Chvátal-tétel

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Tudor987 2015. március 12., 00:18-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Nincs forrás A Chvátal-tétel egy 1972-es gráfelméleti tétel, amely nagyjából azt állítja, hogy ha egy gráfnak elegendően sok éle van, akkor van benne Hamilton-kör. A tétel így szól: Legyenek G  n  csúcsú egyszerű gráf fokszámai nagyság szerint d1d2dn.

  • Ha teljesül a következő feltétel:
    (+) k-ra, amelyre dkk<n2 teljesül, hogy dnknk
    akkor G  tartalmaz Hamilton-kört.
  • Ha d1d2dn olyan pozitív egész számok, amikre (+) nem teljesül, akkor létezik olyan Hamilton-kört nem tartalmazó G  gráf, melynek d1'd2'dn' fokszámaira i-re di'di.

Bizonyítás:

  • A bizonyítás az Ore-tétel bizonyításával azonosan indul:
Tegyük fel indirekt, hogy a gráf kielégíti a feltételt, de nincsen benne Hamilton-kör. Ez az ellenpélda gráfunk legyen G' . Húzzunk be G' -be további éleket úgy, hogy az új gráf is ellenpélda legyen (továbbra sincs benne Hamilton-kör). Így kapunk egy G  gráfot, ami továbbra is ellenpélda, hisz új élek behúzásával "rossz pontpárt" nem lehet létrehozni, de ha még egy élet akárhogyan behúzunk, akkor már tartalmaz a gráf Hamilton-kört. Biztosan van két olyan pont, hogy {x,y}E(G), hiszen egy n  csúcsú teljes gráfban (n3 esetén) van Hamilton-kör. Ekkor viszont a G{x,y} gráfban van Hamilton-kör, tehát G -ben van Hamilton-út. Azaz G  bármely két összekötetlen csúcsa között van Hamilton-út, hisz a két csúcs összekötésével Hamilton-kör keletkezne. (n=2  esetén is van Hamilton-út, n=1  esetén pedig a gráfunk egy izolált pont, nincs éle, nincs benne Hamilton-kör). Legyenek a P Hamilton-út csúcsai: v1,v2,,vn , és v1=x  és vn=y . Ha x  szomszédos a P út valamely vi  pontjával, akkor y  nem lehet összekötve vi1 -gyel, mert ez esetben (v1,v2,,vi1,vn,vn1,,vi,v1 ) egy Hamilton-kör lenne. Így tehát y  nem lehet összekötve legalább d(x)  darab ponttal, ezért
d(y)n1d(x)
d(y)+d(x)n1
Azaz G -ben bármely két összekötetlen x,yV(G)-re d(x)+d(y)n1.
Most jön az, ami már különbözik az Ore-tétel bizonyításához képest. Válasszuk meg x,yV(G)-t úgy, hogy{x,y}E(G) és d(x)+d(y)  maximális legyen az összes összekötetlen csúcspár közül. Az általánosság megszorítása nélkül feltehető, hogy d(x)d(y). Így az előbbiekből következik, hogy d(x)n12<n2. Bevezetünk egy új jelölést: d(x):=h . Megmutatjuk, hogy h -ra dhh<n2. Az előbb már láttuk, hogy h<n2, elég tehát az első egyenlőtlenséget belátnunk. Az első egyenlőtlenség jelentése pedig az, hogy G -nek van legalább h  olyan csúcsa, amelyeknek a fokszámai külön-külön legfeljebb h . Tehát a h -adik legkisebb fokú csúcs fokszáma nem lehet h -nál nagyobb. Ezt akarjuk most belátni, hogy ez teljesül G -ben. Ehhez tekintsük x  minden szomszédjához az x  és y  közötti Hamilton-út mentén őt megelőzőt. Láttuk, hogy ezek egyike sem lehet összekötve y -nal, mert különben lenne G -ben Hamilton-kör. Ezek szerint viszont ezen összesen h  darab ilyen csúcs bármelyikét választhattuk volna y  párjául a tekintett Hamilton-út kezdőpontjának, és ha bármelyiknek a fokszáma nagyobb volna az x  fokszámánál, akkor a d(x)+d(y)  maximalizálásánál őt választottuk volna. De x -et választottuk, ezért biztos, hogy ezen h  darab csúcs egyikének sem nagyobb a fokszáma x  fokszámánál, vagyis h -nál. Azaz megkaptuk, hogy tényleg létezik G -ben legalább h  csúcs, melyeknek fokszáma nem nagyobb h -nál.
A feltételben szereplő k  helyébe h -t írva a fentiekből azt kapjuk, hogy dnhnh. Ez viszont pontosan azt jelenti, hogy legalább h+1  csúcs fokszáma legalább nh . Mivel azonban x -nek h  darab szomszédja van, így az előbb említett h+1  csúcs között biztos van olyan, ami x -szel nincs összekötve. Így találtunk két összekötetlen csúcsot, és ezek fokszámösszege legalább h+nh=n , ami viszont ellentmond az Ore-tétel bizonyításában látottaknak (hisz ott azt kaptuk, hogy bármely két összekötetlen csúcsra (u,vV(G), {u,v}E(G)d(u)+d(v)n1). Ez az ellentmondás bizonyítja az állítást.
  • Tegyük fel, hogy (+) nem teljesül valamely d1d2dn pozitív egészekre (pozitív kell, hiszen ha valamely csúcs foka 0 , akkor a gráf nem összefüggő, viszont tudjuk, hogy az összefüggőség szükséges feltétele a Hamilton-kör létezésének). Ez azt jelenti, hogy k<n2, amire egyrészt dkk, másrészt pedig dnk<nk . Ebből viszont a következő három összefüggés következik:
d1d2dkk
dk+1dk+2dnknk1
dnk+1dnk+2dnn1.
Vagyis a
d1'd2'dk'=k
dk+1'dk+2'dnk'=nk1
dnk+1'dnk+2'dn'=n1
sorozatra teljesül, hogy i -re di'di. Ha tehát mutatunk egy olyan gráfot, amelynek fokszámai d1'd2'dn', és nincsen Hamilton-köre, akkor készen vagyunk.
A következő G  gráf éppen ilyen. Az n -elemű csúcshalmazt osszuk fel három részre: A -ra, B -re és C -re, ahol |A|=|B|=k  és |C|=n2k . A BC  halmazban levő csúcsokat kössük össze egymással (mindegyiket mindegyikkel). Így ezek a csúcsok meghatározzák G  egy teljes nk  csúcsú feszített részgráfját. Ez után kössük össze mindegyik A -beli csúcsot mindegyik B -belivel, és csak ezek az élek legyenek a gráfban. Így megadtuk a G  gráfot, könnyen ellenőrizhető, hogy fokszámai teljesítik az elmondottakat: minden A -bel csúcs foka k , a B -belieké n2k+k1+k=n1 , a C -belieké pedig n2k1+k=nk1 . Már csak azt kell megmutatnunk, hogy G -nek nincs Hamilton-köre. Ez pedig abból látható, hogy a B -beli pontokat elhagyva a gráfból, a gráf k+1  komponensre esik szét: az A -beli pontokból k  izolált pont lesz, a k+1 -edik komponens pedig a C -n megmaradó teljes gráf. Fontos, hogy a C  biztosan nem üres halmaz, hisz |C|=n2k , ami a k<n2 feltétel miatt biztosan pozitív. G -ben tehát nem teljesül a Hamilton-kör létezésére tanult szükséges feltétel, így biztos, hogy nincs Hamilton-köre.

Megjegyzés: A Hamilton-kör létezésére vonatkozó elégséges tételek közül ez a legerősebb tétel. Sablon:Portál