Plitvicei-tavak forrásának megtekintése

{{Világörökségi helyszín infobox
| név = Plitvicei-tavak Nemzeti Park
| kép = Plitvice01.jpg
| képaláírás = Két tó a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban
| ország = Horvátország
| kategória = Természeti világörökségi helyszínek
| típus = Természeti helyszín
| kritériumok = VII, VIII, IX
| évek = [[1979]], [[2000]]
| wikicommons = Plitvice Lakes National Park
}}

A '''Plitvicei-tavak''' ({{ny-hr|Plitvička jezera}}) [[Horvátország]]ban található tórendszer. [[Európa]] egyik legszebb természeti látványossága egy különleges [[geológia]]i és hidrogeológiai [[karszt]]jelenség. A tavakat és a környező festői tájat [[nemzeti park]]ká nyilvánították és itt található az ország legnagyobb vízesése a ''Veliki Slap'', azaz a Nagy Vízesés.

A tórendszer egy völgyben terül el, erdős hegyek veszik körül. Ez a terület a legnagyobb, legrégebbi és leglátogatottabb horvát nemzeti park is egyben. Erdős hegyvidék, 16 különböző méretű tóval, kristályos kékeszöld vízzel. A tavak vizüket számos patakból és kisebb vízfolyásból nyerik, és zuhatagok és vízesések kötik össze őket. A tízezer év alatt kialakult [[Mésztufagát|tufagátak]] a park alapvető jellemzői. A különleges földrajzi helyzet és a sajátos éghajlati adottságok számos természeti jelenség és gazdag [[biodiverzitás]] kialakulásához járultak hozzá. [[Travertínó|Mésztufa]] üledékek a [[pleisztocén|pleisztocén kortól]] napjainkig a környező hegyek közötti víznyelőkben és mélyedésekben keletkeztek. A déli felső tavak túlnyomórészt [[dolomit]]ból, míg az alsó tavak északon [[Mészkő (kőzet)|mészkőből]] állnak. A Plitvicei-tavakon található a [[Korana]] folyó forrása is, amelyet a tórendszer lát el vízzel. 

2010-ben létrehoztak két új tavat is, amelyek emberi tevékenység eredményeként jöttek létre, de ezek se nem olyan tiszták, sem esztétikailag nem olyanok, mint a többi. A Plitvicei-tavak turizmusának első komoly kezdetei 1861-re nyúlnak vissza. 2011-ben a nemzeti park történetében először több mint egymillió látogatója volt. Számos kutató járult hozzá a Plitvicei-tavak megismeréséhez és fejlesztéséhez, közülük kiemelkedik [[Ivo Pevalek]], akinek emléktáblát állítottak. A ''Plitvicei-tavak Nemzeti Park''ot [[1949]]. április 8-án nyilvánították nemzeti parkká, [[1979]]-től az [[UNESCO]] [[világörökség]]i listáján is megtalálható. A park védettségi foka szerint szűkebb és szélesebb zónákra tagolódik. Két megyéhez is tartozik, mivel a park 91%-a [[Lika-Zengg megye|Lika-Zengg megyében]], 9%-a pedig [[Károlyváros megye|Károlyváros megyében]] található.{{refhely|Kožar|5. o.|azonos=B5}} A nemzeti park éghajlata mérsékelt.
[[Kép: Nationalpark Plitvicer Seen Karte.png|200px|bélyegkép|A Plitvicei-tavak Nemzeti Park térképe]]

== Neve ==
A „Plitvice” nevet Dominik Vukasović otocsáni plébános egy [[1777]]-ből származó írásos dokumentumban említi először.<ref>{{CitWeb|url=http://www.botanic.hr/cise/doc/kopno/prot_areas/plitvice.htm|cím=Nacionalni Park „Plitvička Jezera”|weblap=www.botanic.hr|elér=2022-05-17}}</ref> A név a „pličina” vagy a „plitvak” (sekély) szóból származik.{{refhely|Kožar|5. o.|azonos=B5}}  Évszázadokon keresztül a víz mészkövet rakott le, és sekély medencék (horvátul „pličine”, vagy „plitvice”, sekélységek) keletkeztek. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a park elnevezése a Plitvice-patak nevéből származik, amely a Plitvicei-tavakba ömlik. A közeli falu ugyancsak a Plitvicei tavak horvát nevét ([[Plitvička Jezera]]) viseli.{{refhely|Kožar|5. o.|azonos=B5}}

== Fekvése ==
[[Fájl:Plitvica map.jpg|bélyegkép|balra|300px|Grafika a tavakról]]
A tavak [[Károlyváros]]tól 75&nbsp;km-re, a [[Dinári-hegység]] közepén fekszenek. A [[Kis-Kapela]] ''(Mala Kapela)'' és a [[Lička Plješivica|Plješivica]] hegyvonulatainak találkozásánál több folyócska fut össze, melyek délről északi irányba robogva egységes tórendszert hoztak létre. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park tizenhat nagyobb és két kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A tavak felszíne összesen 2&nbsp;km².

A nemzeti park területe eléri a 200&nbsp;km²-t (20 000 hektár), amelyből 13 320 hektár erdős terület.{{refhely|Kožar|5. o.|azonos=B5}} A vizek felszíne 215 [[hektár]]t tesz ki. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 m. A legalacsonyabb pont 367 m a Korana hídján, a park legmagasabb pontja az 1279 m magas Seliški vrh.

Közlekedési szempontból a nemzeti park a D1 [[Zágráb]]–[[Split]]-országút mentén található, [[Bosznia-Hercegovina]] közelében, [[Szluin]] és [[Korenica]] között. Nagyobb települések a közelben: [[Ogulin]], [[Rakovica (Horvátország)|Rakovica]], [[Otocsán]], [[Gospić]] Horvátországban, és [[Bihács]] Bosznia-Hercegovinában. A legrövidebb távolság az [[Adriai-tenger]] partja és a park között 55 km. [[Zengg]] tengerparti városa közúton körülbelül 60 km-re van.{{refhely|Kožar|5. o.|azonos=B5}} Az A1-es autópályáról a parkba északról az otocsáni, délről pedig a [[Gornja Ploča]]-i leágazásnál lehet letérni. A legközelebbi repülőterek: Zára, Zágráb és Fiume. A legközelebbi vasútállomás a [[Josipdol (Horvátország)|josipdol]]i, autóbusszal a park könnyen elérhető, közvetlen járatokkal Zágrábból, [[Károlyváros]]ból, [[Zára|Zárából]] vagy Splitből.

Magyarországról autóval körülbelül 5-6 óra az út Budapestről indulva és Zágrábból tömegközlekedéssel is könnyű eljutni ide, mivel naponta több buszjárat is közlekedik a nemzeti parkhoz.<ref>{{cite web |url =https://blog.repjegy.hu/2021/10/08/latnivalok-a-bakancslistan-a-plitvicei-tavak/ |title =Látnivalók a bakancslistán: a Plitvicei-tavak  |accessdate = 2025-01-19 |language=magyar |publisher =repjegy.hu }}</ref>

== Éghajlat és vízhőmérséklet ==
Az átlagos évi csapadékmennyiség 1500 mm. A legtöbb csapadék általában tavasszal és ősszel esik. Az átlagos relatív páratartalom 81,8%. Januárban 2,2 °C volt az átlaghőmérséklet. A nyári hónapokban, júliusban és augusztusban a hőmérséklet 17,4 °C-ra emelkedik. Az évi középhőmérséklet 7,9 °C. A hó novembertől márciusig esik. A tavak általában decemberben és januárban fagynak be.{{refhely|Kožar|6. o.|azonos=B6}}

A víz hőmérséklete a forrásoknál általában 10 °C alatt van. A folyókban és tavakban a víz hőmérséklete 20 ° C-ra emelkedik. A víz hőmérséklete erősen ingadozhat. Így 1954. július 7-én a Kozjak-tóban 4 m mélységben 18,9 °C volt a hőmérséklet. 20 m mélységben 5 °C hőmérsékletet mértek. 44 m mélyen, majdnem a tó fenekén 4,1 °C hőmérsékletet mértek.{{refhely|Kožar|6. o.|azonos=B6}}

== A tavak ==
A nemzeti park 16 tóból áll, amelyek folyásirányban, légvonalban 5460 m-es hosszúságban a magasság fokozatos csökkenésével egymásba folynak. A tavak Felső- és Alsó-tavakra oszlanak. A felső tavak: Prošćansko jezero, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko jezero, Malo jezero, Vir, Galovac, Milino jezero, Gradinsko jezero, Veliki Burget és Kozjak. Az alsó tavak: Milanovac, Gavanovac, Kaludjerovac és Novakovica Brod.

{| class="wikitable sortable"
! bgcolor=#dddddd width="200" | Tó
! bgcolor=#dddddd width="50" | Magasság ([[méter|m]])
! bgcolor=#dddddd width="50" | Terület ([[hektár|ha]])
! bgcolor=#dddddd width="50" | Mélység (m)
! bgcolor=#dddddd width="150" | Csoport
|-
| [[Prošćansko]]
| align="right" | 636
| align="right" | 68,0
| align="right" | 37
| Felső-tavak
|-
| [[Ciginovac]]
| align="right" | 620
| align="right" | 7,5
| align="right" | 11
| Felső-tavak
|-
| [[Okrugljak]]
| align="right" | 613
| align="right" | 4,1
| align="right" | 15
| Felső-tavak
|-
| [[Batinovac]]
| align="right" | 610
| align="right" | 1,5
| align="right" | 5
| Felső-tavak
|-
| [[Veliko jezero]] (Crno jezero)
| align="right" | 607
| align="right" | 1,5
| align="right" | 8
| Felső-tavak
|-
| [[Malo jezero]] (Mali Jovinovac)
| align="right" | 605
| align="right" | 2,0
| align="right" | 10
| Felső-tavak
|-
| [[Vir (tó)|Vir]]
| align="right" | 598
| align="right" | 0,6
| align="right" | 4
| Felső-tavak
|-
| [[Galovac (tó)|Galovac]]
| align="right" | 582
| align="right" | 12,5
| align="right" | 24
| Felső-tavak
|-
| [[Milino]]
| align="right" | 564
| align="right" | 1,0
| align="right" | 1
| Felső-tavak
|-
| [[Gradinsko]] (Jezerce)
| align="right" | 553
| align="right" | 8,1
| align="right" | 10
| Felső-tavak
|-
| [[Veliki Burget]]
| align="right" | 545
| align="right" | 0,1
| align="right" | 2
| Felső-tavak
|-
| [[Kozjak (tó)|Kozjak]]
| align="right" | 534
| align="right" | 81,5
| align="right" | 46
| Felső-tavak
|-
| [[Milanovac (tó)|Milanovac]]
| align="right" | 523
| align="right" | 3,2
| align="right" | 18
| Alsó-tavak
|-
| [[Gavanovac]]
| align="right" | 514
| align="right" | 1,0
| align="right" | 10
| Alsó-tavak
|-
| [[Kaluđerovac (tó)|Kaluđerovac]]
| align="right" | 505
| align="right" | 2,1
| align="right" | 13
| Alsó-tavak
|-
| [[Novakovića Brod]]
| align="right" | 503
| align="right" | 0,4
| align="right" | 3
| Alsó-tavak
|- bgcolor=#dddddd class="sortbottom"
|Összesen<ref>{{CitWeb |url=http://www.lickosenjska.com/index.php/nacionalni-parkovi/plitvicka-jezera |title=Plitvička jezera |archive-url=https://web.archive.org/web/20130421230521/http://www.lickosenjska.com/index.php/nacionalni-parkovi/plitvicka-jezera |archive-date=21. travnja 2013. |access-date=30. ožujka 2013. |tit=Archivált másolat |accd=2022-05-21 |archívurl=https://web.archive.org/web/20130421230521/http://www.lickosenjska.com/index.php/nacionalni-parkovi/plitvicka-jezera |archívdátum=2013-04-21 }}</ref><ref>[http://proleksis.lzmk.hr/41999/ Proleksis enciklopedija] ''Nacionalni park Plitvička jezera''. Zadnja inačica 23. ožujka 2018. (pristupljeno 2. veljače 2019.)</ref>
|align="right" |&nbsp;
|align="right" |217,0
|align="right" |&nbsp;
|&nbsp;
|}

A tavakat a Crna- és a Bijela-patakok és mellékvizeik, valamint a Rječica és mellékvizei öntözik. Sok forrás van, ahol bőségesen fakad a víz. Ezek tipikus [[karszt]]források, amelyek az áteresztő és vízhatlan geológiai képződmények határain fakadnak. A legnagyobb, egyúttal a legmélyebb tó a Kozjak 81,5 hektárral, és 47 m mélységgel. A második legnagyobb Prošćansko-tó, mely 2,5 km hosszúságban húzódik délről északra.

A Felső-tavak geológiai anyaga többnyire [[dolomit]], míg az Alsó-tavaké mészkő. 30 barlang is található a területen. Az egyik tavat a másiktól elválasztó tufagátak a vízből lerakódott [[mészkő (kőzet)|mészkőből]] állnak. A tufagátak szerkezete nagyon laza és törékeny, ezért magas fokú védelmet igényel. Vízbőség nélkül nem lennének tavak, vízesések vagy buja növényzet. A tufa alkotói olyan növények, amelyek travertínó sziklákat hoznak létre, és megváltoztatják a tavak és tómedrek alakját. A travertinógátak rendkívüli szépségű biológiai jelenségek.

[[Fájl:Plitvice Lakes System hu.png|bélyegkép|középre|800px|A tórendszer keresztmetszeti rajza]]

Plitvice egyik legszebb vízesését, a Milanovac és Gavanovac közötti vízesést a horvát operaprimadonna után „Milka Trnina vízesésnek” nevezték el. Itt található közvetlenül az Alsó-tavak végénél az ország legnagyobb vízesése a „Veliki Slap”, azaz a "Nagy Vízesés, mely" 78 méter magas.<ref>{{cite web |url =https://plitvice-lakes.tours/hu/plitvicei-tavak-belepojegy/ |title =A Plitvice jegyekről  |accessdate = 2025-01-19 |language=magyar |publisher =plitvice-lakes.tours/hu }}</ref>

== Topográfia ==
=== Terepalakzatok ===
A Plitvicei-tavak Nemzeti Park területe a Dinári-karszt területének része, mely a világ egyik legimpozánsabb karsztegységéhez tartozik, sajátos geológiai, geomorfológiai és hidrológiai adottságokkal. A karsztdomborzat elsősorban a karbonátos kőzetekhez (mészkő és dolomit) köthető, mivel ezek kifejezetten érzékenyek a kémiai és mechanikai kopásra, valamint a tektonikai hatásokra (törések, ráncok, repedések stb.). A szén-dioxiddal dúsított víz behatol a karbonátbázis repedésein feloldva a kőzetet, és különféle felszíni (repedések, víznyelők, karsztmezők, osztriga, csípő, tornyok, pillérek) és földalatti (gödrök, barlangok, barlangok) karsztformákat hoz létre.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}}
[[Kép: Plitvice_Lakes_03.JPG|250px|bélyegkép|A Milka Trnina vízesései]]
A különleges földrajzi helyzet és az éghajlati adottságok számos természeti jelenség megjelenéséhez és gazdag [[biodiverzitás]]hoz járultak hozzá a park területén. A mediterrán éghajlati régió közelsége ellenére a Velebitnek köszönhetően mérsékelt hegyvidéki éghajlat uralkodik, amely éghajlati elválasztóként működik a tengerparti régió és a Lika-fennsík között. A víz rendelkezésre állása, amelyet a terep konfigurációja befolyásol, nagy hatással van a terület biodiverzitására. A Nemzeti Park a Plitvicei-fennsíkon található, amelyet három, a Dinaridákhoz tartozó hegy vesz körül: Plješivica (Gornja Plješevica csúcs 1640 m), Mala Kapela (Seliški csúcs 1280 m) és Medveđak (884 m).{{refhely|Kožar|8. o.|azonos=B8}} Az erdős dombok víztározóként szolgálnak és számos állatfajnak is menedéket jelentenek. A déli hegyek és északon a Korana folyó közötti szűk térben tapasztalható nagy magasságkülönbség szintén jelentős oka a fajok sokszínűségének ebben a régióban. A teljes magasságkülönbség a nemzeti park területén 912 m.{{refhely|Kožar|8. o.|azonos=B8}}

Travertínóüledékek a [[pleisztocén]] kortól napjainkig a környező hegyek közötti víznyelőkben és mélyedésekben keletkeztek. A déli felső tavak túlnyomórészt dolomitból, míg az alsó tavak északon mészkőből állnak. A dolomit kőzetek vízáteresztő képessége kisebb. Ezzel szemben a mészkő kőzetek tömörek és masszívak, ugyanakkor áteresztőbbek is.
Jelentős különbségek láthatók a felső- és alsó tavak tájai között is. A felső-tavakon több kis tó sorakozik párhuzamosan és kisebb a vízhozam is. Az alsó tavak sokkal nagyobbak, és a Korana folyó szurdokát alkotják{{refhely|Kožar|9. o.|azonos=B9}}, amely Szluin és Károlyváros felé folyik tovább.

=== Vízfolyások ===
A tavaktól délre két kis vízfolyás találkozik: a Bijela és a Crna-patakok. Ezek [[Plitvički Ljeskovac]]tól délre folynak, és a falu egyik hídján egyesülnek, és együtt alkotnak egy kis folyót, amelyet Maticának hívnak. Prošćansko-tó részét képező Liman-öbölben egy másik patak is ömlik a tavakba. A patakok a vizet állandó forrásból nyerik, de a víz mennyisége változó. Átmenetileg más, többnyire kiszáradt patakok vize nyugat felől éri el a Prošćansko-tavat. A Plitvice-patak a tavak északi végén, a Nagy Vízesés fölött eléri a Plitvicei-tavak láncát. Ezt a helyet Sastavcinak hívják. A Plitvicei-tavak és a Plitvice-patak víztömege a Koranába ömlik.{{refhely|Kožar|9. o.|azonos=B9}}
[[Kép: Plitvitce lakes seen from a cave Croatia.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Kilátás a Šupljara-barlangból]]

=== Földalatti világ ===
A Plitvicei-tavak földalatti konfigurációját különféle geológiai jellemzők alkotják. A Nemzeti Park teljes területe Délkelet-Európa karsztterületeihez tartozik. Jellemzői a törékeny és porózus kőzetek, elsősorban a mészkő és a dolomit. Ez a konfiguráció gazdag különféle geomorfológiai jelenségekben, mint például szakadékok, karsztmezők, öblök, víznyelők, [[karrmező]]k és hasonlók. Egyelőre keveset tudunk erről, és a tudományos kutatás még várat magára. A karszt természeti jelenségek nagy része a föld alatt játszódik le, ahol bőséges a víz, többnyire földalatti földalatti folyók fejlett rendszerei formájában. Amikor a víz áthatolhatatlan kőzetekkel találkozik, feljön a felszínre.

Eddig 114 barlangtani objektumot rögzítettek a park területén. Ebbe a számba tartoznak a park peremterületén, azaz a hivatalos határain kívül kb. 500 m-re található létesítmények is. A park területén található barlangtani objektumok típusa szerint az aknabarlangok dominálnak. Ezek aránya 72%, míg a maradék 28% többnyire vízszintes kiterjedésű barlang.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}} A méreteket tekintve a kisebb (sekélyebb és 50 m-nél rövidebb) objektumok dominálnak, amelyekből 91 darab van. 23 objektum (20%) a közepes méretű barlangi objektumok csoportjába sorolható (az objektumok mélysége vagy hossza 50-500 m között van). Az eddig feltárt objektumok teljes hossza 1664 m, mélysége 2251 m. Rendkívül nagy barlangtani objektumok, amelyek mélysége vagy hossza meghaladná az 500 métert, egyelőre nem ismertek.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}}

A nemzeti park karsztkőzetekben (főleg dolomitban és mészkőben) gazdag. A számos barlang közül a Kaluđerovaci-tó feletti Golubnjača (145 m) és Šupljara (68 m) barlangok várják a látogatókat. További barlangok a Mračna špilja (160 m), a Vila Jezerkinje (104 m) és a Golubnjača na Homoljačko polje (153 m).{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}} A Villa Jezerkinje, a Šupljara és a Golubnjača barlangok geomorfológiai természeti emlékként már 1964-ben védettek voltak. A nemzeti parkon belül ezeken kívül még számos barlang található, mint például a Čudinka (-203 m) vagy a Vršić-barlang (-154 m, hossza 110 m). A Čudinka-barlang abból a szempontból is érdekes, hogy az egész barlang egyetlen tágas vertikumból áll, amely régóta az egyik legmélyebb Horvátországban.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}} Barlangi medve csontjait a sertić poljana-i Rodić-barlangban és az alsó-tavak Mračna barlangjában találták meg.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}} A barlangtani objektumok utolsó szisztematikus kutatása a Plitvicei-tavak Nemzeti Park területén az 1960-as években történt.

== Geológia ==
[[Kép: Waterfall_in_plitvicka_romanceor_3.jpg|300px|bélyegkép|balra|Vízesések kavalkádja]]
A park területén a [[mezozoikum]]i [[mészkő (kőzet)|mészkövek]] dominálnak [[dolomit]] lerakódásokkal, de vannak tiszta dolomitos részek is. A kevésbé áteresztő vagy vízálló dolomitok és a korrodált és vízáteresztő mészkő összetételű [[jura (időszak)|jura]] és [[kréta (időszak)|kréta]] kori lerakódások aránya meghatározta az egész terület mai megjelenését. A kőzetek sajátos hidrogeológiai tulajdonságai lehetővé tették a víz visszatartását a [[triász]] kori dolomit kőzeteken, de a kréta kori mészkő üledékekbe történő bevágásokat is. Emiatt a tórendszer felső- és alsó tavakra oszlik. A felső tavak dolomitokon képződtek, térben és térfogatilag dominánsak, tágasabbak, tagoltabbak és lankásabb partúak az alsó tavakhoz képest. Az alsó tavak egy keskeny, meredek partú mészkő szurdokban keletkeztek. A szakemberek szerint ez a tórendszer 12-15 ezer évvel ezelőtt keletkezett.{{refhely|NPP-KK|azonos=B15}}

A Plitvicei-tavak jelenségei évszázados folyamatok és mészkőlerakódás eredménye, amely bőségesen van jelen e karsztterület vizeiben. A növényekre rakódott leülepedett mészkőből mészkőtufa képződött. A Plitvicei-tavak sajátossága, hogy a tavak össze vannak kötve. Az állandó változások miatt az egyes tavak egyenkénti elemzése nem lehetséges. A tórendszer felső és alsó részének víztömegei folyamatosan változtatják a tavakat és a környező tájat. Folyamatosan új üledékek és új vízesések képződnek. Összességében a tóegyüttes nagyon érzékeny és instabil ökoszisztéma.
[[Kép: Barriereriff.png|250px|bélyegkép|jobbra|A travertínógátak képződése]]
Geológiai értelemben a Plitvicei-tavak formálódási jelenségei nagyon fiatalok. A mészkő bomlásának és lerakódásának összetett folyamatai különleges éghajlati viszonyokat igényelnek. A jégkorszak vége óta léteznek (kb. 12 000-15 000 év). A plitvicei természeti jelenségek előfordulásának fontos tényezői az időjárási és hőmérsékleti viszonyok, a vízminőség és egyéb természeti tényezők. A kalcittelítettség nagyon magas. A víz nagy ásványtartalmú, mineralizált, kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonáttal túltelített.{{refhely|Kožar|10. o.|azonos=B10}}

A mészkő bomlása a szénsavas folyamatokhoz kapcsolódik. A természetes környezetben a szénsav (H<sub>2</sub>CO<sub>3</sub>) a levegőből származó szén-dioxidból (CO<sub>2</sub>) és az esővízből (H<sub>2</sub>O) áll. A mészkő és a dolomit főleg kalcitból (CaCO<sub>3</sub>) áll, amely vízben rosszul oldódik. A szénsav hatására a kalcitból kalcium-hidrogén-karbonát (Ca(HCO<sub>3</sub>)<sub>2</sub>) képződik. Ezt a következő képletek mutatják meg:

<chem display="block">H2O + CO2 <-> H2CO3 <-> H+ + HCO3- <-> 2 H+ + CO3^{2-}</chem>
<chem display="block">CaCO3 + H2CO3 -> Ca(HCO3)2</chem>
<chem display="block">CaCO3 + H+ + HCO3- <-> Ca^2+ + 2 HCO3- <-> Ca(HCO3)2</chem>

A Plitvicei-tavakban egyedülálló folyamat megy végbe a világ más hasonló jelenségeihez képest. Itt a mészkőlerakódás és tufaképződés dinamikus folyamat, nem statikus, mely csak egy helyen megy végbe. Egy másik különlegesség a növényzet hatása a lerakódási folyamatban. A növényzeti akadályok lelassítják a vízáramlást. A víz jelentősen habzik, vonzóbbá téve a vízeséseket és a vízeséseket. Plitvicében a víz, a levegő, a sziklák és a növényzet közötti kölcsönhatás folyamatosan dinamikus és változó.{{refhely|Kožar|10. o.|azonos=B10}}

A tavaktól körülbelül 30 km-re északra, Szluin központjában található a Rastoke, amelyet "kis Plitvicei-tavaknak" is neveznek, mert hasonló jelenségekkel rendelkezik. A Korana és a Slunjčica folyók itt egyesülnek. A vízben lévő szén-dioxid mennyiségének mérései azt mutatják, hogy megfelelnek a Plitvicei-tavak területén zajló folyamatos lerakódási folyamatoknak. A forrásokban a szén-dioxid mennyisége körülbelül hússzor akkora, mint a légkörben. Lefelé ez a mennyiség csökken. A Plitvice-patak tehát idővel a kezdeti szén-dioxid-mennyiség akár 97%-át is elveszíti.

A Korana folyón tufa csak az első 10-15 km-en fordul elő, még akkor is, ha a további kilométereken a pH-mérések szerint kedvezőek számára a feltételek. A Kozjak-tó fenekén az elmúlt 3000 évben állandó, évi 0,8 mm-es lerakódás alakult ki. A gátak évente 13 mm-rel nőnek. A tufaképződés folyamatai így legyőzik az eróziót, amely a tó érzékeny gátjait tönkretenné. Becslések szerint a tó fenekén 6000 vagy akár 7000 éves tufatelepek találhatók.{{refhely|NPP-Sedra|azonos=B16}} A kalcium-karbonát lerakódása nem következik be azonnal a Plitvicei-tavakba ömlő folyók forrásainál. Ehhez bizonyos szintű ásványianyag-telítettség szükséges. A forrásoknál a telítettségi szint alatti. Csapadék esetén a telítési szint 3-nál nagyobb, a víz pH-értéke 8,0 feletti (enyhén lúgos), az oldott szerves szén koncentrációja pedig 10 mg/liternél kisebb.
[[Kép: Plitvice Lakes, Barrier between Gavanovac and Kaluderovac.JPG|280px|bélyegkép|balra|A Gavanovac és a Kaluđerovac-tavak közötti tufagát]]
A travertínó akadályok a folyamatos lerakódási folyamat eredményei. Ahogy a víz vékony rétegekben átfolyik a gátakon, karbonát válik ki a vízből. A szén-dioxid mennyisége növekszik. A kalcium-karbonát kicsapódott mikrokristályok formájában, CaCO<sub>3</sub> travertínó lerakódások formájában ürül ki. Ez a jelenség különösen ott fordul elő, ahol moha van, ami lehetővé teszi a kristályok jobb tapadását. Idővel a régebbi gátakat túlterhelheti a vízszint emelkedése, mivel az új akadályok túlnőnek a régieken. 400 évvel ezelőtt a mai Kozjak-tó helyén még két tó volt. A tó legalsó részén, a Matijašević-draga közelében a víz alatti akadályok 40 m magasak és 4 m-rel a vízfelszín alá nyúlnak. Ezek az akadályok formálták a múltban a mai csodálatos vízesést.

Az aktív gátak és a tavi üledék korának elemzése azt mutatta, hogy a tavi üledék átlagos éves lerakódási sebessége körülbelül 17-szer alacsonyabb, mint a travertínógátak növekedési üteme (kb. 13,5 mm), ami a tó szintjének emelkedéséhez vezet. A közelmúltban végzett, hidrológiai módszerekkel végzett elemzések alapján azt számolták ki, hogy a Kozjak-tó kijárati gátjának éves növekedési üteme körülbelül 5,6 mm, míg a Prošćansko-tónál a sebesség körülbelül háromszorosa. Mindegyik akadálynak megvan a maga dinamikája, egyesek gyorsabban, mások lassabban nőnek, míg az alsó torlaszok időnként meghaladják a felvízi korlátokat, amelyek víz alá merülnek, és két tóból egy tó keletkezik.{{refhely|NPP-Sedra|azonos=B16}} Példa erre a dinamikára a Kozjak-tó víz alatti gátja. Körülbelül 400 évvel ezelőtt a Kozjak-tó két tóra oszlott, amelyeket egy mészkőgát és egy körülbelül 40 méter magas vízesés választott el egymástól, azonban a Kozjak-tó végén lévő mészkőgát (Kozjački mostovi) sokkal gyorsabban nőtt, mint az azt elválasztó gát. Ily módon a tó vízszintje emelkedett, fokozatosan beborítva a vízesést, és a gát lesüllyedését és a két tó egybeolvadását okozta, ahogyan azt ma is látjuk.{{refhely|NPP-Sedra|azonos=B16}}

=== A növényzet hatása a travertínógátakra ===
[[Kép: Kalktuff-Mosscrusts.jpg|200px|bélyegkép|balra|Mésztufával borított moha]]
A moha, az algák és a vízi növények fontos szerepet játszanak a Plitvicei-tavak és a travertínó akadályok egyedülálló tájképének kialakításában. A növények a fotoszintézis során szén-dioxidot kötnek meg a vízből, és oxigént termelnek. Útközben szénhidrogén csapódik ki.
Plitvicében a legtöbb kutatást [[Ivo Pevalek]] horvát tudós végezte. Neki köszönhetően a Plitvicei-tavak országos és világszintű védelmet kaptak. A legújabb tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a folyóvízből a karbonátok kiürüléséért nem elsősorban a növényzet a felelős, a növények azonban közvetve hozzájárulnak a tufa kialakulásához. A lerakódás kulcstényezői a következők: víz lassítása, levegőztetés és permetezés. A moha szubsztrátumként szolgál a lerakódáshoz. A mohán szaporodó mikroszkopikusan kicsiny baktériumok és algák milliói szintén fontosak. Nyálkahártyát választanak ki, ami fontos a kalcit mikrokristályosodásában. A legfontosabbak a Bryum és Cratoneuron nemzetségből származó mohák.

A növényzet fontos szerepet játszik a plitvicei jelenségek alakításában. A fiatal mohahajtások zöldek és puhák, többnyire tufa nélkül, míg az idősebb hajtások teljesen fedettek és megkövesedtek. A moha nemcsak a travertínó akadályok kialakulását ösztönzi, hanem a gát részévé is válik. A régebbi travertínó gátakat megkövesedett algák és mohák töltik meg. A Plitvicei-tavakra ez a fajta tufa jellemző. Bár a növényzet pozitív hatással van a tufaképződésre, a vízben lévő szerves anyagok túlzott koncentrációja negatív hatással van ezekre a folyamatokra. Ha túl sok a növény, az negatív hatással van az ásványi anyagok lerakódására. A Korana-híd alatt a kalcium-hidrogén-karbonát túltelítettsége ellenére, a víz túlzott szervesanyag-koncentrációja miatt a Korana nagyon rövid mésztufa lerakódási folyamattal rendelkezik. A park igazgatósága szisztematikusan megkezdte a felesleges növényzet eltávolítását a travertínó akadályok mentén. A tufa kialakulásában döntő tényező a víz tisztasága. A vízben oldott szén értéke alig haladja meg a 2,5 mg/litert a felső tavakon (Matica). Az 5,15 mg/literes koncentráció magasabb az alsó tavakban. Hasonló koncentrációkat találtak más horvát folyók forrásainál is a karsztterületen.
[[Kép: Waterfall in plitvicka romanceor 4.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|A vízeséseknél települt vegetáció]]
Káros hatású volt a szállodából és a tó környékén folyó mezőgazdasági tevékenységből származó egykori szennyvíz. Ez a tavak eutrofizációjának fokozódásához (a víz szervesanyag-koncentrációjának növekedéséhez) vezetett. A travertínó jövőbeni képződése érdekében ezt a rendkívül érzékeny területet meg kell védeni az ember káros hatásaitól. Ezért 2006 óta szigorúan tilos a tavakban úszni. Korábban a Kozjak-tóban lehetett úszni.

== Erdők és növényvilág ==
A tavakat és forrásokat körülvevő erdősávot már 1883-ban külön övezetté nyilvánították, ahol tilos volt a fakitermelés. A park mintegy kétharmadát erdő borítja. Részei a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak és a NATURA 2000 természeti örökségvédelmi európai projektnek.{{refhely|NPP-Flora|azonos=B20}} Az erdők és a víz összefüggenek, és nem tudnak megélni egymás nélkül. Az erdő nagy mennyiségű vizet tart vissza, tárol és tisztít. A park területén nagy kiterjedésű, kiváló minőségű erdők találhatók, beleértve az esőerdőket is, amelyek a vadon élő állatok legjobb élőhelyei. A Plitvicei-tavak erdei három európai nagyragadozónak adnak otthont: a barnamedvének, a farkasnak és a hiúznak. Számos harkály- és erdei bagolyfaj tanúskodik az élőhely kiváló minőségéről és természetességéről.{{refhely|Kožar|11. o.|azonos=B11}}

A legelterjedtebb fafaj a [[bükk (növénynemzetség)|bükk]], amely [[árvacsalán]]os és [[fehér sás]]os erdei közösségekben nő. A következő legnagyobb faj a [[fenyőfélék]], amely a dinári bükk-fenyő erdőkben nő. Mindkét faj árnyékkedvelő (schiophytes), így árnyékos élőhelyeken is növekedhet. Megjelennek a dolomiton [[hunyor]]os [[lucfenyő]] és a hunyoros [[szúrós luc|ezüstfenyő]]s erdőtársulások. A tó övezetében és a Korana-szurdokban a fekete [[gyertyán]] őszi sásos erdőközössége nő. További jelentős erdei fafajok: a gyertyán, az [[ostrya]] és a [[feketefenyő]]. A parkban 1267 különböző növényfajt regisztráltak, ebből 50 [[kosborfélék|orchidea]]fajt.{{refhely|Kožar|11. o.|azonos=B11}}
[[Kép: Klump.ziedas1.jpg|200px|bélyegkép|balra|Orchidea a Plitvicei-tavaknál]]
Az erdő a helyi lakosság életének szerves része. A fát építőanyagként és tűzifának használják. A múltban néhány erdőt kiirtottak, és helyettük rétek, gyepek és szántók keletkeztek, ezzel akaratlanul is hozzájárulva a biológiai sokféleséghez. A lakosság számának csökkentésével egy részét elhagyták, és az erdő ismét megnőtt. A park egyik értéke a Čorkova uvala fenyő-bükkös esőerdeje, amelyet 1965-ben az erdei növényzet különleges rezervátumává nyilvánítottak. Ritka növényfajok: a Cypripedium calceolus, az egyik legszebb európai orchidea{{refhely|NPP-Flora|azonos=B20}} és a park 55 orchideájának egyike, ezt követi a Gentiana pneumonanthe, a Ligularia sibirica és a Spiraea cana. A gombák közül kiemelkedik a Camarops tubulin [[szaprofita]] gomba, amely a Čorkova uvala esőerdejében korhadt fákon él. Horvátországban csak itt fordul elő, és veszélyeztetett és védett fajként csak néhány európai országban találták meg.

A park növényvilágának változatossága és gazdagsága szempontjából különösen fontosak a gyepes élőhelyek (rétek és legelők). Tekintettel arra, hogy olyan területre volt szükség, amely lehetővé tette az állatállomány legeltetését és az élelemtermelést, a gyepterületeket az ember hozta létre, így növelve a biodiverzitást és az ökoszisztéma stabilitását. Az endemikus növényfajok száma a parkban viszonylag alacsony (körülbelül 1,7%), de nem elhanyagolható, tekintettel számos érdekes faj jelenlétére. A ritka réti növények közé tartozik a réti scilla (Chouardia litardierei), a szabdaltlevelű hunyor (Helleborus multifidus), a horvát szegfű (Dianthus croaticus) és az ujjas keltike (Coridalis solida). Különösen veszélyeztetett faj a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), melynek egyetlen lelőhelye nemcsak Horvátországban, de Délkelet-Európában is itt található.{{refhely|NPP-Flora|azonos=B20}}

== Galéria ==
{{Galéria
|width=200
|height=100
|Kép: Grib skov.jpg|Európai bükk (Fagus sylvatica)
|Kép: Ligulaire-Souveyrols.JPG|Szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica)
|Kép: Gewoehnliche Pestwurz Common Butterbur (Petasites hybridus).jpg|Vörös acsalapu (Petasites hybridus)
|Kép: Gentiana pneumonanthe 130805a.jpg|Kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
|Kép: 20130608 Plitvice Lakes National Park 065.jpg|Déli méhfű (Melittis melissophyllum)
|Kép: 20130608 Plitvice Lakes National Park 388.jpg|Hegyi imola (Centaurea montana)
}}

== Állatvilág ==
A Plitvicei-tavak Nemzeti Park állatvilága az élőhelyek sokféleségének és megőrzésének köszönhetően változatos és gazdag. A biodiverzitást az állatvilág tekintetében még nem tárták fel teljesen. Az eddig azonosított 259 faj közül a gerinceseket viszonylag jól ismerjük, míg a gerinctelen faunát, bár sokkal ezek nagyobb számban képviseltetik magukat, kevésbé tanulmányozták. A vizsgált csoportokon (gerinctelenek és gerincesek) belül jelentős számú ritka és veszélyeztetett faj is szerepel.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}}
[[Kép: Salamandra_atra_on_Triglav.jpg|200px|bélyegkép|balra|Alpesi szalamandra]]
A park területén nagy a biodiverzitás és számos különféle élőhely található az állatok számára: tavak, erdők, gyepek, sziklák, barlangok és még sok más. A Plitvicei-tavak legvonzóbb része a vízesések és a travertingátak, melyek különleges élőhelyek is, ahol mohák és változatos mikroszkopikus világ nő: algák, baktériumok, rovarlárvák stb. Ezek részt vesznek a travertingátak kialakításában is. A tufa a környezeti hőmérséklethez közeli hőmérsékleten kicsapódott kalcium-karbonát terméke, mely gyakran tartalmazza mikrofiták és makrofiták, gerinctelenek és baktériumok maradványait.{{refhely|NPP-Sedra|azonos=B16}} 

Az erdők számos vadon élő állat élőhelyei. Az avarréteg globális szinten az állatvilág egyik leggazdagabb mikroélőhelye. Gyíkok, rovarok, különféle gombák és baktériumok otthona. A kétéltűeket és hüllőket egyenként 14 faj képviseli. A park területén találtak [[alpesi szalamandra|alpesi szalamandrát]] (Salamandra atra), amely egy nagyon ritka faj, az Alpokban 1200 méter felett él, és nagyon ritkán 1000 méter alatti magasságban is előfordul. Érzékeny a zavarokra és a táplálékhiányra. A gyíkok közül különösen érdekes az [[elevenszülő gyík]] (Zootoca vivipara). A park területén a horvát faligyíkot (Iberolacerta horvathi) is feljegyezték. Egyébként a faj a keleti Alpoktól az északi Dinaridákig terjedő keskeny sávban terjedt el, amelynek Horvátország is része, így jelenléte a parkban különösen érdekes.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}}
[[Kép: Calopteryx_virgo_male.jpg|200px|bélyegkép|jobbra|Kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo)]]
Különösen érdekes rovarcsoport a [[tegzesek]], melyből eddig 89 fajt regisztráltak, amelyek közül endemikus faj a Drusus croaticus és endemikus alfaja a Ryacophila dorsalis plitvicensis.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}} Érdekes a Molops plitvicensis endemikus rovar, amely csak a Plitvicei nyírerdőkben él. A szárazföldi és a vízi ökoszisztémákat összekötő életciklusuk miatt érdekes és különleges rovarcsoportot alkotnak a [[szitakötők]], melyeket eddig szisztematikusan nem kutattak, és nem is katalogizálták teljesen őket. Leggyakrabban a park erdőterületein található, nyugodt, part menti, növényzetben gazdag vizekben költenek. A parkban körülbelül 35 szitakötőfaj létezik, ami az összes európai szitakötőfaj egynegyede.
A nemzeti parkban 321 lepkefajt,{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}} 157 madárfajt és 20 denevérfajt regisztráltak.{{refhely|Kožar|12. o.|azonos=B12}} A réteken a Maculinea nemzetséghez tartozó kéklepkék három faja található, amelyek Európa legveszélyeztetettebb lepkéi közé tartoznak: a [[szürkés hangyaboglárka]] (Phengaris alcon), a a [[nagyfoltú hangyaboglárka]] (Phengaris arion) és a karszti hangyaboglárka (Phengaris rebeli). Kritikusan veszélyeztetett faj a Phengaris alcon, amely a legsűrűbb populációkkal rendelkezik a parkban.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}}

== Galéria ==
{{Galéria
|width=200
|height=100
|Kép: Machaon.jpg|Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)
|Kép: Araschnia_levana.jpg|Pókhálós lepke (Araschnia levana)
|Kép: Phlogophora.meticulosa.7028.jpg|Zöld csipkésbagoly (Phlogophora meticulosa)
}}

A park gazdag és változatos ornitofaunával rendelkezik, ahol eddig 168 madárfajt regisztráltak. Az erdei élőhelyek megőrzésének és kiterjedésének köszönhetően (mely park a területének kb. 76%-a) az erdei élőhelyekhez kapcsolódó fajok sokfélesége és gazdagsága nagy. A madárcsoportok közül különösen kiemelkedik a harkály, bagoly, ragadozó madarak és cinegék. A parkban 9 harkályfajt, 12 ragadozófajt és 8 bagolyfajt jegyeztek fel.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}} Az [[európai törpekuvik]] (Glaucidium passerinum) a legkisebb európai bagolyfaj, amely tűlevelű és vegyes erdőkben él a park területén. A Korana-szurdok szikláin fészkel a [[vándorsólyom]] (Falco peregrinus), a világ egyik leggyorsabb madara. Prédafogás közben akár 230 km/h sebességet is elérhet. Az [[Antarktisz]] kivételével minden kontinensen megtalálható.{{refhely|Kožar|12. o.|azonos=B12}} A nedves gyepeken, legelőkön és réteken [[haris]]ok élnek. Főként a homoljaci és brezovaci réteken fészkelnek.
[[Kép: 20130608_Plitvice_Lakes_National_Park_312.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Fejes domolykó (Squalius cephalus)]]
A vizek a nemzeti park mindössze 1%-át teszik ki, de ez a park legérdekesebb része. A vízben [[szitakötők]] és [[szúnyogfélék|szúnyog]]ok szaporodnak. A plitvicei víz mészkőben és oxigénben gazdag, így [[pisztráng]]ok és [[rákok]] is megtalálhatók. A tavak és mellékvizeik a tipikus pisztrángos hegyvidékek jellegzetességeivel rendelkeznek. Az ichthyofauna szerkezete a múltban történt újratelepítésekkel és más tényezők (pl. a klímaváltozás) következtében megváltozott. A [[sebes pisztráng]]ot (Salmo trutta) ma már elnyomják a [[fejes domolykó|domolykó]] (Leuciscus cephalus), a [[vörösszárnyú keszeg]] (Scardinius erythrophthalmus) és a [[csuka]] (Esox lucius allochton) populációi.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}} Találhatunk olyan fajokat is, amelyek nagyon igényesek a környezeti feltételekre, mint például a [[európai vidra|vidra]]. Éjszakai állat, egyedül él, ezért ritkán látható.

A Parkban több mint 50 emlősfajt jegyeztek fel. Közülük is kiemelkednek számban és fajlagosságban denevérek (22 faj). A szintén szigorúan védett és globálisan veszélyeztetett fajok, a [[barna medve]] (Ursus arctos), a [[szürke farkas]] (Canis lupus), a hiúz (Lynx) és a vidra. Mindezek a fajok a csendes és félreeső területeket részesítik előnyben, amelyek elegendő zsákmányt biztosítanak számukra, menedéket a napi pihenéshez és különösen a kölykök neveléséhez. Különösen igényes ebben a tekintetben az hiúz, mely kritikusan veszélyeztetett faj státuszú.{{refhely|NPP-Fauna|azonos=B17}}

A Plitvicei barlangok karsztos élőhelyek, stabil hőmérséklettel, magas páratartalommal és teljes sötétséggel. Itt élnek olyan barlangi állatok, amelyek olyan életkörülményekhez alkalmazkodtak, mint a [[denevérek]]. A Rodić-barlangban egy új rovarfajt, a Machaerites udrzalit is találtak, amely endemikus, és a világon sehol máshol nem fordul elő.
[[Kép: Brown_Bear_us_fish_2.jpg|250px|bélyegkép|balra|Barna medve, a park jelképe]]
== Története ==
A Plitvicei-tavak a történelem során jelentékeny emberi beavatkozásnak voltak kitéve. Egyáltalán nem egy elhagyatott vagy magányos természetvédelmi területet képviseltek. Mivel fontos közlekedési útvonal mentén helyezkedtek el, a különféle kulturális hatások találkozási helye voltak.

=== Története a középkorig ===
A Plitvicei-tavak környékét évezredek óta lakják emberek. Éltek itt [[illírek]], [[trákok]], [[kelták]], [[Ókori Róma|rómaiak]], [[avarok]], [[szláv népek|szlávok]] és [[törökök]]. Az i. e. 12. század és az [[1. század]] között a területet az illírek egyik törzse japodok lakták, akik a könnyebb védekezés és az utak ellenőrzése érdekében a magaslatokon településeket építettek, és többnyire szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] uralkodása alatt a Plitvicei-tavak a [[Római Birodalom]] illír tartományának része lett. A rómaiak több mint hat évszázadon át uralták ezt a területet. A Római Birodalom összeomlásával különféle kisebb-nagyobb népcsoportok hatoltak be ezekre a területekre, amelyeket a rómaiak barbároknak neveztek.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} A rómaiak bukása után [[keleti gótok]] és [[avarok]] telepedtek itt le.

A [[7. század]]ban a horvátok ősei telepedtek le véglegesen ezen a területen. A középkorban a bevándorló horvátok elrománosodott japodákkal és a lakosság többi részével keveredtek, és a történelem előtti erődítmények helyén középkori erődítményeket építettek. A középkori erődítmények közül kiemelendő [[Merszinj vára]], amely tágas és jól megerősített erőd volt, és Lika és Korbava erődítményei közül a legmagasabban épült. A közelében található egy kisebb erőd, [[Prozor vára (Lika)|Prozor vára]]. Mindenképpen említést érdemel a Kozjak-tó feletti [[Krčin vára]], amely állítólag a 13. század végén épült, és az elmúlt években jelentős régészeti kutatások tárgyát képezte. A Homoljačko és Brezovačko mezők bal és jobb oldalán több kisebb erődítmény állt, melyek az Otocsánba vezető utat ellenőrizték. A tágabb körzetben tucatnyi olyan arra utaló helynév található, amelyek tanúsága szerint ott egykor templomok álltak, és a török hódítások során pusztultak el.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} A tavak a középkori [[Horvát Királyság]] részei voltak egészen addig, amíg Horvátország [[1102]]-ben perszonálunióba nem lépett Magyarországgal.

A [[Zrínyi család|Zrínyiek]] és a [[Frangepán család|Frangepánok]] nemesi családjainak jó gazdálkodása gazdasági fellendülést eredményezett a tavak tágabb térségében. A Plitvicei-tavakon az ókori japod település és a római épületek maradványaira egy kolostor épült, mely valószínűleg a [[pálos rend|pálosok]]é vagy a [[templomosok]]é volt. Mára már csak a falmaradványok maradtak meg belőle. Az alapok travertin kőzetből voltak.

=== A török háborúk és a Habsburgok ===
[[1493]]-ban a Plitvicei-tavaktól nem messze a [[Korbavamező]]n fontos csata zajlott, amelyben a boszniai szandzsák-bég Hadum Jakub-pasa legyőzte a [[Derencsényi Imre]] bán vezette horvát nemesi sereget. Lika és Korbava 1527-es eleste után több mint két évszázadon át az oszmán uralom alakult ki Plitvice térségében. Az oszmánokkal vívott állandó harcok ezt a területet teljesen elpusztították, így a [[16. század]]ban teljesen kihalt volt, eredeti lakossága pedig szinte teljesen kivándorolt, biztonságosabb területekre menekülve.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} Az oszmánok később messze északra és nyugatra nyomultak tovább Horvátország és Magyarország belsejébe. [[1527]]-ben a horvát nemesség a cetingrádi száboron [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinándot]] választotta horvát királlyá. A választás során a horvát nemességet leginkább gyakorlati okok vezérelték arra számítva, hogy Ferdinánd megvédi az akkor a törökök által súlyosan veszélyeztetett Horvátországot. [[1538]]-ban I. Ferdinánd király elrendelte a [[Katonai határőrvidék]] felállítását a Habsburg és az [[Oszmán Birodalom]] határán. Ez döntő hatással volt a helyi lakosság életére.

A helyi horvátok mellett más nemzetek tagjai is a katonai határvidékre költöztek, hogy katonai szolgálatot végezzenek. Közülük a legtöbben a török elől menekülő szerbek voltak, akik katonai szolgálatért cserébe elhagyott területeken kaptak menedéket. A katonai határőrvidék teljes lakosságának, különösen a krajnaiaknak kötelessége volt megvédeni ezt a területet az állandó nyugtalanságtól és a szörnyű pusztítástól. A Plitvice nevét először [[1558]]-ban említik a feljegyzések, ahol a [[Szjenicsák vára|Szjenicsákon]] tartott horvát szábor határozata utasította a terzsáci grófot, hogy helyezzen el három őrhelyet „Prythwyczén”.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} [[1788]]-tól a tavak környéke Habsburg uralom alatt állt, és ezután már nem került török kézre. Amikor az oszmán fenyegetés gyengült, a katonai határ visszakerült a horvát bán ellenőrzése alá.
[[Kép: Plitvice_underwater.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Halak a kristálytiszta vízben]]
A Krajina, melyhez a tavak területe is tartozott a Habsburg Birodalom határterülete volt. Cselekvőképes lakosságának többsége mindenkor harcra készen kellett hogy álljon, békeidőben pedig szarvasmarha-tenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozott. Az oszmán határ felé egy egész sor megerősített őrállás, ún. čardak volt. A čardakok megerősített kisebb tornyok vagy erősebben épített faházak, ahonnan jó kilátás nyílt, és lehetett követni az ellenség mozgását a határ túloldalán. A čardakokat úgy helyezték el, hogy az őrök láthassák egymást, és jelezzék egymás észrevehető ellenséges mozdulatait. A čardakok sora a Plitvicei-tavakon is áthaladt, és az akkori katonai térképekre is rárajzolták, a Kozjak-tó pedig az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia határán volt.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}}

1805-ben Plitvice területe [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] uralma alá tartozott, aki megalapította az Illír tartományt. 1814 után a Plitvicei-tavak területe visszatért a Habsburg uralom alá. 1850-től csak hivatásos katonák szolgáltak a közeli határon. Ez az időszak Horvátországban is a nemzeti ébredés időszaka. 1871-ben a híres horvát politikus, [[Eugen Kvaternik]] a Plitvicei-tavaktól északra fekvő [[Rakovica (Horvátország)|Rakovicában]] halt meg. 1873-ban a határőrvidéken végleg megszűnt a katonai közigazgatás. A [[19. század]] második felének elejéig a Plitvicei-tavak teljesen ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt, mert a háborús veszélyek, illetve az utak és ösvények hiánya miatt nem utaztak oda. A tavakhoz nem lehetett hozzáférni, mert nem voltak kiépített utak, nem voltak települések vagy lakóházak. [[II. Frigyes Ágost szász király]] volt az első neves államférfi, aki [[1845]]-ben ellátogatott a Plitvicei-tavakhoz és megmászta a Lička Plješivica-hegyet, amelyről terjedelmes feljegyzés is készült, és maga a király több rajzot készített a Plitvicei-tavakról.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} A század második felében megkezdődött a [[Vrhovine (Horvátország)|Vrhovine]] és [[Otocsán]] lakosságának betelepülése, akik malmokat és fűrészmalmokat építettek a vízeséseken, az erdőket pedig kiirtották, hogy mezőgazdasági területhez jussanak.

=== A turizmus fejlődése ===
[[Fájl:Plitvicai tavak és zuhatagok (Némethy Károly 1910 61).jpg|bélyegkép|jobbra|"A plitvicai tavak és zuhatagok" [[Némethy Károly (tanár)|Némethy Károly]] tankönyvében (1910)]]
A Plitvicei-tavak turizmusának kezdetei 1861-re nyúlnak vissza. Ebben az évben építették fel a katonai határőrvidék tisztjei Velika Poljanán az első turistaházat, az ún. „Császárházat”, amely mindössze 3 szobával rendelkezett.{{refhely|Kožar|4. o.|azonos=B4}} Az első utazók, akik a Plitvicei-tavakhoz érkeztek, útleírásaikban leírták a Plitvicei-tavak valószerűtlen szépségeit. Az elsők között volt Adolf Veber Tkalčević, aki 1860-ban írta az ''Út Plitvice felé'' című útleírást. 1877-ben Dragutin Hirz publikálta a Vienac folyóiratban „Út a Plitvicei-tavakhoz” című cikket.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} 1888-ban a felső tavak körül ösvényeket építettek, hogy [[Stefánia belga királyi hercegnő|Stefánia hercegnő]] meglátogathassa a tavakat. Az ösvény a „Stefanin put” (Stefánia útja) nevet kapta, 1894-ben pedig [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] látogatása miatt épültek utak az alsó tavak körül. 1890-ben Antun Devčić, egy zenggi kereskedő fűrészmalmot és fogadót épített Labudovacon, és szabályozta a vízfolyást, hogy a vizet a lehető legjobban hasznosítsa a fűrészmalom számára. A birtokot 1896-ban vásárolta meg Gustav Janeček, aki eltávolította a melléképületeket, és panziót és fogadót épített, amelyet később „Pansion Labudovac”nak nevezett el.
[[Kép: Cypripedium_calceolus_wiki_mg-k01.jpg|200px|bélyegkép|balra|Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)]]
1893-ban Zágrábban megalakult a Plitvicei-tavak és Környéke Rendezési és Szépítő Egyesület, melynek feladata volt, hogy lehetőséget teremtsen a nagyvilág fogadására és plitvicei tartózkodására, valamint gondoskodjon a tavak és környéke szépségének tartós megőrzéséről. Az egyesület tagjai a korszak kiemelkedő társadalmi személyiségei voltak. Az egyesület a [[második világháború]] kezdetéig működött, és mindvégig jelentős szerepet játszott a térség infrastruktúrájának (utak, ösvények, hidak, strandok, szálláshelyek) kiépítésében.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} 1894-ben a Plitvicei-tavakat 1000 turista és utazó kereste fel. 1896-ban „Hotel Plitvice” néven 28 szobás szálloda épült. Az [[első világháború]] előtti időszakban a Plitvicei-tavak egyre vonzóbbá váltak, és a Kozjak-tó feletti Velika Poljanán számos magánvilla épült (Villa Anka, Villa Naš mir, Villa Vučetić na). 1909-ben a Plitvicei-patak forrásától Velika Poljanáig és Drežnik Gradig vízellátó rendszert építettek ki. 1910-ben jelent meg Zágrábban Dragutin Franić professzor, publicista, hivatásos író és hegymászó „Horvátország szépsége és dicsősége” című könyve, melyben összegyűjtött minden korábbi feljegyzést és tudást a Plitvicei-tavakkal és Likával kapcsolatban. A mű még ma is kimeríthetetlen forrása a Plitvicei-tavakkal kapcsolatos munkáknak.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}}

Az [[első világháború]] alatt a Plitvicei-tavakon nem folyt jelentősebb tevékenység. A Jugoszláv Királyság első éveiben, a 20. század elején számos terv és javaslat született e terület szabályozására, de igazából nem tettek semmit, sőt a megindult építkezések újabb károkat okoztak a környezetben. 1922-ben a tavak környezetében már 250 szoba várta a vendégeket. 1925-ben a szépítő egyesület tagjai az elsők között indítottak kezdeményezést a Plitvicei-tavak nemzeti parkká nyilvánítására. A turizmus fejlődését nagyban befolyásolta a likai vasút 1927-ben történt megépítése. Közben Ivo Pevalek akadémikus munkásságával, társadalmi és tudományos hírnevével, valamint az akkori Bányászati és Erdészeti Minisztériumhoz írt leveleivel igyekezett felhívni a figyelmet a Plitvicei-tavak megőrzésére és megakadályozni a tavak fontos anyagának a travertínó építőanyagként történő kitermelését.{{refhely|NPP-Povijest|azonos=B21}} 1937-ben a tavak körül már 668 szálláshely volt, ahol a vendégek 24 000 vendégéjszakát töltöttek, ebből 18 000 belföldi és 6 000 külföldi turista volt. A turizmus megtorpanásához vezetett, amikor a Plitvice szálloda 1938-ban leégett, és a [[második világháború]]ban az tavak körüli összes középülettel és lakóépülettel együtt elpusztult. 1943-ban a Plitvicei-tavaknál, Labudovac területén tartották az antifasiszta nemzeti felszabadítási tanács, a ZAVNOH első ülését.
[[Kép: Plitvice_Lakes_electric_boat.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Elektromos hajó a Kozjak-tavon]]
A második világháború után felépült az 500 férőhelyes „Jezero” szálloda, a Medveđak turisztikai üdülőhely, az egyedi lika építészeti elemekkel épített „Lička kuća” étterem hagyományos ételekkel, valamint a kiszolgáló személyzet számára épített „Mukinje” lakónegyed óvodával és könyvtárral.{{refhely|Kožar|4. o.|azonos=B4}} Utak is épültek. Plitvicei-tavak területén halad át a Zágrábból Splitbe vezető országút. Gáz- és távvezetékeket is építettek, gyalogutakat rendeztek, bevezették a kisebb hajókkal való közlekedést és további tudományos kutatásokat végeztek. 1971-ben a Nemzeti Parkban körülbelül 1000 férőhely volt, és további mintegy 200 a park közelében. Épült egy kemping is körülbelül 15 500 sátorhellyel. A Plitvicei-tavak 1979-es UNESCO Világörökség részévé nyilvánítása után a nemzeti parkban felgyorsult a turizmus fejlődése, amely a horvátországi háború előtti években érte el csúcspontját.{{refhely|Kožar|4. o.|azonos=B4}} A horvátországi háború idején a Plitvicei-tavak területét elfoglalták a szerbek, és leállt a turisztikai forgalom. A látogatók számának valódi növekedése csak a [[Vihar hadművelet]] és a Plitvicei-tavak felszabadítása után indult meg újra. A turistaforgalom több év után érte el ismét a háború előtti értékeket. 2014-ben számuk elérte az 1 millió 400 ezret.{{refhely|Kožar|4. o.|azonos=B4}}

=== 1991 véres húsvétja ===
{{fő|Plitvicei-tavaki incidens}}

A szerb felkelők 1991. március 25-én nagygyűlést tartottak azzal a céllal, hogy a Plitvicei-tavakat az ún. [[Krajinai Szerb Köztársaság]]hoz csatolják. Egy nappal később megváltoztatták a Nemzeti Park vezetőségét, és a Korana hídjára kitűzték a krajinai zászlót. Tizenöt felfegyverzett knini rendőr rohamozta meg a Nemzeti Park adminisztrációs épületét, annak érdekében, hogy végrehajtsák a korenicai községi képviselő-testület döntését a Krajinához csatolásról. A húsvét előtti éjszaka Josip Lucić (későbbi hadtesttábornok és a horvát fegyveres erők vezérkari főnöke) parancsnoksága alatt álló Rakitje MUP különleges egység, a Kumrovec MUP különleges egység és a Lučko terrorelhárító egység több száz tagja indult Plitvice felé. Március 31-én a hajnali órákban a főútvonalon nem messze Plitvice szállodáitól és kiegészítő létesítményeitől a horvát különleges erők járműszerelvényére lecsaptak a felkelők. <ref>[http://www.hrvatski-vojnik.hr/hrvatski-vojnik/0282005/plitvice.asp%7Chrvatski-vojnik.hr] {{Webarchive|url=https://web.archive.org/web/20120414095446/http://www.hrvatski-vojnik.hr/hrvatski-vojnik/0282005/plitvice.asp|date=2012-04-14}}</ref> A Lučko terrorelhárító egység tagjait szállító buszon egy 22 éves horvát rendőr, Josip Jović meghalt, a különleges rendőrség hét tagja pedig megsebesült. Később Josip Jović meggyilkolásának helyén emlékművet állítottak.

[[Fájl:Plitvicka_Jezera.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Vízesések]]

== Keletkezésük legendája ==
A Plitvicei-tavak 16 tóból állnak a likai Mala Kapela és Plješivica közötti területen. Ezt területet fekvése és története miatt egyes térképeken ma is „Vražnji vrt”nek (Ördögkertnek) nevezik. A legenda szerint a Plitvicei-tavak nagy szárazság után keletkeztek. Emberek, állatok és növények egy csepp vízre vágytak. Az emberek egyre csak imádkoztak. Aztán megjelent a völgyben a Fekete Királynő fenséges kíséretével, megsajnálta az embereket, és erős széllel és mennydörgéssel végül a földre esett az eső. Olyan sokáig esett az eső és a vízszint annyira megemelkedett, hogy tavak keletkeztek.

== Sport ==
A nemzeti park területén rendezik meg az 1981-ben alapított Plitvicei Maratont, amely ma Horvátország egyik legnépszerűbb és legrégebbi maratonja.

== Galéria ==
{{Galéria
|width=200
|height=100 
|Kép:HR - Plitvice (Plitvička Jezera)15.JPG|
|Kép:HR - Plitvice (Plitvička Jezera)13.JPG|
|Kép:Plitvička jezera.jpg|
|Kép:HR - Plitvice (Plitvička Jezera)10.JPG|
|Kép:Plitvicka jezera 1.jpg|
|Kép:Plitvicka jezera2.JPG|
|Kép:Plitvicer Seen 1.jpg|
|Kép:Plitvice Lakes National Park 3.JPG|
|Kép:Plitvice lakes.jpg|
|Kép:Plitwice13.jpg|
|Kép:Waterfall in plitvicka romanceor 2.jpg|
|Kép:Plitwice15.jpg|
|Kép:Plitwice8.jpg|
|Kép:Plitvice Lakes National Park - Lake and forest.jpg|
|Kép:Fish-Plitvice-Lakes-Croatia.JPG|
|Kép:Plitvica Selo, Croatia - panoramio - Laci30 (2).jpg|
|Kép:Plitvice Lakes National Park in Croatia (48607791232).jpg|
}}

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Források ==
* Bács Gyula: ''Jugoszlávia'' (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1983) {{ISBN|963-243-262-2}}

*{{hely|Kožar}}{{CitWeb|url=https://www.academia.edu/11329109/NP_Plitvička_jezera|szerző=Lidija Kožar|cím=Plitvička Jezera – Seminarski rad|kiadó=Sveučilište u Zadru Odjel za geografiju|hely=Zadar|év=2014|oldal=3-14|elér=2022-05-17}}

*{{hely|NPP-KK}}{{CitWeb|url=https://np-plitvicka-jezera.hr/prirodna-i-kulturna-bastina/prirodna-bastina/krski-krajobraz|cím=Nacionalni Park Plitvička jezera - Krški krajobraz|weblap=np-plitvicka-jezera.hr|elér=2022-05-18}}

*{{hely|NPP-Sedra}}{{CitWeb|url=https://np-plitvicka-jezera.hr/prirodna-i-kulturna-bastina/prirodna-bastina/sedra|cím=Nacionalni Park Plitvička jezera - Sedra|weblap=np-plitvicka-jezera.hr|elér=2022-05-18}}

*{{hely|NPP-Fauna}}{{CitWeb|url=https://np-plitvicka-jezera.hr/prirodna-i-kulturna-bastina/prirodna-bastina/fauna|cím=Nacionalni Park Plitvička jezera - Fauna|weblap=np-plitvicka-jezera.hr|elér=2022-05-19}}

*{{hely|NPP-Flora}}{{CitWeb|url=https://np-plitvicka-jezera.hr/prirodna-i-kulturna-bastina/prirodna-bastina/flora|cím=Nacionalni Park Plitvička jezera - Flora|weblap=np-plitvicka-jezera.hr|elér=2022-05-19}}

*{{hely|NPP-Povijest}}{{CitWeb|url=https://np-plitvicka-jezera.hr/prirodna-i-kulturna-bastina/kulturno-povijesna-bastina/povijest|cím=Nacionalni Park Plitvička jezera - Povijest|weblap=np-plitvicka-jezera.hr|elér=2022-05-19}}

== További információk ==
* [http://www.plitvice.hu/ Plitvice magyar oldala]
* [http://plitviceitavak.lap.hu/ Plitvicei-tavak.lap.hu] – Linkgyűjtemény
* [http://plitvice.blog.hu/ Plitvice blog]
* [http://whc.unesco.org/en/list/98 Plitvicei-tavak Nemzeti Park] az UNESCO világörökség honlapján {{en}}
* [https://archive.today/20121129212439/horvatnemzetiparkok.blogspot.com/2009/03/plitvice-nemzeti-park.html Plitvice Nemzeti Park] – Horvát Nemzeti Parkok
* {{cite book | url=http://www.np-plitvicka-jezera.hr/files/file/NPplitvice-plan-upravljanja.pdf | title=Plan upravljanja Nacionalnog parka Plitvička Jezera | trans-title=Plitvice Lakes National Park Management Plan | publisher=Horvát Kulturális Minisztérium | date=October 2007 | editor-last=Šikić | editor-first=Zoran | isbn=978-953-6240-83-8 | format=PDF | language=horvát | access-date=31 March 2015 | url-status=dead | archive-url=https://web.archive.org/web/20140701223559/http://np-plitvicka-jezera.hr/files/file/NPplitvice-plan-upravljanja.pdf | archive-date=1 July 2014 | accessdate=2022-05-21 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20140701223559/http://np-plitvicka-jezera.hr/files/file/NPplitvice-plan-upravljanja.pdf | archivedate=2014-07-01 }}

== Irodalom ==
* Dragutin Franić: Plitvička jezera i njihova okolica, Tisak kraljevske zemaljske tiskare, Zagreb, 1910.
* Branimir Gušić, Mirko Marković (szerk.): Plitvička jezera – čovjek i priroda, Grafički zavod Hrvatske, Zagreb 1974.
* Josip Movčan, Drago Zdunić: Plitvice, Grafički zavod Hrvatske, Spektar, Zagreb 1985.
* Mato Njavro (szerk.): Plitvice Lakes, Turistička naklada d.o.o., Zagreb 2005, {{ISBN|953-215-212-1}}

{{Horvátország világörökségi helyszínei}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Földrajz||Horvátország|-}}

[[Kategória:Természeti világörökségi helyszínek]]
[[Kategória:Horvátország nemzeti parkjai]]
[[Kategória:Horvátország világörökségi helyszínei]]
[[Kategória:Horvátország tavai]]
[[Kategória:Lika-Zengg megye]]