=p+s(qp)+t(rp)     s,t

alakú, ahol p, q és r a sík egymástól különböző pontjai, melyek nincsenek egy egyenesen.

A sík normálegyenlete

(xp)n=0

alakú, ahol p a sík támaszvektora, és n normálvektor. A skaláris szorzat pontosan akkor nulla, ha a normálvektor merőleges a sík pontjának, mint normálvektornak és a támaszpont, mint helyvektornak különbségére. A sík feszítő vektoraira teljesül, hogy n=u×v.

A sík Hesse-féle normálegyenlete

xn0=d

alakú, ahol n0 egységnyi hosszú, a sík irányába mutató normálvektor, és d a sík távolsága az origótól.

Magasabb dimenziós terekben a sík lineáris 2-sokaság az n n-dimenziós térben. A fenti implicit alakban adott egyenletek ezekben a terekben hipersíkokat írnak le. A síkok egyenletrendszere n2 egyenletből álló egyenletrendszerrel írható le, mivel ennyi hipersík metszetéből áll elő. Ezeknek a hipersíkoknak egymástól független normálvektorai kellenek, hogy legyenek.

Metszéspontok háromdimenziós térben

Egyenes és sík metszete

Egyenes és sík metszete

A térben az egyeneseket rendszerint (x(t),y(t),z(t)) paraméterábrázolással, a síkokat ax+by+cz=d egyenlettel írják le. Behelyettesítve az egyenes paraméteres ábrázolását a sík egyenletébe adódik az

ax(t)+by(t)+cz(t)=d ,

lineáris egyenlet a metszéspont t0 paraméterére. Ha az egyenletnek nincs megoldása, akkor az egyenes párhuzamos a síkkal. Ha az egyenletnek minden t megoldása, akkor az egyenes a síkban van.[4]

Három sík metszéspontja

Ha az egyenes két sík metszeteként van megadva, és keressük a metszéspontját egy síkkal, akkor három sík metszéspontját kell meghatározni.

Legyenek a síkok εi: nix=di, i=1,2,3! Ha n1,n2,n3 normálvektoraik lineárisan függetlenek, akkor a metszéspont

p0=d1(n2×n3)+d2(n3×n1)+d3(n1×n2)n1(n2×n3) .

A bizonyításhoz vegyük figyelembe, hogy nip0=di, i=1,2,3, és a skaláris szorzásra vonatkozó szabályokat.[4]

Pont és sík távolsága

A p0=(x0,y0,z0) pont és az ax+by+cz+d=0 egyenletű sík távolsága:

|ax0+by0+cz0+d|a2+b2+c2

Ha a sík adott a p1=(x1,y1,z1), p2=(x2,y2,z2), p3=(x3,y3,z3) pontokkal, akkor a távolság számítható a

(p2p1)×(p3p1)|(p2p1)×(p3p1)|(p0p1)

képlettel, ahol × jelöli a vektoriális szorzatot, a skaláris szorzatot, és || egy vektor hosszát. Alternatív módszerként el lehet végezni az

a=y1z2y2z1+y2z3y3z2+y3z1y1z3
b=z1x2z2x1+z2x3z3x2+z3x1z1x3
c=x1y2x2y1+x2y3x3y2+x3y1x1y3
d=x1y2z3x1y3z2+x2y3z1x2y1z3+x3y1z2x3y2z1

helyettesítést.[5]

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál

  1. Az n-dimenziós geometriában a hasonlóan fontos objektumok az (n–1)-dimenziós hipersíkok. Ezekre lényegében minden az itt leírt tulajdonságokkal analóg módon levezethető. Lásd: a hipersík két dimenzióban a hagyományos egyenes → egyenlete ax+by+c=0 alakú!
  2. Nem egy egyenesre illeszkedő.
  3. Olyan vektor, ami merőleges a síkra. Gyakran felteszik, hogy a normálvektor egység hosszú, azaz a2+b2+c2=1. Ez elsősorban kényelmi szempont, mert ekkor sok számítás leegyszerűsödik.
  4. 4,0 4,1 CDKG: Computerunterstützte Darstellende und Konstruktive Geometrie (TU Darmstadt)
  5. Wolfram MathWorld: Point-Plane Distance