Berkélium(III)-fluorid
Sablon:Lektor Sablon:Chembox A berkélium(III)-fluorid egy vegyület. Képlete BkF3. Benne a berkélium oxidációs száma +3.
Tulajdonságai
Zöldessárga színű szilárd anyag. A hőmérséklettől függően két kristályszerkezete van. Koordinációs számok Bk[9], F[3]. Alacsonyabb hőmérsékleten rombos (YF3-típusú) kristályszerkezete van, a = 670 pm, b = 709 pm és c = 441 pm, sűrűsége 9,70 g·cm−3. Magasabb hőmérsékleten trigonális (LaF3-típusú) kristályszerkezete van, a = 697 pm és c = 714 pm, sűrűsége 10,15 g·cm−3. Minden berilliumatomot kilenc fluoratom vesz körül. A kristályszerkezet közötti átmenet 350–600 °C-on van.[1][2][3]
Alkalmazása
A fém berkéliumot először 1969-ben állították elő berkélium(III)-fluorid és lítium reakciójával 1000 °C-on:[4]
Források
Fordítás
További információk
- David E. Hobart, Joseph R. Peterson: Berkelium Sablon:Wayback, in: Lester R. Morss, Norman M. Edelstein, Jean Fuger (Hrsg.): The Chemistry of the Actinide and Transactinide Elements, Springer, Dordrecht 2006; Sablon:ISBN, S. 1444–1498 (Sablon:DOI).
- ↑ J. R. Peterson, B. B. Cunningham: Crystal Structures and Lattice Parameters of the Compounds of Berkelium IV. Berkelium Trifluoride, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1968, 30 (7), S. 1775–1784 (Sablon:DOI).
- ↑ D. D. Ensor, J. R. Peterson, R. G. Haire, J. P. Young: Absorption Spectrophotometric Study of Berkelium(III) and (IV) Fluorides in the Solid State, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1981, 43 (5), S. 1001–1003 (Sablon:DOI).
- ↑ Joseph Richard Peterson: The Solution Absorption Spectrum of Bk3+ and the Crystallography of Berkelium Dioxide, Sesquioxide, Trichloride, Oxychloride, and Trifluoride, Ph.D. Thesis, October 1967, U. S. Atomic Energy Commission Document Number UCRL-17875 (1967).
- ↑ J. R. Peterson, J. A. Fahey, R. D. Baybarz: The Crystal Structures and Lattice Parameters of Berkelium Metal, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1971, 33 (10), S. 3345–3351 (Sablon:DOI).