Szentháromság forrásának megtekintése

{{egyert3}}
{{részben nincs forrás}}

A '''Szentháromság''' ([[latin nyelv|latinul]] ''Sancta Trinitas'') a [[Kereszténység|keresztény]] [[Teológia|teológiá]]ban a három isteni személy ('''[[Isten|Atya]]''', '''[[Jézus|Fiú]]''', '''[[Szentlélek]]'''). Az egységükről, [[egylényegűség]]ükről és különbözőségükről szóló tan a ''Szentháromság-tan''; az istenség lényegi egysége három személyben (''vagy [[hiposztázis]]ban''), nem pedig három szubsztanciában.
A tan többek közt azt fejezi ki, hogy [[Jézus]]ban nem csak egy mennyei lény [[Megtestesülés|testesült meg]], hanem maga Isten.

A [[4. század]]i első két ökumenikus zsinat ([[Első nikaiai zsinat|nikaiai]] és [[Első konstantinápolyi zsinat|konstantinápolyi]]) alapozta meg a Szentháromság dogmáját (→ [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás]]).
A kereszténység fő áramlatának Szentháromság-tanát [[Antitrinitarizmus|több felekezet]] és a másik két fő [[ábrahámi vallások|ábrahámi vallás]], a [[zsidó vallás|judaizmus]] és az [[iszlám]] is elutasítja.

Az [[istenség]]ek hármas tagolódása már a kereszténység előtti [[Szentháromság#A „Szentháromsághoz” hasonló elemek egyéb vallásokban|ókori vallásoknál is megjelent]], de ezt triád-nak vagy triász-nak, és nem ''Szentháromságnak'' nevezik. A keresztény Szentháromság-tagadókat gyakran [[Antitrinitarizmus|antitrinitáriusoknak]] nevezik.
[[Fájl:Luca Rossetti Trinità Chiesa San Gaudenzio Ivrea.jpg|right|200px|thumb|Luca Rossetti da Orta: Szentháromság ([[Ivrea]], [[Olaszország]])]]
[[Fájl:Adoração da Santíssima Trindade.jpg|right|200px|thumb|[[Albrecht Dürer (festő)|Albrecht Dürer]]: A Szentháromság imádása 1511, Bécs, Szépművészeti Múzeum]]
[[Fájl:Piero di Cosimo 057.jpg|right|200px|thumb|Piero di Cosimo: Inkarnáció ''(incarnatio)'', a szeplőtelen fogantatás]]

== Történeti áttekintés ==
A keresztény hit a [[Zsidó vallás|judaizmus]]ból ered, a judaizmusra pedig a szigorú egyistenhit jellemző. A zsidó vallás alapeszméje kezdettől fogva a „''Semá''”, amely Isten egységét, oszthatatlanságát és szellemiségét (testetlenségét) proklamálja.<ref>Hunyadi László: A világ vallásföldrajza: judaizmus</ref>

A ''Szentháromság'' -Trinitas- kifejezésre a [[2. század]]tól vannak nyomok.<ref>Toletan. XI Denz 278. ; τρῖας Theophil. II 15; trinitas: Tertullian. Prax. 2. -Idézi: Schütz, Dogmatika, 1937. 342. old.</ref> A tan először az [[egyházatyák]] körében fogalmazódott meg,<ref>Hurtado, Larry (2005). Lord Jesus Christ: Devotion to Jesus in Earliest Christianity. 
pp. 644-648. Eerdmans. {{ISBN|978-0-8028-3167-5}}.</ref> majd a [[Dogma (fogalom)|dogma]] fokozatosan, több évszázad alatt és sok vita során alakult ki,<ref>https://www.britannica.com/topic/Trinity-Christianity</ref> amikor a korai keresztények megpróbálták meghatározni [[Jézus]] és [[Isten]] kapcsolatát.

A [[2. század]]i [[gnosztikus]] tanító, [[Valentinius]] műve – ''A három természetről'' – tartalmazza az első okfejtést az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről. A szentháromság-tant elsőként ez az "eretnek" öntötte szavakba.<ref>Richard Smoley: Tiltott hit, 45. old, Gold Book</ref>

''Isten az atya, Isten a fiú, Isten a Szentlélek'' – mondja a 2. században [[Athéni Szent Athénagorasz|Athénagorasz]] keresztény hitvédő a környezete keresztényeinek hitéről. Már [[Antiochiai Szent Ignác|Szent Ignác]] apostoltanítványnál előfordul ez a doxológia (dicsőítés): ''Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek-Istennek.''<ref name="Aubermann Miklós 1943"/>

[[300]] körül [[Arius]] (kb. 260–336) lépett fel – a nevéről elnevezett mozgalom alapítója – aki hirdette hogy [[Krisztus]] valójában nem Isten, hanem Isten egy teremtett lénye volt. Nem [[Egylényegűség|egylényegű]] (homouszion), hanem hasonló lényegű (homoiuszion) az Atyával. Az ő alaptétele – ''a zsidó, majd a későbbi iszlám nézethez hasonlóan'' – a szigorú [[monoteizmus]] volt: [[Isten]] egyedülisége, egyedülállósága.

Az [[arianizmus]]ra válaszul [[325]]-ben hívták össze az [[Első nikaiai zsinat|első egyetemes zsinatot Nikaiában]], ahol többek közt megfogalmazták a [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás|Nikaiai hitvallás]]t, amelyben hivatalosan is kinyilvánították az Egyház Szentháromságban való hitét. 

A [[4. század]]ig a mai szentháromság-tan egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe.<ref>The Encyclopedia Americana, 1956. XXVII. köt., 294 o</ref> Az »''egy Isten három személyben''« megfogalmazás a [[4. század]] előtt nem lett szilárdan lefektetve, és nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak.<ref>New Catholic Encyclopedia 1967. XIV. köt., 299. o</ref> Csak fokozatosan fejlődött ki ez a tan, heves viták közepette.

[[380]]-ban a három uralkodó római császár az ún. [[thesszaloniki ediktum]]ban a [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás|nikaiai-féle]] kereszténységet [[államvallás]]sá tette.<ref>''World Encyclopaedia of Interfaith Studies: World religions''. Jnanada Prakashan. 2009. {{ISBN|978-81-7139-280-3}}. <q>In the most common sense, "mainstream" refers to Nicene Christianity, or rather the traditions which continue to claim adherence to the Nicene Creed.</q></ref><ref name="Ehler65">
{{Hivatkozás/Könyv |last=Ehler |first=Sidney Zdeneck |title=Church and State Through the Centuries: A Collection of Historic Documents with Commentaries |url=https://books.google.com/books?id=2WuMyEzani8C&pg=PA6 |accessdate=2016-09-28 |year=1967 |isbn=978-0-8196-0189-6 |page=6-7 |quote=This Edict is the first which definitely introduces Catholic orthodoxy as the established religion of the Roman world. [...] Acknowledgment of the true doctrine of the Trinity is made the test of State recognition. |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160515193906/https://books.google.com/books?id=2WuMyEzani8C&pg=PA6 |archivedate=2016-05-15}}
</ref> A kereszténység minden más nézetét elítélték (''például az [[arianizmus]]'') és engedélyezték a megbüntetésüket.<ref>{{Cite web |title=The Edict of Thessalonica {{!}} History Today |url=https://www.historytoday.com/archive/months-past/edict-thessalonica |accessdate=2021-02-27 |work=www.historytoday.com}}</ref>

A következő évben, a 381-es [[első konstantinápolyi zsinat]] [[Dogma (fogalom)|dogma]]ként mondta ki a Szentlélek [[istenség]]ét,<ref>{{Cite web|url=http://www.lexikon.katolikus.hu/S/Szenth%C3%A1roms%C3%A1g.html|title=Szentháromság – Magyar Katolikus Lexikon|accessdate=2017-06-11|work=www.lexikon.katolikus.hu}}</ref> és [[Kiközösítés|kiközösítették]] a más nézetűeket (''eunomiánusok, [[Arianizmus|ariánusok]], szemi-ariánusok, [[Szabellianizmus|szabelliánusok]], markelliánusok,  [[Apollinarizmus|apollináriusok]]'').{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}

A 4. század óta a Szentháromság-tan érvénye a kereszténység zöménél megingathatatlan és akik ezt a hitvallást nem teszik magukévá, azokat az egyházak ma sem tekintik kereszténynek.<ref>Szimonidesz Lajos: A zsidóság és a kereszténység</ref>

=== [[Eretnekség|Eretneknek]] nyilvánított nézetek ===
A korai kereszténység ideje alatt különféle felfogások alakultak ki a háromságos Istenről, amely három, természet és méltóság szerint egymáshoz teljesen hasonló személyből áll:
* A [[Monarchianizmus|monarchiánusok]] (egyebek közt [[Szamoszatai Pál]]) meg szeretnék őrizni Isten teljes és korlátlan monarchiáját (= egyeduralom), az ő abszolút egyedülvalóságát, ezért Jézus személyében ''dinamisták''hoz illően embert látnak, aki Istenhez csak a benne rejlő isteni erő ''(görög: dünamosz = erő)'' által kapcsolódik.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 147. o.}}
* Az [[adopcianizmus]] azoknak a különféle irányzatoknak a gyűjtőfogalma, amelyek Jézust olyan isteni szellemmel felruházott embernek tekintik, akit Isten fiaként adoptált.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 147. o.}}
* A [[modalizmus]] olyan felfogás, mely követői Krisztusban Isten jelenségmódját látják. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 147. o.}}
* A [[szubordinacianizmus]] azt az elképzelést vallja, hogy a Fiú (Krisztus) alá van rendelve az Atyának (Isten), elsősorban a 2-3 század keresztény apologétái képviselik és ez [[Órigenész (exegéta)|Órigenész]]en keresztül az [[arianizmus]]ra is hatást gyakorol. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 147. o.}}
* Az [[arianizmus]] olyan [[krisztológia]], amely szerint Krisztus az Atyaistennel nem lényegazonos, hanem csak Isten legelőkelőbb, a semmiből alkotott teremtménye, aki emberként is képes maradt erkölcsi fejlődésre. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 147. o.}}
* A [[makedonianizmus]], amely az Atyaisten és a Fiú lényegazonosságát nem akarja a Szentlélekre is kiterjeszteni, az [[első konstantinápolyi zsinat|1. konstantinápolyi zsinat]] elítéli ''(amelyen meghatározták a Szentlélek istenségét)'' és elnevezik őket ''pneumatomakhák''nak ''(= lélektagadók)''. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 148. o.}}

=== Katolicizmus ===
Máté evangéliumában fontos kijelentést találunk, amelyet Krisztus feltámadása után mondott pünkösdkor tanítványainak: "Kereszteljétek meg őket az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében" (Mt 28,19). Erre alapul a szentháromság-tan későbbi kifejtése, melyet Krisztus sok olyan kijelentésével hoztak összhangba, mely az ő Fiúságát és az Atya viszonyát – az egységét -, hangsúlyozta.

Néhány példa arra, hogyan fejlődött a korai keresztény időkben a Szentlélek elmagyarázásának gondolatmenete:
* [[Szent Iréneusz|Iréneusz]] (<math>\dagger</math>203 körül) hasonlata szerint az Atya, ''mint két kezével'' a Fiúval és a Szentlélek által hozza létre műveit.
* [[Quintus Septimius Florens Tertullianus|Tertullianus]] (<math>\dagger</math>225 körül) az Atyát egy ''fa gyökeréhez'', a Fiút és a Szentlelket ''a törzshöz és az ágakhoz'' hasonlította.
* [[Alexandriai Szent Atanáz|Athanasziosz (298–373)]] lineáris metaforát használ: ''forrás, patak, ivóvíz; vagy nap, napsugár, világosság''.
* [[Caius Marius Victorinus|Marius Victorinus]] (300–362) szerint az Atya a „mindenre képesség”, amit csak úgy fejt ki, ha vele van a Fiú és a Szentlélek.
* [[Nazianzi Szent Gergely]] (kb. 330–393) megkérdőjelezte a lineáris metaforákat a tertullianuszi, athanaszioszi elképzeléseket, mert alárendeltségi viszony van köztük, és kimondja: egyik se származik a másiktól úgy, hogy ne tudna sugározni.
* [[Hippói Szent Ágoston]] (354–430) a Szentháromságot olyan léleknek írja le, aki háromszorosan viszonyul önmagához. Az ''emlékezés'' az Atyának, a ''megismerés'' a Fiúnak, azaz az Igének, az ''akarás'' pedig a Szentléleknek felel meg.<ref>[[Gánóczy Sándor (teológus)|Gánóczy Sándor]]: Határon innen, határon túl, A szentháromság teremtő szinergiája</ref>

=== Reformáció ===
A 16. századtól a [[reformáció]] mellékáramlatai, az [[Unitarianizmus|antitrinitárius]] közösségek utasították el a Szentháromság [[Dogma (fogalom)|dogmá]]ját, ami miatt, mind a katolikusok, mind a protestánsok üldözték őket. [[Szervét Mihály]] polihisztort Kálvin jóváhagyásával ítélték [[máglyahalál]]ra.<ref>{{Cite web |url=http://tudastar.unitarius.kemb.hu/dok/BalazsMihaly/BalazsMihaly-KalvinesSzervet.pdf |title=Kálvin és Szervét |accessdate=2020-09-14 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20210303012613/http://tudastar.unitarius.kemb.hu/dok/BalazsMihaly/BalazsMihaly-KalvinesSzervet.pdf |archivedate=2021-03-03 }}</ref>

=== Modern kor ===
Ma a nyugati kereszténység legtöbb felekezete, beleértve a római katolikus egyházat is, nem ragaszkodik többé a Szent Ágoston által először felvázolt, majd pedig főleg [[Aquinói Szent Tamás]] által továbbfejlesztett Szentháromság modellhez. Az ökumenikus párbeszédek során, főleg pedig a keleti egyházak felé történő közeledés alkalmával, a nyugati kereszténység képviselői rendszerint a keleti egyházak Szentháromság modelljét is az egyetemes (katolikus) kereszténység értékének tartják.

Érdekes megjegyezni, hogy a [[20. század]] neves nyugati teológusai közül többen – például [[Karl Barth]] (református), a [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[Karl Rahner]] (katolikus) – kifejezetten a [[Keleti kereszténység|keleti-keresztény]] Szentháromság modell mellett szálltak síkra. Ezek szerint Isten önmagában ("in se") teljes ellentmondás. [[Gánóczy Sándor (teológus)|Gánóczy Sándor]] szerint Istennek sem az egysége, sem háromsága nem számtani fogalom, hanem egyesülés, találkozás, párbeszéd által létrejövő egységről van szó.

Talán meglepő, de más avantgárd teológiák, például egyes [[feminizmus|feminista]], valamint a kifejezetten [[baloldaliság|baloldali]], a [[felszabadítási teológia]] mellett síkra szálló Szentháromság-elméletek, inkább a [[Nyugati kereszténység|nyugati]] modellt hangsúlyozzák. A keleti kereszténység Szentháromság-modellje ugyanis bizonyos alárendeltséget feltételez az Isteni személyek között, legalábbis a történelemben megvalósuló kinyilatkoztatás rendjében, ez viszont éppen elég ahhoz, hogy ideológiai alapjául szolgáljanak a szociális alá- és fölérendeléseknek, illetve a társadalmak hierarchikus felépítményének.

== Hitvallás ==
A [[4. század]]i [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás]] kihirdetésétől kezdve rendszerint az „Egy Isten, három személy” kifejezést értik ''Szentháromság'' alatt, azzal, hogy a ''személy'' fogalma más jelentéssel bírt az ókorban, a középkorban, a felvilágosult filozófiák korában, a modern korban, és mást értünk ''személy'' alatt manapság.

A mai ember számára [[XVI. Benedek pápa]] így fogalmazta meg a Szentháromság lényegét: ''"Az ember, Isten képmása, a szeretetben lesz először teljesen önmaga. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte saját Fiát hozzánk, és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Váljunk e kegyelemhez méltóvá! A Szentháromság Isten tartson meg benneteket mindenkor a szeretetében!"''<ref>{{Cite web |url=http://katolikus-honlap.freeweb.hu/habemuspapam.htm |title=Habemus papam - Az Eukarisztiát és a vasárnapot újra fel kell fedezni |accessdate=2012-03-23 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120711102045/http://katolikus-honlap.freeweb.hu/habemuspapam.htm |archivedate=2012-07-11 }}</ref>

A Szentháromságba vetett hit kifejtésére számos kísérlet történt a keresztény vallástörténet során, a leghíresebb teológiai diskurzus a 4. századi ókeresztény egyházban folyt róla, amikor [[Arius]]-nak és követőinek, az [[Arianizmus|ariánusoknak]] a mozgalma elkezdődött, melyet később [[eretnekség]]nek nyilvánítottak. Ma is élénk [[teológia]]i viták folynak róla. Érdekessége, hogy ez a látszólag ''elvont'' vallási tétel az, amelyikben a legtöbb keresztény felekezet megegyezik egymással. Ez pedig a következő:

{{idézet2|''Hiszek az egy Úrban:<br>
''Jézus Krisztusban,<br>
''Isten egyszülött Fiában,<br>
''aki az Atyától született<br>
''az idő kezdete előtt.<br>
''Isten az Istentől,<br>
''Világosság a Világosságtól,<br>
''valóságos Isten<br>
''a valóságos Istentől.<br>
''Született, de nem teremtmény:<br>
''az Atyával [[Egylényegűség|egylényegű]],<br>
''és minden általa lett.''}}

== Bibliában ==
=== Ószövetség ===
A ''Szentháromság'' kifejezés a [[Biblia|Bibliában]] nem fordul elő, de egyes keresztény teológusok szerint vannak olyan részei az [[Ószövetség]]nek,<ref>Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. - Péld. 8:22</ref> mely következtetni enged arra, hogy volt még a kezdet előtt valaki, ugyanakkor az igevers kihangsúlyozza, hogy ez a valaki is ''teremtett'' lény, vagyis nem egyenlő az Atyával. Továbbá a [http://szentiras.hu/Ter%203,22 1. Móz 3.22], mely arra enged következtetni, hogy Isten többes számban beszél – héber [[Elohim]] – és a "mi" egyes értelmezések szerint legalább hármat jelent.<ref>{{Cite web|url=https://www.gotquestions.org/Magyar/Szentharomsag.html|title=Mit tanít a Biblia a Szentháromságról?|accessdate=2017-05-12|work=www.gotquestions.org}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.biblia.hu/biblia_k/k_1_3.htm|title=Biblia|accessdate=2017-05-12|work=www.biblia.hu}}</ref> Azonban ennek az elméletnek ellentmond, hogy az Ószövetség további részeiben Isten már mindig egyes szám első személyben beszél magáról. A teremtéstörténeti többes számra magyarázatot adhat, hogy az írás a zsidó [[Többistenhit|politeizmus]] korában keletkezett (az Ószövetségben többször történik utalás a zsidó nép többistenhitére<ref>2Móz 32:8; Bír 10:6; 1Kir 19:18; Zsolt 82:1</ref>), és Elohim a többi istenhez beszél.<ref>Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. - 1Móz 3:22</ref><ref>Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. [...] Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!" - 1Móz 11:6-7</ref>

A megígért Messiás vagy Megváltó szintén arra utal, hogy több személy van az Istenben. A Megváltó kétségtelenül határozott személyiség; továbbá nemcsak Istentől van küldve, hanem egyenesen Istennek van nevezve.<ref>Iz 9,6–Lk 1,32</ref> Sőt az Istenségben való eredése is sejtetve van: ''Szólt hozzám az Úr: Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek én téged;''<ref>Zsolt. 2,7–Zsid 1,5;</ref> ''Méhemből a hajnali csillag előtt nemzettelek én téged.''<ref>Zsolt 109,1–3–Mt 22,44</ref> Schütz Antal írja: "Jóllehet magából a szövegből itt nem lehet eldönteni, vajon metafizikai születésről van-e szó vagy csak etikai (fogadott) fiúságról, biztos, hogy a zsidók az Üdvözítő korában a Megváltónak az Istenből való metafizikai fiúi származását vallották és várták."<ref>Schütz, Dogmatika, 1937. 348. old.</ref> Más vélemények szerint a fentihez hasonló szakaszok metaforikusak, amikor az "Isten fia" cím kiválasztottságot jelöl, de nem jelenti, hogy a cím birtokosa az isteni természetnek ténylegesen részese.<ref>{{Cite book |last=Vermes |first=Géza |title=A kereszténység kezdetei. |subtitle=Názárettől Nikaiáig (Kr. u. 30-325) |publisher=Libri Kiadó |location=Budapest |page=89.}}</ref> A görög-római és a keleti többistenhitű vallásokban ez az elképzelés általános volt, de a zsidó monoteista vallási gondolkodástól teljesen idegen.

A megszemélyesített bölcsesség tana: A babiloni fogság utáni könyvekben a bölcsesség nem mint egyszerű tulajdonság, hanem isteni személyként jelenik meg.<ref>Préd 8 Bölcs 7–10 Sir 1,1–10; 4,11–22; 14,20–15,10 24.</ref> Különösen jellemző, amikor a Példabeszédek 8:24 a teremtő bölcsességről beszél.<ref>"Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között."</ref> Az újszövetség az örök Igéről szóló tanításokat gyakran e helyekről idézi.<ref>Péld. 8,24–Jn1,1; Bölcs 7,25–Zsid 1,3; Sir 24,1–Jn 1,1</ref> Isten szava, Isten lelke is hasonlón megszemélyesül az írásokban. Isten lelkének ajándékai összecsengenek a későbbi Szentlélek ajándékaival.<ref name="Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old">Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old.</ref>

A hármasság hangsúlyos szerepe az ószövetségben is erre utal:<ref name="Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old"/> 1) A ''triszágion'' ("Szent, Szent Szent")<ref>Iz 6 ,3; cf. Jn 12,41 ApCsel 28,25</ref> 2) Az első három Istenre vonatkozó parancs (a Tízparancsolatból) 3) A három főünnep,<ref>Sátoros ünnep, Húsvét és Pünkösd</ref> 4) A templom három része, 5) A hármas áldás<ref>"Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, fordítsa feléd arcát az Úr és adjon békességet neked, és hívják le az én nevemet Izrael fiaira és én megáldom őket." Szám 6,23–27; cf. Zsolt 117,7.</ref>

=== Újszövetség ===
Az [[Újszövetség]]nek (elsősorban ''János Evangéliuma,'' de ''Szent Pál levelei'' és a ''Zsidókhoz írt levél'' is), amelyek alapján a keresztények kezdetektől fogva igazolva látták hitüket, hogy a hívő ember háromféleképpen élheti meg az egyetlen Istent. "Az újszövetségi üdvtörténet minden nagy fordulója a Szentháromságnak egy-egy ünnepélyes kinyilatkoztatásával áll kapcsolatban."<ref name="Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old"/>
# Jézus születésénél, mikor Gábor arkangyal Szűz Máriának hírül adja a megtestesülést. (Lk 1,35)
# Nyilvános működésének megkezdésénél, a jordánbéli megkeresztelkedésnél.<ref>"Az Úr Krisztusnak a Jordánban történt megkeresztelkedése a Szentháromság teofaniája. «A keresztség után pedig Jézus azonnal följöve a vízből; és íme megnyilának az egek, és látá az Isten Lelkét galamb képében leereszkedni és magáraszállni. És, íme szózat lőn az égből: Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik.»" - Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old.</ref><ref>Mt 3,13; Mk 1,9; Lk 3,21; 9,35; Jn 1,32; cf. 2 Pt 1,17</ref>
# Nyilvános tevékenységének végén: ''Én kérem az Atyát és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazság Lelkét... Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő bizonyságot teszen felőlem'' (Jn14:16)<ref>"Itt kifejezetten hárman vannak megnevezve; mind a három személy: a Lélek is tanít, bizonyságot tesz és valósággal Isten, mert igazság lelke." Schütz, Dogmatika, 1937. 349.old.</ref>
# Mennybemenetelénél (ascensio): ''Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében (εἰς τὸ ὂνομα).'' (Mt 28,19)

Az apostolok a Szentháromság formulájával üdvözlik a híveket. [[Pál apostol|Szent Pál]]: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!"<ref>2 Kor 13,13; cf. 1 Kor 12,4–6 Ef 5,18–20 Zsid 10,19</ref> [[Péter apostol|Szent Péter]]: "Az Atyaistennek előretudása szerint, a Lélek által való megszentelésben, engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség nektek bőségesen!"<ref>1 Pt 1,2</ref>

== Leírása ==
Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Az Atya önmagától ''van'', a Fiú az Atyától öröktől fogva ''született,'' a Szentlélek az Atyától és a Fiútól öröktől fogva ''származik.'' Ezt Jézus világos szavakkal tanította: "Tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében." (Mt 16:16) "Én kérem az Atyát és Vígasztalót ád nektek." (Jn 14:16) A Szentháromság és Isten egysége meghaladja az észt, de nem észellenes ''-supra, non contra rationem-'' hiszen az Isten fogalma akkor is meghaladná az észt, ha csak egy személy volna.<ref name="Aubermann Miklós 1943">Dr. Aubermann Miklós: Katolikus hittan, "Élet" Irodalmi Nyomda, Bp, 1943, 14. old</ref>

Isten mégis egy, és nem három. ''Én és az Atya egyek vagyunk'',<ref>Jn17:11, Jn 17:22</ref> ''Aki engem lát, látja az Atyát is.''<ref>Jn 14:9</ref> -mondja Jézus. Az isteni természet ugyanis nem oszlik meg a három személy között; hanem mindegyik személy a teljes isteni természet birtokában van. Ilyetén mindegyik egyformán örökkévaló, mindentudó (omnisciens), mindenható (omnipotens) stb.<ref name="Aubermann Miklós 1943"/>

Noha az isteni működés mindhárom személynél közös – egy a természet, egy a tevékenység – mégis, a történelmi hagyományt követve az Atya fő tevékenysége a ''teremtés'', a Fiúé a ''megváltás'', a Szentléleké pedig a ''megszentelés''.<ref name="Aubermann Miklós 1943"/>

=== Az Atya ===

Nem tudunk arról, hogy [[Jézus|Jézus Krisztus]] előtt mások is nevezték volna [[Isten]]t Atyának. A kereszténység egyik legismertebb [[Ima|imája]], a [[Miatyánk]] is Jézustól származik. Jézus nyomán a keresztények Istent, pontosabban az Atyát, nem, vagy nemcsak a teremtés Istenének tartják ([[deizmus]]), hanem gondviselő, szerető, és személyes Istennek is hiszik.

A teremtésen túl az Atya rejtélyes módon jelen van a történelemben, elsősorban pedig a választott nép (Ábrahám utódai) történelmében.
{{idézet2|„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” |Zak 4,6}}
Keresztény meggyőződés szerint az Atya „Gondviselése” az [[üdvtörténet]] során végül az ószövetségi ígéretek beteljesedéséhez vezetett. Ezt leggyakrabban úgy fejezik ki, hogy az „idők teljességében” az Atya „elküldte” a Fiút, hogy „emberré legyen”, és „kinyilatkoztassa” Isten igazi arcát.

Az [[Evangélium]]ok szerint az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, akit az Atya küldött. A negyedik evangéliumban Jézus azt állítja magáról, hogy ő és az Atya egyek, és hogy ebbe az egységbe kapcsolódik be mindenki, aki követi Jézust.

=== A Fiú ===
[[Fájl:Zalaegerszeg, Szentháromság-oszlop 2021 02.jpg|bélyegkép|200px|A [[zalaegerszeg]]i Szentháromság-szobor]]
[[Fájl:Temesvár, Szentháromság-oszlop 2022 04.jpg|bélyegkép|200px|A [[temesvár]]i Szentháromság-oszlop]]
[[Fájl:Andrej Rublëv 001.jpg|bélyegkép|200px|''[[Ábrahám (Biblia)|Ábrahám]] vendéglátása (Teremtés könyve 18),'' [[Andrej Rubljov (festőművész)|Andrej Rubljov]] ikonja. A három [[angyal]] a keresztény misztikában a Szentháromságot ábrázolja]]

''{{idézet2|„Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
»Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!«
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
»Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen«.
Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: »A ''Fiam'' vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.«”|Zsolt, 2, 2-8}}''

Az őskeresztény közösségek életében kezdetben elsősorban [[Jézus]] személye körül folytak viták, hogy miképpen értelmezhető, hogy a Názáreti Jézus „Isten Fia” volt. Ez természetesen rendkívül kényes kérdésnek számított a kezdetben minden valószínűség szerint csupán [[zsidók]]ból álló keresztények körében, hiszen látszólag az „Egy Isten”-be vetett, szigorúan [[monoteista]] hit volt a tét. A keresztények hite, hogy Jézus Krisztus „valóban” Isten Fia volt, végül oda vezetett, hogy a keresztényeket kizárták a [[zsinagóga|zsinagógákból]].

[[Evangélium|János Evangéliuma]], amely az újszövetségi evangéliumok közül valószínűleg a legkésőbb, Krisztus után 100 körül nyerte el jelenleg is ismert formáját, olyan Jézust tár az olvasó elé, aki már „egy az Atyával”, és aki a „Szentlélek által” lesz jelen a keresztény közösség ([[egyház]]) életében.

Hogy Jézus Krisztus igazi ember, és ugyanakkor igazi Isten is, a [[Khalkédóni zsinat]]on mondták ki hittételként [[451]]-ben. Viszont már a [[nicea]]i zsinaton, [[325]]-ben használják a görög „homoiusziosz” szót, ami azt jelenti, hogy „olyan mint”, vagy „hasonló lényegű” (a [[görög nyelv|görög]] ''ouszia'' lényeget jelent, a [[latin nyelv|latin]] ''substantia'' megfelelője), és ez további vitákhoz vezetett. Ezt a különös görög kifejezés végül is [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] császár nyomására került a zsinat által elfogadott hitvallás hivatalos szövegébe ([[Niceai hitvallás]]). A hívő emberek ellenkezését elsősorban az váltotta ki, hogy ez a szó nem is szerepel a Szentírásban, másrészt pedig ha Isten Fia csak „hasonló lényegű” az Atyához, akkor mégsem egészen olyan, mint az Atya, azaz nem „egy az Atyával”.

Hogy Jézus Krisztus Isten Fia, amit keresztényileg úgy kell érteni, hogy maga Jézus bár teljesen ember, teljesen Isten is, mert „őáltala, ővele, és őbenne” Isten „megtestesült” (Emmánuel, azaz „Velünk az Isten”), a legelső és legalapvetőbb keresztény hittételnek számít. Minden, ami ettől eltér, bármennyire is észszerű, tévhitnek nyilvánítottak. A [[Ószövetség|Héber Biblia]] egyes részei, valamint a korabeli zsidó elképzelések Isten Fiáról, illetve az eljövendő „Messiásról”, továbbá a [[hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus]] filozófiai rendszerek (elsősorban a [[sztoicizmus]] és [[platonizmus]]) szókészlete mind segítségül szolgáltak a korabeli keresztényeknek ahhoz, hogy megfogalmazzák a „[[Megtestesülés|megtestesült]]” Istenbe, azaz Jézus Krisztusba vetett hitüket.

A „megtestesülés” a történelemben történik. A ''Zsidókhoz írt levél'' arról beszél, hogy Isten különbözőféle módon beszélt a felmenőkhöz (a „Törvényen” keresztül, a próféták által), de „manapság” elsősorban Jézus Krisztuson keresztül szól az emberekhez. Ugyanez az őskeresztény levél Isten tükröződésének is nevezi Jézust, aki jelen volt már a teremtésnél is, aki által Isten fenntartja a világot, Isten „szava” (a „Logosz”, azaz Ige), az „igazi” törvény, mindennek az alapja. A keresztények Jézus Krisztusban látták megtestesülni az isteni „Értelmet”, „Bölcsességet”, amelyről a Héber Írások (Ószövetség) is szólnak. ''Szent János Evangéliuma'' pedig egy himnusszal kezdődik a „Logoszról”: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennel volt, és az Ige Isten volt…”. Ez az Ige a legtöbb keresztény hite szerint a Szentháromság második személye, a Fiú, aki „egylényegű” az Atyával, tehát maga az Isten, de a történelem „színpadán” Jézus Krisztus által vált ismertté, „testet öltött”, azaz emberré lett (inkarnáció).

=== A Szentlélek ===
Első előképe a [[Biblia|Bibliában]], amikor [[Ábrahám (Terah fia)|Ábrahám]] megvendégeli a három angyalt. Első említése, amikor [[Gábriel arkangyal|Gábriel angyal]] hozta a „jó hírt”, hogy a Szentlélek által [[Szűz Mária|Mária]] lesz a [[Jézus|Messiás]] anyja.

Jézus megígérte a [[Szentlélek]] eljövetelét, amelyet a görög nyelven írott evangéliumok „Parakletosznak” neveznek, és ezt gyakran „Vigasztaló” néven fordítják le. Az Újszövetség szerint Jézus, illetve Isten jelenléte a keresztény közösségek életében a Szentlélek „által” valósul meg, aki „egylényegű” az Atyával, és "egylényegű" a Fiúval.

Későbbi keresztény [[teológia]]i megfontolások a Szentlélekről mint az Atya és a Fiú szeretetének gyümölcséről beszélnek. Istent, illetve a Szentlelket, először [[Hippói Szent Ágoston]] nevezte szeretetnek. A keresztény vallásos tapasztalat tehát Istent nemcsak teremtő és gondviselő Atyaként, és nemcsak Fiúként, azaz emberré lett Istenként éli meg, hanem Szentlélekként is, azaz szerető és vigasztaló Istenként. Eljövetele [[pünkösd]] ünnepéhez kapcsolódik.

== Szentháromság modellek: Kelet és Nyugat ==
[[Fájl:Komárom, Szentháromság-oszlop 2023 02.jpg|bélyegkép|200px|A [[Szentháromság-szobor (Komárom)|komáromi Szentháromság-szobor]]]]
[[Fájl:Holy Trinity Column - top.jpg|bélyegkép|200px|Aranyozott Szentháromság szoborcsoport az [[olmütz]]i [[Szentháromság-oszlop (Olomouc)|Szentháromság-oszlop]] tetején]]
Az Isteni személyek "[[egylényegűség]]ének" folytonos hangsúlyozásával a keresztény [[hitvallás]]ok azt kívánják nyomatékosítani, hogy Istent a [[kinyilatkoztatás]] alapján bár három "személyű" Istenként ismerjük meg, a keresztények továbbra is monoteista (egy Istenben hívő) felekezetnek tartják magukat. Egy Isteni ''[[lényeg]]'' ([[görög nyelv|görögül]] [[ouszia]]) van, és három "egylényegű" személy (görögül [[Hiposztázis|hyposztaszisz]]). A személyek nem állhatnak meg egyedül (nincs külön lényegük – [[latin nyelv|latinul]] ''essentia''), hanem együtt, egymást feltételezve "képezik" a három "személyű" egy Istent.

Ennek az elvont gondolkodásnak Isten lényegéről elsősorban a nyugati-kereszténységben (katolicizmus, protestantizmus, anglikán egyház) van hagyománya (főleg Szent Ágoston óta), míg a keleti-kereszténység (ortodoxia) Istent rendszerint úgy veszi, ahogyan a Szentírás alapján Isten megismerhető. Az elvont, metafizikai gondolkodásra hajlamosabb Nyugat tehát Istent önmagában ("in se") próbálja megérteni, a "kinyilatkoztatott igazságokat" az ész fényénél, míg a mitológiai gondolkodásra inkább fogékony keleti-kereszténység kizárólag az üdvtörténet rendjében szemléli Istent (ahogyan Istent a Szentírás alapján megismerhetjük).

Egy másik, egykor komoly egyház-politikai következményekkel is járó dogmatikai eltérés Kelet és Nyugat kereszténysége között az ún. [[Filioque]] kérdése. Mivel a nyugati-keresztény teológiai gondolkodás önmagában szemlélte Istent, a Szentháromság személyeit teljesen egyenrangúnak vélték, hiszen mind a három személy "egylényegű". Az "egylényegűséget" szem előtt tartva, Nyugaton a Szentlelket az Atya és a Fiú szeretetének "többlete", túláradásaként fogták fel (ugyanaz a lényeg árad túl, tehát ugyanaz az Isten). A nyugati krédók (hitvallások) szerint tehát a Szentlélek az Atyától és a Fiútól ''egyaránt'' származik. Keleten viszont továbbra is azt hangsúlyozták, hogy nem helyes Istent ''önmagában'' szemlélni, mivel a véges emberi értelem csak azt tarthatja helyesnek Istenről, amit a kinyilatkoztatás alapján tudunk. A Szentírás pedig arról szól, hogy az Atya mindennek a kezdete, az Atya küldte a Fiút, és az Atya az, aki a Szentlelket is küldte. A Szentlélek tehát nem úgy származik a Fiútól, mint ahogyan az Atyától származik, mert az Atya a kezdet. Nyilvánvaló, hogy a Szentháromság személyei bár a keleti hitvallások szerint is "egylényegűek", az üdvtörténet rendjében, illetve, ahogyan az ember véges elméje a kinyilatkoztatás segítségével felfoghatja Istent, nyomon követhető egyféle alárendeltség ([[szubordinalizmus]]): Az Atya a kezdet, a Fiú a küldött, és a Szentlélek is küldött, és ezt keleti keresztény felekezetek úgy hangsúlyozzák, hogy a Szentlélek az Atyától küldött, de az üdvtörténet rendjében a Fiú által (Jézus ígéri meg a Szentlelket).

== Szentháromság és keresztény élet ==
{{Kezdőlapkép|Scutum fidei LAT.svg|méret=200px|szöveg=Szentháromság szimbólum}}
[[Fájl:PetrusPictaviensis CottonFaustinaBVII-folio42v ScutumFidei early13thc.jpg|right|thumb|200px|Szentháromság-szimbólum egy középkori kódex lapján (1210)]]
A Szentháromság személyeit a Bibliában való személyes megjelenésük sorrendjében szokás említeni, tehát elsőként az ''Atyát'' (Ószövetség), másodikként a ''Fiút'', azaz Jézust (Újszövetség, Evangéliumok), harmadikként pedig a ''Szentlélek'' következik. Ez a sorrend nem rangsor, a Szentháromság tagjai egyenlő rangúak, egyenlőek Istennel.

A keresztény [[áldás]] fontos része a Szentháromság tagjainak megemlítése: ''„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”''

[[Magyarország]]on a legtöbb [[kereszténység|keresztény]] [[felekezet]] elfogadja és vallja a Szentháromság tanát, főbb kivételek az [[Unitárius vallás|unitáriusok]] és a [[Jehova Tanúi]]. Továbbá [[az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza]] is eltérnek tanításukban a Szentháromság hagyományos keresztény felfogásától.

A Szentháromság a kereszténység legnagyobb titkai közé tartozik. A Szeretet Istene ebben a „formában” tökéletesen megvalósítja a szeretetegységet, amelyben különböző formái, egyként léteznek az Istennek. Szeretet csak közösségben lehet igazi.
A [[pszichológia]] is kimondja, a közösség mint fogalom csak minimum 3 fős egységekben létezhet, így valósul meg és válik eggyé a szeretetben az Isten 3 különböző formája: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Egyisten, tehát már puszta „formájában” is példát ad a szeretetben felépülő közösségre, ahol az egység által megvalósul az ember igazi lényege. Fontos, hogy egyik alak sem válik semmivé és veszti el teljesen önmagát, hanem saját adottságai, gondolatai és egyénisége által építi fel az egységet. Ehhez azonban néha „el kell veszítenie önmagát”. Mert élet csak halálból születik – de ez már egy másik téma.

== Szentháromság-szimbólumok ==
A magyarországi népi építészetben a [[szegedi napsugaras házdíszítés]] a Szentháromság jelképe, amely láthatóvá teszi a ház lakóinak abba vetett hitét, hogy Isten mindent és mindenkit lát és óv ''(Deus videt et providet).''

A számszimbolikában a [[3 (szám)|''3''-as]] és a [[777 (szám)|''777''-es szám]] a Szentháromság jelképe.

== Kritika ==
A valláskritika az ókortól kezdve bírálja a Szentháromság tanát, abszurd [[teológia]]i spekulációnak vagy az ún. [[Pogányság|pogány]] istentriászok keresztény változatának tartva azt.<ref>Vallástörténeti kislexikon: Szentháromság; Kossuth Könyvkiadó, 1975.</ref>

== A „Szentháromsághoz” hasonló elemek egyéb vallásokban ==
=== Ókori Mezopotámia ===
A kozmikus istenháromság már a [[Sumerek|sumer]] időszakban kialakult, amely isteneknek az [[akkádok]] később új neveket adtak, így a mai szakirodalomban kettős megnevezésekkel találkozhatunk. 
* [[An]] → Anu, az Ég istene, istenháromság vezető tagja 
* [[Enlil]] → Bélu/Ellil, a Levegő és Föld istene
* [[Enki]] → Éa, a vizek istene és a "[[me (mitológia)|me]]-erők" tulajdonosaként a világ sorsának kormányzója

=== Ókori Egyiptom ===
Több jelentős [[Ókori egyiptomi vallás|ókori egyiptomi isten]] is úgynevezett triádokat alkotott, például:
* [[Ámon (isten)|Ámon]], [[Mut]] és [[Honszu (isten)|Honszu]]
* [[Ptah]], [[Szahmet]] és [[Nofertum]]
* [[Hnum]], [[Szatet]] és [[Anuket]]

=== Ókori iráni népek ===
Már az ókori iráni népek vallásában ''(amely szoros kapcsolatban állt az észak-ind vallással)'', megjelent az istenháromság: ''[[Ahura Mazdá]], [[Mithrász|Mithra]], [[Apam Napat]]'' {{wd|Q2358219}}.
{{lásd|vallástörténet}}

=== Ókori római vallás ===
A [[római mitológia]] kialakulásának kezdeti szakaszában az első isteni triász [[Iuppiter|Jupiter]], [[Mars (isten)|Mars]] és [[Quirinus]] volt.<ref>[http://www.romaikor.hu/a_romai_vallas/a_romaiak_vallastortenetebol/a_kezdetek___a_legkorabbi_istenvilag/cikk/az_elso_nagy_istenharmassag___iuppiter__mars__quirinus Az első nagy istenhármasság - Iuppiter, Mars, Quirinus]</ref>

Az ókori rómaiak vallásában a [[capitolinus]]i istentriász ([[Iuppiter|Jupiter]]–[[Juno]]–[[Minerva (mitológia)|Minerva]]) központi helyet foglalt el.<ref name="Ryberg">{{cite journal |last1=Ryberg |first1=Inez Scott |title=Was the Capitoline Triad Etruscan or Italic? |journal=The American Journal of Philology |date=1931 |pages=145–156 |doi=10.2307/290109 |jstor=290109 |issn=0002-9475}}</ref> Egyes nézetek szerint ezt váltotta fel a keresztény Szentháromság.

=== Hinduizmus ===
Az indiai [[teológia]] szerint [[Isten]]nek három arculata van: [[Brahman]], [[Paramátma]], [[Bhagaván]] (''[[Ísvara]]'').

Ebben a három arculatban Isten három alapvető tulajdonsága nyilvánul meg: ''szat'' (सत्, öröklét), ''csit'' (चित्, teljes tudás) és ''ánanda'' (आनन्द, végtelen gyönyör). A ''szat'' Brahmanban, a ''szat'' és a ''csit'' Paramátmában, a ''szat'', a ''csit'' és az ''ánanda'' pedig Bhagavánban valósul meg. Bhagaván – vagy másképp [[Ísvara]] – '''Isten''' valamennyi tulajdonságát megnyilvánítja.
{{fő|Hindu panteon}}

[[Ísvara]] (Bhagaván) megnyilvánulását is hármasságnak látják, ez a '''[[Trimúrti]]''': [[Brahma]], [[Visnu]], [[Siva]]. Ezt szintén kapcsolatba szokták hozni a keresztény Szentháromsággal. Ez lényegében véve jogosult is, de csak ha a Szentháromság értelmezésének arra a változatára gondolunk, amelyet [[modalizmus]]nak neveznek, s amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek csak megnyilvánulási módjai az egyetlen Istennek. Ezt a felfogást azonban – mint eretnekséget – már az [[Ókeresztény egyház|ókori egyház]] elvetette.<ref>Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977</ref>

== A Szentháromságot elutasítók ==
Azon vallási és teológiai irányzatok, felekezetek, amelyek a Szentháromság tanát elutasítják:
=== Kereszténység ===
{{bővebben|Antitrinitarizmus}}
==== Történelmi közösségek ====
* [[ebioniták]]
* [[Gnoszticizmus|gnosztikus]] csoportok
* [[monarchianizmus]]
** [[szabellianizmus]]
* [[Arianizmus|ariánusok]]
* [[Lengyel testvérek]]
* [[sékerek]]
* Nagy-Britanniában a nonkonformisták, [[Angol disszenterek|disszenterek]] és a latitudináriusok (''latitudinarians'') gyakran Szentháromság-tagadók voltak.<ref>Az 1813-as Szentháromság-törvény (Doctrine of the Trinity Act 1813) tette lehetővé tette az antitrinitárius istentiszteletet Nagy-Britanniában. - [https://books.google.hu/books?id=iuRKAQAAIAAJ&redir_esc=y A Legal History of Scotland: The nineteenth century]</ref>
* [[Bibliakutató mozgalom]]

==== Ma is létező közösségek ====
* [[mormonizmus]]
** [[Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza]]
* [[Jehova tanúi]]
* [[Krisztadelfiánusok]]
* [[Keresztény Tudomány (vallás)|Keresztény Tudomány]]
* [[unitarizmus]]
** [[Magyarországi Unitárius Egyház]]
** [[Erdélyi Unitárius Egyház]]
* [[Egységpünkösdiek|Egység pünkösdizmus]] (Oneness Pentecostalism)
* Boldog Remény Egyháza (Church of the Blessed Hope)
* Ábrahámi Hit Istenének Egyháza (Church of God of the Abrahamic Faith)
* Isten Egyesült Egyháza (United Church of God)
* The Way International
* [[ezoterikus kereszténység]]
* [[Iglesia ni Cristo]] (Krisztus Egyháza)
* egyéb felekezetek (pl. [[Isten Egyháza (egyértelműsítő lap)|Church of God]], Associated Bible Students)

=== Más ábrahámi vallások ===
* [[iszlám]]
* [[zsidó vallás]]

== Iszlám ==
Az [[iszlám]] eretnekségnek tartja a szentháromságot, azt mondva ez [[Többistenhit|politeizmus]]. A [[Korán]] így ír róla:

:<blockquote>''„Ti írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia csupán küldötte Allahnak, és az ő szava, amit sugalmazott Máriának, és Allahtól küldött lélek. Higgyetek hát Allahban és az Ő küldötteiben és ne mondjátok azt, hogy: »Három!« Hagyjátok abba! Jobb az nektek! Allah csupán egyetlen isten. Magasztaltassék! Nincs szüksége gyermekre, amikor Övé mindaz, ami az egekben és a földön van.”''<ref>Korán 4:171</ref><ref>{{Cite web |url=http://iszlam.com/koran/a-koran/item/543-jezus-beke-legyen-vele-es-maria-a-koranban |title=Archivált másolat |accessdate=2017-08-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20170827210139/http://iszlam.com/koran/a-koran/item/543-jezus-beke-legyen-vele-es-maria-a-koranban |archivedate=2017-08-27 }}</ref></blockquote>
<!-- .... Félreértelmezésnek tűnik - nem is az iszlám kommentár van idézve, hanem egy magyar katolikus teológus →
Ez alapján a muszlim hagyomány és a kommentárok egy egészen más Szentháromság képet mutatnak, mint a keresztény teológia. Lényegében a Korán triteizmusról beszél, aminek személyei az Atya, Jézus és Mária. Az egyik muszlim kommentár így ír erről:<blockquote>"[...] és ne mondjátok azt, hogy »Három!« [...] vagyis ne mondjátok, hogy három isten van, úgymint: Allah, Al-Maszih [ti. Jézus] és Mária!"<ref>Dobos Károly Dániel: Jézus alakja a Koránban. Szent István Társulat, Budapest, 2016. (199. o.)</ref></blockquote>.... -->{{lásd|A kereszténység és az iszlám}}

== Jegyzetek == 
{{jegyzetek}}

== További információk ==
{{Commonskat|Holy Trinity}}
* [https://web.archive.org/web/20070122170123/http://kgyt.hu/hu/hitvallas Hitvallások (Apostoli, Niceai stb.)]
* [http://www.katolikus.hu/kek/kekind.html A Katolikus Egyház Katekizmusa tárgymutatójának] Szentháromság – Trinitás alatti ugrópontjai
* [http://darwinkaprazata.blogspot.com/2016/01/jezus-szentharomsag-ellen-1-resz.html Jézus a szentháromság ellen]
* [https://web.archive.org/web/20130524212112/http://evangeliumi.hu/konyvtar/konyvek/KUZDELEM.PDF Szabados Ádám: Küzdelem a Szentháromságért]
* [https://web.archive.org/web/20070712205314/http://www.apologia.hu/pdf/trinity-detailed.pdf Szalai András: Háromságtani igék]
* [https://web.archive.org/web/20091229080047/http://infaustus.uw.hu/a_szentharomsag_titka.pdf Szentháromság titka]
* [https://www.kozterkep.hu/gyujtemenyek/megtekintes/5cbd630d4314f24909213f84/szentharomsag-szobrok Szentháromság szobrok Magyarországon a Köztérkép gyűjteményében]
* [http://www.christiananswers.net/hungarian/q-eden/edn-t002h.html Hogy lehet Isten egyszerre három személy? Szentháromság]

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Antitrinitarizmus]]
* [[Pneuma]]
*[[Szentháromság ünnepe]]
* [[Megtestesülés]] ''(egy isten, istenség földi testet öltése)''
* [[Ókeresztény egyház]]

{{Kereszténység}}

{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Vallás}}

{{DEFAULTSORT:Szentharomsag}}
[[Kategória:A kereszténység istene]]