Oxigén forrásának megtekintése

{{Oxigén/Táblázat}}
Az '''oxigén''' a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]] [[kémiai elem]]einek egyike. Vegyjele '''O''', [[rendszám (kémia)|rendszáma]] 8. Neve [[Görög nyelv|görög]] eredetű, a ''ὀξύς'' (oxys; ’sav’, szó szerint ’heveny’, utalva a savak [[Ízlelés|savanyú ízére]]) és a ''-γενής'' (-genes; ’nemző’) szavak összetételéből származik; mert elnevezése idején még tévesen úgy gondolták, hogy az oxigén az összes savhoz szükséges összetevő. Régies magyar elnevezése ''éleny'' vagy ''savító''.<ref name=kfki>{{cite web |url= http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html |title=A magyar kémiai szaknyelv kialakulása |accessdate=2010-12-03 |author=Szőkefalvi-Nagy Zoltán |coauthors =Szabadváry Ferenc |year=1972 |work=A kémia története Magyarországon |publisher=Akadémiai Kiadó}}</ref> [[Szabványos nyomás és hőmérséklet|Standard hőmérsékleten és nyomáson]] az oxigénatomok párosával egymáshoz [[Kémiai kötés|kötődnek]], az így létrejött kétatomos dioxigén (O<sub>2</sub>) színtelen, szagtalan, íztelen [[gáz]]. Ez a molekula a [[légkör]] fontos részét képezi, nélkülözhetetlen a szárazföldi élet fenntartásához.

Az oxigén az [[oxigéncsoport]] elemei közé tartozik; erősen [[Kémiai reakció|reaktív]] [[Nemfémek|nemfémes]] elem, amely más elemekkel könnyen képez [[vegyület]]eket (úgynevezett [[oxidok]]at), a három legkönnyebb [[Nemesgázok|nemesgáz]], a [[hélium]], a [[neon]] és az argon kivételével.<ref>{{CitLib|ass=főszerk. Robert A. Meyers|isbn=978-0-12-227410-7|ser=Encyclopedia of Physical Science and Technology|tit=Inorganic Chemistry|edi=3.|cap=Main Group Elements|capaut=Russell L. Rasmussen|capaut2=Joseph G. Morse|capaut3=Karen W. Morse|pag=25}}</ref> Az oxigén nagyon erős oxidálószer, az elemek közül csak a [[fluor]] [[elektronegativitás]]a nagyobb.<ref>{{cite web|url=http://www.webelements.com/oxygen/electronegativity.html |title=WebElements Periodic Table of the Elements &#124; Oxygen &#124; Electronegativity |publisher=Webelements.com |date= |accessdate=2011-11-07}}</ref> Az oxigén – tömegre vetítve – a [[világegyetem]] harmadik leggyakoribb eleme a [[hidrogén]] és a [[hélium]] után;<ref name="NBB297">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.297</ref> egyben a [[Föld]] leggyakoribb eleme is, hiszen a [[földkéreg]] tömegének majdnem felét oxigén teszi ki (természetesen kötött állapotban).<ref name="lanl"/> Az oxigén kémiailag túl reaktív ahhoz, hogy hosszabb ideig elemi formában megmaradjon a légkörben. Az élő szervezetek [[fotoszintézis]]e – melynek során a napfény energiájának felhasználásával vízből elemi oxigént állítanak elő – biztosítja folyamatos utánpótlását. A szabad, elemi oxigén mintegy {{szám|2.5|milliárd évvel}} ezelőtt kezdett felhalmozódni a légkörben ([[nagy oxigenizációs esemény]]) körülbelül egymilliárd évvel ezen [[Szervezet (biológia)|organizmus]]ok első megjelenése után.<ref>{{cite press release|title=NASA Research Indicates Oxygen on Earth 2.5 Billion Years ago|url=http://www.nasa.gov/home/hqnews/2007/sep/HQ_07215_Timeline_of_Oxygen_on_Earth.html|publisher=[[NASA]]|date=2007-09-27|accessdate=2008-03-13}} {{Wayback|url=http://www.nasa.gov/home/hqnews/2007/sep/HQ_07215_Timeline_of_Oxygen_on_Earth.html |date=20080313063940 }}</ref> A kétatomos oxigéngáz a [[levegő]] térfogatának {{szám|20.8}}%-át alkotja.<ref name="ECE500"/>

Az élőlények tömegének legnagyobb részét az oxigén képezi, mert azok fő alkotóeleme a [[víz]] (például az emberi testtömeg körülbelül kétharmada).<ref>{{cite book|title=The Human Body in Health and Illness|author=Barbara Herlihy|publisher=Elsevier Health Sciences|date=2014-03-27|id=978-1-4557-7234-6|edition=5th edition|pages=16|url=https://books.google.de/books?id=uX6zAQAAQBAJ&pg=PA16&lpg=PA16&dq=oxygen+65.0+element+human+body&source=bl&ots=y67LW6Gsxq&sig=1_ze8S2Qx6e8ZZ8ahblIyprHo2E&hl=en&sa=X&ei=MgwKVISQEcar7AaKsYHIBQ&ved=0CCEQ6AEwAA|accessdate=2014-09-05|archívurl=https://web.archive.org/web/20140906000750/https://books.google.de/books?id=uX6zAQAAQBAJ&pg=PA16&lpg=PA16&dq=oxygen+65.0+element+human+body&source=bl&ots=y67LW6Gsxq&sig=1_ze8S2Qx6e8ZZ8ahblIyprHo2E&hl=en&sa=X&ei=MgwKVISQEcar7AaKsYHIBQ&ved=0CCEQ6AEwAA#v=onepage&q=oxygen%2065.0%20element%20human%20body&f=false|archívdátum=2014-09-06}}</ref> Az oxigén megtalálható az élő szervezetekben előforduló számos fontos szerves kémiai vegyületcsoportban – mint például a [[fehérje|fehérjék]], [[nukleinsavak]], [[szénhidrát]]ok, és [[zsírok]] –, akárcsak a jelentős [[szervetlen vegyület]]ekben, amelyek az állati fogakat, csontokat, héjakat, páncélokat alkotják. A [[cianobaktériumok]], [[alga|algák]] és [[növények]] által termelt elemi oxigént minden bonyolult élet a sejtlégzéskor használja fel. Az oxigén mérgező a szigorúan anaerob szervezetek számára, melyek a korai élet domináns formái voltak a Földön, amíg az O<sub>2</sub> el nem kezdett felhalmozódni a légkörben. Az oxigén [[allotrópia|allotrop]] módosulata, az [[ózon]] (O<sub>3</sub>), jelentős mértékben elnyeli az [[Ibolyántúli sugárzás|UV-B]] sugárzást, így a nagy magasságban kialakult [[ózonréteg]] megvédi a [[bioszféra|bioszférát]] az ultraibolya sugárzás káros hatásaitól. Az ózon ugyanakkor a felszín közelében a [[szmog]] melléktermékeként kialakuló szennyezőanyag. Ennél nagyobb magasságban, [[Alacsony Föld körüli pálya|alacsony Föld körüli pályán]] az atomos oxigén jelentős mennyiségben van jelen, ez okozza az űrjárművek erózióját.<ref>{{cite web|accessdate=2009-08-08|url=http://www.spenvis.oma.be/spenvis/help/background/atmosphere/erosion.html|title=Atomic oxygen erosion|archiveurl = https://web.archive.org/web/20070613121048/http://www.spenvis.oma.be/spenvis/help/background/atmosphere/erosion.html |archivedate = June 13, 2007|deadurl=yes}}</ref>

Az oxigént egymástól függetlenül fedezte fel [[Carl Wilhelm Scheele]] 1773-ban (vagy korábban) [[Uppsala|Uppsalában]]; illetve [[Joseph Priestley]] 1774-ben [[Wiltshire]]-ben; mivel azonban Priestley munkája előbb jelent meg, gyakran neki tulajdonítják az elsőséget. Az ''oxigén'' nevet [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent de Lavoisier]] francia kémikus alkotta meg 1777-ben,<ref name="mellor" /> akinek az elemmel elvégzett kísérletei hozzájárultak az égés és korrózió akkoriban népszerű [[flogisztonelmélet]]ének megcáfolásában. Az oxigént az iparban cseppfolyósított levegő [[Desztilláció|szakaszos lepárlás]]ával; víz [[elektrolízis]]ével; illetve [[Zeolitcsoport|zeolitok]] és nyomás adszorpció ''(pressure swing adsorption)'' alkalmazásával állítják elő. Az oxigént számos területen alkalmazzák, beleértve a műanyag-, textil- és acélgyártást; az acél és más fémek forrasztását, hegesztését és vágását; a [[rakéta-hajtóanyag]]ot; az oxigénterápiát; illetve a repülőgépek, tengeralattjárók, az [[űrrepülés]] és a [[búvárkodás]] létfenntartó rendszereit.

== Tulajdonságai ==
=== Szerkezete ===
[[Szabványos nyomás és hőmérséklet|Standard hőmérsékleten és nyomáson]] az oxigén színtelen, szagtalan gáz. [[Kémiai képlet|Molekulaképlete]] O<sub>2</sub>, melyben a két oxigénatom triplett spinű [[Elektronszerkezet|elektronkonfigurációban]] kapcsolódik egymáshoz. Ennek a kötésnek a [[kötésrend]]je 2, de gyakran egyszerűen csak [[kettős kötés]]ként<ref>{{cite web|url=http://chemed.chem.purdue.edu/genchem/topicreview/bp/ch8/mo.html#bond|title=Molecular Orbital Theory|publisher = Purdue University|accessdate =2008-01-28|archiveurl = https://web.archive.org/web/20080510235736/http://chemed.chem.purdue.edu/genchem/topicreview/bp/ch8/mo.html#bond |archivedate = May 10, 2008|deadurl=yes}}</ref> vagy egy kételektronos és két háromelektronos kötés kombinációjaként hivatkoznak rá.<ref name="pauling">{{cite book |title=The nature of the chemical bond and the structure of molecules and crystals : an introduction to modern structural chemistry |url=https://archive.org/details/natureofchemical00paul |author=Pauling, L. |year=1960 |publisher=Cornell University Press |location=Ithaca, N.Y. |edition=3rd |isbn=0-8014-0333-2}}</ref>

[[Fájl:Oxygen molecule.png|bélyeg|bal|150px|O<sub>2</sub> oxigénmolekula]]

A triplett oxigén (nem tévesztendő össze az O<sub>3</sub> vegyképletű [[ózon]]nal) az [[alapállapot]]ú dioxigén molekula.<ref name="BiochemOnline">{{cite web|title = Biochemistry Online|url = http://employees.csbsju.edu/hjakubowski/classes/ch331/bcintro/default.html| chapterurl=http://employees.csbsju.edu/hjakubowski/classes/ch331/oxphos/oldioxygenchem.html |chapter=Chapter 8: Oxidation-Phosphorylation, the Chemistry of Di-Oxygen|first=Henry|last=Jakubowski|accessdate=2008-01-28|publisher=Saint John's University}}</ref> A molekula elektronszerkezete két párosítatlan elektront tartalmaz, amelyek két degenerált [[Molekulapálya|molekulapályán]] találhatóak.<ref group=m>A pálya [[kvantummechanika]]i fogalom, mely az atom vagy molekula körül valamilyen térbeli eloszlással rendelkező hullámtermészetű részecskeként modellezi az elektront.</ref> Ezek a molekulapályák [[lazítópálya|''lazító''nak]] minősülnek (a kötésrendet háromról kettőre csökkentik); így a kétatomos oxigén kötése gyengébb, mint a kétatomos [[nitrogén]] [[hármas kötés]]e.<ref name="BiochemOnline"/>

Normál triplett állapotban a dioxigénmolekula [[paramágnesesség|paramágneses]], azaz a párosítatlan elektronok [[spin]]jének [[mágneses momentum]]a és a szomszédos molekulák közötti negatív kicserélődési energia miatt az oxigén [[mágneses mező]] jelenlétében mágnest alkot.<ref name="NBB303"/> A folyékony oxigén olyan mértékben vonzódik a [[Állandó mágnes|mágnes]]hez, hogy laboratóriumi bemutatók során egy erős mágnes pólusai között kialakult folyékony oxigénhíd akár még saját súlyát is képes lehet megtartani.<ref>{{cite web|url = http://genchem.chem.wisc.edu/demonstrations/Gen_Chem_Pages/0809bondingpage/liquid_oxygen.htm|title = Demonstration of a bridge of liquid oxygen supported against its own weight between the poles of a powerful magnet|publisher = University of Wisconsin-Madison Chemistry Department Demonstration lab| accessdate = 2007-12-15|archiveurl = https://web.archive.org/web/20071217064218/http://genchem.chem.wisc.edu/demonstrations/Gen_Chem_Pages/0809bondingpage/liquid_oxygen.htm |archivedate = December 17, 2007|deadurl=yes}}</ref>{{#tag:ref|Az oxigén paramágneses tulajdonsága felhasználható az oxigéngáz tisztaságának analitikai meghatározására.<ref>{{cite web|url = http://www.servomex.com/oxygen_gas_analyser.html|title = Company literature of Oxygen analyzers (triplet)|publisher = Servomex|accessdate = 2007-12-15|archiveurl = https://web.archive.org/web/20080308213517/http://www.servomex.com/oxygen_gas_analyser.html|archivedate = 2008-03-08}}</ref>|group="m"}}

A szingulett oxigén több, nagyobb energiájú (gerjesztett állapotú) molekuláris oxigén fajtát takar, amelyekben az összes elektronspin párosított. Sokkal reakcióképesebb a [[szerves vegyület|szerves molekulákkal]] szemben, mint önmagában a közönséges dioxigén. A természetben a szingulett oxigén általában vízből, fotoszintézis során keletkezik, a napfény energiájának felhasználásával.<ref>{{cite journal|first=Anja|last=Krieger-Liszkay |journal=Journal of Experimental Botanics|year=2005|volume=56|publisher=Oxford Journals|pages=337–46|date=2004-10-13|title=Singlet oxygen production in photosynthesis|doi=10.1093/jxb/erh237|pmid=15310815|issue=411 |issn=0022-0957 }}</ref> A [[troposzféra|troposzférában]] az ózon fotolízise által keletkezik, rövid hullámhosszú fény hatására;<ref name="harrison">{{cite book|last=Harrison |first=Roy M.|year=1990|title=Pollution: Causes, Effects & Control|url=https://archive.org/details/pollutioncausese0000unse |edition=2nd |location=Cambridge|publisher=[[Royal Society of Chemistry]]|isbn=0-85186-283-7}}</ref> valamint az immunrendszer is előállítja mint aktív oxigénforrás.<ref name="immune-ozone">{{cite journal|journal=Science|title=Evidence for Antibody-Catalyzed Ozone Formation in Bacterial Killing and Inflammation|date=2002-12-13|volume=298|pages=2195–219|doi=10.1126/science.1077642Jr.|pmid=12434011|last1=Wentworth|first1=Paul |last2=McDunn|first2=JE|last3=Wentworth|first3=AD|last4=Takeuchi|first4=C|last5=Nieva|first5=J|last6=Jones|first6=T|last7=Bautista|first7=C|last8=Ruedi|first8=JM|last9=Gutierrez|first9=A|displayauthors=8|issue=5601|bibcode = 2002Sci...298.2195W}}</ref> A fotoszintetizáló organizmusokban (és esetleg még az állatokban) található karotinoidok fontos szerepet játszanak a szingulett oxigén energiájának elnyelésében, és gerjesztetlen alapállapotúvá alakításában, még mielőtt az kárt okozhatna a szövetekben.<ref>{{cite journal|title=Singlet oxygen quenching ability of naturally occurring carotenoids|url=https://archive.org/details/sim_lipids_1994-02_29_2/page/149|journal=Lipids|first=Osamu|last=Hirayama|coauthors=Nakamura, Kyoko; Hamada, Syoko; Kobayasi, Yoko|publisher=Springer|volume=29|issue=2|year=1994|doi=10.1007/BF02537155|pages=149–50|pmid=8152349}}</ref>

=== Allotrop módosulatai ===
{{fő|Az oxigén allotrop módosulatai}}
Az elemi oxigén leggyakoribb [[allotrópia|allotrop módosulata]] a Földön az O<sub>2</sub> vegyképletű dioxigén. Ebben a molekulában a kötés hossza {{szám|121|[[méter|pm]]}}, a kötés energiája pedig {{szám|498|[[Joule per mól|kJ·mol<sup>−1</sup>]]}}.<ref>{{cite web|last=Chieh|first=Chung|title=Bond Lengths and Energies|url=http://www.science.uwaterloo.ca/~cchieh/cact/c120/bondel.html|publisher=University of Waterloo|accessdate=2007-12-16|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071214215455/http://www.science.uwaterloo.ca/~cchieh/cact/c120/bondel.html|archivedate=2007-12-14}}</ref> Ez az oxigén azon formája, melyet a komplex élet a [[sejtlégzés]] során hasznosítani tud, illetve amely a [[Föld]] légkörének jelentős részét teszi ki.

[[Fájl:Ozone-1,3-dipole.svg|bélyeg|150px|left|Az ózon ritka gáz a Földön, többnyire a [[sztratoszféra|sztratoszférában]] fordul elő]]

A trioxigén (O<sub>3</sub>) vagy ismertebb nevén [[ózon]], az oxigén egy nagyon reaktív allotrópja, amely károsítja a [[tüdő]]szöveteket.<ref name="GuideElem48">{{cite book|title=Guide to the Elements|url=https://archive.org/details/guidetoelements00stwe|edition=Revised |first=Albert|last=Stwertka|publisher=Oxford University Press|year=1998|isbn=0-19-508083-1|pages=[https://archive.org/details/guidetoelements00stwe/page/48 48]–49}}</ref> Az ózon a felső légkörben keletkezik, amikor az O<sub>2</sub> atomos oxigénnel egyesül; ez utóbbi a kétatomos oxigénmolekula [[ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]] (UV) sugárzás általi felhasítása révén jön létre.<ref name="mellor" /> Mivel az ózon jól elnyeli az [[elektromágneses sugárzás]] UV tartományba eső részét, ezért a földi felső légkör [[ózonréteg]]e mintegy védőpajzsként szolgál e sugárzással szemben.<ref name="mellor" /> Közel a Föld felszínéhez azonban az ózon [[Levegőszennyezés|szennyezőanyag]], amely a gépjárművek kipufogógázainak melléktermékeként alakul ki.<ref name="GuideElem48"/> A metastabil tetraoxigén (O<sub>4</sub>) molekulát 2001-ben fedezték fel,<ref name="o4">{{cite journal|last=Cacace|first=Fulvio|coauthors=de Petris, Giulia; Troiani, Anna |year=2001|title=Experimental Detection of Tetraoxygen|journal=Angewandte Chemie International Edition|volume=40|issue=21|pages=4062–65|doi = 10.1002/1521-3773(20011105)40:21<4062::AID-ANIE4062>3.0.CO;2-X|pmid=12404493}}</ref><ref name="newform">{{cite news|first=Phillip|last=Ball|url=http://www.nature.com/news/2001/011122/pf/011122-3_pf.html|title=New form of oxygen found|work = Nature News|date=2001-09-16|accessdate=2008-01-09}}</ref> és azt feltételezték, hogy a [[szilárd oxigén]] hat fázisának egyikében létezik.<!--ez kicsit zavaros, forrásban utána kellene nézni --> 2006-ban igazolták, hogy ez a {{szám|20|[[Pascal (mértékegység)|GPa]]}} nyomáson létrejövő fázis valójában romboéderes O<sub>8</sub> klaszter.<!-- cluster kifejezésnek van magyar megfelelője? --><ref>{{cite journal |url=http://www.nature.com/nature/journal/v443/n7108/abs/nature05174.html |title=Observation of an {{chem|O|8}} molecular lattice in the phase of solid oxygen |journal=Nature |volume=443 |issue=7108 |pages=201–04 |doi=10.1038/nature05174 |first=Lars F. |last=Lundegaard |pmid=16971946 | coauthors=Weck, Gunnar; McMahon, Malcolm I.; Desgreniers, Serge and Loubeyre, Paul |year=2006 |bibcode = 2006Natur.443..201L}}</ref> Ez a klaszter potenciálisan sokkal erősebb oxidálószer, mint akár az O<sub>2</sub>, akár az O<sub>3</sub>, ezért felhasználható lehet [[rakéta-hajtóanyag]]ban.<ref name="o4" /><ref name="newform" /> Fémes fázisát 1990-ben fedezték fel, amikor szilárd oxigént {{szám|96|GPa}} feletti nyomásnak tettek ki,<ref>{{cite journal|last=Desgreniers |first=S |coauthors=Vohra, Y. K. & Ruoff, A. L.|title=Optical response of very high density solid oxygen to 132 GPa|journal=J. Phys. Chem.|volume=94|pages=1117–22|year=1990|doi=10.1021/j100366a020|issue=3}}</ref> 1998-ban pedig kimutatták, hogy ez a fázis nagyon alacsony hőmérsékleten [[Szupravezetés|szupravezető]]vé válik.<ref>{{cite journal|last=Shimizu|first=K.|coauthors=Suhara, K., Ikumo, M., Eremets, M. I. & Amaya, K.|title=Superconductivity in oxygen|journal=Nature|volume=393|pages=767–69|year=1998|doi=10.1038/31656|issue=6687|bibcode = 1998Natur.393..767S}}</ref>

=== Fizikai tulajdonságai ===
Az oxigén apoláris tulajdonsága miatt a [[víz]]ben rosszul, bár a [[nitrogén]]nél jobban oldódik. A levegővel egyensúlyi állapotban levő vízben két oldott N<sub>2</sub>-molekulára körülbelül egy O<sub>2</sub>-molekula jut, szemben a légköri mintegy 4:1-es aránnyal. Az oxigén vízoldhatósága hőmérsékletfüggő, {{szám|0|C}}-on körülbelül kétszer annyi ({{szám|14.6|[[Gramm|mg]]/[[Liter|l]]}}), mint {{szám|20|C}}-on ({{szám|7.6|mg/l}}).<ref name="NBB299"/><ref>{{cite web|url=http://www.engineeringtoolbox.com/air-solubility-water-d_639.html|title=Air solubility in water|accessdate=2007-12-21|publisher=The Engineering Toolbox}}</ref> {{szám|25|C}}-on, normál légköri nyomáson ({{szám|101.3|[[Pascal (mértékegység)|kPa]]}}) az [[édesvíz]] literenként körülbelül {{szám|6.04|milliliter}}; míg a [[tengervíz]] literenként körülbelül {{szám|4.95|milliliter}} oxigént tartalmaz.<ref>{{cite book|title = The Physiology of Fishes |url = https://archive.org/details/physiologyoffish0000unse_g9g6 |first=David Hudson |last=Evans |coauthors=Claiborne, James B.|page=[https://archive.org/details/physiologyoffish0000unse_g9g6/page/88 88]|year=2006|publisher=CRC Press|isbn=0-8493-2022-4}}</ref> {{szám|5|C}}-on az oldhatóság édesvíz esetében {{szám|9.0|milliliterre}}; tengervíz esetében {{szám|7.2|milliliterre}} emelkedik literenként.

[[Fájl:Oxygen discharge tube.jpg|bélyeg|jobbra|220px|Oxigénnel töltött gázkisülési cső]]

Az oxigén {{szám|-182.95|C}}-on ({{szám|90.20|[[Kelvin|K]]}}) lecsapódik, és {{szám|-218.79|C}}-on ({{szám|54.36|K}}) megfagy.<ref>{{cite book|first=David R.|last=Lide |title=CRC Handbook of Chemistry and Physics|edition=84th |publisher=[[CRC Press]] |location=Boca Raton, Florida|year=2003|chapter=Section 4, Properties of the Elements and Inorganic Compounds; Melting, boiling, and critical temperatures of the elements|isbn=0-8493-0595-0}}</ref> Folyékony és szilárd halmazállapotban is tiszta, halvány égkék színű anyag; színét a vörös tartományba eső fény abszorpciója okozza (ellentétben az [[ég]] kékjével, melynek oka a kék fény [[Rayleigh-szórás]]a). Nagy tisztaságú folyékony oxigént általában cseppfolyósított levegő szakaszos lepárlásával (frakcionált desztilláció) állítanak elő.<ref>{{cite web|url = http://www.uigi.com/cryodist.html|title = Overview of Cryogenic Air Separation and Liquefier Systems|publisher = Universal Industrial Gases, Inc.|accessdate = 2007-12-15}}</ref> Folyékony oxigént a levegőből történő kondenzálásával is elő lehet állítani, ehhez folyékony nitrogén hűtőközeget használnak. A cseppfolyós oxigén rendkívül reakcióképes anyag, gyúlékony anyagoktól el kell különíteni.<ref>{{cite web|url = https://www.mathesontrigas.com/pdfs/msds/00225011.pdf|format = PDF|title = Liquid Oxygen Material Safety Data Sheet|publisher = Matheson Tri Gas|accessdate = 2007-12-15|archiveurl = https://web.archive.org/web/20080227014309/https://www.mathesontrigas.com/pdfs/msds/00225011.pdf|archivedate = 2008-02-27}}</ref>

=== Kémiai tulajdonságai ===
Az oxigén szobahőmérsékleten kevéssé reakcióképes, magasabb hőmérsékleten azonban csaknem minden elemmel egyesül. [[Szobahőmérséklet]]en is képes oxidálni elemeket, magas hőmérsékleten [[exoterm reakció]]ban egyesül velük (égés). Erős oxidálószer, az [[oxidáció]] a vele kapcsolatos megfigyelések folyományaként kapta a nevét. Apoláris oldószerekben jól oldódik. Az egyatomos oxigén (mint minden naszcensz atom) annyira reagens, hogy a természetben csak nagyon rövid ideig létezik (jelölése <sub>'</sub>O').

* reakciója fémekkel:
:<math>\mathrm{4\ Fe + 3\ O_2 \rightarrow 2\ Fe_2O_3}</math>

* reakciója nemfémes elemekkel:
:<math>\mathrm{C + O_2 \rightarrow CO_2}</math>

* reakciója szervetlen vegyületekkel:
:<math>\mathrm{2\ SO_2 + O_2 \rightleftharpoons 2\ SO_3}</math>

* reakciója szerves vegyületekkel:
:<math>\mathrm{CH_4 + 2\ O_2 \rightarrow CO_2 + 2\ H_2O}</math>

* az ózonképződés egyenlete: (reverzibilis)
:<math>\mathrm{O_2 + O \rightleftharpoons O_3}</math>

=== Izotópjai ===
[[Fájl:Evolved star fusion shells.svg|bélyeg|220px|A nagytömegű [[csillag]]ok életének végén az oxigén-16 az O rétegben, az oxigén-17 a [[Hidrogén|H]]-rétegben, az oxigén-18 a [[Hélium|He]]-rétegben koncentrálódik]]
{{fő|Az oxigén izotópjai}}

A természetben előforduló oxigén három stabil izotópból áll: [[oxigén-16|<sup>16</sup>O]], [[oxigén-17|<sup>17</sup>O]] és [[oxigén-18|<sup>18</sup>O]]; melyek közül a leggyakoribb az oxigén-16 (természetes előfordulása {{szám|99.762}}%).<ref name="EnvChem-Iso">{{cite web|url=http://environmentalchemistry.com/yogi/periodic/O-pg2.html|title=Oxygen Nuclides / Isotopes|publisher=EnvironmentalChemistry.com|accessdate=2007-12-17}}</ref> A legtöbb oxigén-16 a nagyobb tömegű [[csillag]]okban, a [[hélium]] [[magfúzió|fúzió]] ([[háromalfa-ciklus]]) végén szintetizálódik, de valamennyi a [[neon-égési folyamat]] során is keletkezik.<ref name="Meyer2005">{{cite conference|first=B.S.|last=Meyer|title=Nucleosynthesis and Galactic Chemical Evolution of the Isotopes of Oxygen|conference=Workgroup on Oxygen in the Earliest Solar System|date=2005-09-20|location=Gatlinburg, Tennessee|url= http://www.lpi.usra.edu/meetings/ess2005/pdf/9022.pdf|format=PDF|accessdate=2007-01-22|booktitle=Proceedings of the NASA Cosmochemistry Program and the Lunar and Planetary Institute|conferenceurl=http://www.lpi.usra.edu/meetings/ess2005/|id=9022}}</ref> Az oxigén-17 izotóp elsősorban a [[CNO-ciklus]] során keletkezik, amelyben a [[hidrogén]] héliummá ég el; így gyakori izotóp a csillagok hidrogén-zónájában.<ref name="Meyer2005"/> Az oxigén-18 legnagyobb részben akkor keletkezik, amikor a CNO-ciklusban létrejött [[A nitrogén izotópjai|<sup>14</sup>N]] befogja a <sup>4</sup>He atommagot. Emiatt az oxigén-18 a [[Csillagfejlődés|fejlett, nagy tömegű csillagok]] héliumban gazdag zónáiban gyakori izotóp.<ref name="Meyer2005"/>

Az oxigén tizennégy radioizotópja ismert. {{szám|122.24|másodperc}} [[felezési idő]]vel a legstabilabb az oxigén-15, őt követi az oxigén-14, melynek felezési ideje {{szám|70.606|[[másodperc|s]]}}.<ref name="EnvChem-Iso"/> Az összes többi radioaktív izotóp felezési ideje kevesebb, mint {{szám|27|[[másodperc|s]]}}; de a többségre elmondható, hogy {{szám|83|ms}}-nél is rövidebb.<ref name="EnvChem-Iso"/> Az <sup>16</sup>O-nál könnyebb radioizotópok leggyakoribb [[Radioaktivitás|bomlási módja]] a [[Pozitív béta-bomlás|β<sup>+</sup> bomlás]],<ref name="NUDAT-13O">{{cite web|url=http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=13O&unc=nds|title=NUDAT 13O|accessdate=2009-07-06|archiveurl=https://web.archive.org/web/20181004041430/http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=13O&unc=nds|archivedate=2018-10-04}}</ref><ref name="NUDAT-14O">{{cite web|url=http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=14O&unc=nds|title=NUDAT 14O|accessdate=2009-07-06|archiveurl=https://web.archive.org/web/20220607045357/http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=14O|archivedate=2022-06-07}}</ref><ref name="NUDAT-15O">{{cite web|url=http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=15O&unc=nds|title=NUDAT 15O|accessdate=2009-07-06|archiveurl=https://web.archive.org/web/20220607045434/http://www.nndc.bnl.gov/nudat2/decaysearchdirect.jsp?nuc=15O|archivedate=2022-06-07}}</ref> amely nitrogént eredményez; a <sup>18</sup>O-nál nehezebb izotópok [[béta-bomlás]]a [[fluor]] keletkezéséhez vezet.<ref name="EnvChem-Iso"/>
{{-}}

=== Előfordulása ===
{{Sticky header}}
{|class="wikitable sortable sticky-header" width="220" style="float:right"
|+A tíz leggyakoribb elem a [[Tejútrendszer]]ben<br />(spektroszkópiai becslés)<ref name="croswell">{{cite book | last = Croswell | first = Ken | title = Alchemy of the Heavens | publisher = Anchor | month= February | year= 1996 | url = http://kencroswell.com/alchemy.html| isbn = 0-385-47214-5}}</ref>
|-
! [[Rendszám (kémia)|Z]] !! Elem !! Koncentráció<br />([[Ezreléknél kisebb részek|ppm]])
|-
| 1 || [[hidrogén]] || align="right"|{{szám|739000}}
|-
| 2 || [[hélium]] || align="right"|{{szám|240000}}
|-
| 8 || oxigén || align="right"|{{szám|10400}}
|-
| 6 || [[szén]] || align="right"|{{szám|4600}}
|-
| 10 || [[neon]] || align="right"|{{szám|1340}}
|-
| 26 || [[vas]] || align="right"|{{szám|1090}}
|-
| 7 || [[nitrogén]] || align="right"|{{szám|960}}
|-
| 14 || [[szilícium]] || align="right"|{{szám|650}}
|-
| 12 || [[magnézium]] || align="right"|{{szám|580}}
|-
| 16 || [[kén]] || align="right"|{{szám|440}}
|}

{{lásd|Csillagpopulációk|szilikátásványok}}
Az oxigén a [[föld]]i bioszféra; a légkör, a tengerek és a szárazföldek tömegének leggyakoribb kémiai eleme. A [[hidrogén]] és a [[hélium]] után az oxigén a harmadik leggyakoribb elem az univerzumban.<ref name="NBB297"/> A [[Nap]] tömegének körülbelül {{szám|0.9}}%-át oxigén alkotja.<ref name="ECE500"/> A [[földkéreg]] tömegének {{szám|49.2}}%-a oxigén,<ref name="lanl">{{cite web|url=http://periodic.lanl.gov/elements/8.html|publisher=Los Alamos National Laboratory|title=Oxygen|accessdate=2007-12-16|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071026034224/http://periodic.lanl.gov/elements/8.html <!--Added by H3llBot-->|archivedate=2007-10-26}}</ref> és a fő alkotóeleme a világ óceánjainak ({{szám|88.8|tömegszázalék}}); mind kötött, mind szabad állapotban előfordul.<ref name="ECE500"/> Az oxigéngáz a Föld [[légkör]]ének második leggyakoribb eleme ({{szám|20.8|térfogatszázalék}}), tömege mintegy 10<sup>15</sup> [[tonna]] ({{szám|23.1|tömegszázalék}}).<ref name="ECE500"/><ref name="NBB298">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.298</ref><ref group=m>A közölt értékek a földfelszín feletti {{szám|80|km}} magasságra vonatkoznak.</ref> A Föld szokatlan a [[Naprendszer]] bolygói között abban a tekintetben, hogy a légkörben ilyen nagy mennyiségben található meg az oxigéngáz: a [[mars (bolygó)|mars]]i ({{szám|0.1|térfogatszázalék}}) és [[vénusz]]i légkör jóval alacsonyabb koncentrációban tartalmazza. A környező bolygókon azonban az O<sub>2</sub> kizárólag az oxigéntartalmú molekulák (például [[szén-dioxid]]) [[ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]] sugárzás hatására történő felhasadása révén jön létre.

[[Fájl:WOA09 sea-surf O2 AYool.png|bélyeg|220px|bal|A hideg víz több oldott oxigént tartalmaz]]

A szokatlanul magas oxigénkoncentráció a Földön az oxigénciklus eredménye. Ez a biogeokémiai ciklus írja le az oxigén mozgását annak három fő tározója közt a Földön: a [[légkör]], a [[bioszféra]] és a [[litoszféra]]. Az oxigén ciklus legfőbb tényezője a [[fotoszintézis]], amely a Föld mai légköréért is felelős. A fotoszintézis ugyanis oxigént szabadít fel, amely a légkörbe kerül; ezzel szemben a biológiai oxidáció (légzés) és az élőlények pusztulása (bomlás) révén kikerül onnan. A jelenlegi egyensúlyi állapotban az oxigéntermelés és -fogyasztás azonos mértékű, évente körülbelül a teljes légköri oxigén mennyiségének kétezred részét teszi ki.

A világ víztesteiben oldott állapotú szabad oxigén is előfordul. Az O<sub>2</sub> alacsonyabb hőmérsékleten megnövekvő oldhatósága fontos következményekkel jár a tengeri életre nézve, a magasabb oxigéntartalom miatt a poláris óceánokban az élet sokkal gazdagabb és sokszínűbb.<ref>From The Chemistry and Fertility of Sea Waters by H.W. Harvey, 1955, citing C.J.J. Fox, "On the coefficients of absorption of atmospheric gases in sea water", Publ. Circ. Cons. Explor. Mer, no. 41, 1907. Harvey however notes that according to later articles in Nature the values appear to be about 3% too high.</ref> Ezért (is) okoz komoly problémát, ha [[kőolaj]] kerül a víz felszínére, az ugyanis filmréteget képezve elzárja az oxigént a víztől, így az képtelen abban oldódni. A már oldott oxigén ugyanakkor „átvándorol” az olajba, ezzel tovább csökkentve a vízben oldott oxigén mennyiségét. A növényi tápanyagokkal – mint például nitrátokkal és foszfátokkal – [[Vízszennyezés|szennyezett]] vizekben az [[eutrofizáció]]nak nevezett folyamat fokozza az [[alga|algák]] növekedését; ezen szervezetek, illetve más bioanyagok lebomlása pedig csökkenthetik az eutróf vizekben oldott oxigén mennyiségét. Ezen okból kifolyólag a tudósok a vízminőség mérésére a víz biokémiai oxigénigényét, vagy a normál koncentráció visszaállításához szükséges oxigén mennyiséget használják.<ref name="NBB301">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.301</ref>
{{-}}

== Élettani szerepe ==
=== Fotoszintézis és sejtlégzés ===
A természetben, a szabad oxigén a [[fotoszintézis]] – a víz fényenergia hatására való elbontása – során keletkezik. Egyes becslések szerint, a tengerekben élő [[zöldmoszatok]] és [[cianobaktériumok]] állítják elő a [[Föld]]ön található szabad oxigén mintegy {{szám|70}}%-át, és csupán a többit termelik meg a szárazföldi növények.<ref>{{cite book|url=https://books.google.com/?id=g6RfkqCUQyQC&pg=PA147|title=Plants: the potentials for extracting protein, medicines, and other useful chemicals (workshop proceedings)|year=1983|month=September|chapter=Marine Plants: A Unique and Unexplored Resource |last=Fenical |first=William |page=147 |isbn=1-4289-2397-7 |publisher=DIANE Publishing}}</ref> A különböző becslések az atmoszférikus oxigénhez való [[óceán]]i hozzájárulás mértékét magasabbra, mások alacsonyabbra teszik; összességében azt sejtetve, hogy az óceánok a légköri oxigén {{szám|45}}%-át termelik meg évente.<ref>{{cite book|last=Walker|first=J. C. G.|year=1980|title=The oxygen cycle in the natural environment and the biogeochemical cycles|publisher=Springer-Verlag|location=Berlin}}</ref> A fotoszintézis folyamatának egyszerűsített képlete:<ref>{{cite book|last=Brown|first=Theodore L. |coauthors=LeMay, Burslen|title=Chemistry: The Central Science |url=https://archive.org/details/studentlectureno00theo|isbn=0-13-048450-4 |page=958 |year=2003 |publisher=Prentice Hall/Pearson Education}}</ref>
:<math>\mathrm{6\ CO_2 + 6\ H_2 O + fotonok\ \rightarrow\ C_6 H_{12} O_6\ + 6\ O_2}</math>

vagy egyszerűbben:
:[[szén-dioxid]] + víz + napfény → [[glükóz]] + dioxigén

A fotolitikus oxigén-fejlődés a fotoszintetizáló szervezetek tilakoid membránjában következik be, és négy [[foton]]nyi energiát igényel.<ref group=m>A tilakoid membrán a [[kloroplasztisz]] része az algákban és a növényekben, ezzel szemben a [[cianobaktériumok]]ban egyszerűen csak a számos membrán egyike. Valójában, a kloroplasztiszról azt feltételezik, hogy a cianobaktériumokból fejlődött ki, melyek egykor szimbiózisban éltek az algák és növények progenerátoraival.</ref> A folyamat sok lépésből áll, végeredményben [[proton]] átmenet keletkezik az egész tilakoid membránon, amely a fotofoszforiláció során [[adenozin-trifoszfát]]ot (ATP) szintetizál.<ref name="Raven">[[#Reference-idRaven2005|Raven 2005]], 115–27</ref> A vízmolekula oxidációja után hátramaradt dioxigén ezután a légkörbe távozik.<ref group=m>A víz oxidációját katalizálják az ''oxigén-kialakító komplex (OEC)'' vagy ''vízhasító komplex'' néven ismert [[mangán]]tartalmú enzimek, amelyek összefüggésben vannak a tilakoid membránok lumenális oldalával. A mangán fontos [[kofaktor]], de [[kalcium]] és [[klór]] is szükséges a reakció végbemeneteléhez. (Raven 2005)</ref> A molekuláris dioxigén (O<sub>2</sub>) az összes [[aerob szervezet]] sejtlégzéséhez elengedhetetlen. Az oxigén a [[mitokondrium]]ban hasznosítódik: az oxidatív foszforiláció során segíti az ATP keletkezését. Az aerob légzés folyamata lényegében fordított fotoszintézis, egyszerűsített felírással:
:<math>\mathrm{C_6 H_{12} O_6\ + 6\ O_2\ \rightarrow\ 6\ CO_2 + 6\ H_2 O} +\ 2880\ \left[ \frac\mathrm{kJ}\mathrm{mol} \right] </math>

A [[gerincesek]]ben az oxigén [[Diffúzió|átdiffundál]] a membránon keresztül a [[tüdő]]be, majd a [[vörösvérsejt]]ekbe. Itt a [[hemoglobin]] megköti a dioxigént, ezzel a színét kékesvörösről világosvörössé változtatva.<ref name="GuideElem48"/> (A hemoglobin más részén a Bohr-effektus révén szén-dioxid szabadul fel). Más állatok [[hemocianin]]t ([[puhatestűek]] és néhány [[ízeltlábúak|ízeltlábú]]), vagy [[hemeritrin]]t ([[pókok]] és homárok) használnak.<ref name="NBB298"/> Egy liter vér {{szám|200|cm³}} O<sub>2</sub>-t képes feloldani.<ref name="NBB298"/> A reaktív oxigénszármazékok, mint például a szuperoxid-anion (O<sub>2</sub><sup>•-</sup>) és a [[hidrogén-peroxid]] (H<sub>2</sub>O<sub>2</sub>), az organizmusok oxigén-felhasználásának veszélyes melléktermékei.<ref name="NBB298"/> A magasabb rendű szervezetek [[immunrendszer]]einek bizonyos részei azonban létrehozhatnak peroxidot, szuperoxidot és szingulett oxigént, hogy elpusztítsák a támadó mikrobákat. Ezek a gyökök szintén fontos szerepet játszanak a növények kórokozó-támadásra adott hiperszenzitív válaszában.<ref name="Raven"/>

=== Emberi szervezet ===
{|class="wikitable" style="float:right"
|+Az oxigén [[parciális nyomás]]a<br />az emberi szervezetben (PO<sub>2</sub>)
|-
! Egység !! Alveoláris tüdő<br />gáznyomása !! [[Artéria|Artériás]] vér<br />oxigén !! [[Véna|Vénás]] vér<br />oxigén
|-
| [[Pascal (mértékegység)|kPa]] || 14,2 || 11<ref name=mmHg>Derived from mmHg values using 0,133322 kPa/mmHg</ref>-13<ref name=mmHg/> || 4,0<ref name=mmHg/>-5,3<ref name=mmHg/>
|-
| [[Torr|mmHg]] || 107 || 75<ref name=southwest>[http://pathcuric1.swmed.edu/PathDemo/nrrt.htm Normal Reference Range Table] {{Wayback|url=http://pathcuric1.swmed.edu/PathDemo/nrrt.htm |date=20111225185659 }} from The University of Texas Southwestern Medical Center at Dallas. Used in Interactive Case Study Companion to Pathologic basis of disease.</ref>-100<ref name=southwest/> || 30<ref name=brookside/>-40<ref name=brookside>[http://www.brooksidepress.org/Products/OperationalMedicine/DATA/operationalmed/Lab/ABG_ArterialBloodGas.htm The Medical Education Division of the Brookside Associates--> ABG (Arterial Blood Gas)] Hozzáférés ideje: Dec 6, 2009</ref>
|-
|}

Az oxigén [[parciális nyomás]]a egy élő gerinces szervezetében a [[légzőrendszer]]ben a legmagasabb, majd az [[Artéria|artériák]], a perifériás szövetek és a [[Véna|vénák]] mentén haladva egyre csökken. Az oxigén parciális nyomása, az a nyomás, amely akkor lenne, ha egyedül töltené ki a rendelkezésre álló teret.<ref>{{cite book|author=Charles Henrickson|title=Chemistry|url=https://archive.org/details/chemistry00henr|edition=|publisher=Cliffs Notes|year=2005|isbn=0-7645-7419-1}}</ref>

Egy nyugalmi állapotban lévő felnőtt ember {{szám|1.8}}-{{szám|2.4|gramm}} oxigént lélegez be percenként.<ref>{{Cite web |url=http://www.patentstorm.us/patents/6224560-description.html |title=For humans, the normal volume is 6–8 liters per minute |accessdate=2014-02-04 |archiveurl=https://archive.today/20120914001112/http://www.patentstorm.us/patents/6224560-description.html |archivedate=2012-09-14 }}</ref> Ez a teljes emberiségre vetítve évente több mint {{szám|6|milliárd [[tonna]]}} belélegzett oxigént jelent.<ref group="m">
<math>\mathrm{\frac{ 1{,}8\ \left[ \frac{g}{min \cdot ember} \right] \cdot 60\ \left[ \frac{min}{h} \right] \cdot 24\ \left[ \frac{h}{nap} \right] \cdot 365\ \left[ \frac{nap}{y} \right] \cdot 6{,}6 \cdot 10^{9} \left[ ember \right] }{1\ 000\ 000 \left[ \frac{g}{t} \right] } = 6{,}24 \cdot 10^{9} \left[ t \right] }</math>
<!--
Egy sorban leírva:
({{szám|1.8|gramm/min/személy}})×({{szám|60|min/h}})×({{szám|24|h/nap}})×({{szám|365|nap/év}})×({{szám|6.6|milliárd ember}})/({{szám|1000000|gramm/tonna}}) = {{szám|6.24|milliárd tonna}}
--></ref>

=== Az atmoszféra felépítése ===
[[Fájl:Oxygenation-atm.svg|bélyeg|300px|Az {{chem|O|2}}-koncentráció a [[Föld]] atmoszférájában: 1) nincs {{chem|O|2}}-termelés; 2) {{chem|O|2}} termelődik, de az óceánok és tengerfenéki kőzetek abszorbeálják; 3) az {{chem|O|2}} kilép az óceánokból, de a földfelszín és az [[ózonréteg]] elnyeli; 4–5) az {{chem|O|2}}-elnyelők megtelnek, és a gáz felhalmozódik]]

A szabad oxigéngáz szinte nem is létezett a [[Föld]] [[légkör]]ében a fotoszintetikus [[archeák]] és [[baktériumok]] {{szám|3.5}} milliárd évvel ezelőtti kifejlődését megelőzően. Az oxigén jelentősebb mennyiségben először a [[paleoproterozoikum]] [[eon]] ({{szám|2.5}} és {{szám|1.6}} milliárd évvel ezelőtt) idején jelent meg. Az első egymilliárd évben, minden oxigén, amelyet ezen organizmusok termeltek egyesült az óceánokban oldott [[vas]]sal; [[sávos vas formáció]]kat ([[üledékes kőzetek|üledékes kőzet]]) hozva létre. Amikor {{szám|2.7}} milliárd évvel ezelőtt az ilyen oxigén-elnyelők telítetté váltak, az oxigén kilépett az óceánokból, és mintegy {{szám|1.7}} milliárd évvel ezelőtt elérte a jelenlegi szint 10%-át.<ref name="Campbell">{{cite book|last = Campbell|first = Neil A.|coauthors = Reece, Jane B.|title = Biology, 7th Edition|publisher = Pearson&nbsp;– Benjamin Cummings |year=2005|location = San Francisco|pages = 522–23|isbn = 0-8053-7171-0}}</ref>

A nagy mennyiségű oldott és szabad oxigén jelenléte az óceánokban és a légkörben, a legtöbb [[Anaerob|anaerob organizmust]] [[kihalás|kipusztította]] a mintegy {{szám|2.4|milliárd}} évvel ezelőtti [[nagy oxigenizációs esemény]] ''(oxigénkatasztrófa)'' folyamán. Ugyanakkor, lehetővé tette a {{chem|O|2}}-t sejtlégzésre használó aerob organizmusok számára, hogy sokkal több [[Adenozin-trifoszfát|ATP]]-t állítsanak elő; ezzel elősegítette, hogy azok uralják a földi [[Bioszféra|bioszférát]].<ref name="Freeman">{{cite book|last = Freeman| first = Scott|title = Biological Science, 2nd|publisher = Pearson&nbsp;– Prentice Hall |year=2005|location = Upper Saddle River, NJ|pages = 214, 586|isbn = 0-13-140941-7}}</ref>

A [[kambrium]] időszak {{szám|540|millió}} évvel ezelőtti kezdete óta, az {{chem|O|2}}-szint {{szám|15}} és {{szám|30|térfogatszázalék}} között ingadozott.<ref name="geologic">{{cite journal |url=http://www.pnas.org/cgi/content/full/96/20/10955 |title=Atmospheric oxygen over Phanerozoic time |first=Robert A. |last=Berner |issue=20 |pages=10955–57 |year=1999|journal=Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA |pmid=10500106 |doi=10.1073/pnas.96.20.10955 |volume=96 |pmc=34224 |bibcode=1999PNAS...9610955B}}</ref> A légköri oxigén szintje a [[karbon]] korszak vége felé (mintegy {{szám|300|millió}} évvel ezelőtt) érte el maximumát {{szám|35|térfogatszázalékkal}};<ref name="geologic" /> amely jelentősen hozzájárulhatott a nagy számú [[rovarok|rovar]]hoz és [[kétéltűek|kétéltű]]höz ebben az időben.<ref name=Butterfield2009>{{Cite journal
| last1 = Butterfield | first1 = N. J.
| title = Oxygen, animals and oceanic ventilation: An alternative view
| doi = 10.1111/j.1472-4669.2009.00188.x
| journal = Geobiology
| volume = 7
| issue = 1
| pages = 1–7
| year = 2009
| pmid = 19200141
| pmc =
}}</ref> Az emberi tevékenység, beleértve az évi {{szám|7|milliárd}} [[tonna]] [[fosszilis tüzelőanyagok|fosszilis tüzelőanyag]] elégetését, nagyon kevés hatással van a légköri oxigén mennyiségére.<ref name="NBB303"/> A jelenlegi ütem mellett a fotoszintézis körülbelül {{szám|2000|év}} alatt újítja meg a teljes légköri {{chem|O|2}}-mennyiséget.<ref>{{cite journal|title=The Natural History of Oxygen|first=Malcolm|last=Dole|url=http://www.jgp.org/cgi/reprint/49/1/5.pdf|format=PDF|accessdate=2007-12-16|journal=The Journal of General Physiology|volume=49|pages=5–27|year=1965|doi=10.1085/jgp.49.1.5|pmid=5859927|issue=1|pmc=2195461|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080227014308/http://www.jgp.org/cgi/reprint/49/1/5.pdf|archivedate=2008-02-27}}</ref>

== Története ==
=== Korai kísérletek ===
[[Fájl:Philos experiment of the burning candle.PNG|bélyeg|180px|Philón kísérlete inspirálta a későbbi tudósokat]]

Az egyik legkorábbi, az [[égés]] és a levegő kapcsolatát vizsgáló kísérletet [[Philón (mérnök)|Bizánci Philón]] [[Görögök|görög]] mérnök végezte el az i. e. 2. században. A ''Pneumatica'' című munkájában leírt kísérletében Philón egy égő gyertyát egy másik edénnyel takart le, és a nyakát vízzel vette körbe. Megfigyelte, hogy a víz kismértékben felemelkedett az edény nyakában.<ref>{{cite book|title = Story of Human Error|first = Joseph |last = Jastrow|url=https://books.google.com/?id=tRUO45YfCHwC&pg=PA171&lpg=PA171|page= 171 |year = 1936|publisher = Ayer Publishing|isbn = 0-8369-0568-7}}</ref> Philón tévesen azt gondolta, hogy az edényben lévő levegő egy része átalakult a [[Négy elem|klasszikus tűz elemmé]], és így képes volt kijutni az üveg pórusain. Sok évszázaddal később [[Leonardo da Vinci]] vitte tovább Philón munkáját megfigyelve, hogy a levegő egy része felhasználódik az égés és a [[légzés]] során.<ref name="ECE499">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.499.</ref>

A 17. század végén [[Robert Boyle]] arra a következtetésre jutott, hogy a levegő az égés egyik feltétele. [[John Mayow]] (1641–1679) angol kémikus tovább finomította Boyle munkáját azzal, hogy megmutatta, a tűz csak a levegő egy részét használja fel, melyet ő ''spiritus nitroaereus''nak vagy csak ''nitroaereus''nak nevezett.<ref name="EB1911">{{cite book|title=Encyclopaedia Britannica|chapter=John Mayow|edition=11th|year=1911|url=http://www.1911encyclopedia.org/John_Mayow|accessdate=2007-12-16|author=''Britannica'' contributors|archívurl=https://web.archive.org/web/20130825011055/http://www.1911encyclopedia.org/John_Mayow|archívdátum=2013-08-25}}</ref> Kísérletében azt találta, hogy egy egeret vagy egy égő gyertyát a zárt edény alá helyezve a víz megemelkedett, és a levegő eredeti térfogatának {{szám|14|százalékát}} töltötte ki, mielőtt a vizsgált tárgyak elenyésztek.<ref name="WoC">{{cite book|title=World of Chemistry|chapter=John Mayow|year=2005|publisher=Thomson Gale|url=http://www.bookrags.com/John_Mayow|accessdate=2007-12-16|author=''World of Chemistry'' contributors|isbn=0-669-32727-1}}</ref> Ebből arra a feltételezésre jutott, hogy mind a [[légzés]], mind az égés ''nitroaereus''t fogyaszt.

Mayow megfigyelte, hogy az [[antimon]] súlya hevítés hatására megnő; ebből arra következtetett, hogy a ''nitroaereus'' egyesül azzal.<ref name="EB1911"/> Arra is rájött, hogy a tüdő elválasztja a ''nitroaereus''t a levegőtől, és átadja azt a [[vér]]nek; illetve, hogy az állati hő- és izommozgás a ''nitroaereus'' és a szervezetben lévő más anyagok reakciójából ered.<ref name="EB1911"/> Ezeket, illetve más elvégzett kísérleteit és gondolatait 1668-ban, ''Tractatus duo'' című munkájának ''De respiratione'' fejezetében publikálta.<ref name="WoC"/>

=== Flogisztonelmélet ===
{{bővebben|Flogisztonelmélet}}
[[Fájl:Georg Ernst Stahl.png|bélyeg|bal|180px|[[Georg Ernst Stahl|Stahl]] hozzájárult a flogisztonelmélet fejlődéséhez és népszerűsítéséhez]]

[[Robert Hooke]], [[Ole Borch]], [[Mihail Vasziljevics Lomonoszov|Mihail Lomonoszov]] és [[Pierre Bayen]] valamennyien előállították az oxigént a 17. és a 18. századi kísérleteikben, de egyikük sem ismerte fel, hogy az egy új [[kémiai elem]].<ref name="NBB299">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.299</ref> Ez részben az [[égés]] és a [[korrózió]] úgynevezett flogisztonelméletének is köszönhető, amely igen népszerű volt abban az időben.

A [[Johann Joachim Becher]] német alkimista által 1667-ben felállított, és a [[Georg Ernst Stahl]] kémikus által [[1731 a tudományban|1731]]-ben módosított flogisztonelmélet azt állította, hogy minden éghető anyag két részből áll.<ref name="morris">{{cite book| title = The last sorcerers: The path from alchemy to the periodic table | url = https://archive.org/details/lastsorcererspat0000morr |last = Morris| first = Richard| year = 2003|publisher = Joseph Henry Press|location = Washington, D.C.|isbn = 0-309-08905-0}}</ref> Az egyik rész, az úgynevezett flogiszton, az égés során távozott az anyagból; míg a másik, flogisztontartalmától megfosztott részről azt gondolták, hogy az az anyag igazi formája, vagy más néven ''calx''.<ref name="ECE499"/>

A jól égő, és kevés maradékot (hamut) hagyó anyagokról, mint például a [[Fa (anyag)|fáról]] vagy a [[szén]]ről, azt gondolták, hogy nagyrészt flogisztonból épülnek fel; míg a nem éghető, korrodálódó anyagok, mint a [[vas]], csak kis részben tartalmazzák. A levegő nem játszott szerepet a flogisztonelméletben, és nem történtek kezdetleges, mennyiségi kísérletek sem az elmélet igazolására. Ehelyett, az elméletet arra alapozták, hogy mi történik ha valami elég; és megállapították, hogy a hétköznapi tárgyak az elégetés hatására könnyebbnek tűnnek, mintha elveszítenének valamit a folyamatban.<ref name="ECE499"/> Azt a tényt, hogy az elégett anyag, például a fa tömege megnő az égés során, a gáznemű égéstermékek felhajtóereje elrejtette. A fémek voltak az első nyomai a flogisztonelmélet hibás mivoltának, ugyanis tömegük a rozsdásodás hatására megnőtt, habár az elmélet szerint azok is flogisztont veszítettek.
{{-}}

=== Felfedezése ===
[[Fájl:Carl Wilhelm Scheele from Familj-Journalen1874.png|180px|bélyeg|[[Carl Wilhelm Scheele]] legyőzte Priestley-t a felfedezésben, de később publikált]]
[[Fájl:PriestleyFuseli.jpg|bélyeg|bal|180px|Az elsőséget gyakorta tulajdonítják [[Joseph Priestley]]-nek]]

Az oxigént a [[svédek|svéd]] gyógyszerész, [[Carl Wilhelm Scheele]] fedezte fel. [[Higany(II)-oxid|Higany-oxid]] és a különböző nitrátok hevítésével 1772-ben sikerült oxigéngázt előállítania.<ref name="ECE500"/><ref name="ECE499"/> Scheele ''tüzes levegő''nek nevezte el a gázt, mert ez volt az égés egyetlen ismert támogatója. Felfedezéséről ''Értekezés a levegőről és a tűzről'' címmel beszámolót is írt, és 1775-ben elküldte kéziratát a kiadónak. Ugyanakkor, a dokumentumot 1777-ig nem publikálták.<ref name="NBB300">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.300</ref>

Időközben, 1774. augusztus 1-jén, a [[Egyesült Királyság|brit]] lelkész [[Joseph Priestley]] is elvégzett egy kísérletet: a Nap fényét üvegcsőben elhelyezett [[Higany(II)-oxid|higany-oxid]]ra ({{chem|Hg|O}}) fókuszálta, amely gázt szabadított fel; ezt a gázt Priestley ''deflogisztonizált levegő''nek nevezte el.<ref name="ECE500">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.500</ref> Felfedezte, hogy a gyertyák fényesebb lánggal égnek benne, illetve az egér aktívabb volt és tovább élt, ha belélegezte a gázt. Miután ő maga is belélegezte, ezt írta: „A tüdőm nem érzett különbséget a közönséges levegőtől, de úgy emlékszem, hogy utána egy ideig különösen könnyednek éreztem a mellkasom.”<ref name="NBB299"/><ref>''"The feeling of it to my lungs was not sensibly different from that of common air, but I fancied that my breast felt peculiarly light and easy for some time afterwards."''</ref> Priestley 1775-ben publikálta felfedezéseit ''Beszámoló további felfedezésekről a levegővel'' ''(An Account of Further Discoveries in Air)'' című tanulmányában; amely a ''Kísérletek és megfigyelések különböző levegőkkel'' című könyvének második kötetében volt olvasható.<ref name="ECE499"/><ref>{{cite journal|title = An Account of Further Discoveries in Air|first = Joseph|last = Priestley|journal = Philosophical Transactions|year = 1775|volume = 65|pages = 384–94|doi = 10.1098/rstl.1775.0039}}</ref> Mivel előbb publikálta eredményeit, általában Priestley-nek tulajdonítják a felfedezés elsőségét.

A neves francia kémikus, [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] később azt állította, hogy az új anyagot önállóan fedezte fel. Priestley azonban 1774 októberében meglátogatta, és elmondta neki a kísérletét, és miképp szabadította fel az új gázt. Scheele is írt egy levelet Lavoisier-nek 1774. szeptember 30-án, melyben leírta a korábban ismeretlen anyag felfedezését, de Lavoisier sosem ismerte el, hogy megkapta azt (a levél másolatát Scheele ingóságai között találták meg halála után).<ref name="NBB300"/>
{{-}}

=== Lavoisier hozzájárulása ===
[[Fájl:Antoine lavoisier.jpg|bélyeg|180px|left|[[Antoine Lavoisier]] megcáfolta a [[flogisztonelmélet]]et]]

Amit Lavoisier kétségkívül megtett (bár azt abban az időben még vitatták), az az [[oxidáció]] első, megfelelő mennyiségi kísérletének elvégzése volt; illetve elsőként magyarázta meg helyesen az égés folyamatát.<ref name="ECE500"/> 1774-től kezdődően elvégezte ezeket, illetve más hasonló kísérleteket; hogy megcáfolja a flogisztonelméletet és bebizonyítsa, hogy a Priestley és Scheele által felfedezett anyag egy új [[kémiai elem]].

Az egyik kísérletben Lavoisier megfigyelte, hogy amikor [[ón]]t és levegőt hevített egy zárt tartályban, összességében nem volt súlygyarapodás.<ref name="ECE500"/> A tartály felnyitásakor azt tapasztalta, hogy kívülről levegő áramlott be; ami azt jelezte, hogy a tartályban lévő levegő egy része elhasználódott. Azt is megfigyelte továbbá, hogy az ón tömege megnőtt; méghozzá pontosan a beáramolt levegő tömegével azonos mértékben. Ezt, és az égéssel kapcsolatos más kísérleteit a ''Sur la combustion en général'' című könyvében dokumentálta, melyet 1777-ben publikáltak.<ref name="ECE500"/> Ebben a művében azt bizonyította, hogy a levegő két gáz keverékéből áll: a ''létfontosságú (vital) levegő''ből, amely elengedhetetlen az égéshez és a légzéshez; illetve az ''azót''ból ([[görög nyelv|görög]]: ''{{lang|grc|ἄζωτον}}'' "élettelen"), amelyik egyiket sem táplálta. Az azót ma magyarul a [[nitrogén]] néven ismert elem, de franciául és néhány európai nyelven még mindig így hívják.<ref name="ECE500"/>

Lavoisier 1777-ben átnevezte a ''létfontosságú (vital) levegő''t a görög eredetű – az ''ὀξύς'' (oxys) ’[[sav]]’ és ''-γενής'' (-genēs) ’nemző, képző’ szavak összetételéből származó – ''oxygène''-re, mert tévesen azt hitte, hogy az oxigén minden sav alkotóeleme.<ref name="mellor">{{cite book|last=Parks|first=G. D.|coauthors=Mellor, J. W.|year=1939|title=Mellor's Modern Inorganic Chemistry|edition=6th |publisher=Longmans, Green and Co|location=London}}</ref> A kémikusok (nevezetesen Sir [[Humphry Davy]] 1812-ben) végül bebizonyították, hogy Lavoisier tévedett ebben a tekintetben (a sav-bázis kémia sarokköve ugyanis a [[hidrogén]]-ion), de ekkor már túl késő volt.
{{-}}

=== Későbbi története ===
[[Fájl:Goddard and Rocket.jpg|bélyeg|[[Robert Goddard|Robert H. Goddard]] és a folyékonyoxigén-üzemanyagú [[rakéta]]]]

[[John Dalton]] eredeti atomhipotézise azt feltételezte, hogy minden elem monoatomikus, és hogy a vegyületekben lévő atomok a legegyszerűbben aránylanak egymáshoz. Például Dalton azt gondolta, hogy a [[víz]] képlete HO, így az oxigén [[atomtömeg]]e nyolcszorosa a hidrogénének, szemben a mai 16-szoros értékkel.<ref>{{cite web| title = The Interactive Textbook of PFP96 |chapter= Do We Take Atoms for Granted?|chapterurl=http://www.physics.upenn.edu/courses/gladney/mathphys/subsubsection1_1_3_2.html |url=http://www.physics.upenn.edu/courses/gladney/mathphys/Contents.html |first=Dennis |last=DeTurck |coauthors=Gladney, Larry and Pietrovito, Anthony| publisher=University of Pennsylvania|year=1997|accessdate=2008-01-28|archiveurl = https://web.archive.org/web/20080117230939/http://www.physics.upenn.edu/courses/gladney/mathphys/subsubsection1_1_3_2.html |archivedate = January 17, 2008|deadurl=yes}}</ref> 1805-ben [[Joseph Louis Gay-Lussac]] és [[Alexander von Humboldt]] megmutatta, hogy a víz két térfogatrész hidrogénből és egy térfogatrész oxigénből áll; 1811-ben pedig [[Amedeo Avogadro]] megadta a víz összetételének helyes értelmezését, a később róla elnevezett [[Avogadro-törvény]] és a kétatomos molekulák létezésének feltételezése alapján.<ref>{{cite book|title=A Treatise on Chemistry|first=Henry Enfield |last=Roscoe |coauthors=Schorlemmer, Carl|page=38|year=1883|publisher=D. Appleton and Co.}}</ref><ref group=m>Ezeket az eredményeket ugyanakkor 1860-ig elutasították. Az elutasítás oka egyrészt azon meggyőződés volt, hogy egy elem atomjainak nincs kémiai affinitása<!--chemical affinity--> ugyanazon elem más atomjaihoz; másrészt az [[Avogadro-törvény]] látszólagos kivételei miatt, melyeket csak később, a disszociáló molekulákkal sikerült megmagyarázni.</ref>

A 19. század végére a tudósok felismerték, hogy a levegő cseppfolyósítható és az összetevői szétválaszthatók, ha a levegőt komprimálják (összenyomják), és lehűtik. A [[svájc]]i kémikus és fizikus, [[Raoul Pictet|Raoul Pictet Pierre]] kaszkád módszer alkalmazásával folyékony [[kén-dioxid]]ot párologtatott el annak érdekében, hogy így folyékony [[szén-dioxid]]ot állítson elő, amit aztán szintén elpárologtatott, hogy kellően le tudja hűteni az oxigéngázt a cseppfolyósodáshoz. 1877. december 22-én táviratot küldött a [[párizs]]i Francia Tudományos Akadémiának, hogy bejelentse a folyékony oxigén felfedezését.<ref name="BES707">{{cite book|title=Biographical Encyclopedia of Scientists|last=Daintith|first=John|year=1994|publisher=CRC Press|isbn=0-7503-0287-9|page=707}}</ref> Mindössze két napra rá, [[Louis Paul Cailletet]] francia fizikus is bejelentette saját módszerét a folyékony molekuláris oxigén előállítására.<ref name="BES707"/> Mindkét esetben csupán néhány cseppnyi folyadékot sikerült előállítani, így értelmes elemzést nem lehetett elvégezni. Stabil állapotú folyékony oxigént először a lengyel [[Jagelló Egyetem]] tudósainak ([[Zygmunt Wróblewski]] és [[Karol Olszewski]]) sikerült előállítania 1883. március 29-én.<ref>{{cite web |url=http://www.poland.gov.pl/Karol,Olszewski,and,Zygmunt,Wroblewski:,condensation,of,oxygen,and,nitrogen,1987.html |author=Poland.gov – Culture, Science and Media |title=Condensation of oxygen and nitrogen |access=2008-10-04 |accessdate=2014-02-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20101004133000/http://www.poland.gov.pl/Karol,Olszewski,and,Zygmunt,Wroblewski:,condensation,of,oxygen,and,nitrogen,1987.html |archivedate=2010-10-04 }}</ref>

1891-ben [[James Dewar]] skót vegyész képes volt a tanulmányozáshoz elegendő mennyiségű folyékony oxigént előállítani.<ref name="NBB303">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.303</ref> Az első kereskedelmileg is életképes folyékonyoxigén-előállító eljárást 1895-ben egymástól függetlenül fejlesztette ki [[Carl von Linde]] német és [[William Hampson]] brit mérnök. Mindketten addig csökkentették a levegő hőmérsékletét, amíg az folyékonnyá nem kondenzálódott; majd az összetevő gázokat egyesével felforralva desztillációval különválasztották.<ref name="HPAM">{{cite book|title=How Products are Made|chapter=Oxygen|publisher=The Gale Group, Inc|year=2002|url=http://www.answers.com/topic/oxygen|accessdate=2007-12-16|author=''How Products are Made'' contributors}}</ref> Később, 1901-ben bemutatták az oxiacetilén hegesztést, amelyben sűrített {{chem|O|2}}-t és [[acetilén]]t kevertek és égettek el. Ez a hegesztési, illetve lemezvágási eljárás később széles körben elterjedt.<ref name="HPAM"/>

1923-ban [[Robert Goddard|Robert H. Goddard]] amerikai tudós lett az első ember akinek sikerült [[rakétahajtómű]]vet építenie. A hajtóműve [[benzin]]t használt tüzelőanyagként, és folyékony oxigént [[oxidálószer]]ként. Goddard sikeresen lőtt fel egy kis folyékony üzemanyagú rakétát 1926. március 16-án a [[massachusetts]]i [[Auburn (Massachusetts)|Auburn]]ban {{szám|56|m}} magasra, {{szám|97|km/h}} sebességgel.<ref name="HPAM"/><ref>{{cite web|title=Goddard-1926|url=http://grin.hq.nasa.gov/ABSTRACTS/GPN-2002-000132.html|publisher=NASA|accessdate=2007-11-18|archiveurl=https://web.archive.org/web/20151106093243/http://grin.hq.nasa.gov/ABSTRACTS/GPN-2002-000132.html|archivedate=2015-11-06}}</ref>

== Előállítása ==
[[Fájl:Hofmann voltameter fr.svg|bélyeg|220px|Hofmann elektrolízis készülék, víz elektrolíziséhez (vízbontás)]]

Az iparban évente {{szám|100|millió}} tonna oxigént állítanak elő a levegőből, melynek két fő eljárása ismert.<ref name="NBB300"/> A leggyakoribb eljárás a levegő szakaszos lepárlása (frakcionált [[desztilláció]]) alkotóelemeire, amely során az oxigén folyékony, a nitrogén gőzállapotú.<ref name="NBB300"/>

A másik eljárás, tiszta, száraz levegő [[Zeolitcsoport|zeolit]] molekuláris szűrőágy-pár egyikén való átáramoltatása, amely elnyeli a nitrogént, és a kiáramló gáz {{szám|90}}-{{szám|93}}% oxigéntartalmú.<ref name="NBB300"/> Ezzel párhuzamosan a másik, nitrogénnel telített zeolit ágyban lecsökkentik a kamra üzemi nyomását, illetve fordított irányban átáramoltatják rajta az oxigéngáz áram egy elterelt részét; így a kamrában nitrogéngáz szabadul fel. Adott idő elteltével a kamrák szerepe felcserélődik, így a vezetékekben folyamatos oxigéngáz áramlás tartható fenn. Ez az úgynevezett [[adszorpciós nyomásfordítás]] (''pressure swing adsorption'', PSA). Az oxigéngázt egyre inkább ezekkel a nem-kriogén technológiákkal állítják elő.<ref>{{cite web|url=http://www.uigi.com/noncryo.html|title=Non-Cryogenic Air Separation Processes|year=2003|accessdate=2007-12-16|publisher=UIG Inc.}}</ref>

Az oxigéngáz [[víz]] elektrolízisével is előállítható, mely során a víz molekuláris oxigénre és [[hidrogén]]re bomlik. Az elektrolízis során az elektródákra egyenáramot kapcsolnak. Váltóáram esetén mindkét oldali kémcsőben a hidrogén és oxigén robbanásveszélyes 2:1 arányú elegye keletkezik, mivel az anód és a katód a váltóáram frekvenciájának megfelelően folyamatosan felcserélődik. A közhiedelemmel ellentétben, az egyenáramú elektrolízis során tapasztalható 2:1-es arány nem bizonyítja a víz {{chem|H|2|O}} vegyképletét, kivéve, ha élünk bizonyos feltételezésekkel a hidrogén és az oxigén formulájáról magáról. Hasonló módszer az oxidok és [[oxosav]]ak elektrokatalitikus {{chem|O|2}}-evolúciója. Természetesen kémiai katalizátorok is használhatóak, mint például a kémiai oxigén generátor vagy az oxigéngyertya, amelyeket a [[tengeralattjáró]]k létfenntartó rendszerébe építenek be, illetve alapfelszereltségként alkalmazzák a kereskedelmi repülőgépjáratokon dekompressziós vészhelyzet esetén. További levegő-szeparációs technológia a levegő nagy nyomás hatására, vagy elektromos áram révén kényszerített feloldása [[cirkónium-dioxid]]ból készült [[kerámia]] membránokban, amely során csaknem tiszta oxigéngáz termelődik.<ref name="NBB301"/>

A folyékony oxigén ára nagy mennyiségben, 2001-ben körülbelül {{szám|0.21|[[Amerikai dollár|dollár]]/kg}} ({{szám|47.8|[[Magyar forint|Ft]]/kg}}) volt.<ref>{{Cite book |quote=NASAFacts FS-2001-09-015-KSC |title=Space Shuttle Use of Propellants and Fluids |publisher=National Aeronautics and Space Administration |year=2001 |month=09 |url=http://www-pao.ksc.nasa.gov/kscpao/nasafact/ps/SSP.ps |accessdate=2007-12-16 |archívurl=https://web.archive.org/web/20080917144056/http://www-pao.ksc.nasa.gov/kscpao/nasafact/ps/SSP.ps |archívdátum=2008-09-17 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080917144056/http://www-pao.ksc.nasa.gov/kscpao/nasafact/ps/SSP.ps |archivedate=2008-09-17 }}</ref><ref group=m>Mai (2013. június 24.) árfolyamon számítva.</ref> Mivel az elsődleges termelési költség a levegő cseppfolyósításának energiaköltsége, a termelési költségek az adott terület energiaárai alapján változnak.

Gazdasági okokból az oxigént gyakran cseppfolyós állapotban, speciálisan szigetelt tankerekben szállítják, mivel egy liter cseppfolyós oxigén légköri nyomáson és {{szám|20|C}}-on {{szám|840|[[liter]]}} oxigéngázzal egyenértékű.<ref name="NBB300"/> Az ilyen tankerekkel töltik fel a kórházak és egyéb nagy mennyiségű tiszta oxigéngázt felhasználó intézmények oxigéntároló tartályait, amelyekből a folyékony oxigén hőcserélőkön keresztül áramolva, csak gázhalmazállapotban jut be az épületbe. A sűrített oxigéngázt ugyanakkor nagynyomású, kék színű acélpalackokba is kitöltik és szállítják, ez bizonyos hordozható orvosi eszközökhöz, hegesztéshez és lemezvágáshoz előnyös kiszerelési forma.<ref name="NBB300"/> A palack kezelése rendkívüli elővigyázatosságot igényel a nagy fokú robbanásveszély miatt.

== Felhasználása ==
=== Orvostudomány ===
[[Fájl:Home oxygen concentrator.jpg|bélyeg|220px|Oxigénkoncentrátor egy [[tüdőtágulat]]ban ''(emphysema)'' szenvedő beteg otthonában]]
{{bővebben|Oxigénterápia}}

A [[légzés]] alapvető célja az oxigén felvétele a levegőből, így az oxigénpótlást a [[Orvostudomány|gyógyászatban]] is használják. A kezelés nemcsak megnöveli a beteg vérében lévő oxigén szintjét, de megvan az a másodlagos hatása, hogy számos tüdőbetegség esetén csökkenti a vér áramlási ellenállását, így könnyít a szív terhelésén. Az oxigénterápiát használják a [[tüdőtágulat]] ''(emphysema)'', a [[tüdőgyulladás]], bizonyos szívbetegségek (pangásos [[szívelégtelenség]]) kezelésére; illetve minden olyan betegségnél és rendellenességnél, amely a tüdőartéria fokozott vérnyomásával jár együtt, vagy rontja a szervezet oxigénfelvevő képességét.<ref name="ECE510">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.510</ref>

A kezelés elég rugalmas ahhoz, hogy ne csak a kórházakban alkalmazzák, de akár a beteg otthonában, vagy egyre inkább hordozható eszközök segítségével. Régebben elterjedt volt az oxigénsátor alkalmazása, de mára szinte teljesen felváltotta az oxigénmaszk és a nazális kanül.<ref name="pmid18540928">{{cite journal |author=Sim MA, Dean P, Kinsella J, Black R, Carter R, Hughes M |title=Performance of oxygen delivery devices when the breathing pattern of respiratory failure is simulated |url=https://archive.org/details/sim_anaesthesia_2008-09_63_9/page/938 |journal=Anaesthesia |volume=63 |issue=9 |pages=938–40 |year=2008 |pmid=18540928 |doi=10.1111/j.1365-2044.2008.05536.x}}</ref>

A [[Hiperbár oxigénterápia|hiperbár]] (nagynyomású) gyógyászat speciális oxigénkamrát használ, hogy megnövelje az oxigén [[parciális nyomás]]át a páciens – és ha szükséges – az orvosi személyzet körül.<ref name="pmid8931286">{{cite journal |author=Stephenson RN, Mackenzie I, Watt SJ, Ross JA |title=Measurement of oxygen concentration in delivery systems used for hyperbaric oxygen therapy |journal=Undersea Hyperb Med |volume=23 |issue=3 |pages=185–8 |year=1996 |pmid=8931286 |url=http://archive.rubicon-foundation.org/2245 |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110811175247/http://archive.rubicon-foundation.org/2245 |archivedate=2011-08-11 }}</ref> A [[szén-monoxid-mérgezés]], a gázgangréna (sercegő üszök) és a [[keszonbetegség|dekompressziós betegség]] kezelhető a segítségével.<ref>{{cite web |url=http://www.uhms.org/Default.aspx?tabid=270 |title=Indications for hyperbaric oxygen therapy |author=Undersea and Hyperbaric Medical Society |accessdate=2008-09-22 |authorlink=Undersea and Hyperbaric Medical Society |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110525130923/http://www.uhms.org/Default.aspx?tabid=270 |archivedate=2011-05-25 }}</ref> A megnövelt {{chem|O|2}}-koncentráció a tüdőben segít kiszorítani a szén-monoxidot a [[hemoglobin]] hem csoportjából.<ref>{{cite web |url=http://www.uhms.org/ResourceLibrary/Indications/CarbonMonoxidePoisoning/tabid/272/Default.aspx |title=Carbon Monoxide |author=Undersea and Hyperbaric Medical Society |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080725005744/http://www.uhms.org/ResourceLibrary/Indications/CarbonMonoxidePoisoning/tabid/272/Default.aspx <!--Added by H3llBot--> |archivedate=2008-07-25}}</ref><ref name="pmid15233173">{{cite journal |author=Piantadosi CA |title=Carbon monoxide poisoning |journal=Undersea Hyperb Med |volume=31 |issue=1 |pages=167–77 |year=2004 |pmid=15233173 |url=http://archive.rubicon-foundation.org/4002 |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110203090807/http://archive.rubicon-foundation.org/4002 |archivedate=2011-02-03 }}</ref> Az oxigéngáz mérgező a gázgangrénát okozó [[anaerob]] baktériumok számára, így a parciális nyomás megemelése segít megölni őket.<ref>{{cite journal |author=Hart GB, Strauss MB |title=Gas Gangrene&nbsp;– Clostridial Myonecrosis: A Review |journal=J. Hyperbaric Med |volume=5 |issue=2 |pages=125–144 |year=1990 |url=http://archive.rubicon-foundation.org/4428 |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110203090838/http://archive.rubicon-foundation.org/4428 |archivedate=2011-02-03 }}</ref><ref>{{cite journal |author=Zamboni WA, Riseman JA, Kucan JO |title=Management of Fournier's Gangrene and the role of Hyperbaric Oxygen |journal=J. Hyperbaric Med |volume=5 |issue=3 |pages=177–186 |year=1990 |url=http://archive.rubicon-foundation.org/4431 |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110203090958/http://archive.rubicon-foundation.org/4431 |archivedate=2011-02-03 }}</ref> A dekompressziós betegség túl gyorsan emelkedő búvárok esetében fordul elő, akik vérében inert gázbuborékok – főleg [[nitrogén]] és [[hélium]] – keletkezik. A kezelés része az oxigén nyomásának minél hamarabbi megnövelése.<ref name="ECE510"/><ref>{{cite web |url=http://www.uhms.org/ResourceLibrary/Indications/DecompressionSickness/tabid/275/Default.aspx |title=Decompression Sickness or Illness and Arterial Gas Embolism |author=Undersea and Hyperbaric Medical Society |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080705210353/http://www.uhms.org/ResourceLibrary/Indications/DecompressionSickness/tabid/275/Default.aspx <!--Added by H3llBot--> |archivedate=2008-07-05}}</ref><ref>{{cite journal |last=Acott |first=C. |title=A brief history of diving and decompression illness |journal=South Pacific Underwater Medicine Society Journal |volume=29 |issue=2 |year=1999 |issn=0813-1988 |oclc=16986801 |url=http://archive.rubicon-foundation.org/6004 |accessdate=2008-09-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110905152645/http://archive.rubicon-foundation.org/6004 |archivedate=2011-09-05 }}</ref>

Oxigént használnak azoknál a betegeknél is, akiknél gépi lélegeztetés szükséges; gyakran a környezeti levegő 21%-os koncentrációját meghaladó mértékben.

=== Létfenntartás és kikapcsolódás ===
[[Fájl:STS057-89-067 - Wisoff on the Arm (Retouched).jpg|bélyeg|220px|Egyes [[űrruha|űrruhákban]] kis nyomású tiszta {{chem|O|2}}-gázt használnak]]

Az oxigéngáz figyelemre méltó alkalmazási területe a modern [[űrruha]], amely körülöleli a viselő testét a kis nyomású gázzal. Egyes űrruhákban csaknem tiszta oxigént alkalmaznak, melynek nyomása körülbelül egyharmada a normál légköri nyomásnak, így tartva fenn az oxigén normális parciális nyomását a vérben.<ref name="pmid11541018">{{cite journal|author=Morgenthaler GW, Fester DA, Cooley CG| title=As assessment of habitat pressure, oxygen fraction, and EVA suit design for space operations|url=https://archive.org/details/sim_acta-astronautica_1994-01_32_1/page/39|journal=Acta Astronaut|volume= 32|issue=1|pages=39–49|year=1994|pmid=11541018|doi=10.1016/0094-5765(94)90146-5}}</ref><ref name="pmid2730484">{{cite journal|author=Webb JT, Olson RM, Krutz RW, Dixon G, Barnicott PT|title=Human tolerance to 100% oxygen at 9.5 psia during five daily simulated 8-hour EVA exposures|journal=Aviat Space Environ Med|volume=60|issue=5|pages=415–21|year=1989|pmid=2730484}}</ref> A nagy nyomásról kis nyomásra való átváltás azért volt szükséges, hogy továbbra is megfelelően rugalmas és hajlékony ruhákat lehessen készíteni.

A [[búvár]]ok és a tengeralattjárón szolgáló tengerészek is mesterségesen szállított oxigénre támaszkodnak, de a leggyakrabban normál nyomást vagy levegő és oxigén keverékét használják. A tiszta vagy majdnem tiszta oxigén használata a búvárkodásban az újralégző készülékre; illetve a dekompresszió, vagy sekély mélységű (~6 méter mély, vagy kevesebb) sürgősségi kezelésre korlátozódik.<ref name="Acott">{{cite journal|last=Acott|first=C.|title=Oxygen toxicity: A brief history of oxygen in diving|journal=South Pacific Underwater Medicine Society Journal|volume=29|issue=3|year=1999|issn=0813-1988|oclc=16986801|url=http://archive.rubicon-foundation.org/6014|accessdate=2008-09-21|archiveurl=https://web.archive.org/web/20101225073221/http://archive.rubicon-foundation.org/6014|archivedate=2010-12-25}}</ref><ref name="Longphre">{{cite journal|last=Longphre|first=J. M. ''et al.''|title=First aid normobaric oxygen for the treatment of recreational diving injuries|journal=Undersea Hyperb Med.|volume=34|issue=1|pages=43–49|year=2007|issn=1066-2936|oclc=26915585|pmid=17393938|url=http://archive.rubicon-foundation.org/5514|accessdate=2008-09-21|last2=Denoble|first2=PJ|last3=Moon|first3=RE|last4=Vann|first4=RD|last5=Freiberger|first5=JJ|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080613163501/http://archive.rubicon-foundation.org/5514|archivedate=2008-06-13}}</ref> Ennél mélyebbre merüléskor az oxigént más gázokkal – nitrogénnel vagy héliummal – jelentősen hígítani kell, hogy elkerüljék az [[oxigénmérgezés]]t.<ref name="Acott"/>

A hegymászók és a nem túlnyomásos merevszárnyú repülőgéppel repülők gyakran visznek magukkal kiegészítő oxigént.<ref group=m>Ennek az az oka, hogy a kis nyomású gázkeverékben az oxigén arányának növelése a tengerszinten mért értékhez közelire növeli a belélegzett {{chem|O|2}} parciális nyomását.</ref> A kereskedelmi (túlnyomásos) repülőgépekkel utazók vészhelyzeti oxigén tartalékkal rendelkeznek, amelyet az utastér nyomáscsökkenése esetén automatikusan megkapnak. A hirtelen nyomáscsökkenés aktiválja az egyes ülések fölötti kémiai oxigén generátorokat, és az oxigénmaszkok leesnek. A maszkok felvétele – a biztonsági előírásoknak megfelelően – a tartály belsejében lévő [[vas]]reszeléket a [[nátrium-klorát]]ba kényszeríti, ezzel az exoterm reakció révén folyamatos oxigéngáz áramlás indul meg.<ref name="NBB301"/>

Az oxigénnek, mint feltételezhetően enyhe [[Eufória|euforikus]] hatású gáznak, nagy múltja van a rekreációs felhasználását illetően az oxigénbárokban és a [[sport]]ban. Az ilyen oxigénbárok az 1990-es évektől kezdődően megtalálhatóak [[Japán]]ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]], és a [[nevada]]i [[Las Vegas (Nevada)|Las Vegas]] völgyben, amelyek térítés ellenében a szokásosnál nagyobb oxigénmennyiséget kínálnak belélegzésre.<ref name="FDA-O2Bars">{{cite web|url=http://www.fda.gov/Fdac/features/2002/602_air.html| title=Oxygen Bars: Is a Breath of Fresh Air Worth It?|last=Bren|first=Linda|work=FDA Consumer magazine|publisher=U.S. Food and Drug Administration|year=2002 |month=12 |accessdate=2007-12-23|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071018041754/http://www.fda.gov/Fdac/features/2002/602_air.html|archivedate=October 18, 2007|deadurl=yes}}</ref> A profi sportolók, különösen az [[amerikai futball|amerikaifutball]]ban a ''play''-ek<!-- ne javítsd, nincs rá magyar szakszó--> között időnként elhagyják a pályát, hogy oxigén maszkot viseljenek, és növeljék teljesítményüket. Ezen technikák farmakológiai hatása kétséges, a [[placebo]] hatás sokkal valószínűbb magyarázat.<ref name="FDA-O2Bars"/> A rendelkezésre álló tanulmányok alátámasztják a dúsított {{chem|O|2}}-keverék teljesítménynövelő hatását, de csak akkor, ha azt a testmozgás alatt lélegezték be.<ref>{{cite web|url=http://www.pponline.co.uk/encyc/1008.htm|title= Ergogenic Aids|accessdate=2008-01-04|publisher=Peak Performance Online |archiveurl = https://web.archive.org/web/20070928051412/http://www.pponline.co.uk/encyc/1008.htm <!-- Bot Hozzáférés ideje: archive --> |archivedate = 2007-09-28}}</ref>

Az oxigén további felhasználási területe lehet a [[pirotechnika]], többek között [[George H. Goble]] öt másodperces barbecue grillsütése (folyékony oxigén felhasználásával).<ref>{{cite web|url=http://www.bkinzel.de/misc/ghg/index.html|title=George Goble's extended home page (mirror)|accessdate=2014-02-04|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090211213613/http://www.bkinzel.de/misc/ghg/index.html|archivedate=2009-02-11}}</ref><!-- Primary source; many secondary sources exist but they only provide less information and more ads - -->

=== Ipar ===
{{bővebben|Acélgyártás}}
[[Fájl:Clabecq JPG01.jpg|bélyeg|220px|A legtöbb kereskedelmileg előállított {{chem|O|2}}-t az [[acélgyártás]]hoz használják fel]]

A [[vasérc]] [[acél]]lá alakítása használja fel a kereskedelmileg előállított oxigén 55%-át.<ref name="NBB301"/> Ez az eljárás az úgynevezett [[Acélgyártás#LD-acélgyártás|LD-konverteres]] eljárás, amely során a konverterben felhevített, olvadt nyersvasra egy felülről beengedett oxigénlándzsán keresztül nagy sebességgel oxigéngázt fújnak be. Az oxigén kiégeti a nyersvasban lévő [[kén]] szennyeződéseket, illetve a vas [[szén]]tartalmát, melyből rendre {{chem|SO|2}} és {{chem|CO|2}} keletkezik. A reakció [[Exoterm reakció|exoterm]], a konverter hőmérséklete így akár {{szám|1700|C}}-ig is emelkedhet.<ref name="NBB301"/>

További 25% előállított oxigént a vegyipar használ fel.<ref name="NBB301"/> Az [[etilén]]t oxigénnel reagáltatva [[etilén-oxid]]ot állítanak elő,<ref>{{Cite journal|title=The use of strontium ferrite perovskite as an oxygen carrier in the chemical looping epoxidation of ethylene|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0926337320312388|journal=Applied Catalysis B: Environmental|date=2021-06-05|issn=0926-3373|pages=119821|volume=286|doi=10.1016/j.apcatb.2020.119821|language=en|first=S.|last=Gabra|author=E. J.|coauthors=S.}}</ref> majd abból pedig [[etilénglikol]]t. Az etilénglikol számos termék gyártásának elsődleges kiindulóanyaga, beleértve a fagyállót, illetve a [[poliészter]] polimereket (amelyek még több [[műanyag]] és [[szövet (textilipar)|szövet]] prekurzorai).<ref name="NBB301"/> Oxigént vagy levegőt használnak az oxidatív krakkolásnál,<ref>{{Cite journal|title=Kinetic parameters of the formation of oxygen-containing compounds in the vacuum gas oil oxycracking process|url=https://doi.org/10.1007/s11144-020-01725-8|journal=Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis|date=2020-04-01|issn=1878-5204|pages=925–939|volume=129|issue=2|doi=10.1007/s11144-020-01725-8|language=en|first=E. A.|last=Guseinova|author=K. Yu.|coauthors=S. R.}}</ref> szerves vegyületek (akrilsav,<ref>{{Cite book |title=Kinetic studies of propane oxidation on Mo and V based mixed oxide catalysts |url=https://pure.mpg.de/rest/items/item_1199619_5/component/file_1199618/content}}</ref><ref>{{Cite journal|title=The reaction network in propane oxidation over phase-pure MoVTeNb M1 oxide catalysts|year=2014|url=https://pure.mpg.de/rest/items/item_1896844_6/component/file_1896843/content|journal=Journal of Catalysis|issue=311|pages=369-385}}</ref> 2,5-diformil-furán,<ref>{{Cite journal|title=Catalytic oxidation of 5-hydroxymethylfurfural into 2,5-diformylfuran using V-containing heteropoly acid catalysts|url=https://doi.org/10.1007/s11144-020-01782-z|journal=Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis|date=2020-06-01|issn=1878-5204|pages=403–415|volume=130|issue=1|doi=10.1007/s11144-020-01782-z|language=en|first=Yulia|last=Rodikova|author=Elena}}</ref> benzoesav<ref>{{Cite journal|title=Multifunctionality of Crystalline MoV(TeNb) M1 Oxide Catalysts in Selective Oxidation of Propane and Benzyl Alcohol|journal=ACS Catalysis|issue=6|pages=1103-1113|url=https://www.researchgate.net/publication/278196177_Multifunctionality_of_Crystalline_MoVTeNb_M1_Oxide_Catalysts_in_Selective_Oxidation_of_Propane_and_Benzyl_Alcohol|volume=3}}</ref>) illetve szervetlen vegyületek ([[kénsav]], [[salétromsav]], hidrogén-peroxid<ref>{{Cite journal|title=Electrochemical synthesis of hydrogen peroxide from water and oxygen|url=https://www.nature.com/articles/s41570-019-0110-6|year=2019|journal=Nat. Rev. Chem.|volume=3}}</ref>) szintézisénél. A vegyiparban illetve belső égésű motorokban keletkezett káros gázok utókezelésére oxidatív konvertereket használnak.<ref>{{Cite journal|title=CO oxidation over Pt-modified fly ash zeolite X|url=https://doi.org/10.1007/s11144-020-01730-x|journal=Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis|date=2020-04-01|issn=1878-5204|pages=773–786|volume=129|issue=2|doi=10.1007/s11144-020-01730-x|language=en|first=Silviya|last=Todorova|author=Borislav|coauthors=Totka}}</ref><ref>{{Cite journal|title=Optimization of O2/CH4 to oxide methane at 823 K by alumina-ceria supported Pt catalysts|url=https://doi.org/10.1007/s11144-019-01641-6|journal=Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis|date=2019-10-01|issn=1878-5204|pages=149–161|volume=128|issue=1|doi=10.1007/s11144-019-01641-6|language=en|first=I.|last=Elizalde-Martínez|author=R.|coauthors=F. S.}}</ref>

A fennmaradó 20%-ot orvosi célokra, hegesztésre, lemezvágásra, [[rakéta-hajtóanyag]]hoz, illetve víztisztításhoz használják fel.<ref name="NBB301"/> Az oxiacetilén hegesztéskor a hegesztőpisztolyban [[acetilén]] és oxigéngáz keverékét égetik el, amely rendkívül forró lánggal ég. A lemezvágási eljárásnál a legfeljebb {{szám|60|cm}} vastag lemezt egy kisebb oxiacetilén lánggal előhevítik, majd egy nagyobb oxigénsugárral hirtelen elvágják.<ref name="ECE508">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.508</ref>

=== Tudomány ===
[[Fájl:Phanerozoic Climate Change.png|bélyeg|220px|500 millió év [[klímaváltozás]] vs. <sup>18</sup>O]]

A paleoklimatológusok mérik a tengeri élőlények [[Külső váz|héjában]] és [[Csontváz|vázában]] található oxigén-16 és oxigén-18 izotópok mennyiségét, hogy meghatározzák milyen volt az éghajlat évmilliókkal ezelőtt. A tengervíz molekulái, amelyek a könnyebb oxigén-16 izotópot tartalmazzák, valamivel gyorsabb ütemben párolognak el, mint a 12%-kal nehezebb oxigén-18 izotópot tartalmazó vízmolekulák; ez a különbség alacsonyabb hőmérsékleten növekszik.<ref name="NBB304">[[#Reference-idEmsley2001|Emsley 2001]], p.304</ref> Az alacsonyabb globális hőmérsékletű időszakok során az elpárolgott vízből keletkező hó és eső általában oxigén-16-ban, a hátrahagyott tengervíz pedig általában oxigén-18-ban gazdagabb. A tengeri élőlények így több oxigén-18 izotópot építenek be a vázszerkezetükbe, mint tennék azt melegebb éghajlat esetén.<ref name="NBB304"/> A paleoklimatológusok közvetlenül is mérik ezt az arányt a [[jégmag]] mintákból származó vízmolekulákban, amelyek akár több százezer évesek is lehetnek.

A planetáris geológusok<!-- asztrogeológusok?--> az oxigénizotópok előfordulási gyakoriságára különböző értékeket mértek a [[Föld]]ről, a [[Hold]]ról, a [[Mars (bolygó)|Mars]]ról és [[meteorit]]okról származó mintákban, de a [[Nap]]ra jellemző izotópgyakorisági értéket még nem sikerült meghatározni – utóbbiról feltételezik, hogy azonos az [[Bolygókeletkezés|ősi szoláris köd]]ével ''(primordial solar nebula)''. Ugyanakkor a földbe csapódott [[Genesis űrszonda]] által visszahozott, az űrben [[napszél]]nek kitett [[szilícium]] szeletek elemzése azt mutatta, hogy a Nap nagyobb arányban tartalmaz oxigén-16 izotópot, mint a Föld. Az eredmény azt jelenti, hogy egy még ismeretlen folyamat kimerítette a Nap [[protoplanetáris korong]]jának oxigén-16 tartalmát, még mielőtt a porszemcséi összeolvadhattak volna, és létrehozták volna a Földet.<ref>{{cite journal|last = Hand|first = Eric|title = The Solar System's first breath|journal = Nature|volume = 452|page = 259|date = 2008-03-13|url = http://www.nature.com/news/2008/080313/full/452259a.html|doi = 10.1038/452259a|accessdate =2009-03-18|pmid = 18354437|issue = 7185|bibcode = 2008Natur.452..259H}}</ref>

Az oxigén két spektrofotometriás abszorpciós sávval rendelkezik, melyek csúcsai {{szám|687}} és {{szám|760|[[Méter|nm]]}} [[hullámhossz]]nál találhatóak. Néhány távérzékeléssel foglalkozó tudós felvetette, hogy a növényzet egészségi állapota vizsgálható lenne műholdas platformról, a vegetáció lombozatának ezen sávokba eső sugárzásának mérése révén.<ref>{{cite conference|url=http://ieeexplore.ieee.org/xpl/freeabs_all.jsp?tp=&arnumber=1293855&isnumber=28601|title=Progress on the development of an integrated canopy fluorescence model|author=Miller, J.R.; Berger, M.; Alonso, L.; Cerovic, Z.; Goulas, Y.; Jacquemoud, S.; Louis, J.; Mohammed, G.; Moya, I.; Pedros, R.; Moreno, J.F.; Verhoef, W.; Zarco-Tejada, P.J.|booktitle=Geoscience and Remote Sensing Symposium, 2003. IGARSS '03. Proceedings. 2003 IEEE International|accessdate=2008-01-22}}</ref> Ez a megközelítés azt használja ki, hogy ezekben a sávokban a növényzet reflexiója elkülöníthető annak [[Fluoreszkálás|fluoreszcenciájától]], amely sokkal gyengébb. A mérés technikailag nehezen kivitelezhető az alacsony [[jel-zaj viszony]] és a növényzet fizikai struktúrája miatt; de javasolt lehetséges eljárás a szén-körciklus globális nyomonkövetésére.

== Vegyületei ==
Az oxigén [[oxidációs szám]]a szinte minden ismert vegyületében −2.<ref>{{cite book|title=Atlasz – Kémia|author=Hans Breuer|edition=második, javított kiadás|publisher=Athenaeum 2000 Kiadó|year=2000|location=Budapest|isbn=963 926124 6|page=171}}</ref> Néhány vegyületében, például a peroxidokban előfordul a −1 oxidációs szám is. Az oxigént más oxidációs állapotban tartalmazó vegyületek nagyon ritkák: −1/2 (szuperoxidok), −1/3 (ozonidok), 0 (elemi állapot, [[hipofluorossav]]), +1/2 ([[dioxigenil]]), +1 ([[dioxigén-difluorid]]) és +2 ([[oxigén-difluorid]]).

=== Oxidok és egyéb szervetlen vegyületek ===
[[Fájl:Stilles Mineralwasser.jpg|bélyeg|220px|A legismertebb oxigénvegyület a [[víz]] ({{chem|H|2|O}})]]
[[Fájl:Rust screw.jpg|bélyeg|220px|bal|Az oxidok, mint például a [[vas-oxid]] vagy [[rozsda]], akkor alakulnak ki, amikor az oxigén más elemekkel vegyül]]

A [[víz]] ({{chem|H|2|O}}) a [[hidrogén]] oxidja, egyben a legismertebb oxigénvegyület. A vízmolekulában a hidrogénatomok [[kovalens kötés]]sel kapcsolódnak az oxigénatomhoz, de ezen kívül további vonzást mutatnak (hidrogénatomonként körülbelül {{szám|23.3|kJ/mol}}) más vízmolekulák oxigénatomjai felé is.<ref>{{cite journal|first=P.|last=Maksyutenko|coauthors=T. R. Rizzo, and O. V. Boyarkin|year=2006|title=A direct measurement of the dissociation energy of water|pmid=17115729|journal=J. Chem. Phys.|page=181101 |doi=10.1063/1.2387163|issue=18|volume=125|bibcode = 2006JChPh.125r1101M}}</ref> Ez a [[hidrogénkötés]] 15%-kal közelebb tartja egymáshoz a vízmolekulákat annál, mint ahogy az egy közönséges folyadékban a [[Van der Waals-erők]] alapján várható lenne.<ref>{{cite web|title=Water Hydrogen Bonding|last=Chaplin|first=Martin|url=http://www.lsbu.ac.uk/water/hbond.html|accessdate=2008-01-06|date=2008-01-04}}</ref><ref group=m>Ezen kívül, mivel az oxigén [[elektronegativitás]]a a hidrogénénél nagyobb, a töltéskülönbség miatt a molekula poláris lesz. A különböző molekulák dipólusai közötti kölcsönhatás eredője vonzó erőt eredményez.</ref>

Nagy [[elektronegativitás]]a miatt az oxigén magas hőmérsékleten majdnem az összes elemmel [[kémiai kötés]]eket képez, a megfelelő oxidokat hozva létre. Mindazonáltal több elem [[szabványos nyomás és hőmérséklet|szabványos nyomáson és hőmérsékleten]] is könnyen alkot oxidokat, ennek egyik példája a rozsdásodó [[vas]]. Az [[alumínium]]hoz és [[titán (elem)|titán]]hoz hasonló fémek felülete levegő jelenlétében oxidálódik; vékony, tömör oxidréteg jön létre, amely passziválja a fémet, és lelassítja a további [[korrózió]]t. Néhány természetben megtalálható nem-sztöchiometrikus átmenetifém-oxidban valamivel kevesebb fém található, mint amennyi a [[kémiai képlet|vegyképletéből]] következne. Például a természetben előforduló [[Vas(II)-oxid|FeO]] ''(wüstit)'' valójában {{chem|Fe|1&nbsp;−&nbsp;''x''|O}} formában írható fel, ahol ''x'' általában {{szám|0.05}} körüli érték.<ref>{{cite book|first=Lesley E.|last=Smart|coauthor=Moore, Elaine A. |title=Solid State Chemistry: An Introduction|url=https://archive.org/details/solidstatechemis00smar|edition=3rd |publisher=CRC Press|year=2005|page=[https://archive.org/details/solidstatechemis00smar/page/214 214]|isbn=978-0-7487-7516-3}}</ref>

Az oxigén egyik vegyülete – a [[szén-dioxid]] ({{chem|C||O|2}}) – nyomokban megtalálható a légkörben. A [[földkéreg]] [[kőzet]]einek jelentős részét alkotják a különböző elemek oxidjai, mint például a [[szilícium]]- (a [[szilícium-dioxid]] ({{chem|Si||O|2}}) alkotóeleme a [[gránit]]nak és a [[homok]]nak), az [[alumínium]]- ([[alumínium-oxid]] ({{chem|Al|2|O|3}}), a [[bauxit]]ban és [[korund]]ban), a [[vas]]-oxidok ([[vas(III)-oxid]] ({{chem|Fe|2|O|3}}), a [[hematit]] és a [[rozsda]]) és a [[kalcium-karbonát]] ([[mészkő (kőzet)|mészkő]]). A földkéreg többi részében szintén megtalálhatóak oxigénvegyületek, főleg a különböző komplex [[szilikát]]ok (a [[szilikátásványok]]ban). A földkéregnél jóval nagyobb tömegű földköpenyt főként magnézium- és vas-szilikátok alkotják.

A [[Oldhatóság|vízoldható]] szilikátokat (például {{chem|Na|4|Si||O|4}}, {{chem|Na|2|Si||O|3}} és {{chem|Na|2|Si|2|O|5}}) mosószerekként és [[ragasztó]]kként használják.<ref name="ECE507">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.507</ref>

Az átmenetifémek esetében az oxigén [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]]ként is viselkedik, és fém-{{chem|O|2}} kötéseket képez az [[irídium]]atommal a Vaska-komplexben,<ref>{{cite book|last=Crabtree|first=R.|title=The Organometallic Chemistry of the Transition Metals|edition=3rd |publisher=John Wiley & Sons|year=2001|page=152|isbn=978-0-471-18423-2}}</ref> a [[platina|platinával]] a [[platina-hexafluorid|{{chem|Pt||F|6}}]]-ban,<ref name="ECE505">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.505</ref> valamint a [[hemoglobin]] [[hem]] csoportjában a központi vassal.

=== Szerves vegyületek és biomolekulák ===
[[Fájl:Acetone-3D-vdW.png|bélyeg|Az [[aceton]] fontos alapanyag a vegyiparban.
{{jelmagyarázat|black|[[szén]]|border=1px solid black}}
{{jelmagyarázat|white|hidrogén|border=1px solid silver}}
{{jelmagyarázat|red|oxigén|border=1px solid black}}
]]<!-- miért nincs keret?? -->
[[Fájl:ATP structure.svg|bélyeg|bal|Az [[Adenozin-trifoszfát|ATP]] molekula [[moláris tömeg]]ének 40%-át az oxigén adja]]

A legfontosabb oxigéntartalmú szerves vegyületek (az „R” valamilyen szerves csoportot jelöl): [[alkoholok]] (R−OH), [[Éter (kémia)|éterek]] (ROR), [[keton]]ok (R−CO−R), [[aldehid]]ek (R−CO−H), [[karbonsavak]] (R−COOH); [[észterek]] (R−COO−R); [[savanhidridek]] (R−CO−O−CO−R) és az [[amidok]] (RC(O)−NR<sub>2</sub>). Számos fontos, oxigéntartalmú szerves oldószer ismert, beleértve a következőket: [[aceton]], [[metanol]], [[etanol]], [[Izopropanol|IPA]], [[furán]], [[tetrahidrofurán]], [[dietil-éter]], [[dioxán]], [[etil-acetát]], [[Dimetil-formamid|DMF]], [[Dimetil-szulfoxid|DMSO]], [[ecetsav]] és [[hangyasav]]. Az aceton ({{chem|(CH|3|)|2|CO}}) és a [[fenol]] ({{chem|C|6|H|5|OH}}) számos különböző anyag szintéziséhez elengedhetetlen alapanyag. Egyéb fontos, oxigéntartalmú szerves vegyület még a [[glicerin]], a [[formaldehid]], a glutáraldehid, a [[citromsav]], az [[ecetsav-anhidrid]] és az [[acetamid]]. Az epoxidok olyan éterek, amelyekben az oxigénatom egy háromatomos gyűrű része.

Az oxigén számos szerves vegyülettel szobahőmérsékleten vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten spontán reakcióba lép, ezt a folyamatot autooxidációnak nevezzük.<ref name="ECE506">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.506</ref> A legtöbb [[szerves vegyület]] amely oxigént tartalmaz, nem az oxigéngáz közvetlen reakciója során képződik. Az iparban és a kereskedelemben is fontos szerves vegyületek [[etilén-oxid]] és [[perecetsav]] tartalmú prekurzorok közvetlen oxidálásával gyárthatók.<ref name="ECE507"/>

Az elem szinte mindegyik [[biomolekula|biomolekulában]] megtalálható, amely fontos az élet számára (vagy éppen az állította elő). Csak néhány komplex biomolekula, mint például a [[szkvalén]] és a [[karotinok]] nem tartalmaznak oxigént. A biológiailag releváns szerves vegyületek közül a [[szénhidrát]]ok tartalmaznak oxigént a legnagyobb tömegarányban. Minden [[zsírok|zsír]], [[zsírsavak|zsírsav]], [[aminosavak|aminosav]] és [[fehérje]] tartalmaz oxigént (a [[karbonilcsoport]]ok jelenléte miatt a savakban, illetve azok észter származékaiban). Az oxigén előfordul a biológiailag fontos energiahordozó [[Adenozin-difoszfát|ADP]] és [[Adenozin-trifoszfát|ATP]] molekulák foszfátcsoportjaiban ({{chem|PO|4|3-}}), az [[Ribonukleinsav|RNS]] és [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]] molekula vázában, a [[purin]]- és a [[pirimidin]]bázisokban (az [[adenin]] kivételével), valamint a csontokban [[kalcium-foszfát]] és [[hidroxiapatit]] formájában.

=== Naszcensz oxigén ===
A ''naszcensz'' [[Latin nyelv|latin]] szó, jelentése ’a születés pillanatában lévő’. A kémiában a keletkezés, kiválás pillanatában lévő, még atomos állapotú elemekre (gázokra) használják. Az ilyen naszcensz elemek atomos állapotuk miatt rendkívül reakcióképesek. Az [[ózon]]ból és a [[hidrogén-peroxid]]ból naszcensz oxigén szabadul fel, ezért ezek az anyagok nagyon erős oxidálószerek.
:<math>\mathrm{O_3 \rightarrow O_2 + {}_{'\ }\!O^{'}}</math>
:<math>\mathrm{H_2O_2 \rightarrow H_2O + {}_{'\ }\!O^{'}}</math>

== Nevezetes oxidok ==
{{Bővebben|Oxidok}}
[[Fájl:Oxid vanadičný.PNG|bélyegkép|jobbra|Vanádium-pentoxid]]
[[Fájl:Oxid železitý.PNG|bélyegkép|jobbra|Vas(III)-oxid]]

<div style="-moz-column-count:2; column-count:2;">
* Dihidrogén-oxid, [[víz]], H<sub>2</sub>O
* [[Hidrogén-peroxid]], H<sub>2</sub>O<sub>2</sub>
* [[Lítium-oxid]], Li<sub>2</sub>O
* [[Berillium-oxid]], BeO
* [[Szén-monoxid]], CO
* [[Szén-dioxid]], CO<sub>2</sub>
* [[Dinitrogén-oxid]], kéjgáz, N<sub>2</sub>O
* [[Nitrogén-monoxid]], NO
* [[Dinitrogén-trioxid|Nitrogén-trioxid]], N<sub>2</sub>O<sub>3</sub>
* [[Nitrogén-dioxid]], NO<sub>2</sub>
* [[Nitrogén-tetroxid]], N<sub>2</sub>O<sub>4</sub>
* [[Dinitrogén-pentoxid]], N<sub>2</sub>O<sub>5</sub>
* [[Nátrium-oxid]], Na<sub>2</sub>O
* [[Magnézium-oxid]], MgO
* [[Alumínium-oxid]], Al<sub>2</sub>O<sub>3</sub>
* [[Szilícium-dioxid]], [[kvarc]], SiO<sub>2</sub>
* [[Foszfor-pentoxid]], P<sub>2</sub>O<sub>5</sub>
* [[Kén-dioxid]] (S<sup>IV</sup>), SO<sub>2</sub>
* [[Kén-trioxid]] (S<sup>VI</sup>), SO<sub>3</sub>
* [[Kálium-oxid]], K<sub>2</sub>O
* [[Kálium-peroxid]], K<sub>2</sub>O<sub>2</sub>
* [[Kálium-szuperoxid]], Kálium-dioxid, KO<sub>2</sub>
* [[Kalcium-oxid]], égetett mész, CaO
* [[Titán-dioxid]], TiO<sub>2</sub>
* [[Mangán-dioxid]], MnO<sub>2</sub>
* [[Vas(II)-oxid]], Wüstit, FeO
* [[Vas(III)-oxid]], vörösvasérc, Fe<sub>2</sub>O<sub>3</sub>
* [[Vas(II, III)-oxid]], Fe<sub>3</sub>O<sub>4</sub>
* [[Vanádium(V)-oxid]], V<sub>2</sub>O<sub>5</sub>
* [[Volfrám-trioxid]], WO<sub>3</sub>
</div>

=== Leggyakoribb oxigénvegyületek ===
* hidridjei ([[víz]] és [[hidrogén-peroxid]])
* szerves vegyületek, pl.: [[alkoholok]], [[fenol]]ok, [[karbonsavak]], [[Éter (kémia)|éterek]], [[észterek]], [[aldehid]]ek, [[keton]]ok
* szervetlen savak
* [[oxidok]]

== Biztonság ==
Az [[NFPA 704]] szabvány a sűrített oxigéngázt egészségre nem veszélyes, nem gyúlékony és nem reaktív, ugyanakkor égést segítő oxidálószerként sorolja be. A hűtött, folyékony oxigén ''(LOX)'' egészségügyi szempontból 3-as besorolású a kondenzált gőzök okozta [[hyperoxia]] fokozott kockázata, illetve a fagyási sérülések miatt; de minden más szempontból azonos a sűrített oxigéngázzal.

=== Toxicitás ===
{{fő|Oxigénmérgezés}}
[[Fájl:Symptoms of oxygen toxicity.png|bélyeg|bal|300px|Az oxigénmérgezés tünetei<ref>{{cite journal |author=Dharmeshkumar N Patel, Ashish Goel, SB Agarwal, Praveenkumar Garg, Krishna K Lakhani |title=Oxygen Toxicity |journal=Indian Academy of Clinical Medicine |volume=4 |issue=3 |page=234 |year=2003 |url=http://medind.nic.in/jac/t03/i3/jact03i3p234.pdf |accessdate=2014-02-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150922093352/http://medind.nic.in/jac/t03/i3/jact03i3p234.pdf |archivedate=2015-09-22 }}</ref>]]
[[Fájl:Scuba-diving.jpg|bélyeg|Az oxigénmérgezés akkor következik be, amikor a tüdő a normálisnál 2,5-szer nagyobb parciális nyomású oxigént lélegez be, ami nagy mélységű [[búvárkodás]]nál fordulhat elő]]

A nagy [[parciális nyomás]]ú oxigéngáz ({{chem|O|2}}) [[méreg|mérgező]] lehet, amely [[görcs]]ökhöz és más egészségi problémákhoz vezet.<ref name="Acott" /><ref name="ECE511">[[#Reference-idCook1968|Cook & Lauer 1968]], p.511</ref><ref group="m">Mivel az {{chem|O|2}} [[parciális nyomás]]a (<math>p_{O_2}</math>) az {{chem|O|2}} mólarányának (<math>x_{O_2}</math>) és a gázkeverék össznyomásának (<math>p</math>) a szorzata; a nagy parciális nyomást okozhatja az {{chem|O|2}} magas részaránya a belélegzett gázban, vagy a belélegzett gáz nagy nyomása, esetleg a kettő kombinációja.
:<math>p_{\mathrm{O_2}} = x_{\mathrm{O_2}} \cdot p</math></ref> Az oxigénmérgezés általában 50 [[Pascal (mértékegység)|kilopascal]] (kPa) parciális nyomáson kezd kialakulni, amely egyenlő a normál tengerszinti {{chem|O|2}} parciális nyomás (~{{szám|21|kPa}}) két és félszeresével vagy más megközelítésben légköri nyomáson ({{szám|100|kPa}}) 50%-os oxigén összetételt jelent. Ez elég szélsőséges ahhoz, hogy a hétköznapokban ne okozzon problémát, kivéve a lélegeztetőgépre kötött betegeket, esetükben az [[oxigénmaszk]]on keresztül érkező levegőben az oxigén részaránya 30-50 térfogatszázalék (körülbelül {{szám|30|kPa}} normál nyomáson),<ref name="NBB299"/> habár ez az érték a maszk típusától függően széles tartományban változhat.

Egy időben a [[koraszülés|koraszülötteket]] oxigéndús levegővel teli inkubátorba helyezték, de ezt a gyakorlatot megszüntették, miután egyes babák megvakultak a túl magas oxigéntartalomtól.<ref name="NBB299"/>

Az űripari alkalmazásokban – mint például a modern [[űrruha|űrruhákban]] és a korai [[Apollo űrhajó]]kban – a tiszta oxigén belélegzése azért nem okozott gondot, mert az oxigén össznyomása kicsi volt.<ref name="pmid11541018"/><ref>{{cite web|last = Wade|first = Mark|year = 2007|url = http://www.astronautix.com/craftfam/spasuits.htm|title = Space Suits|publisher = Encyclopedia Astronautica |accessdate=2007-12-16 |archiveurl = https://web.archive.org/web/20071213122134/http://www.astronautix.com/craftfam/spasuits.htm |archivedate = December 13, 2007}}</ref> Az űrruha esetében a belélegzett gázkeverékben lévő {{chem|O|2}} parciális nyomása {{szám|30|kPa}} (a normál érték 1,4-szerese), míg az űrhajós vérében oldott {{chem|O|2}} parciális nyomása alig haladja meg a tengerszinten mérhető értéket.

A [[tüdő]] és a [[központi idegrendszer]] oxigénmérgezése önálló készülékes (SCUBA) és ipari búvárkodás (felszíni levegőtáplálásos) során is előfordulhat.<ref name="NBB299"/><ref name="Acott"/> {{szám|60|kPa}} parciális nyomású oxigént tartalmazó gázkeverék huzamosabb ideig történő belélegzése tartós tüdőfibrózist okoz.<ref name="BMJ">{{cite journal |author=Wilmshurst P |title=Diving and oxygen |journal=BMJ |volume=317 |issue=7164 |pages=996–9 |year=1998 |pmid=9765173 |pmc=1114047 |doi=10.1136/bmj.317.7164.996}}</ref> {{szám|160|kPa}} ({{szám|1.6|[[Atmoszféra (mértékegység)|atm]]}}) vagy annál nagyobb parciális nyomású oxigéngáznak való kitettség görcsökhöz vezethet, amely a búvárok számára általában végzetes. A rohamokat okozó, és emiatt a búvárok számára legfélelmetesebb ''akut oxigénmérgezés'' 21%-os oxigéntartalom mellett {{szám|66|m}} (tiszta, 100% oxigéntartalom esetében már {{szám|6|m}}) mélységben bekövetkezik.<ref name="BMJ"/><ref name="Donald">{{cite book |last=Donald |first=Kenneth |title=Oxygen and the Diver |isbn = 1-85421-176-5|year=1992 |publisher=SPA in conjunction with K. Donald |location=England}}</ref><ref name="Donald1">{{cite journal |author=Donald K. W. |title=Oxygen Poisoning in Man: Part I |journal=Br Med J |volume=1 |issue=4506 |pages=667–72 |year=1947 |pmc=2053251 |doi=10.1136/bmj.1.4506.667 |pmid=20248086}}</ref><ref name="Donald2">{{cite journal |author=Donald K. W. |title=Oxygen Poisoning in Man: Part II |journal=Br Med J |volume=1 |pages=712–7 |year=1947 |pmc=2053400|issue=4507 |doi=10.1136/bmj.1.4507.712 |pmid=20248096}}</ref>

=== Égés és egyéb veszélyek ===
[[Fájl:Apollo 1 fire.jpg|bélyeg|Az [[Apollo–1]] parancsnoki modul belseje. A normál légkörinél nagyobb nyomású tiszta {{chem|O|2}} és egy szikra tüzet és az Apollo–1 legénységének vesztét okozta]]

A rendkívül koncentrált oxigén elősegíti a gyors égést. [[Tűz]]- és [[robbanás]]veszély áll fenn, ha a koncentrált oxigén és az éghető anyag közvetlen közelségbe kerül; az égés megindításához ugyanakkor valamilyen gyújtóhatásra – például hőre vagy szikrára – is szükség van.<ref name="astm-tpt">{{cite conference|last=Werley|first=Barry L. (Edtr.)|year=1991|title=Fire Hazards in Oxygen Systems|booktitle=ASTM Technical Professional training|publisher=ASTM International Subcommittee G-4.05|location=Philadelphia}}</ref> Az oxigén maga nem éghető, de az égést táplálja (oxidálószer). A tűzveszélyesség az oxigén azon vegyületeire is fennáll, amelyek magas oxidációs potenciállal rendelkeznek, mivel ezek oxigénnel táplálhatják a tüzet. Ilyen vegyületek például a peroxidok, klorátok, nitrátok, perklorátok és dikromátok.

A tömény oxigén lehetővé teszi, hogy az égés gyorsan és energetikusan terjedjen.<ref name="astm-tpt" /> A légnemű és folyékony oxigén szállítására használatos [[acél]]csövek maguk is éghető anyagokként viselkednek, ezért az ilyen {{chem|O|2}}-rendszerek tervezése és gyártása speciális képzettséget igényel annak érdekében, hogy a gyújtóforrások száma minimalizálható legyen.<ref name="astm-tpt" />

Az [[Apollo–1]] legénységének halálát egy tűzeset okozta, amely egy indítóállási teszt során keletkezett. A teszt alatt a kapszulát tiszta oxigénnel töltötték fel, azonban a légkörinél valamivel nagyobb nyomással; így a rövidzárlat következtében felcsapó lángok olyan hevesen és gyorsan égtek, hogy az űrhajósok percek alatt megfulladtak.<ref group=m>A tűz pontos okát nem tudták egyértelműen azonosítani, de egyes bizonyítékok elektromos ívkisülésre (szikrára) utalnak.</ref><ref>(Report of Apollo 204 Review Board NASA Historical Reference Collection, NASA History Office, NASA HQ, Washington, DC)</ref><ref name="chiles">{{cite book|last=Chiles|first=James R.|year=2001|title=Inviting Disaster: Lessons from the edge of Technology: An inside look at catastrophes and why they happen|location=New York|publisher=HarperCollins Publishers Inc.|isbn=0-06-662082-1}}</ref>

Ha az elszivárgó folyékony oxigén szerves anyagokba – például [[fa (anyag)|fába]], [[aszfalt]]ba vagy petrolkémiai termékekbe – szívódik be, akkor ezen anyagok mechanikai behatásra később kiszámíthatatlanul berobbanhatnak.<ref name="astm-tpt" /> Más kriogén anyagokhoz hasonlóan az emberi testtel érintkezve a bőr és a szem fagyási sérülését okozhatja.

== Megjegyzések ==
{{reflist|group=m}}

== Hivatkozások ==
{{hivatkozások}}

==Fordítás==
*{{fordítás|en|Oxygen|oldid=623958110}}

== Források ==
* {{cite book |author=dr. Boksay Zoltán |coauthors=dr. Csákvári Béla, dr. Kónya Józsefné |title=Kémia III |year=1999 |publisher=Nemzeti Tankönyvkiadó |location=Budapest |isbn=963-19-5170-7}}
* {{cite book |author=Villány Attila |title=Kémia a kétszintű érettségire |year=2004| publisher=Kemavill Bt. |location=Budapest |isbn=963-212-130-9 |edition=második (javított kiadás)}}
* {{cite book |author=Kecskés |coauthors=Kiss, Rozgonyi |title=Kémia 8 |year=2006 |publisher=Nemzeti Tankönyvkiadó |location=Budapest |isbn=963-19-4250-3}}

== További információk ==
* a magyar Wikipédia oxigént tartalmazó vegyületeinek listája [https://web.archive.org/web/20180419120548/https://www.gyimesilaszlo.hu/cgi-bin/okepl.cgi?O külső keresővel]
*{{commonskat-natúr|Oxygen|Oxigén}}
* [https://web.archive.org/web/20081022083918/http://oxigen.lap.hu/ Oxigén.lap.hu - linkgyűjtemény]

== Kapcsolódó szócikkek ==
*[[Hypoxia]]

{{Kétatomos elemek}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Kémia|}}
{{jó cikk}}

[[Kategória:Nemfémek]]
[[Kategória:Oxigéncsoport]]