Relatív kockázat

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Pallerti 2024. október 20., 20:50-kor történt szerkesztése után volt. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 79.44.224.116 (vita) szerkesztéséről Pallerti szerkesztésére)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Illustration of two groups: one exposed to treatment, and one unexposed. Exposed group has smaller risk of adverse outcome, with RR = 4/8 = 0.5.
A kezelésnek kitett csoportban (balra) a káros következmények (sötétvörös) kockázata a fele (RR = 4/8 = 0,5) a kezelésnek nem kitett csoporthoz képest (jobbra)

A relatív kockázat (RR) vagy kockázati arány a kezelt csoport kimenetel-valószínűségének és a nem kezelt csoport kimenetel-valószínűségének aránya. Ezt úgy kell kiszámítani, hogy: Ie/Iu, ahol Ie - az előfordulás a kezelt csoportban, és - Iu az előfordulás a nem kezelt csoportban.[1] A kockázati különbséggel és az esélyhányadossal együtt a relatív kockázat a kezelés és az eredmény közötti összefüggést mutatja meg.[2]

Statisztikai felhasználása és jelentése

A relatív kockázatot a kísérleti, a kohort (csoport-tanulmányi) és a keresztmetszeti vizsgálatok adatainak statisztikai elemzéséhez használják a kezelések vagy kockázati tényezők, valamint az eredmények közötti kapcsolat erősségének becslésére.[2] [3] Például arra használják, hogy összehasonlítsák egy kezelés kedvezőtlen kimenetelét (kockázatát) a kezelés nélküli (vagy placebóval kezelt) csoport eredményével, vagy ha környezeti kockázati tényezőnek vannak kitéve, szemben a nem kitett csoporttal.

Feltételezve, hogy az kezelés és az eredmény között van ok-okozati összefüggés, az RR értékei a következőképpen értelmezhetők:

  • RR = 1 azt jelenti, hogy az kezelés nem befolyásolja az eredményt
  • RR < 1 azt jelenti, hogy az kezelés csökkenti a kimenetel kockázatát
  • RR > 1 azt jelenti, hogy az kezelés növeli a kimenetel kockázatát

Felhasználása eredmények bemutatására

A relatív kockázatot általában a randomizált kontrollált vizsgálatok eredményeinek bemutatására használják.[4] Ez akkor lehet problematikus, ha a relatív kockázatot abszolút mérték, például abszolút kockázat vagy kockázati különbség nélkül mutatják be.[5] Azokban az esetekben, amikor az base rate (a vizsgált hatás aránya az összeshez) alacsony, a nagy vagy kis relatív kockázati értékekből nem feltétlenül következtethetünk szignifikáns hatásokra, és a közegészségre gyakorolt hatás fontosságát könnyen túlbecsülhetjük. Ugyanígy, azokban az esetekben, amikor a base rate magas, az 1-hez közeli relatív kockázati értékek is jelentős hatást eredményezhetnek és ezek hatásait alábecsülhetjük. Ezért ajánlott mind az abszolút, mind a relatív mérések bemutatása.[6]

Következtetés

A relatív kockázatot meg lehet becsülni egy 2x2-es kontingencia táblázat alapján :

Csoport
Intervenció (I) Kontroll (K)
Események (E) IE KE
Nem események (N) IN KN

A relatív kockázat pontbecslése:

RR=IE/(IE+IN)KE/(KE+KN)=IE(KE+KN)KE(IE+IN).

A log(RR) mintavételi eloszlása megközelítőleg normál eloszlást mutat,[7] standard hibával (SE)

SE(ln(RR))=INIE(IE+IN)+KNKE(KE+KN).

Ha az 1α valószínűségi érték a ln(RR)-ra, akkor

CI1α(ln(RR))=ln(RR)±SE(ln(RR))×zα,

ahol zα a kiválasztott szignifikanciaszinthez tartozó standard érték.[8] [9] Az RR körüli konfidencia intervallum megkereséséhez a fenti konfidencia intervallum két határát hatványozzuk.

A regressziós modellekben a kezelést jellemzően indikátorváltozóként szerepeltetik, a kockázatot befolyásoló egyéb tényezőkkel együtt. A relatív kockázatot általában a magyarázó változók mintaértékeinek átlagára kiszámítva adják meg.

Összehasonlítás az esélyhányadossal

A relatív kockázat különbözik az esélyhányadostól, bár aszimptotikusan közelít a kimenetelek kis valószínűségeihez. Ha az IE lényegesen kisebb, mint az IN, akkor IE / (IE + IN) IE / IN. Hasonlóképpen, ha a KE sokkal kisebb, mint a KN, akkor a KE / (KN + KE) KE / KN. Így, ritka betegség esetén:

RR=IE(KE+KN)KE(IE+IN)IEKNINKE=OR.

A gyakorlatban az esélyhányadost általában az esettanulmány-vizsgálatok során használják, mivel a relatív kockázatot nem lehet becsülni.[2]

Valójában az esélyhányadost sokkal általánosabban használják a statisztikákban, mivel a logisztikus regresszió, amelyet gyakran alkalmaznak klinikai vizsgálatokhoz, az esélyhányados logaritmusa, nem pedig a relatív kockázaté. Az esélyeket (azok természetes logaritmusát) a magyarázó változók lineáris függvényeként becsülik. A kezelés típusától függően a becsült esélyhányados a 70 és a 60 éves korosztály esetén logisztikus regressziós modellel kiértékelve azonos lesz. Mivel az eredmény a gyógyszertől és az életkortól függ a relatív kockázat jelentősen eltérhet a korosztályok esetén.

Mivel a relatív kockázat a hatékonyság intuitívabb mérőszáma, megkülönböztetése az esélyhányadostól fontos, különösen közepes és magas valószínűség esetén. Ha az A esemény 99,9%-os, a B esemény 99,0%-os kockázatot jelent, akkor a relatív kockázat valamivel több, mint 1, míg az A esemény bekövetkezésének esélye több, mint 10-szer magasabb, mint a B eseményé.

A statisztikai modellezés szemszögéből nézve, például a Poisson-regresszió a relatív kockázat segítségével értelmezhető, míg a logisztikai regresszió az esélyhányadossal, attól függően, hogy a magyarázó változó az aránnyal vagy az eséllyel multiplikatív.

Bayes-féle értelmezés

Feltételezhetünk egy betegséget, amelyet D-vel jelölünk, ha nincs betegség azt ¬D-vel, a kezelést E-vel, és a ¬E-vel a kezeletlent . A relatív kockázatot így lehet megadni

RR=P(DE)P(D¬E)=P(ED)/P(¬ED)P(E)/P(¬E).

Ilyen módon a relatív kockázat Bayes-féle értelmezésben a kezelés utólagos aránya pl.: betegség észlelése után) normalizálva van a kezelés korábbi arányával.[10] Ha a kezelés utólagos aránya hasonló a kezelés előttihez, akkor a hatás körülbelül 1, ami azt jelzi, hogy nincs összefüggés a kezelés és a betegség között, mivel az nem változtatta meg az expozícióval kapcsolatos meggyőződést. Más részről viszont az kísérletet követő arány kisebb vagy nagyobb, mint a kísérletet megelőző arány, akkor a betegség megváltoztatta a kísérlet veszélyének képét, és ennek a változásnak a mértéke a relatív kockázat.

Numerikus példa

Példa kockázat csökkentésre
Kísérleti csoport (E) Kontroll csoport (K) Összes
Események (E) EE = 15 KE = 100 115
Nem események (N) EN = 135 KN = 150 285
Összes elem (S) ES = EE + EN = 150 KS = KE + KN = 250 400
Események aránya (ER) EER = EE / ES = 0.1 vagy 10% KER = KE / KS = 0.4 vagy 40%
Egyenlet Változó Rövidítés Érték
KER - EER Abszolút kockázatcsökkentés ARR 0,3, vagy 30%
(KER - EER) / KER Relatív kockázatcsökkentés RRR 0,75, vagy 75%
1 / (KER − EER) A kezeléshez szükséges szám NNT 3,33
EER / KER Kockázati arány RR 0.25
(EE / EN) / (KE / KN) Esélyhányados VAGY 0,167
(KER - EER) / KER Megelőzhető frakció a kezeletlenek PF u 0.75

Irodalom

Sablon:Jegyzetek

Fordítás

Sablon:Fordítás

További információk