OMÁV 26 forrásának megtekintése

{{Vasúti jármű infobox
 | sorozatszám = OMÁV 26 sorozat<br />kkStB 406 sorozat<br />ČSD 406 sorozat<br />ČSD 264.2 sorozat<br />MÁV 227 sorozat
 | kép = StEG 2605.jpg
 | pályaszám = <small>OMÁV&nbsp;2601–2616<br />→''kkStB&nbsp;406.01–16''<br />→''ČSD&nbsp;406.01–16''<br />→''ČSD&nbsp;264.201–16''<br />→''MÁV&nbsp;227,001–002''</small>
 | gyártó = [[Lokomotivfabrik der StEG|Mf. d. StEG]], [[Bécs]]
 | gyártásban = [[1900]]–[[1902]]
 | selejtezés = ''MÁV'': [[1953]].
 | darabszám = ''OMÁV:'' 16 db<br />''kkStB:'' 16 db (az OMÁV-tól)<br />''ČSD:'' 26 db (a kkStB-től)<br />''MÁV:'' 2 db (a ČSD-től)<br />''PKP:'' 1 (a MÁV-tól)
 | tengelyelrendezés = 2'B
 | nyomtávolság = 1&nbsp;435 mm
 | hajtókerék-átmérő = 2&nbsp;140 mm
 | futókerék-átmérő = 1&nbsp;034 mm
 | legnagyobb sebesség = 90
 | ütközők közötti hossz = 17&nbsp;587
 | hossz = 10&nbsp;908 mm
 | szélesség = 3&nbsp;000 mm
 | tengelytáv forgóvázon belül = 2&nbsp;700 mm
 | csatolt kerekek tengelytávolsága = 2&nbsp;800 mm
 | össztengelytávolság = 7&nbsp;350 mm
 | üres tömeg = 49,2
 | szolgálati tömeg = 55,5
 | tapadási tömeg = 28,1
 | legnagyobb tengelyterhelés = 14,25 t
 | sebességmérő = Haushälter
 | fékek típusa = <small>légűr Hardy-rendszerű [[1902]]. típusú önműködő gyorsfék
 | rögzítőfék típusa = –
 | átmenő fék = <small>légűr Hardy-rendszerű [[1902]]. típusú önműködő gyorsfék + légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék</small>
 | vonatfűtés típusa = gőz
 | jelleg = 2'B–n2
 | tengelytávolság szerkocsival = 13&nbsp;080 mm
 | hengerek száma = 2
 | hengerek átmérője = 490 mm
 | dugattyú lökethossza = 650 mm
 | kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett = 2&nbsp;600 mm
 | tűzcsövek száma = 231 db
 | tűzcsövek belső/külső átmérője = 46,5/52 mm
 | tűzcsövek hossza = 4&nbsp;600 mm
 | rostélyfelület = 3,10 m²
 | sugárzó fűtőfelület = 12,8 m²
 | csőfűtőfelület = 173,2 m²
 | gőznyomás = 13 bar
 | gépezeti vonóerő = 55,8&nbsp;kN
 | tapadósúlyból számított vonóerő = 44,11 kN
 | vezérlés típusa = Heusinger–Walschaert
 | szerkocsi típusa = [[kkStB 72 sorozatú szerkocsi|72]]<ref>Későbbi sorozat- illetve típusjelei: <br />''kkStB:'' 72<br />''ČSD:'' 313.1<br />''MÁV:'' c</ref>
 | szerkocsi szolgálati tömege = 33,1
 | vízkészlet = 13,5 m³
 | tüzelőanyag-készlet = 6,0 m³
 | szolgálati tömeg szerkocsival = 88,6
}}

Az [[Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság]] (OMÁV) '''26 sorozata''' egy osztrák-magyar [[gőzmozdony]]típus volt, melynek két példánya utóbb a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] állagába került '''227 sorozatjellel'''.

==Létrejötte==
Az [[Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság]] síkvidéki vonalain közlekedő gyorsvonatainak továbbítására a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]]-hez hasonlóan [[Kompaund gőzmozdonyok|kompaund]] gépezetű 2'B [[tengelyelrendezés]]ű mozdonyok beszerzését tervezte. Az [[1897]]-ben forgalomba állított ''[[OMÁV Ie|Ie]] osztályú 144'' pályaszámú, (később ''[[OMÁV 25|25]]01'' sorozatjellel és pályaszámmal jelölt) háromhengeres kompaund 2'B-mozdonnyal azonban kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek. Ezért ugyanilyen tengelyelrendezéssel kéthengerű telített gőzű ikergépezetű mozdonyok beszerzését határozta el. A harmadik henger és a belső gépezet elhagyásával megtakarított tömeget pedig új, nagyméretű és teljesítőképességű kazán alkalmazására kívánták felhasználni. [[Lokomotivfabrik der StEG|A társaság gépgyárában]] [[1900]]-ban készült el a típus első példánya, mely a '''26 sorozatjelet''' és a '''2601''' pályaszámot kapta. A típus az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchiában]] ekkor kötelező módon [[Hadijel (vasút)|hadijel]]et is kapott, mely   <math>\tfrac{\mathrm{II\ 250}}{\mathrm{B}_2}</math>  lett. A mozdony szolgálati tömege a nagyméretű kazán miatt a könnyítések ellenére közel mozgott ahhoz a határhoz, melyet 14,5 tonnás tömeglimit mellett négy tengelyen egyáltalán el lehetett helyezni. A vezető futó[[forgóváz]] tengelyeire így is szokatlanul nagy tömeg – az első futótengelyre 13,2, a másodikra pedig még a kapcsolt tengelyekénél is nagyobb, 14,25&nbsp;t –  jutott.

==Szerkezete==
A '''26 sorozatú''' mozdonyok tehát belső keretes, 2'B [[tengelyelrendezés]]ű, azaz két, a keretbe ágyazott kapcsolt kerékpárral és előttük két, [[forgóváz]]ba ágyazott futókerékpárral készült kéthengeres ikergépezetű, szerkocsis gőzmozdonyok voltak.
===Kazán===
A mozdonyok a futómű méreteihez viszonyítva hatalmas méretű [[Kazán (berendezés)|kazánnal]] készültek. A <!--.. mm-es lemezekből álló -->[[Állókazán#Porosz-rendszerű állókazán|''porosz-'', más néven ''Becker-rendszerű'' állókazán]]t a keretek fölé emelve, de a hátsó két kapcsolt tengely kerekei között helyezték el<!--, így szélessége alul néhány cm-rel keskenyebb, alig 1,1 m széles volt. A rostély három részből áll, első része buktatható, az esése 1/13,6-->. A rostély felülete elérte a 3,1&nbsp;m²-t. Az 1,45 m belső átmérőjű hosszkazánt három, <!--15&nbsp;mm-es -->folytvas lemezekből álló övből szegecselték össze; a tengelye (középvonala) a sínkorona fölött 2,6&nbsp;m magasan található. A kazánt a szokásos módon a [[füstszekrény]] alatt, a [[füstszekrény]]tartónál rögzítették a kerethez, így hátrafelé [[hőtágulás|dilatálhatott]]. A minél nagyobb gőztér és a hengerek vízrántásának elkerülése érdekében az első és harmadik kazánövre is egy-egy nagy méretű gőzdóm került melyeket egy vízszintes cső kötött össze. A kazánba 231&nbsp;darab 46,5/52&nbsp;mm átmérőjű folytvas tűzcsövet építettek. A tűzcsövek hossza 4,6&nbsp;m volt. A<!--,.. mm hosszúságú--> [[füstszekrény]]ben helyezték el az amerikai rendszerű szikrafogót, a [[füstszekrény]]en pedig a ''Prüssmann-rendszerű'' [[Füstszekrény#Kémény|kémény]]t. A [[Füstszekrény#Gőzfúvó|gőzfúvó]] „békaszáj” kivitelű volt. A kazánt 2&nbsp;db ''Friedmann-rendszerű'' <!--SZ. osztályú nem szívó, 11 mm-es nyílású ún. „restarting” -->frissgőz-[[Gőzsugár-szivattyú|lövettyű]] táplálta vízzel. Az első gőzdóm két oldalára egy-egy ''Coale-rendszerű'' közvetlen rugóterhelésű, tetejére pedig 2&nbsp;db közvetett terhelésű rugómérleges [[biztonsági szelep]]et szereltek. Az elülső gőzdómban helyezték el a <!--''vízelválasztó''t és -->a függőleges tolattyútükörrel készült egyszerű síktolattyús ''gőzszabályzó''t, melynek szabályozó rudazatát a kazánon kívül vezették el.

===Gépezet===
A két, kereten kívül elhelyezett gőzhenger kialakítása megegyezett az előd ''[[OMÁV Ie|Ie]] osztályú'' mozdony két külső, kisnyomású gőzhengerével, furatuk azonban 490&nbsp;mm-re csökkent. a korábban készült mozdonyoknál alkalmazottal azonos módon a kapcsolt kerékpárok közül az elsőt hajtotta. A [[Kompaund gőzmozdonyok|kompaund]] mozdonyoknál megszokott módon a nagynyomású hengert a keret jobb, míg a kisnyomásút a bal oldalára szerelték. A jobb oldali gőzhengert függőleges tengelyű beömlőcső kötötte össze a gőzszabályzóval. <!--A jobb oldali forgattyút a bal oldalihoz képest 90°-kal hátrébb ékelték a kerékpártengelyre. -->A dugattyúrúd átmenő rendszerű volt<!--; elöl a rúdvezeték zárt hüvelyben futott, hátul a dugattyúrudak tömszelencéi ''Schmidt-rendszerű'' fémtömítéssel készültek-->. A keresztfejek kétvezetékesek voltak, a keresztfejeket az előd ''[[ÁVT Ie|Ie]] osztályú'' mozdonyéhoz haszonló masszív pótkeretek tartották. A hajtó- és csatlórudak <tt>I</tt> alakú keresztmetszettel készültek.

A gőzhengerek üresjárati munkájának (ellenállásának) csökkentésére <!--a gőzdómnál a beömlőcső felső részére légszelepet, -->a kisnyomású hengerre<!-- pedig--> légszeleppel (ún. ''Ricour-szelep''pel) kombinált,<!-- 6 bar nyomásra beállított--> nyomásredukáló szelepet szereltek.

A gőzhengerek külső beömlésű kagylós [[tolattyú]]kkal készültek, melyeket ellenforgattyús [[Vezérmű#Heusinger–Walschaert vezérmű|''Heusinger–Walschaert-rendszerű'' vezérművek]] szabályoztak. <!--A tolattyúk közül a nagynyomású 310×472, a kisnyomású 292×605 mm-es méretű volt. A nagynyomású tolattyúja 31 mm külső és 5 mm-es negatív belső, míg kisnyomású tolattyúja 23 mm külső és 0 értékű belső túlfedéssel készült.--> Az ellenforgattyú előremenetben a forgattyút közel 90°-kal megelőzi, más szóval a forgattyúhoz képest előre sietőként ékelték föl. <!--Ennek megfelelően előremenetben a lengőívkő a lengőív (kulissza) alsó részén helyezkedett el. A kormányvonórúd előremenetnél előre mozdult.--> A kormányvonórudat emeltyűvel kombinált kormánycsavarral szabályozták.

===Keret,futómű és mozdonysátor===
A mozdony futóműve is az előd ''[[ÁVT Ie|Ie]] osztályú'' mozdonyét követte. Előli futó[[forgóváz]]ának tengelytávolságát azonban a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]] ''[[kkStB 106 sorozat|106]] sorozat''éval azonos méretűre növelték. Az előbbikhez megegyezően 2140&nbsp;mm futókör-átmérőjű, nikkelacél anyagú kapcsolt- és 1034&nbsp;mm átmérőjű futókerékpárokkal készültek. <!--A kerékpárok tengelyeit a tengelyvonalban teljesen átfúrták. A tengelyágy-vezetékeket és a csapágyakat egyedi kenőbeles kenőberendezésekkel látták el. -->A belső elrendezésű, szegecseléssel készült keret két<!--, egymástól 1,1 m távolságban lévő 28 mm vastag--> Martin-folytvaslemez hossztartóból állt, melyeket elöl a mellgerenda ,hátul a kapocsszekrény kötött össze, közöttük pedig a forgócsapot is befogadó hengermerevítők és a felettük lévő szekrényes [[füstszekrény]]tartó, valamint mögötte függőleges folytvaslemez-kereszttartók (ún. keretkötők) merevítettek ki. A hossztartókon a tömegcsökkentés érdekében a [[füstszekrény]] alatt és a hajtótengely vonala előtt nagyméretű kivágásokat alkalmaztak. A tengelyágytokok keretvágásait acélöntésű ágyvezetékek merevítették és az ágytokok kopásai húzóékekkel után állíthatóak voltak. A kapcsolt kerékpárok rugóit, melyeket himbák kötöttek össze, a tengelyek alatt helyezték el. Az elülső futó[[forgóváz]] jobb futásminőség és a kedvezőbb terheléseloszlás érdekében tehát kkStB ''106 sorozat''éval azonos, 2700&nbsp;mm-es tengelytávolsággal készült. <!--Kerete 25 mm vastag lemezekből készült. A terhelést a forgóvázkeretre gömbcsészés ágyazású forgócsap és tekercsrugóra támaszkodó oldalsó csúszópofák vitték át.--> A főkeretben mereven ágyazott forgócsapot a forgóváz tengelytávolságának felezővonalánál kissé hátrébb helyezkedett el. A futókerékpárok rugói a tengelyek fölött voltak. A keret vonalvezetése nagyon hasonlított az ''[[OMÁV Ie|Ie]] osztályú'' mozdonyéhoz és a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]] ''[[kkStB 106 sorozat|106]] sorozat''éhoz, egyedül a mellgerenda nyúlt az előbbiekéhez képest jóval előbbre, hogy a légtartályt elhelyezhessék alá. A mozdonysátor azonos volt az ''Ie osztályú'' mozdonyéval. A kazán méretei meghaladták nem csak a kkStB valamennyi 2'B, de a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] ''[[MÁV 202|Im.]] osztályú'' 2'B1 [[tengelyelrendezés]]ű mozdonyáét is.

===Segédberendezések===
A mozdonyra <!--két 21″-os -->''Hardy-rendszerű'' <!--1902. évi típusú -->légűrfékhengert szereltek.<!-- A szükséges légritkítást egy, a mozdony bal oldalán elhelyezett vákuumszivattyú termelte.--> A féktuskók a mozdony első hajtott kerékpárját hátulról, a másodikat elölről [[fék]]ezték, míg a futókerékpárok fékezetlenek voltak. A mivel a mozdonyokat a magyar vonalakról érkező vonatok továbbítására is szánták, ezért a vonatok fékezésére légnyomásos fékkel is ellátták. A sűrített levegőt egy, a [[füstszekrény]] jobb oldalán elhelyezett egyfokozatú légsűrítő termelte.  <!--A féktuskónyomás a tapadási súly 60%-a volt. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről egy hatnyílású ''Friedmann-rendszerű'' KD jelű dugattyús melegalkatrész-kenőszivattyú gondoskodott. -->Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén ''Gresham–Rihosek-rendszerű'', gőzzel működtethető homokoló juttatott homokot mindkét kapcsolt kerékpár elé. A homoktartály a mozdony két oldalán, a kapcsolt kerékpárok burkolatánál kialakított, a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]] ''[[kkStB 106 sorozat|106]] sorozat''éhoz hasonló szögletes tartályokban tárolták. A mozdonyokat hagyományos bajor rendszerű nagynyomású gőzfűtési berendezéssel látták el, ''Foster-rendszerű'' nyomáscsökkentő szeleppel kiegészítve.

===Szerkocsi===
[[Kép:StEG Tender 36 5.jpg|thumb|right|200px|Az OMÁV 26 sorozatú mozdonyhoz kapcsolttal azonos típusú szerkocsi]]
A '''26 sorozatú''' mozdonyokhoz az [[OMÁV]] egyik szabványos háromtengelyes [[szerkocsi]]típusát, a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]]-nél később '''72''' sorozatúként jelölt szerkocsit kapcsolták. A külső keretes szerkocsi hossztartóit elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A szerkocsi szélső tengelytávja igen kicsiny, mindössze 2800&nbsp;mm volt. A tengelyek távolsága eltérő, az 1.–2. tengely között 1,47&nbsp;m, a 2.–3. tengely között 1,33&nbsp;méteres volt. A tengelyek rugózását laprugók biztosították, melyeket egymással nem kötöttek össze. A víztartály tetején helyezkedett el a felülről nyitott szénférő. <!--A [[szerkocsi]] minden kerékpárját egy oldalról, hátulról [[fék]]ezték; a teljes féktuskóerő a félig rakott [[szerkocsi]] súlyának 69%-a volt-->.

==Sorozatgyártás==
A '''26 sorozatú''' mozdonyokból [[1902]]-ig összesen 16 példány készült, melyek mindegyikét az [[Lokomotivfabrik der StEG|OMÁV saját gépgyára]] készítette. A járművek a '''2601–2616''' pályaszámokon álltak szolgálatba. Bár a mozdonyok kazánjának méretei tekintélyesek voltak (a Monarchia legnagyobb méretű kazánnal ellátott 2'B [[tengelyelrendezés]]ű mozdonyai voltak), a kazán teljesítményét két kapcsolt kerékpárral még homokolás mellett sem lehetett megfelelően a szerkocsi vonóhorgára átvinni. Ezért [[1902]]-től a mozdony áttervezett, 2'C [[tengelyelrendezés]]ű változatát, a ''[[OMÁV 36.5 sorozat|36.5]] sorozat''ot szerezték be.

==Pályafutásuk az első világháború végéig==
Az [[OMÁV]] [[1909]]-es osztrák [[államosítás]]a után mozdonyok a [[Császári és Királyi Osztrák Államvasutak|kkStB]]-nél a '''406.01–16''' sorozat- és pályaszámokat kapták, míg a szerkocsikat a '''72.02–17''' számokon vette állagba. A járművek közül az [[első világháború]] kitörésekor
* 11 db [[Prága]],
* 5 db [[Bécs]] Ost fűtőházhoz tartozott.

==Sorsuk az első világháború után==
A mozdonyok működési területüknek megfelelően egy kivételével a [[ČSD]] állományába kerültek, majd [[1922]]-ben a [[Osztrák Szövetségi Vasutak|BBÖ]] a nála lévő '''406.04''' pályaszámú gépet is átadta. A ČSD az első években a korábbi sorozat- és pályaszámokon üzemeltette a járműveket. A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] vasúttársaságai járműparkjának végleges felosztása után, [[1925]]-ben bevezetett jelölési rendszerébe 14 mozdonyt vett fel, melyek eredeti számaik sorrendjében a '''264.201–14''' pályaszámokat kapták és fokozatosan szlovák fűtőházakhoz kerültek át, végül a legkeletebbi, [[kárpátalja]]i területeken szolgáltak. A mozdonyokat a ČSD folyamatosan selejtezte, [[1939]]-re mindössze két példány, a '''264.202''' és '''264.206''' maradt állagban.

Az előbbi példányt a kárpátaljai magyar bevonuláskor került magyar tulajdonba, az utóbbit az [[bécsi döntések|első bécsi döntés]]t követő járműátadások utolsó csoportjában [[1940]]-ben vette át a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]]. A két mozdonyt a MÁV '''227,001–002''' pályaszámokkal sorozta be az állagába, míg a szerkocsik a ''c'' típusjelet kapták.

A '''227 sorozatú''' mozdonyok MÁV által engedélyezett vonatterheléseit az alábbi táblázat szemlélteti:

{{Sticky header}}
{| class="wikitable sortable static-row-numbers sticky-header
! colspan="6" style="color:yellow; background:#0B4559;" | &nbsp;A 227 sorozatú mozdonyok engedélyezett vonatterhelései&nbsp;  
|-
! <small>Pálya-<br />&nbsp;emelkedés&nbsp;</small>
! &nbsp;50&nbsp;km/h&nbsp;
! &nbsp;60&nbsp;km/h&nbsp;
! &nbsp;70&nbsp;km/h&nbsp;
! &nbsp;80&nbsp;km/h&nbsp; 
! &nbsp;90&nbsp;km/h&nbsp;
|-
| colspan="1" style="text-align:center"| &nbsp;&nbsp;0–&nbsp;&nbsp;3‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 570 t || colspan="1" style="text-align:center"| 420 t || colspan="1" style="text-align:center"| 320 t || colspan="1" style="text-align:center"| 250 t || colspan="1" style="text-align:center"| 190 t  
|-
| colspan="1" style="text-align:center"| &nbsp;&nbsp;3–&nbsp;&nbsp;5‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 510 t || colspan="1" style="text-align:center"| 390 t || colspan="1" style="text-align:center"| 300 t || colspan="1" style="text-align:center"| 240 t || colspan="1" style="text-align:center"| 180 t  
|-
| colspan="1" style="text-align:center"| &nbsp;&nbsp;5–&nbsp;&nbsp;7‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 430 t || colspan="1" style="text-align:center"| 350 t || colspan="1" style="text-align:center"| 280 t || colspan="1" style="text-align:center"| 220 t || colspan="1" style="text-align:center"| 170 t
|-  
| colspan="1" style="text-align:center"| &nbsp;&nbsp;8–10‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 315 t || colspan="1" style="text-align:center"| 270 t || colspan="1" style="text-align:center"| 220 t || colspan="1" style="text-align:center"| 180 t || colspan="1" style="text-align:center"| 145 t
|-  
| colspan="1" style="text-align:center"| 14–16‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 190 t || colspan="1" style="text-align:center"| 180 t || colspan="1" style="text-align:center"| 145 t || colspan="1" style="text-align:center"| 120 t || colspan="1" style="text-align:center"| 100 t 
|-  
| colspan="1" style="text-align:center"| 25‰ || colspan="1" style="text-align:center"| 80 t || colspan="1" style="text-align:center"| 80 t || colspan="1" style="text-align:center"| 80 t || colspan="1" style="text-align:center"| 75 t || colspan="1" style="text-align:center"| 60 t   
|-  
|}

A két mozdonyt [[1940]]-ben [[Sátoraljaújhely]]re, majd. [[1941]]-ben [[Kassa|Kassára]] állomásították. A [[második világháború]] végén a '''227,001''' [[Lengyelország]]ba került, míg a '''227,002''' repartíciós állagúként nyilvántartva [[Miskolc]] fűtőházhoz tartozott. Az elavult mozdonyra [[ČSD]] nem tartott igényt, így azt a [[Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya|MÁV]] a típus utolsó tagjaként [[1953]]-ban maga selejtezte.

==Források==
* {{CitLib | cím = Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft | kiadó= M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie | hely = Bécs |év= 1888 }}
* {{CitLib | szerző= Karl Gölsdorf | cím= Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918 | kiadó= Verlag Slezak | hely= Bécs | év= 1978 | isbn= 3-900134-40-5 }}
* {{CitLib | szerző = Helmut Griebl, Josef Otto Slezak, Hans Sternhart | cím= BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938 | kiadó= Verlag Slezak | hely= Bécs | év=1985 | isbn= 3-85416-026-7 }}
* {{CitLib | szerző= Bernhard Schmeiser | cím= Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929 (Nachdruck) | kiadó= Verlag Slezak | hely= Bécs | év= 1992 | isbn= 3-85416-159-X }}
* {{CitLib | szerző= Heribert Schröpfer | cím= Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB | kiadó= alba | hely= Düsseldorf | év= 1989 | isbn= 3-87094-110-3 }}
* {{CitLib | szerző= Johann Stockklausner | cím=  Dampfbetrieb in Alt-Österreich | kiadó= Verlag Slezak | hely= Bécs | év= 1979 | isbn= 3-900134-41-3 }}

==További információk==
* [http://www.pospichal.net/lokstatistik/10064-kkstb406.htm A 26 sorozatú mozdonyok életútja számokban (német)]

==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}

{{Az Osztrák–Magyar Monarchia mozdonyai}}
{{Vasúti vontatójárművek Csehszlovákiában}}
{{Vasúti vontatójárművek Magyarországon}}
{{Portál|vasút}}

[[Kategória:Osztrák gőzmozdonyok|OMAV 026]]
[[Kategória:2B tengelyelrendezésű szerkocsis gőzmozdonyok|OMAV 026]]