Végeselemes módszer

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2001:4c4e:1e70:f000:49eb:5abb:c8eb:be1 (vitalap) 2025. január 31., 03:14-kor történt szerkesztése után volt. (Lineáris statikus feladat)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hidraulikus préskeret mechanikai feszültségei
2D VEM megoldás egy magnetostatikai feladatra (a vonalak a mágneses fluxus sűrűségének irányát, a színek az erősségét jelölik)
A fenti probléma megoldásához felvett sík háló (a háló vizsgált hely közelében sűrűbb)

A végeselemes módszer (VEM) numerikus módszer parciális differenciálegyenletek közelítő megoldására. Jellemzően mérnökök használják, a gépészmérnöki és építőmérnöki feladatokkal szorosan összefüggő mechanikai (szilárdságtani és lengéstani) számítások elvégzésére, valamint a villamosmérnöki gyakorlatban mezőszimuláció során is ezt a módszert alkalmazzák.

Lineáris statikus feladat

Tipikus példa a végeselemes módszer használatára egy bonyolult alakú statikusan terhelt gépalkatrész feszültségi állapotának és alakváltozásának meghatározása. Ebben az esetben az alkatrészt modellező geometriai testet véges számú elemre bontják: síkbeli problémáknál például háromszögekre vagy négyszögekre, térbeli esetben esetleg hasábokra vagy tetraéderekre. A felosztást úgy célszerű végrehajtani, hogy azokon a részeken, ahol a megoldás szempontjából kritikus lehet az eredmény, ott sűrűbben kisebb méretű, ahol pedig a változások várhatóan kisebb mértékűek lesznek, ott nagyobb méretű elemeket választanak. A modellben az elemek csak sarokpontjaikon (csomópontjaikon) csatlakoznak egymáshoz. A csomópontokon az elemekre ható erők és a csomópontok elmozdulása között a Hooke-törvényt követő anyag esetén lineáris összefüggés van, ezekből összeállítható az elemek merevségi mátrixa. Az elemek merevségi mátrixaiból megszerkeszthető az egész feladat merevségi mátrixa. A feladat ebben a fázisban az alábbi egyenlet megoldására redukálódik:

Ku=F,

ahol

u az m elemű elmozdulásvektor,
F az m elemű terhelésvektor,
K egy m × m elemű szimmetrikus mátrix, a rendszer merevségi mátrixa,
m=nk, a rendszer csomópontjainak (n) és a csomópontok szabadságfokainak (k) szorzata.

Az egyenletrendszer megoldásával kiszámítható az egyes csomópontok elmozdulása, majd az elmozdulásokból a csomóponti erők és a közelítő mechanikai feszültségek. A statikus probléma tehát végső fokon egy lineáris egyenletrendszer megoldását kívánja, amelyre sok jól használható számítógépes módszert dolgoztak ki.

Dinamikai feladatok

A lineáris rendszer csillapítás nélküli lengéseire a következő egyenlet írható fel:

Mu¨+Ku=0,
u¨ a gyorsulásvektor, nem más mint az u elmozdulásvektor idő szerinti második deriváltja,
M szimmetrikus mátrix a tömegmátrix, melynek elemei a rendszer tömegének a csomópontokra redukált diszkrét részeiből épül fel.
0 nullvektor, azt fejezi ki, hogy nincs gerjesztés.

A megoldást a következő alakban lehet keresni:

u=hsinαi

ahol αi az i-edik sajátérték (sajátfrekvencia),

h pedig az i-ik sajátértékhez tartozó sajátvektor.

Visszahelyettesítve ezeket:

(M+K)sinαi=0

Ez a feladat így egy mátrix sajátérték-sajátvektor feladatra vezethető vissza. Gerjesztett lengések és lineáris csillapítás esetén az egyenlet ilyen alakú:

Mu¨+Su˙+Ku=f,

itt

S a csillapítás mátrix,
f pedig a gerjesztőerők vektora

Egyéb feladatok

A végeselemes módszert alkalmazni lehet nemlineáris feladatok megoldására is, mint például nemlineáris anyagtulajdonságok, nagy deformációk kezelésére, szerkezeti stabilitási problémák megoldására (épületszerkezetek stabilitása, kihajlása, külső nyomásnak kitett tartályok horpadása). Használják a VEM programokat hővezetési problémák illetve kombinált hővezetési és szilárdsági problémák megoldására is. Itt a gátolt hőtágulás okozta hőfeszültségek megállapítás az elsődleges cél. Mágneses és elektrosztatikus problémák szintén jól kezelhetők a módszerrel. Újabban gyakran használják a vízépítésben szivárgási és talajmechanikai vizsgálatok elvégzésére is.

Rácsos tartó végeselemes analízisének eredménye. Rúderők (kN) és torzított deformációk

Számítógépes programok

A végeselemes módszer kézi számításokra alkalmatlan, mivel nagyon sok elemi műveletet kellene megoldani hozzá. A mai viszonylag kis teljesítményű személyi számítógépek is alkalmasak azonban, hogy egy sor gyakorlatilag fontos feladat megoldható legyen. A végeselemes módszer alkalmazásánál nemcsak a tulajdonképpeni matematikai feladat (egyenletrendszer megoldása, sajátérték-feladat) megoldása munkaigényes, hanem magának az adatoknak az előkészítése és az eredmények értékelhető alakba hozása is sok időt igényelne. Ezért a korszerű számítógépes programok részét képezi egy preprocesszor és egy posztprocesszor is. A gépalkatrész példa esetén a preprocesszor egy CAD programban elkészített rajzból vagy térbeli modellből kiindulva automatikusan vagy félautomatikusan generálja a végeselemes hálót és ugyancsak segít a terhelések felhasználóbarát megadásában is. A posztprocesszor pedig vagy felrajzolja a torzított léptékű deformált alakot (vagyis a deformációk értékét egy nagyobb számmal megszorozva jól láthatóvá teszi az alakváltozást) vagy szintvonalakkal vagy színezéssel bejelöli a különböző feszültségű tartományokat. Sok új CAD program már tartalmaz egyszerűbb végeselemes modult. Ilyen többek között a Solid Edge, CATIA V5, Autodesk Inventor Professional, SolidWorks, Pro/Engineer.

Ismertebb professzionális kereskedelmi VEM programok:

Aszimmetrikus ütközés okozta feszültségek és deformációk szilárdsági analízise

Szabad VEM programok:

  • Code_Aster
  • Elmer
  • DUNE
  • MoFEM
  • Z88

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Külső hivatkozások

Sablon:Commonskat

Irodalom

  • H.C.Martin, G.F.Carrey: Bevezetés a végeselem-analízisbe. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1976. Sablon:ISBN