Laczkovich Miklós

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Bináris 2024. augusztus 21., 08:53-kor történt szerkesztése után volt. (A budapesti Fazekas diákjai kategória eltávolítva; A budapesti Fazekas első matematikatagozatos osztályának diákjai kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Tudós infobox

Laczkovich Miklós (Budapest, 1948. február 21. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a valós függvénytan, a mértékelmélet és a paradox felbontások. Nevéhez fűződik Alfred Tarski sejtésének, a kör új négyszögesítési problémájának megoldása (Laczkovich-tétel).

Életpályája

1966-ban érettségizett a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematikus szakára, ahol 1971-ben szerzett matematikusi diplomát. Ennek megszerzése után az egyetem analízis tanszéken lett oktató. A beosztási sorrendet végigvárva 1982-ben kapta meg egyetemi docensi, 1993-ban egyetemi tanári kinevezését. Több cikluson keresztül a tanszék vezetője volt. 2018-ban emeritálták. 2001-ben a University College London matematika tanszékének részidős professzora lett. Magyarországi állásai mellett több külföldi egyetem vendégprofesszora volt Angliában, Kanadában, Olaszországban és az USA-ban.

1980-ban védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a Bolyai János nemzetközi matematikai díj zsűrijének, illetve a Bolyai János Matematikai Társulat tagja. Tudományos munkái mellett amatőr kórusokban vesz részt az 1960-as évektől. Tagja volt az ELTE Bartók Béla Kórusának és az Ars Nova Kórusának. Alapítása után több évig énekelt az Ars Renata kórusban, valamint rövid ideig az Organum kvintett tagja. Később a középkori énekekkel foglalkozó A:N:S Kórus tagja lett. Hangfekvése tenor.

Munkássága

Fő kutatási területe a valós függvénytan, de foglalkozik mellette kapcsolódó geometriai, mértékelméleti, kombinatorikai és halmazelméleti kérdésekkel is, valamint a paradox felbontásokkal.

Nevéhez fűződik a nemzetközileg is idézett eredménye: Alfred Tarski lengyel-amerikai matematikus sejtésének, a kör modern négyszögesítésének bebizonyítása, amely Laczkovich-tétel néven vált ismertté. A tétel kimondja, hogy a síkban az egység területű körlap és négyzetlap véges sok darabra bontással egymásba átdarabolható (a darabok nem geometriailag értelmezhető idomok). A szokásos felbontásokkal kapcsolatban azt bizonyította, hogy ha egy P sokszöget véges sok egymáshoz hasonló háromszögre bontunk, akkor a háromszög szögeinek tangensei algebraiak a P csúcsainak koordinátái által generált test fölött. Egy további nevezetes eredménye Johannes H. B. Kemperman holland matematikus sejtésének igazolása: ha egy f valós függvény olyan, hogy 2f(x)f(x+h)+f(x+2h) mindig teljesül, ha h pozitív, x pedig tetszőleges, akkor f monoton növő.

Több mint százhúsz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből több egyetemi tankönyv vagy gyűjteményes mű. Közleményeit elsősorban angol és magyar nyelven adja közre.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Functions with Measurable Differences (1980)
  • On Kemperman’s Inequality 2f(x) ≤ f(x+h) + f(x+2h) (1984)
  • Equidecomposability and Discrepancy; a Solution of Tarski’s Circlesquaring Problem (1990)
  • Uniformly Spread Discrete Sets in Rd (1992)
  • Decomposition of Sets with Small Boundary (1992)
  • A mérhetőség fokozatai (1993)
  • Paradoxical Decompositions: a Survey of Recent Results (1994)
  • Valós függvénytan (Budapest, 1995)
  • Decomposition Using Measurable Functions (1996)
  • The Number of Homothetic Subsets (Ruzsa Z. Imrével, 1997)
  • Differenciaoperátorok (1999)
  • Sejtés és bizonyítás (1998; 2010 Sablon:ISBN, angolul Conjecture and Proof, 2001)
  • Linear Functional Equations and Shapiro's Conjecture (2004)
  • Analízis I–II. (egyetemi tankönyv T. Sós Verával, 2005–2007)
  • Spectral synthesis on discrete Abelian groups (Székelyhidi Lászlóval, 2007)
  • Ideal limits of sequences of continuous functions (2009)
  • Tilings of Convex Polygons with Congruent Triangles (2012)
  • Linear functional equations, differential operators and spectral synthesis (2015)
  • Real Analysis: Series, Functions of Several Variables, and Applications (T. Sós Verával, 2017)
  • Derivations and differential operators on rings and fields (2018)
  • A characterization of generalized exponential polynomials in terms of decomposable functions (2019)
  • Irregular Tilings of Regular Polygons with Similar Triangles (2021)

Források

Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál