Dalton-törvény

Dalton törvénye szerint egy gázelegy össznyomása egyenlő az egyes összetevők parciális nyomásának összegével. Ezt az empirikus törvényt John Dalton 1801-ben állította fel mérései alapján, és a tökéletes (ideális) gázokra érvényes.

Matematikailag: n számú gáz elegyének P nyomását az alábbi összeggel lehet kifejezni:

$P=P_1+P_2+\cdots +P_{\mathrm{n}}$

ahol $P_1,P_2,\cdots P_{\mathrm{n}}$ jelenti ez egyes komponensek parciális nyomását. A törvény azzal a feltételezéssel igaz, hogy a komponensek nem lépnek kémiai reakcióba egymással.

Ha a Dalton-törvényt a Boyle–Mariotte-törvénnyel és az Avogadro-törvénnyel vetjük egybe, arra a következtetésre jutunk, hogy a tökéletes gázok elegyeiben egy gáz parciális nyomásának és az össznyomásnak a viszonya egyenlő a móltörtjével.

$P_{\mathrm{i}}=P{x}_{\mathrm{i}}$

ahol $x_{\mathrm{i}}$ az elegy i-edik komponensének a móltörtje.

Az alábbi összefüggés lehetőséget ad bármelyik egyedi gázkomponens térfogat-koncentrációjának meghatározására:

$P_{\mathrm{i}}=\frac{P{c}_{\mathrm{i}}}{1000000}$

ahol: $c_{\mathrm{i}}$ az i-edik komponens koncentrációja ppm-ben kifejezve.

A Dalton-törvényt nem teljesen követik a reális – a valóságban előforduló – gázok. Az eltérés nagyobb nyomásoknál jelentős. Ilyen esetekben a molekulák által elfoglalt hely szignifikánssá válik ahhoz képest, hogy mennyi az üres hely közöttük. Ezen kívül a molekulák közötti kis átlagos távolság megnöveli a molekulák közötti erőket.

Források

• A gázelegyekre vonatkozó gáztörvény; a Dalton törvény - Sulinet Tudásbázis
• Sablon:Forrásjelzés-Pallas

További információk

• Diffúziós műveletek - Digitális Tankönyvtár