Teljes tényezőtermelékenység
A közgazdaságtanban a teljes tényezőtermelékenységet (angolul: total factor production; TFP), más néven többtényezős termelékenységet általában az összesített kibocsátás (pl. GDP) és az összesített erőforrás-felhasználás arányában mérik.[1] A gyártástechnológia bizonyos egyszerűsítéseivel a TFP növekedése a kibocsátás növekedésének azon részévé válik, amely nem magyarázható a hagyományosan mért munkaerő és a termelésben felhasznált tőke növekedésével.[2] A TFP-t úgy számítják ki, hogy a kibocsátást elosztják a munka és a tőkefelhasználás súlyozott átlagával, ez a standard súlyozás esetében a munkaerőnél 0,7, míg a tőke súlya 0,3.[3] A teljes tényezőtermelékenység a gazdasági hatékonyság mércéje, mely az országonkénti egy főre eső jövedelem különbségeinek jelentős részéért felel. A TFP növekedési ütemét úgy számítják ki, hogy a munkaerő és a tőke ráfordításainak növekedési ütemét kivonják a kibocsátás növekedési üteméből.
Háttér
A technológiai fejlődést és hatékonyságot a teljes tényezőtermelékenység két legnagyobb alszektorának tekintik. Az előbbi olyan sajátos jellegzetességekkel rendelkezik, mint például a pozitív externáliák, amelyek stabilan segítik gazdasági növekedést.
A teljes tényezőtermelékenységet (TFP) gyakran tekintik a GDP növekedési rátája elsődleges forrásának. Ennek ellenére vannak más olyan tényezők is, mint a munkaerő-ráfordítás, a humán tőke és a fizikai tőke állománya. A teljes tényezőtermelékenység az egyes vállalatok, iparágak vagy teljes nemzetgazdaságok kibocsátásának maradványnövekedését méri, amely nem magyarázható a hagyományos inputok, mint például a munkaerő és a tőke felhalmozódásával. Mivel ez nem mérhető közvetlenül, a számítási folyamat a TFP-t mint maradékot vezeti le, vagyis, hogy mely teljes kibocsátásbeli változásokat nem magyarázza a felhasználás.
Kimutatható, hogy a TFP és az energiaátalakítási hatékonyság között történelmileg összefüggés van.Sablon:R Megállapítást nyert továbbá az, hogy - például a vállalatok közötti - integrációnak pozitív hatása van a teljes tényezőtermelékenységre.[4]
Számítás
Az alábbi Cobb–Douglas-függvényt gyakran használják az összkibocsátás (Y) ábrázolására a teljes tényezőtermelékenységnek (A), a tőkebevitelnek (K) és a munkaerő-ráfordításnak (L) függvényében, ahol munkaerő és a tőkefelhasználás kibocsátásra gyakorolt részaránya α és β (α a K és a β az L hozzájárulásának aránya). Az ilyen formájú egyenletekhez hasonlóan az A, K vagy L növekedése a kibocsátás növekedéséhez vezet.
Becslés és finomítások
Mint maradványérték a TFP a többi komponens becslésétől, azok pontosságától is függ.[5]
2001-ben William Easterly és Ross Levine vizsgálata alapján egy átlagos országban a TFP felel az egy munkavállalóra jutó kibocsátás növekedésének 60 százalékáért.Sablon:R
Egy humán tőkéről szóló 2005-ös tanulmány megkísérelte kijavítani az egyenlet munkaerő-komponensének becslésében jelen lévő hiányosságokat, a munkaerő minőségére vonatkozó becslések finomításával. Pontosabban a probléma az, hogy az iskolában töltött évek számára gyakran a munkaerő minőségének (és a humántőke-állománynak) a helyettesítőjeként tekintenek, amivel nem veszik figyelembe az országok iskolarendszerei közötti különbségeket. Az új becslés alkalmazásával a TFP hozzájárulása lényegesen alacsonyabb lett.[6]
Robert Ayres és Benjamin Warr arra a következtetésre jutottak, hogy a modell javítható az energiaátalakítás hatékonyság változó felhasználásával, amely nagyjából követi a technológiai fejlődést.Sablon:R
Kritikák
A "teljes" (a teljes tényezőtermelékenységből) szó azt sugallja, hogy az összes bemenetet lemérték. A hivatalos statisztikusok hajlamosak a "többtényezõs termelékenység" (angolul: multifactor productivity; MFP) kifejezést használni a TFP helyett, mert egyes inputok, mint például az energiafelhasználás általában nem képezik részét a modellnek. A munkaerő tulajdonságai ritkán hozzáférhetőek, és az állami infrastruktúra, például az autópályák sem szerepelnek szinte soha.[7][8][9][10]
Növekedési számviteli gyakorlatok és a teljes tényezőtermelékenység kérdésköre részét képezi a cambridge-i tőkevitának. Néhány közgazdász úgy véli, hogy a módszer és annak eredményei érvénytelenek, vagy legalábbis gondos újraértelmezésük és felhasználásuk indokolt más alternatív megközelítésekkel együtt.[1]
Dimenzióanalízis alapján a TFP-t bírálták, az értelmes mértékegységek használatának hiányáért.Sablon:R A Cobb–Douglas-függvényben szereplő mennyiségek mértékegységei:
- Y: termék/év
- L: munkaóra/év
- K: tőkeóra/év (ez a tőke heterogenitásának kérdését veti fel)
- α, β: dimenzió nélküli arányszámok
- A: (termék * év α + β - 1 ) / (tőkeóraα * munkaóraβ ), kiegyenlítő mennyiség, amely TFP mértékegységeként funkcionál.
Ebben a konstrukcióban az A egységei nem lettek volna egyszerűen értelmezhetőek gazdaságilag, illetve a TFP fogalma rendkívül mesterkéltnek tűnik. A hivatalos statisztikák kerülik az értelmezhető mértékegységekkel nem rendelkező felhasználási és kibocsátási növekedési mutatók mérését, így ez igaz azok maradékaira is.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kapcsolódó szócikkek
- ↑ 1,0 1,1 Sickles, R., & Zelenyuk, V. (2019). Measurement of Productivity and Efficiency: Theory and Practice. Cambridge: Cambridge University Press. doi:10.1017/9781139565981
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ Sablon:Hivatkozás/Könyv
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite web
- ↑ Robert Shackleton. 2013. Total Factor Productivity Growth in Historical Perspective. CBO Working Paper 2013–01. page 1, footnote 1
- ↑ Total factor productivity. OECD Productivity Manual: A Guide to the Measurement of Industry-Level and Aggregate Productivity Growth, Annex 1 – Glossary of Statistical Terms. OECD: Paris. 2001
- ↑ Frequently Asked Questions, U.S. Bureau of Labour Statistics
- ↑ W.E. Diewert and A.O. Nakamura. 2007. The measurement of productivity for nations. Chapter 66 of Handbook of Econometrics, volume 6A, edited by J.J. Heckman, and E.E. Leamer. p. 4514