Magyar Hold-radar-kísérlet forrásának megtekintése

{{Infobox/Fejléc|Magyar Hold-radar-kísérlet||Navy|White}}
{{Infobox/Kép|Dombormű Bay Zoltán emléktábláján.jpg||A Hold-radar-kísérlet ábrázolása [[Bay Zoltán]] emléktábláján, a szülőházán ([[Gyula (Magyarország)|Gyulavári]])}}
{{Infobox/Fejezet|A kísérlet}}
{{Infobox/Általános|a [[Hold]]ra sugárzott [[rádióhullám]]ok visszaverődésének észlelése|összefoglalása}}
{{Infobox/Általános|[[1946]]. [[február 6.]]|dátuma}}
{{Infobox/Általános|[[Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.|Egyesült Izzó]], [[Újpest (történelmi település)|Újpest]]|helyszíne}}
{{Infobox/Általános|[[Bay Zoltán]]|vezetője}}

{{Infobox/Fejezet|A berendezés paraméterei<ref name="szemle"/>}}
{{Infobox/Általános|120 [[Hertz|MHz]]|[[Frekvencia|adófrekvencia]]}}
{{Infobox/Általános|10 [[Watt (mértékegység)|kW]]|adó [[teljesítmény|impulzus-teljesítmény]]}}
{{Infobox/Általános|3 [[másodperc|sec]]|impulzus ismétlési idő}}
{{Infobox/Általános|60 [[másodperc|ms]]|impulzus hossz}}
{{Infobox/Általános|1000|impulzus szám}}
{{Infobox/Általános|6×8 [[Négyzetméter|m²]]|antenna aktív felülete}}
{{Infobox/Általános|1 [[Hertz|MHz]]|vevő bemenő [[sávszélesség]]e}}
{{Infobox/Általános|jelösszegzés (integrálás)|detektálás}}
{{Infobox/Általános|hidrogén coulométer|kijelzés (megfigyelés)}}
{{Infobox/Lábléc}}

A '''magyar Hold-radar-kísérletet''' [[Bay Zoltán]], az [[Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.]] műszaki igazgatója és laboratóriumvezetője, valamint munkatársai egy évvel [[Budapest ostroma]] után, [[1946]]. [[Február 6.|február 6-án]] végezték el, amikor saját fejlesztésű [[Rádiólokátor|radarberendezéssel]] sikerült kimutatniuk a [[Hold]]ra sugárzott [[rádióhullám]]ok visszaverődését az égitest felszínéről. Ez az esemény tekinthető a [[magyar űrtevékenység]] kezdetének.

A feladat fizikai nehézségét az adja, hogy a [[Rádiólokátor#Radar egyenlet|radaregyenlet]] szerint a visszaérkező jel teljesítménye a távolság negyedik [[hatvány]]ával csökken, ezért a kb. {{szám|363000}}-{{szám|406000|km}}-es [[Föld]]–Hold-távolságot oda-vissza megtett rádiójel annyira legyengült, hogy nem lehetett kiszűrni a [[zaj]]ból. Bay Zoltánék úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy periodikusan ismétlődő jelsorozatot bocsátottak ki, a visszaérkező jeleket összegezték, és az így felerősödött jel mérhetővé vált.<ref name="holdvisszhang">{{hiv-web |url=http://www.omikk.bme.hu/archivum/bay/szocikkek/holdradar.htm |cím=Holdvisszhang-kísérlet |elérés=2017-01-13 |szerző= |dátum= |kiadó=omikk.bme.hu }}</ref> Mivel az adóberendezés [[teljesítmény]]e korlátozott volt, az impulzusok hosszabbításával növelték a kisugárzott energiát, de emiatt – a sok helyen olvasható téves információval ellentétben – pontos távolságmérést nem tudtak végezni.<ref name="feltalálóink">{{hiv-web |url=http://www.feltalaloink.hu/tudosok/bayzoltan/html/bayzoltal2.htm |cím=Föld-Hold radar |elérés=2017-01-16 |szerző= |dátum= |kiadó=feltalaloink.hu |archívurl=https://web.archive.org/web/20161105085205/http://www.feltalaloink.hu/tudosok/bayzoltan/html/bayzoltal2.htm |archívdátum=2016-11-05 }}</ref>

Néhány héttel korábban az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban az amerikai hadsereg híradástechnikai törzsének [[Diana-projekt]]{{wd|Q7249063}} fedőnevű Hold-radar-kísérlete szintén sikeres volt.<ref name="holdvisszhang"/> Az eredmények hatására alakult ki és indult fejlődésnek a [[csillagászat]] új ága, a [[radarcsillagászat]].<ref name="feltalálóink"/>

A Hold-radar-kísérletek jelentősége abban áll, hogy ezek voltak az első természettudományos vizsgálatok, melyeket Földön kívüli tárgyon végeztek. Az [[égitest]]ekről szerzett ismeretek évezredeken keresztül kizárólag passzív megfigyeléseken alapultak, de a [[mikrohullám]]ú technika lehetővé tette a távoli objektumok fizikai vizsgálatát is. Tulajdonképpen ekkor bizonyosodott be, hogy a Hold egy anyagi jellemzőkkel bíró tárgy, jól meghatározható távolságra a Földtől.<ref name="Moon">{{CitPer |url=http://link.springer.com/article/10.1007%2FBF03161123 |szerző=[[Bay Zoltán]] |cím=Reflection of microwaves from the Moon |periodika=Hungarica Acta Physica |év=1947 |évfolyam=1 |szám=1 |oldal=1–22 |elér=2017-10-16 |doi=10.1007/BF03161123 |issn=0367-6382 |nyelvkód=en |egyéb=''(Bay Zoltán részletes leírása a kísérletről angol nyelven)''}}</ref>

{{Idézet 3|''A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött s azt kérdeztem a felnőttektől:<br>Ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat?''|Bay Zoltán visszaemlékezése gyerekkorára<ref name="puli">{{hiv-web |url=http://www.pulispace.com/hu/oktatas/az-ur-a-hold-es-a-magyarok/105-zoltan-bay-and-the-moon-radar-experiment |cím=Bay Zoltán és a Hold-radar kísérlet |elérés=2017-01-13 |szerző=Látos Tamás |dátum=2010-11-29 |kiadó=Puli Space Technologies Ltd. |archívurl=https://web.archive.org/web/20170113143353/http://www.pulispace.com/hu/oktatas/az-ur-a-hold-es-a-magyarok/105-zoltan-bay-and-the-moon-radar-experiment |archívdátum=2017-01-13 }}</ref>|55%|right}}

==Előzmények==
Magyarországnak a [[második világháború]]ba való belépésével a [[Magyar Honvédség]]nél felmerült az országot várhatóan megtámadó [[Bombázó|repülőgépek]] mihamarabbi észlelésének szükségessége, ezért 1942-ben a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet (HTI) légvédelmi célú [[rádiólokátor]]ok létrehozását kezdte meg. Dr. Jáky József hadiműszaki törzskari ezredes, a HTI híradó szakosztálya vezetőjének miniszteri biztosi irányításával<ref>{{CitPer |url=http://uni-nke.hu/downloads/konyvtar/digitgy/publikacio/next/nek20010112.html |szerző=Berkovics Gábor|cím=A Magyar Honvédség első lokátorai |periodika=[http://uni-nke.hu/konyvtar/magyar-hadtudomanyi-folyoiratok-tartalomjegyzekei/nemzetvedelmi-egyetemi-kozlemenyek Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények] |év=2001 |évfolyam=5. |szám=1 |oldal=164-178 |elér=2017-01-23 }}</ref> – több neves kutató, például [[Simonyi Károly]] és Bay Zoltán részvételével – felállítottak egy kb. 40 fős csoportot, amely az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában szigorú titoktartás mellett dolgozott a felderítő, tüzérségi és vadászirányító radarberendezések kifejlesztésén.<ref name="feltalálóink"/><ref name="puli"/><ref name="HTI">{{CitPer |url=http://www.honvedelem.hu/cikk/23738 |szerző=Draveczki-Ury Ádám |cím=Rádiólokátor, buzogányvető és ultrahang-fegyver |alcím=A Haditechnikai Intézet története II. rész |periodika=Honvédelem.hu |dátum=2011-01-15 |elér=2017-01-17 |aurl=https://web.archive.org/web/20170118051121/http://www.honvedelem.hu/cikk/23738 |archd=2017-01-18 }}</ref><ref name="termvil">{{hiv-web |url=http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/fiztort/hold.html |cím=A Hold válaszolt / Bay Zoltán radarvisszhang-kísérlete |elérés=2017-01-17 |szerző=Mészáros Sándor |év=1996 |kiadó=[[Természet Világa]] |title=Archivált másolat |accessdate=2017-01-12 |archívurl=https://web.archive.org/web/20090620005714/http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/fiztort/hold.html |archívdátum=2009-06-20 }}</ref>

A ''Bay-csoport'' 1944 elejére sikert ért el: olyan radart helyeztek üzembe, amely az ellenséges repülőgépeket több mint 60 kilométeres távolságból is észlelni tudta. Ezen felbuzdulva márciusban Bay Zoltán a munkatársait újabb kihívás elé állította: ''„Meg fogjuk lokátorozni a Holdat!”''<ref name="puli"/> Korábban csak feltételezték, hogy a Földről sugárzott mikrohullámú jelek eljutnak a Holdig, és azt sem tudták, hogy a felszínről visszavert jeleket lehet-e észlelni a világűr rádiózajában. A hadiállapot miatt a kísérlet csak a honvédség támogatásával valósulhatott meg, de a csoport megkapta Jáky József támogatását.<ref name="termvil"/>

==Történet==
[[Kép:Az Izzó a leszerelés után.jpg|262px|bélyegkép|jobbra|Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. műhelye a szovjetek leszerelése után.]]

Az 1944 tavaszán végzett előzetes számítások biztatóak voltak,<ref name="Moon"/> de a háborús viszonyok miatt többször is költöztetni kellett a csoport telephelyét és a kísérleti eszközöket. 1944 nyarán az Egyesült Izzó laboratóriumában kezdtek el dolgozni, de Budapest bombázása miatt júniusban egy [[Verőce (Magyarország)|nógrádverőcei]] panzióba települtek, ahol magas deszkapalánk mögé állították fel a 3 méteres antennát. Itt végezték el az adó- és a vevőkészülékek hangolását és próbaüzemeltetését.<ref name="termvil"/> Nyár végén, szeptember elején már néhány adást sugároztak a Hold felé, de a rendszer nem működött elég megbízhatóan ahhoz, hogy a vétel is sikerüljön. Ha a készülékek közül bármelyik leállt, vagy az áramellátás megszűnt, a kísérlet megszakadt. Szeptember végén a front közeledte miatt a hadvezetőség visszatelepítette a csoportot az Egyesült Izzó [[Újpest (történelmi település)|újpesti]] gyárába,<ref name="feltalálóink"/> éppen időben, mert néhány nap múlva a nógrádverőcei panziót bombatalálat érte.<ref name="termvil"/> A [[1944-es kiugrási kísérlet#Nyilas hatalomátvétel|nyilasok hatalomátvételével]] a csoport legitimitása megszűnt, a katonaköteles munkatársakat besorozták, a zsidó származásúaknak pedig menekülniük kellett, akiket Bay élete veszélyeztetésével védelmezett<ref name="puli"/> (1998-ban posztumusz megkapta a [[Világ Igaza]] kitüntetést).<ref name="múlt-kor">{{hiv-web |url=http://mult-kor.hu/70-eve-erte-el-radiojelekkel-a-hold-felszinet-a-radarcsillagaszat-magyar-atyja-20160206 |cím=70 éve érte el rádiójelekkel a Hold felszínét a radarcsillagászat magyar atyja |elérés=2017-01-19 |szerző= |dátum=2016-02-06 |kiadó=múlt-kor}}</ref> 1944 végén Bay Zoltánt is elfogták, és rövid időre a Margit körúti fogházba zárták, mert [[Szent-Györgyi Albert]]tel részt vett az Ellenállási Front nevű mozgalomban.<ref name="termvil"/>

[[Budapest ostroma]] során, 1945. január 10-én a szovjet csapatok nagyobb harc nélkül elfoglalták Újpestet. Az Egyesült Izzó gyárát jelentős hadi kár nem érte, így hamarosan beindulhatott az élet, 20-án már az oroszok számára gyártottak katonai rádiócsöveket, de aztán jöttek a nehézségek. A felrobbantott [[Budapest Duna-hídjai|hidak]] romjai miatt a [[Duna|Dunán]] jégtorlasz keletkezett, a folyó kiöntött, és az árvíz elárasztotta a gyárat, tönkretéve az ott tárolt anyagokat, iratokat. Március 28-án este egy 500 fős orosz katonai különítmény megszállta az üzemet, és közölték, hogy a teljes gyártóberendezést elviszik. A gépeket, műszereket, anyagokat, gyakorlatilag minden mozdíthatót leszereltettek a magyar munkásokkal és 700 vagonban elszállították. Kifosztották a műszaki könyvtárat és a laboratóriumokat, elvitték a Hold-radart és az antennát is, összesen tizenegy millió dollár értékű kárt okoztak.<ref group="mj">1938-as árakon számítva</ref><ref name="termvil"/><ref>{{CitPer|szerző=Kadlecovits Géza |cím=A kifosztott Egyesült Izzó, 1945 |periodika=Újpesti Helytörténeti Értesítő |url=http://ujpest.hu/galeria/intezmenyek/helytorteneti_ertesito/uhe-201506.pdf |év=2015 |hónap=június |évfolyam=XXII. |szám=2. |oldal=14 }}</ref>

Az akadályok ellenére a fiatal kutatókkal és a [[hadifogság]]ból visszatért [[Simonyi Károly|Simonyi Károllyal]] kibővült csoport folytatta a kísérletet. Egy teljesen új radarberendezést kezdtek el építeni,<ref name="Moon"/> amihez 1945 nyarán a [[Standard Villamossági Rt.]]-től<ref group="mj">'''Standard Villamossági Rt.:''' A második világháború előtt a Standard Rt. volt Magyarország egyik legjelentősebb híradástechnikai vállalata, 1928-ban az Egyesült Izzó távbeszélő és távíró-osztályaiból önállósult és az 1949-es államosításig ezen a néven működött.</ref> kaptak egy katonai felderítőradart, de az adóberendezés korábbitól eltérő paraméterei miatt nagyobb antennára volt szükség,<ref name="puli"/> és növelni kellett az impulzushosszt.<ref name="holdvisszhang"/> December elején lett kész a teljes rendszer, ekkor kezdték el a tényleges kísérleteket.<ref name="feltalálóink"/> Végül [[1946]]. [[Február 6.|február 6-án]] éjjel a visszavert jelek magasabb értéket mutattak, mint az ún. „vakpróbán” mért zaj, így bizonyítottá vált, hogy a radarhullámok elérték a Holdat, és onnan visszaverődtek. Másnap Bay sajtótájékoztatón jelentette be az eredményt,<ref name="puli"/> amit kissé árnyalt, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] néhány héttel korábban, január 10-én sikeresen hajtottak végre egy [[Diana-projekt|hasonló kísérletet]]{{wd|Q7249063}}.<ref name="holdvisszhang"/>

Bay egyedi módszerét, a jelösszegzés eljárását – amelyet egyébként nem ismertek és így nem is használtak az amerikai kísérletnél – a mai napig alkalmazzák a rádió- és radarcsillagászatban. Vagyis Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem mind a mai napig az általa feltalált eljárást alkalmazzák. Másik ötletét, mely szerint úgy lehet óriási méretű [[Rádiótávcső|rádiótávcsövet]] építeni, hogy egy földbe ásott katlant fémmel burkolnak be, az [[Arecibo Obszervatórium]]nál valósítottak meg, amely 305 méteres átmérőjével a Föld második legnagyobb rádióteleszkópja.<ref name="feltalálóink"/><ref name="puli"/>

==Elméleti kérdések==

[[Fájl:Bay-csoport.svg|250px|bélyegkép|jobbra|A Hold-radar-berendezés blokkvázlata]]
[[Fájl:A Hold-radar kísérlet elvi elrendezése.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|A Hold-radar-berendezés elvi elrendezése]]
A kísérlet megkezdésekor a kutatók a következő elméleti feltevéseket tették: a Földről sugárzott rádiójelek akkor juthatnak át az [[Ionoszféra|ionoszférán]] a világűrbe, ha kb. [[Ultrarövidhullám|1 méteres hullámhosszt]] használnak. A földi tapasztalatok alapján a Hold felületének [[Albedó|visszaverő-képességét]] nagyjából 10%-os értékűnek becsülték. A visszavert jel terjedéséről azt feltételezték, hogy a térben egyenletesen fog szétszóródni. Ezeket figyelembe véve, valamint az adóberendezés és az antenna paramétereit, illetve a Föld–Hold-távolságot ismertnek tekintve a [[Rádiólokátor#Radar egyenlet|számítás szerint]] a visszaérkező jel a kisugárzottnak kb. 10<sup>−16</sup>-szorosa.<ref group="mj">Kevesebb, mint az egybilliárdod része, vagyis a milliomod rész milliomod részének az egy ezrede.</ref> Ez az eredmény a [[jel-zaj viszony]]ra nagyon alacsony értéket, mindössze 1/10-et adott, ami azt jelenti, hogy a jel kimutathatatlan.<ref name="puli"/><ref name="termvil"/> A jel arányát növelni lehetett volna a vevőkészülék [[sávszélesség]]ének csökkentésével, de ehhez 20–30&nbsp;Hz frekvenciastabilitású, kvarcvezérlésű adóra és vevőre lett volna szükség, ami Magyarországon nem állt rendelkezésre.<ref name="holdvisszhang"/>

A megoldást Bay zseniális ötlete, a ''jelösszegzés'' módszere jelentette, ami azt jelenti, hogy ismétlődően kell sugározni a jeleket, és a visszavert impulzusokat össze kell gyűjteni és összegezni. A [[valószínűségszámítás]] szerint az eljárás során a jelek összege az ismétlések számával [[Egyenes arányosság|egyenes arányban]] nő, míg a véletlenszerű zajok összege ennél lassabb ütemben (a darabszám [[négyzetgyök]]ével arányosan). Ebből következik, hogy elég nagy számú ismétléssel a jel aránya a zajhoz képest legalább egy nagyságrenddel növelhető,<ref name="holdvisszhang"/> tehát 1000 jel leadásával, vételével és összegzésével a jel-zaj arány <math>\sqrt{1000}</math>&nbsp;≈&nbsp;30-szorosára emelkedik.<ref name="feltalálóink"/> Mivel a [[fénysebesség]]gel haladó rádióhullámok kb. 2,5&nbsp;másodperc alatt teszik meg a Föld–Hold–Föld-útvonalat, ismétlési periódusnak 3 másodpercet választottak, ezért az 1000 impulzusos kísérlet 50 percig tartott.<ref name="holdvisszhang"/><ref name="puli"/><ref name="termvil"/>

A következő problémát a nagyon gyenge elektromos jelek közel egy órán át tartó gyűjtése okozta, mert a rendelkezésükre álló analóg áramkörök (pl. [[Kondenzátor (áramköri alkatrész)|kondenzátor]]–[[Ellenállás (áramköri alkatrész)|ellenállás]] hálózatok) pontossága és stabilitása erre nem volt alkalmas, ezért Bay az elektronikában nem szokásos eszköz, a ''hidrogén-coulombméter'' (röviden ''coulométer'') használatát javasolta.<ref name="holdvisszhang"/> Az üvegcsövekből álló készülékbe töltött 30%-os [[kálium-hidroxid]] vizes oldatából az [[elektromos áram]] hatására a [[Elektromos töltés|töltéssel]] arányos mennyiségű [[hidrogén]]gáz fejlődik,<ref name="termvil"/> ami egy vékony csőben (kapilláris) összegyűlik, és a [[Meniszkusz (fizika)|folyadék felszínét]] az összegzett árammal (áram[[integrál]]lal) arányosan tolja le.<ref name="feltalálóink"/> A jel pontosabb meghatározása érdekében a kutatók tíz párhuzamosan működő közös [[anód]]ú műszert használtak, melyeknek [[katód]]jait egy [[Szinkrongép|szinkronmotoros]] forgókapcsoló<ref name="holdvisszhang"/> sorban egymás után kapcsolta be az adóimpulzushoz igazítva, ezzel mindegyik coulométer meghatározott időpontban kapta az áramot a vevőkészülék kimenő fokozatáról. A Holdról visszaérkező jel így mindig ugyanabba a készülékbe jut és ott összegződik, a többi csak a zajt észleli, ami véletlenszerűen pozitív és negatív előjelű, tehát statisztikusan átlagolódik. A jelösszegzésnek és a zaj relatív csökkentésének ezen módszere ma már általános a radarcsillagászatban.<ref name="feltalálóink"/><ref name="termvil"/>

==Műszaki megoldás==
A sikertelen nógrádverőcei kísérletek és a háború viszontagságai után a csoport 1945 nyarán újrakezdte a munkát. A korábbi, 0,5 méteres [[hullámhossz]]ú jeleket sugárzó 3 méteres parabolaantennát<ref name="puli"/> tartalmazó felszerelést az orosz katonák elvitték,<ref name="termvil"/> ezért egy hadi felderítésre szolgáló radarral dolgoztak, ami ötször akkora (2,5 méteres) hullámhosszon működött. Ez 25-ször nagyobb jelveszteséget jelentett, amin nagyobb antennafelület alkalmazásával igyekeztek javítani: a HTI kísérleti telepén<ref name="HTI"/> megmaradt ''Borbála'' típusú tüzérségi lokátor alkatrészeiből kialakított<ref name="holdvisszhang"/> 6×8&nbsp;m² aktív felületű vaskeretre 36 dipólantennát helyeztek el. A keretet úgy szerelték egy masszív forgóállványra, hogy a magassági szöge is változtatható legyen.

[[Fájl:Antenna of Hungarian Moon-radar.gif|250px|bélyegkép|jobbra|A Hold-radar 36 db dipólantennája 6×8&nbsp;m²-es állványon]]

A Standard gyártmányú SAS típusú<ref name="szemle">{{CitPer |url=http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0103/prokob.html |szerző=Prokob Tibor |szerző2=Buza Tibor |cím=A Föld-Hold-távolság megmérése |alcím=Bay Zoltán születésének 100. és a HTI megalakulásának 80. évfordulójára - Az 1946-os Holdradar-kísérlet megismétlése mai eszközökkel |periodika=[[Fizikai Szemle]] |év=2001 |hónap=03 |évfolyam=LI |elér=2017-01-17 |archívurl=https://web.archive.org/web/20170113134914/http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0103/prokob.html |archívdátum=2017-01-13 }}</ref> adóban két darab OQQ 500/3000 típusú adócső üzemelt.<ref name="Moon"/><ref name="termvil"/> A berendezést ellenütemű teljesítmény-végfokozattal, a vevőt demodulálás utáni sávszélesség-csökkentő kisfrekvenciás szűrővel kellett ellátni.<ref name="holdvisszhang"/>

Az antennát az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának lapos tetején állították fel, a műszereket pedig a radar alatti két szobában helyezték el, a labor második emeletén. A berendezés legérzékenyebb részeit, a vevő végerősítő fokozatait és a coulométereket a forgókapcsolóval egy elektromosan árnyékolt ketrecben tartották.<ref name="feltalálóink"/><ref name="termvil"/>

Mivel a meglévő [[Elektroncső|elektroncsövekkel]] kb. 3–4&nbsp;kW csúcsteljesítményt tudtak elérni, a kisugárzott jel energiájának növelése érdekében az impulzusok időtartamát 0,06 másodpercre emelték, így viszont nem lehetett pontos távolságmérést végezni.<ref name="holdvisszhang"/> A vevő nagyfrekvenciás részének sávszélessége 200&nbsp;kHz volt, a detektálás utáni körök effektív sávszélessége kb. 20&nbsp;Hz, ezzel az adóimpulzus frekvenciatartományát át lehetett fogni. Szegmensekkel ellátott forgókapcsolóval oldották meg az adó-vevő rendszer vezérlését: a szinkronmotorral meghajtott készülék 3 másodperc alatt tett meg egy kört,<ref name="Moon"/> közben [[Jelfogó|mágnesrelék]] segítségével kapcsolta a 2000&nbsp;V rácsfeszültséget vagy a földpotenciált az adóra,<ref name="termvil"/> így állítva elő az adóimpulzust. Az adás idejére pedig kiiktatta (immunizálta, akkori zsargon szerint „döglesztette”<ref name="termvil"/>) a vevőt, hogy a nagy adási energia által létrehozott feszültséghullámok ne állítsák át az egyes körök munkapontjait. Az adás után kb. 2,5 másodperccel – a visszavert jel megérkezésekor – a forgókapcsoló a vevő végerősítő EL6 cső anódjára egyesével rákapcsolta a coulométereket.<ref name="feltalálóink"/><ref name="termvil"/> A készülékben folyó áramerősség max. 60&nbsp;mA volt, ennek hatására a folyadék szintje 4–6&nbsp;mm/mA/perc sebességgel emelkedett.<ref name="Moon"/>

A teljes rendszer 1945 december végére állt össze, ekkor kezdhettek neki a tényleges kísérleteknek, amiket éjszaka kellett végezni, mert napközben az Elektromos Izzó üzemeinek elektromos zajszintje zavarta a vételt. Emiatt [[Hold#Holdfázisok|újhold]] idején szüneteltetni kellett a méréseket, mert ilyenkor a Hold (látszólag) közel van a Naphoz, vagyis éjszaka nincs a látóhatár fölött.<ref name="Moon"/> Mivel a Hold kb. 15°/óra sebességgel halad az égbolton, az antenna irányát a [[Svábhegy|szabadság-hegyi]] [[MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet|csillagdából]] kapott adatok alapján folyamatosan korrigálták, hogy a Hold [[Csillagászati koordináta-rendszer|égi koordinátáinak]] megfelelő szögben álljon,<ref name="feltalálóink"/> ezt az antennára szerelt távcsővel is ellenőrizték.<ref name="szemle"/> Egy-egy kísérlet 50 percig tartott, amit egy „vakpróba” követett, ilyenkor a Holdtól eltérő irányba sugározva mérték a zaj szintjét. Mivel a berendezés különálló részeinek zavartalan együttműködése nehezen valósult meg, sok sikertelen próbálkozás történt, de 1946 januárjában egyre biztatóbb eredményeket kaptak,<ref name="feltalálóink"/> míg végül február 6-án a visszaérkező jeleket gyűjtő coulométer 4%-kal nagyobb értéket mutatott, mint a csupán zavart összegző kapillárisok. Ez az érték jóval a hibahatár felett volt, ezért a kísérletet sikeresnek tekintették, amit a következő napon sajtótájékoztatón jelentettek be.<ref name="puli"/><ref name="termvil"/> A berendezés technikai részleteit Bay Zoltán 1946. május 24-én ismertette a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben, a kísérlet elméleti hátterét és gyakorlati megoldását tartalmazó angol nyelvű beszámoló a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ''Hungarica Acta Physica'' című szaklapjában jelent meg 1947 januárjában.<ref name="Moon"/>

A sikeres kísérlet előtt néhány héttel, január 10-én a csoport tudomására jutott, hogy az amerikai hadsereg John H. DeWitt ezredes vezetésével a Holdról visszaérkező egyedi impulzusokat is detektált nagy teljesítményű berendezésével.<ref name="Moon"/><ref name="termvil"/> A hír részletei áprilisban jelentek meg az ''Electronics'' folyóiratban, ebből kiderült, hogy az amerikai Hold-radar-berendezés sokkal fejlettebb volt, mint a magyaroké: alacsony sávszélességű, stabil frekvenciájú kvarcvezérlésű adóval és vevővel rendelkezett, és ki tudta egyenlíteni a Föld forgása és a Hold radiális sebessége miatti [[Doppler-effektus]]t is,<ref name="Abonyi">{{hiv-web |url=http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/fiztort/bay.html |cím=A Hold-radarkísérletek és Bay Zoltán megítélése az amerikai tudománytörténet-írás tükrében |szerző=Abonyi Iván |elérés=2017-01-23 |kiadó=Természet Világa }}</ref> ezzel biztosította a jel frekvenciájának állandóságát.<ref name="holdvisszhang"/><ref name="feltalálóink"/>

==A kísérlet résztvevői==
[[Fájl:Zoltán Bay's presentation about Moon-radar.gif|250px|bélyegkép|Bay Zoltán előadást tart a Hold-radar-kísérletről]]
A források az alábbi résztvevőket említik:
*A kísérlet vezetője: [[Bay Zoltán]].
*A számításokat végezték: [[Papp György (fizikus, 1912–1964)|Papp György]] és [[Simonyi Károly]].<ref name="feltalálóink"/>
*A coulométereket készítették: Budincsevics Andor<ref name="Moon"/><ref group="mj">Más forrás szerint Budincsevits</ref> és üvegtechnikusa, Várbíró Emil.<ref name="termvil"/>
*Az adó és a vevő összehangolását és bemérését Barta István végezte.<ref name="termvil"/>
*Az antennarendszert tervezte Istvánffy Edvin.<ref name="holdvisszhang"/>
*A coulométer mérésekben és a forgókapcsoló „vak” kísérleteiben ifj. Bay Zoltán (Bay unokaöccse, műegyetemi hallgató) is részt vett.<ref name="holdvisszhang"/>
*A Hold égi koordinátáit Takács Lajos és Horváth Tibor számította a szabadság-hegyi Csillagda adatai alapján.<ref name="holdvisszhang"/>
*Eszközöket készítette: Patak János, Pintér János.<ref name="holdvisszhang"/>
*További résztvevők: Pócza Jenő, Bodó Zalán, Csiki Jenő, Tary László, Takács Lajos, Horváth Tibor és Magó Kálmán.<ref name="feltalálóink"/><ref name="termvil"/>

==A kísérlet utóélete==
A nemzetközi sajtó elismerte a magyar kísérletek sikerét, kiemelve a jelösszegzés módszerének újszerűségét, szellemességét. Andrew J. Butrica amerikai kutatástörténész szerint a Bay-csoport megelőzte volna az Egyesült Államok híradós katonáit, ha nem háborús körülmények között kellett volna dolgozniuk.<ref name="Abonyi"/> A magyarok igazi eredménye nem is ez, hanem a jelösszegzés eljárásának ''(long-time integration)'' kitalálása és gyakorlati kifejlesztése,<ref>{{cite book |last=Andrew  |first=Butrica |title=To see the unseen |subtitle=a history of planetary radar astronomy |url=https://archive.org/stream/toseeunseenhisto00butrrich/toseeunseenhisto00butrrich_djvu.txt |year=1996 |publisher=NASA History Office |location=Washington, D.C.}}</ref> amit a korszerű radarcsillagászat ma is alkalmaz, természetesen a modern számítástechnikai eszközöket használva.<ref name="termvil"/>

[[Fájl:P-18 radar on Ural-4320 & Ural-375D trucks.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|[[P–18]] radar]]
Amikor 1947-ben Bay Zoltán Amerikában meglátogatta a [[Diana-projekt]] laboratóriumát, a fejlett, költséges berendezéseket látva elállt a radarkísérletek folytatásától.<ref name="feltalálóink"/> A következő évben a [[Rákosi-korszak|kommunista rendszer]] kiépülése miatt kénytelen volt Amerikába távozni, mert az élete is veszélybe került. Később a tisztségeitől és magyar állampolgárságától is megfosztották.<ref name="termvil"/>

A Magyar Honvédségnél 1994 óta a sikeres Hold-radar-kísérlet évfordulóján, február 6-án ünneplik a rádiótechnikai csapatok fegyvernemi napját.<ref>{{hiv-web |url=http://www.honvedelem.hu/cikk/es_a_hold_valaszolt |cím=…és a Hold válaszolt! |elérés=2017-01-19 |szerző=Kálmánfi Gábor |dátum=2011-02-06 |kiadó=Honvédelem.hu }}</ref>

A Hold-radar-kísérlet 50. évfordulóján, [[1996]]-ban Bay Zoltánt [[posztumusz]] [[Magyar Örökség díj]]jal tüntették ki.<ref>{{cite web |url=http://www.magyarorokseg.hu/dijazottak_tablazata |title=Magyar Örökség díj − Eddigi díjazottak |publisher=magyarorokseg.hu |accessdate=2017-10-19 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20210307030421/http://www.magyarorokseg.hu/dijazottak_tablazata |archivedate=2021-03-07 }}</ref>

Bay Zoltán születésének centenáriumán, 2000. október 12-én este, a Magyar Honvédség és a HM Haditechnikai Intézet (HM HTI) a saját eszközeivel megismételte a Hold-radar-kísérletet. A használt [[P–18]] típusú radar az eredetihez hasonlóan a méteres hullámhossztartományban működött (frekvenciája 155&nbsp;MHz), de teljesítménye jóval nagyobb volt annál (200&nbsp;kW). Megjelenítésre, kiértékelésre és vezérlésre LabVIEW virtuális műszerezést alkalmaztak.<ref name="szemle"/>

2013–2014-ben Simon Judit rendezésében 52 perces portréfilm készült Bay Zoltánról ''A Hold válaszolt'' címmel, melyben felidézték a sikeres Hold-radar-kísérletet is.<ref>{{hiv-web |url=http://mecenatura.mediatanacs.hu/adatlap/368/A_Hold_valaszolt |cím=A Hold válaszolt - Portréfilm Bay Zoltánról |elérés=2017-01-19 |szerző= |dátum= |kiadó=Médiatanács.hu }}</ref><ref>{{PORT.hu-film|161270|A Hold válaszolt - Portréfilm Bay Zoltánról}}</ref>

[[Rádióamatőr|Rádióamatőrök]] napjainkban is előszeretettel kísérleteznek a [[Hold|Holdról]] visszaverődő [[Rádióhullám|rádióhullámok]] segítségével létrehozott [[Rádiós összeköttetés|rádiós összeköttetések]], [[EME (Föld-Hold-Föld rádióösszeköttetés)|EME]] létrehozásával.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Megjegyzések ==
<references group="mj"/>

==További információk==
*{{hiv-web |url=http://www.omikk.bme.hu/archivum/bay/htm/bayix007-01.htm |cím=A Hold válaszolt — Bay Zoltán radarvisszhang-kísérlete |szerző=Mészáros Sándor |elérés=2017-01-20 |kiadó=omikk.bme.hu}} - Képekkel, korabeli kéziratokkal, dokumentumokkal
*{{cite interview |last=Bay |first=Zoltán |subjectlink=Bay Zoltán |interviewer=[[Staar Gyula]] |title=Fénnyel szőtt halhatatlanság |url=http://mek.oszk.hu/03200/03286/html/tudos1/bayz.html |year=1986 |month=július |accessdate=2017-01-20 }}
*{{cite book |author=Bay Zoltán |authorlink=Bay Zoltán |title=Az élet erősebb |url=http://mek.oszk.hu/15800/15845/ |publisher=A Csokonai és a Püski Kiadó közös kiadványa |location=Debrecen-Budapest |year=1990 |accessdate=2017-01-24}}
*{{hiv-web |url=http://www.dabas.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4191:sari-koezseg-szerepe-a-magyar-lokator-fejlesztesben&catid=388:telepuelesi-ertektar-nyilvantartas&Itemid=349 |cím=Sári község szerepe a magyar lokátor fejlesztésben |szerző=Valentyik Ferenc |elérés=2017-01-23 |kiadó=dabas.info.hu}}
{{kiemelt}}

{{portál|Csillagászat}}

[[Kategória:Magyar űrkutatás]]
[[Kategória:Hold]]
[[Kategória:Magyarországi technikatörténet]]
[[Kategória:Rádiólokátorok]]
[[Kategória:1946]]
[[Kategória:Fizikai kísérletek]]
[[Kategória:20. század a tudományban]]