Diszperzió (optika)

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Tomcsy 2024. július 3., 13:40-kor történt szerkesztése után volt. (math tagok rendezése)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az optika területén a diszperzió jelensége azt jelenti, hogy az elektromágneses hullám terjedési sebessége egy anyagi közegben függ a hullám frekvenciájától, illetve hullámhosszától.

Mivel a közeg törésmutatójának definíciója a fény terjedési sebességével kapcsolatos, ezért ez azt is jelenti, hogy a törésmutató függ a frekvenciától, illetve a hullámhossztól.[1][2]

A színszórás (kromatikus diszperzió) valamilyen spektrumú fényimpulzus összetevőkre bomlása új közegben, pl. a fehér fény összetevő színeire bomlik prizmán áthaladva. A jelenség magyarázata az, hogy az optikai közeg n törésmutatója függ az ω körfrekvenciától. Mivel

ω=2πf=2πcλ,

ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy az n törésmutató a λ hullámhossz függvénye.

Diszperziós jelenségek a fényvezetőszálban

Módusdiszperzió

A módusdiszperzió (Dm) csak multimódusú szálban lép fel, oka a terjedő módusok eltérő csoportsebessége (lásd alább). A jelenség geometriai optikai magyarázata, hogy a szál tengelyével párhuzamosan haladó sugarak rövidebb utat futnak be, mint a tengellyel kis szöget bezáróak, melyek a szál határain teljes visszaverődést szenvednek. Ez az effektív sebességkülönbség részben kompenzálható a lépcsős törésmutatójú szálakkal (lásd feljebb). Az impulzusok szélességnövekedése l szakaszra wm=Dml, ahol Dm a szálra jellemző módusdiszperziós állandó nskm egységben.

Kromatikus diszperzió

A kromatikus diszperzió (Dc) a hullámvezető diszperzióból (Dw) és az anyagi diszperzióból (Dmat) tevődik össze. A szál fázisforgatása ugyanis a frekvenciák nemlineáris függvénye (Dw), valamint a szál törésmutatója is frekvenciafüggő (Dmat). A törésmutató frekvenciafüggése okozta késleltetés a frekvencia monoton növekedő, a hullámvezetés miatt bekövetkező azonban a frekvencia monoton csökkenő függvénye, így egymás hatását az 1,3-1,5 μm-es tartományban kompenzálni is képesek. A diszperziót mérő Dw, Dmat jellemzőket ezért előjeles mennyiségnek tekintjük. Tehát Dc=Dw+Dmat. Az okozott impulzuskiszélesedés egyenesen arányos a szálhosszal és a jel sávszélességével: wc=|(Dc)|Δλl, Dc egysége ps/(nm·km). Összeillesztett szálak kromatikus diszperziója előjelesen összegződik. Ezen tulajdonsága alapján a korszerű, hullámhossz osztású (WDM) fényvezetős rendszerek kromatikus diszperziója gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhető úgynevezett diszperziókompenzáló szálak alkalmazásával.

Polarizációs módusdiszperzió

Polarizációs módusdiszperziót (Dp) okoznak a szál geometriájának egyenetlenségei valamint a szál mentén a dielektromos állandó ingadozása. Így a kétféle polarizációjú hullám fázissebessége enyhén eltérő lesz. Mivel a fényvezetők anyaga (kvarcüveg) nem kristályszerkezetű, ezért a fenti anizotrópia statisztikusan ingadozik, továbbá a polarizációs módusok a terjedés során csatolásban állnak. Így a polarizációs diszperzió hatása – a módusdiszperzióhoz hasonlóan – statisztikusan, négyzetes középben összegződik, vagyis az impulzuskiszélesedés a szál hosszának négyzetgyökével lesz arányos: wp=Dpl.

Összefoglalás

A három diszperziós jelenség különböző fizikai eredetű, egymástól függetlenül érvényesül, így együttes hatásuk négyzetes középben összegződik: W=wm2+wc2+wp2. Tipikus értékei: Dc=(5-20 ps/nm·km); Dp=0,1pskm.

Fényimpulzusra gyakorolt hatása

A kromatikus diszperzió fényimpulzusra gyakorolt hatásának értelmezése érdekében írjuk fel a z irányban terjedő fényimpulzust hullámcsomag formájában:

E(z,t)=+E(ω)ei(ωtk(ω)z)

ahol

k(ω)=n(ω)ωc

az ω körfrekvenciájú hullámkomponens hullámszáma, c pedig a vákuumbeli fény sebessége.

Amennyiben az átlagos körfrekvenciát ω-sal (ejtsd: omega felülvonással), az átlagos hullámszámot pedig k-sal jelöljük, az első egyenlet a következőképp írható:

E(z,t)=A(z,t)ei(ωtkz)

ahol

A(z,t)=+E(ω)ei(ωω)tk(ωω)zdω+E(ω)ei((ωω)(tdkdωz))dω

Abban az esetben, ha A(z,t) valós függvény, a E(z,t)=A(z,t)ei(ωtkz) egyenlet szerint az impulzus az A(z,t) burkoló függvény szerint lassan változó amplitúdójú, ω körfrekvenciájú hullám. Az így leírható függvényt Fourier-transzformáció határoltnak nevezzük. Amennyiben a frekvenciafüggés elhanyagolható, a fenti egyenlet szerint a vcs=dωdk csoportsebességgel terjedő impulzus alakja nem változik a terjedés során.

Ellenkező esetben az A(z,t) burkoló a terjedés során térben és időben kiszélesedik, és komplex értékűvé válik, tehát az impulzus meghosszabbodik. A csoportsebesség diszperziója tehát a fényimpulzus meghosszabbodásához vezet.

A nagy diszperziós rendek általánosított megfogalmazása - Lah-Laguerre optika

A kromatikus diszperzió perturbatív módon, Taylor-koefficiensek segítségével történő leírása előnyös olyan optimalizálási problémák esetén, ahol több különböző rendszer diszperzióját kell kiegyenlíteni. Például a chirp impulzuslézer-erősítőkben az impulzusokat először időben megnyújtják egy nyújtó segítségével, hogy elkerüljék az optikai károsodást. Ezután az erősítési folyamatban az impulzusok az anyagokon áthaladó lineáris és nemlineáris fázist elkerülhetetlenül felhalmozzák. Végül pedig az impulzusokat különböző típusú kompresszorokban tömörítik. A felhalmozott fázisban maradó magasabb rendek megszüntetése érdekében általában az egyes rendeket mérik és kiegyensúlyozzák. Egyenletes rendszerek esetén azonban gyakran nincs szükség ilyen perturbatív leírásra (pl. terjedés hullámvezetőkben). A diszperziós rendeket számításbarát módon, Lah-Laguerre típusú transzformációk formájában általánosították. [3][4]

A diszperziós rendeket a fázis vagy a hullámvektor Taylor-féle kiterjesztése határozza meg.

φ(ω)=φ |ω0+ φω|ω0(ωω0)+12 2φω2|ω0(ωω0)2 ++1p! pφωp|ω0(ωω0)p+

k(ω)=k |ω0+ kω|ω0(ωω0)+12 2kω2|ω0(ωω0)2 ++1p! pkωp|ω0(ωω0)p+

A hullámtektor diszperziós összefüggései k(ω)=ωcn(ω) és a fázis φ(ω)=ωc𝑂𝑃(ω) a következőképpen fejezhető ki:

pωpk(ω)=1c(pp1ωp1n(ω)+ωpωpn(ω)) , pωpφ(ω)=1c(pp1ωp1𝑂𝑃(ω)+ωpωp𝑂𝑃(ω))(1)

Bármely differenciálható függvény f(ω|λ) deriváltja a hullámhossz- vagy frekvenciatérben a Lah-transzformációval a következőképpen adható meg:

pωpf(ω)=(1)p(λ2πc)pm=0p𝒜(p,m)λmmλmf(λ) , pλpf(λ)=(1)p(ω2πc)pm=0p𝒜(p,m)ωmmωmf(ω)(2)

A transzformáció mátrixelemei a Lah-koefficiensek: 𝒜(p,m)=p!(pm)!m!(p1)!(m1)!

A GDD-re írva a fenti kifejezés azt mondja ki, hogy egy GGD hullámhosszúságú konstansnak nulla magasabb rendű lesz. A GDD-ből kiértékelt magasabb rendek a következők: pωpGDD(ω)=(1)p(λ2πc)pm=0p𝒜(p,m)λmmλmGDD(λ)

A (2) egyenletet a törésmutató n vagy az optikai út OP esetén az (1) egyenletbe behelyettesítve zárt alakú kifejezéseket kapunk a diszperziós rendekre. Általában a pth rendű diszperzió POD negatív kettes rendű Laguerre-típusú transzformációja:

POD=dpφ(ω)dωp=(1)p(λ2πc)(p1)m=0p(𝓅,𝓂)(λ)mdmOP(λ)dλm , POD=dpk(ω)dωp=(1)p(λ2πc)(p1)m=0p(𝓅,𝓂)(λ)mdmn(λ)dλm

A transzformációk mátrixelemei az előjel nélküli Laguerre-koefficiensek mínusz 2 rendűek, és a következők szerint adódnak: (p,m)=p!(pm)!m!(p2)!(m2)!

Az első tíz diszperziós rend, explicit módon leírva a hullámvektorra, a következő:

𝐺𝐷=ωk(ω)=1c(n(ω)+ωn(ω)ω)=1c(n(λ)λn(λ)λ)=vgr1

A csoportos törésmutatót ng a következőképpen határozzuk meg: ng=cvgr1.

𝐺𝐷𝐷=2ω2k(ω)=1c(2n(ω)ω+ω2n(ω)ω2)=1c(λ2πc)(λ22n(λ)λ2)

𝑇𝑂𝐷=3ω3k(ω)=1c(32n(ω)ω2+ω3n(ω)ω3)=1c(λ2πc)2(3λ22n(λ)λ2+λ33n(λ)λ3)

𝐹𝑂𝐷=4ω4k(ω)=1c(43n(ω)ω3+ω4n(ω)ω4)=1c(λ2πc)3(12λ22n(λ)λ2+8λ33n(λ)λ3+λ44n(λ)λ4)

𝐹𝑖𝑂𝐷=5ω5k(ω)=1c(54n(ω)ω4+ω5n(ω)ω5)=1c(λ2πc)4(60λ22n(λ)λ2+60λ33n(λ)λ3+15λ44n(λ)λ4+λ55n(λ)λ5)

𝑆𝑖𝑂𝐷=6ω6k(ω)=1c(65n(ω)ω5+ω6n(ω)ω6)=1c(λ2πc)5(360λ22n(λ)λ2+480λ33n(λ)λ3+180λ44n(λ)λ4+24λ55n(λ)λ5+λ66n(λ)λ6)

𝑆𝑒𝑂𝐷=7ω7k(ω)=1c(76n(ω)ω6+ω7n(ω)ω7)=1c(λ2πc)6(2520λ22n(λ)λ2+4200λ33n(λ)λ3+2100λ44n(λ)λ4+420λ55n(λ)λ5+35λ66n(λ)λ6+λ77n(λ)λ7)

𝐸𝑂𝐷=8ω8k(ω)=1c(87n(ω)ω7+ω8n(ω)ω8)=1c(λ2πc)7(20160λ22n(λ)λ2+40320λ33n(λ)λ3+25200λ44n(λ)λ4+6720λ55n(λ)λ5+840λ66n(λ)λ6++48λ77n(λ)λ7+λ88n(λ)λ8)

𝑁𝑂𝐷=9ω9k(ω)=1c(98n(ω)ω8+ω9n(ω)ω9)=1c(λ2πc)8(181440λ22n(λ)λ2+423360λ33n(λ)λ3+317520λ44n(λ)λ4+105840λ55n(λ)λ5+17640λ66n(λ)λ6++1512λ77n(λ)λ7+63λ88n(λ)λ8+λ99n(λ)λ9)

𝑇𝑒𝑂𝐷=10ω10k(ω)=1c(109n(ω)ω9+ω10n(ω)ω10)=1c(λ2πc)9(1814400λ22n(λ)λ2+4838400λ33n(λ)λ3+4233600λ44n(λ)λ4+1693440λ55n(λ)λ5++352800λ66n(λ)λ6+40320λ77n(λ)λ7+2520λ88n(λ)λ8+80λ99n(λ)λ9+λ1010n(λ)λ10)

Explicit módon, a φ fázisra leírva, az első tíz diszperziós rend a hullámhossz függvényében a Lah-transzformációval ((2. egyenlet)) a következőképpen fejezhető ki:

pωpf(ω)=(1)p(λ2πc)pm=0p𝒜(p,m)λmmλmf(λ) , pλpf(λ)=(1)p(ω2πc)pm=0p𝒜(p,m)ωmmωmf(ω)


φ(ω)ω=(2πcω2)φ(ω)λ=(λ22πc)φ(λ)λ

2φ(ω)ω2=ω(φ(ω)ω)=(λ2πc)2(2λφ(λ)λ+λ22φ(λ)λ2)

3φ(ω)ω3=(λ2πc)3(6λφ(λ)λ+6λ22φ(λ)λ2+λ33φ(λ)λ3)

4φ(ω)ω4=(λ2πc)4(24λφ(λ)λ+36λ22φ(λ)λ2+12λ33φ(λ)λ3+λ44φ(λ)λ4)

5φ(ω)ω5=(λ2πc)5(120λφ(λ)λ+240λ22φ(λ)λ2+120λ33φ(λ)λ3+20λ44φ(λ)λ4+λ55φ(λ)λ5)

6φ(ω)ω6=(λ2πc)6(720λφ(λ)λ+1800λ22φ(λ)λ2+1200λ33φ(λ)λ3+300λ44φ(λ)λ4+30λ55φ(λ)λ5 +λ66φ(λ)λ6)

7φ(ω)ω7=(λ2πc)7(5040λφ(λ)λ+15120λ22φ(λ)λ2+12600λ33φ(λ)λ3+4200λ44φ(λ)λ4+630λ55φ(λ)λ5+42λ66φ(λ)λ6+λ77φ(λ)λ7)

8φ(ω)ω8=(λ2πc)8(40320λφ(λ)λ+141120λ22φ(λ)λ2+141120λ33φ(λ)λ3+58800λ44φ(λ)λ4+11760λ55φ(λ)λ5+1176λ66φ(λ)λ6+56λ77φ(λ)λ7++λ88φ(λ)λ8) 9φ(ω)ω9=(λ2πc)9(362880λφ(λ)λ+1451520λ22φ(λ)λ2+1693440λ33φ(λ)λ3+846720λ44φ(λ)λ4+211680λ55φ(λ)λ5+28224λ66φ(λ)λ6++2016λ77φ(λ)λ7+72λ88φ(λ)λ8+λ99φ(λ)λ9)

10φ(ω)ω10=(λ2πc)10(3628800λφ(λ)λ+16329600λ22φ(λ)λ2+21772800λ33φ(λ)λ3+12700800λ44φ(λ)λ4+3810240λ55φ(λ)λ5+635040λ66φ(λ)λ6++60480λ77φ(λ)λ7+3240λ88φ(λ)λ8+90λ99φ(λ)λ9+λ1010φ(λ)λ10)

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

  1. Erostyák J., Raics P., Kürti J.: Fizika III. Fénytan. Relativitáselmélet. Atomhéjfizika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007 Sablon:ISBN
  2. Max Born and Emil Wolf: Principles of Optics Electromagnetic Theory of Propagation, Interference and Diffraction of Light Elsevier 1980 Sablon:ISBN
  3. Sablon:Cite journal
  4. Sablon:Cite arXiv