Mágneses indukció forrásának megtekintése

{{egyért2|a fizikai vektormennyiségről|Elektromágneses indukció}}

A '''mágneses indukció''' vagy idegen nyelveken '''mágneses fluxussűrűség''' a [[mágneses tér]] erősségére jellemző vektormennyiség. (Lásd még: a [[mágneses térerősség]])

Jele: '''B''', mértékegysége: tesla.

<math>  \text{T} 
= \dfrac{\text{V}{\cdot}{\text{s}}}{\text{m}^2} 
= \dfrac{\text{N}}{\text{A}{\cdot}\text{m}} 
= \dfrac{\text{J}}{\text{A}{\cdot}\text{m}^2} 
= \dfrac{\text{H}{\cdot}\text{A}}{\text{m}^2}  
= \dfrac{\text{Wb}}{\text{m}^2}  
= \dfrac{\text{kg}}{\text{C}{\cdot}\text{s}} 
= \dfrac{\text{N}{\cdot}\text{s}}{\text{C}{\cdot}\text{m}}
= \dfrac{\text{kg}}{\text{A}{\cdot}\text{s}^2}
</math>

ahol:

: A = [[amper]]
: C = [[coulomb]]
: kg = [[kilogramm]]
: m = [[méter]]
: N = [[Newton (mértékegység)|newton]]
: s = [[másodperc]]
: H = [[Henry (mértékegység)|henry]]
: V = [[volt]]
: J = [[joule]]
: Wb = [[Weber (mértékegység)|weber]]

A mágneses indukció vektorát a [[vektorpotenciál (fizika)|vektorpotenciál]] [[rotáció]]jaként számolhatjuk ki. 

Nem tévesztendő össze az [[elektromágneses indukció]] jelenségének egyik fajtájával, a [[nyugalmi indukció]]val, amelyet szintén szoktak ezen a néven emlegetni. Ugyancsak nem tévesztendő össze a mágneses tér és az [[elektromos áram]] kapcsolatát jellemző vektormennyiséggel, a [[mágneses térerősség]]gel.{{refhely|Fizikai kislexikon|442–443. o., mágneses indukció}}{{refhely|Fizikai kislexikon|447.o., mágneses térerősség}}

== Áramjárta vezető körüli mágneses tér erőssége ==
{{Bővebben|Biot–Savart-törvény}}
A vezetőben folyó [[elektromos áram|áram]] által gerjesztett mágneses erőteret indukciós vonalak szemléltetik, amelyeknek bármely pontjában az [[érintő]] megadja az indukcióvektor irányát, a sűrűségük pedig az indukció nagyságát.

Az indukcióvonalak iránya az úgynevezett ''jobbkéz-szabály'' segítségével állapítható meg: a jobb kéz behajlított ujjai mutatják meg az irányt, ha a kinyújtott hüvelykujj az áram irányába mutat. A vezetőre merőlegesen folyó áram irányának jelölése: a befelé folyó áramot ''+'' jellel, a kifelé folyót pedig ''pont''tal jelölik.

A végtelen hosszú, ''egyenes vezető'' körül a mágneses indukció nagysága egyenesen arányos a vezetőben folyó áram erősségével (''I''), és fordítottan arányos a vezetőtől mért távolsággal (''R''):

::<math>B = \frac{{\mu_0}I}{2{\pi}R}.</math>

A ''μ<sub>0</sub>'' a ''légüres tér'' (és nagyjából a [[levegő]]) ''mágneses permeabilitása'':

::<math>\mu_0 = 4 \pi \cdot 10^{-7} \frac{Vs}{Am}.</math>

Bármely ''körvezető'' (egymenetes tekercs) középpontjában az indukció:

::<math>B = \mu_0 \frac{I}{2R},</math>
::

ahol ''R'' a [[kör (geometria)|kör]] [[Kör (geometria)#sugár|sugara]].

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=3}}

== Források ==

* {{hely|Fizikai kislexikon}} {{cite book|title=Fizikai Kislexikon |publisher=Műszaki Könyvkiadó, Budapest |year=1977 |id=963 10 1695 1}}
* Dr. Szalay Béla, Fizika, ''hatodik, átdolgozott kiadás'', Műszaki Könyvkiadó, [[Budapest]], {{ISBN|963-10-2661-2}}

== További információk ==
* Fizikakönyv.hu – [http://www.fizikakonyv.hu/140.pdf A mágneses indukció]

{{Fizika}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Fizika}}
{{csonk-fiz}}
{{DEFAULTSORT:Magneses Indukcio}}

[[Kategória:Elektrodinamika]]
[[Kategória:Mágnesség]]