Kovácsolás forrásának megtekintése

[[Fájl:Drop forging Gesenkschmieden.jpg|bélyegkép|250px|Süllyesztékes kovácsolás]]
A '''kovácsolás''' a [[fémek]] [[képlékeny alakítás]]ának legősibb módszere, már a [[bronzkor]]ból is maradtak fenn erre utaló leletek. Kovácsoláskor a fémet általában két szerszám alakító felületei között, ütésekkel vagy nyomással formálják. Alakíthatják melegen, hidegen vagy félmeleg állapotban (ez egyébként a legtöbb képlékenyen alakító módszerre igaz). A kovácsolás az eredeti durva [[szövetszerkezet]]et finomabbá teszi, a helyesen megválasztott technológiával a szálelrendeződés a majdani igénybevételnek megfelelően alakítható úgy, hogy javuljanak a darab mechanikai tulajdonságai ([[kontrakció]], [[Alakváltozás|nyúlás]], [[fajlagos ütőmunka]]). A kovácsdarabok minősége az alakítás után [[Acél#Hőkezelés|hőkezeléssel]] tovább javítható. A kovácsolt darabok hossza néhány millimétertől több méterig terjedhet. A kovácsolás lehet [[Kézi kovácsolás|kézi]] vagy gépi, utóbbi lehet szabadalakító vagy süllyesztékes.

A kovácsolás célszerű módszerét a gyártás költségei határozzák meg, ez pedig elsősorban a sorozatok nagyságától függ. A gyártási költség egyik tényezője a ''[[forgácsolás]]i költség''. Szabadalakító kovácsolásnál majdnem mindig nagyobb forgácsolási hozzáadással kell/lehet dolgozni, tehát nagyobbak a forgácsolási költségek. A süllyesztékes kovácsolásnál a [[süllyeszték]]szerszám költségeit kell figyelembe venni. Minél nagyobb a gyártási sorozat, annál kisebb a szerszám fajlagos költsége, tehát a süllyesztékes kovácsolás egyértelműen a tömeggyártás módszere (ezért az ábra két görbéjének metszéspontja utáni sorozatnagyságoknál a süllyesztékes kovácsolás javasolt). Számításba kell még venni a melegítés, a gépek működtetése, az élőmunka stb. költségeit is.{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Szabó László 1997}}
[[Fájl:Kovacsolas01.jpg|bélyegkép|250px|A kovácsolási költségek függése a darabszámtól]]

== Kézi kovácsolás ==
{{fő|Kézi kovácsolás}}
A kézi kovácsoláson általában azt a műveletet értjük, amikor a munkadarabot kovácsüllőn vagy kovácssatuban, kézi [[Kalapács (szerszám)|kalapáccsal]] vagy egyéb segédeszközök igénybevételével alakítják. Évszázadokon át így állították elő a kéziszerszámokat, a háztartási és a gazdasági eszközöket a szegtől kezdve a kapáig, a fegyvereket és a páncélokat, valamint a dísztárgyakat. Az eljárás a gépi kovácsolás terjedése ellenére máig fennmaradt, például a patkolókovácsok (lókovácsok) és a művészi termékeket előállító díszműkovácsok esetében. A kovács szakmából fejlődött ki a [[Lakatos (foglalkozás)|lakatos]] és a [[bádogos]] szakma.
A kézzel dolgozó kovácsok is használhatnak alakításra gépeket (általában egyszerű gépi kalapácsokat); az ilyen műveletet technológiailag a szabadalakító kovácsoláshoz is sorolhatjuk.{{refhely|Gulyás–Mecseki 1991|131–139. oldal}}

== Szabadalakító kovácsolás ==
[[Fájl:KovacsTusko.jpg|bélyegkép|A kovácstuskó belső szerkezete]]
A nagy, szabadon alakított kovácsdarabok kiinduló anyaga az öntött tuskó, a kisebbeké pedig hengerelt [[Buga (kohászat)|buga]], vagy előkovácsolt rúd. A kovácstuskókat [[Kokilla|kokillába]] öntik. Alakjuk általában felfelé szélesedő csonka gúla, keresztmetszetük négy-, hat- vagy nyolcszög, a nagy tömegű tuskók még több szögűek vagy hullámos felületűek. Kör keresztmetszetű tuskókat nem használnak, mert azok felülete könnyen reped.{{refhely|Szabó László 2001}}

Öntés közben gázok kerülnek az olvadékba, ezért amikor a leöntött tuskó megdermed, a magjában üregek, lyukak keletkeznek, emellett helyenként megnő benne a [[foszfor]]- és a [[kén]]tartalom (dúsulás). Emiatt a fokozott minőségi követelményeknek kitett kovácsdarabok kiinduló anyagát rendszerint ívfénnyel átolvasztják, hogy dúsulás- és gázmentes, egyenletes kémiai összetételű darabból kovácsolhassanak. A folyékony fém oxidálódását salakréteggel vagy vákuumban olvasztással küszöbölik ki.{{refhely|Szabó László 2001}}

=== A szabadalakító kovácsolás műveletei ===
[[Fájl:SzabKovMuveletek.jpg|bélyegkép|balra|320px|A szabadalakító kovácsolás műveletei]]
A kovácsolás során több, egymástól jól megkülönböztethető alapműveletet alkalmaznak:{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Óvári Antal 1985|476–477. oldal|azonos=ovari}}
* Nyújtás: A szabadalakító kovácsolás legalapvetőbb művelete. A nyújtóbetét általában lapos, téglalap nyomófelületű szerszám. A nyújtás annál erőteljesebb, minél keskenyebb a nyújtóbetét.
* Duzzasztás: Olyankor szükséges, ha kis keresztmetszetű kiinduló anyagból nagyobb keresztmetszetű darabot kell kovácsolni. Gyűrűk, korongok, tárcsák lyukasztásának előkészítésére is alkalmazzák.
* Lyukasztás: Tömör vagy üreges lyukasztó tüskével végzik, egy vagy két oldalról.
* Vállazás: Az éles vagy nagyobb átmenetek kialakításának segédművelete. Egyszerű nyújtással ugyanis nem lehet éles átmenetet biztosítani, mert az ütések helye mellett az anyag behúzódik.
* Áttolás: Az anyagtakarékosságot és a kedvezőbb szálelrendeződést segíti elő.
* Hajlítás: Általában a görbe kovácsdarabok alakításának utolsó művelete. Többnyire csak a darab egy kis részét kell egy görbe vonal mentén meghajlítani. Eközben ügyelni kell a húzott, külső oldal „behúzódására”, ezen a részen szükség esetén anyagtöbbletet kell biztosítani.
* Csavarás: Kényes művelet, ezért megfelelő hőmérsékleten kell végezni. A kovácsdarab egyik részét általában úgy fordítják el valamilyen szöggel a többihez képest, hogy a darabot először egy síkban lekovácsolják, és a műveletsor végén csavarják meg.
* Kovácshegesztés: A bonyolult alakú kovácsdarabokat gyakran részekre bontva kovácsolják, és a részeket [[Hegesztés (fémek)|hegesztéssel]], igen gyakran kovácshegesztéssel egyesítik. A kis karbontartalmú (a kohászatban a [[szén]] helyett többnyire a karbon kifejezést használják) acélok (mintegy 0,15% C-tartalomig) általában jól hegeszthetők, efölött azonban a hegeszthetőség már korlátozott.

=== Az átkovácsolásról ===
[[Fájl:Atkovacsolas01.jpg|bélyegkép|Az átkovácsolás hatása a mechanikai tulajdonságokra hossz- és keresztirányban]]
A kovácsüzemi gyakorlatban az alakítás mértékét az ''átkovácsolási számmal'' jellemzik, ami az alakított keresztmetszetek hányadosa (1-nél nagyobb szám):
::<math>k = \frac{A_1}{A_0}</math>&nbsp;&nbsp;&nbsp;vagy&nbsp;&nbsp;&nbsp;<math>k = \frac{A_0}{A_1}</math>.

Az alakítás egymás után következő fokozatainak együttes hatását az átkovácsolási számok szorzatával jellemzik.

Az átkovácsolás mértékének meghatározásához ennél célszerűbb mérőszám a ''fajlagos alakváltozási tényező'':
::<math>\varepsilon = \frac{\Delta A}{A_0}</math>,
amivel korrekt módon határozható meg az egymást követő alakítások hatása (Δ''A''=''A''<sub>0</sub>–''A''<sub>1</sub> – a keresztmetszet csökkenése, ''A''<sub>0</sub> és ''A''<sub>1</sub> a kiinduló és a kész keresztmetszet). Ráadásul – minthogy az átkovácsolás hatása függ a száliránytól – figyelembe kell venni az egyes fázisok szálirányt alakító hatását is.{{refhely|Szabó László 2001}}

Az átkovácsolás elroncsolja és egyúttal átalakítja a durva öntési szövetet. Az anyagban maradt salak- és oxidzárványok, valamint a dúsulások az alakváltozás irányának megfelelő sorokba rendeződnek. A soros szövet miatt az eredetileg minden irányban azonos mechanikai tulajdonságok anizotróppá válnak, méghozzá úgy, hogy a szálirányú mechanikai tulajdonságok rendszerint kedvezőbbek a keresztirányúaknál. Az átkovácsolás eleinte erőteljesen javítja a mechanikai tulajdonságokat, de csak egy bizonyos mértékig, sőt, a keresztirányú próbák értékei előbb-utóbb romlani kezdenek. Ezért a keresztirányú igénybevételnek kitett alkatrészek átkovácsolását nem célszerű ''k''≈2 körüli értéken túl folytatni.{{refhely|Szabó László 2001}}{{azonos|ovari}}

== Süllyesztékes kovácsolás ==
[[Fájl:Szerszam02.jpg|bélyegkép|Süllyesztékes kovácsolás]]

Süllyesztékes kovácsolással bonyolultabb kovácsdarabok állíthatók elő, a szabadalakító kovácsolásnál pontosabban és többnyire nagy sorozatban. A munkadarabot általában két félből álló szerszámmal alakítják, ezek a ''[[süllyeszték]]ek''. A süllyesztékszerszámokba a kovácsdarab két részre osztott negatívját munkálják be. A süllyesztékeket elválasztó felület az ''osztófelület''.{{refhely|Szabó László 1997}}

[[Fájl:Gutter01.jpg|bélyegkép|A sorjacsatorna általános alakja és részei]]
A süllyesztékes kovácsolásnak számos módszere van (sorjával végzett, sorja nélküli, méretpontos stb.). A következőkben a „legközönségesebb” eljárásról, a sorjával végzett alakításról szólunk. Ebben a darabolási pontatlanságból származó és az egyéb szempontok miatt tervezett anyagtöbblet az üreg és az osztófelület határán kiképezett üregrészbe áramlik: ez a ''sorjacsatorna'', az ebbe kerülő anyag pedig a ''sorja''. A sorjacsatorna két, jól megkülönböztethető része:
* a sorjahíd és
* a sorjazsák.

Az üregben el nem férő anyagtöbblet a sorjahídon távozik a sorjazsákba. A sorjahíd méreteit úgy kell megválasztani, hogy az anyag kiáramlását tegye lehetővé, de egyúttal gátolja is annyira, hogy az anyag előbb a süllyesztéküreg nehezebben töltődő részeit töltse ki. A sorjazsák méretét úgy kell meghatározni, hogy elférjen benne a kiáramló anyag. A sorja eltávolítása a kovácsolás végén egy külön művelet, a sorjázás.{{refhely|Szabó László 1997}}

=== A süllyesztékes kovácsdarab tervezése ===
[[Fájl:ForgingPlane.jpg|bélyegkép|balra|400px|Az osztófelületek fajtái]]
A kovácsdarab tervezésének első lépése az ''osztófelület'' megválasztása.{{refhely|Handbook 1972|27–52. oldal}} Az osztófelület a darabot két részre osztja, így annak egyik fele az alsó, a másik a felső süllyesztékszerszámba kerül. Az osztófelület alakja a kovácsdarab alakjától függ, és lehet sík, szimmetrikusan tört vagy aszimmetrikusan tört. A tört osztófelület általában nem előnyös, mert az alakítás közben fellépő vízszintes (pontosabban: az ütésirányra merőleges) erők kedvezőtlenül hatnak a szerszámra és az alakító gépre, de magára a kovácsdarabra is. Az osztófelület megválasztásának számos szempontja közül néhány:{{refhely|Szabó László 1997}}
{{-}}
* a darabot lehetőleg két egyforma részre ossza,
* lehetőleg sík legyen,
* biztosítsa az üregben az optimális anyagáramlást és a megfelelő szálelrendeződést,
* tegye felismerhetővé a két süllyesztékfél esetleges eltolódását,
* tegye lehetővé a megfelelő sorjázást,
* tegye lehetővé a szerszám gazdaságos megmunkálását stb.

[[Fájl:KovacsdarabTervezes.jpg|bélyegkép|A kovácsdarab tervezésének módja]]

A második lépés a ''forgácsolási ráhagyások'' helyének és mértékének megállapítása. Minthogy a kovácsdarabokból az adott gépalkatrészt forgácsolással készítik el, a forgácsolandó részek méretét a forgácsoláshoz szükséges anyagmennyiséggel (vastagsággal) meg kell növelni (ezt jelzik az ábrán a világoskék területek). A ráhagyások értékeit szabványok és/vagy az üzemi adottságok alapján állapítják meg.{{refhely|Szabó László 1997}}

A harmadik lépés az ''oldalferdeségek'' megállapítása. A kovácsolás alapvető követelménye, hogy a kovácsdarabot ki lehessen venni a süllyesztékszerszámból, ne ragadjon bele. Ezért az üreg az osztófelület felől nézve csak szűkülhet, nem lehet benne alámetszés. Ezt biztosítja a megfelelően megválasztott oldalferdeség. A kovácsdarabnak a gépészeti darabhoz viszonyított tömegét az oldalferdeségek (a rajzon a sárga területek) is növelik.{{refhely|Handbook 1972|53–70. oldal}}

A következő lépésben a ''lekerekítések'' mértékét kell megválasztani. A lekerekítésekkel az üreg kopását, deformálódását, a szerszámüreg megrepedését kerülhetjük el. A lekerekítés megkönnyíti az anyagáramlást, a kis lekerekítések azonban gyakran becsípődéseket okoznak.{{refhely|Handbook 1972|93–110. oldal}}

Egy-egy konkrét kovácsdarab tervezésekor a felsoroltakon kívül természetesen még számos tervezési feladatot meg kell oldani (tervezni kell a fal- és bordaméreteket, fenékvastagságokat, technológiai hozzáadásokat stb.). Ezek a módosítások mind növelik a kovácsdarab tömegét. A kovácsdarab és a gépészeti darab tömegének hányadosát ''anyagfelhasználási együtthatónak'' nevezzük.{{refhely|Szabó László 1997}}{{refhely|Óvári Antal 1985|481. oldal}}

=== A süllyesztékes kovácsolás módszerei ===
[[Fájl:Kovacsdarab05.jpg|bélyegkép|Süllyesztékben kovácsolt forgattyús tengelyek]]
A süllyesztékesen kovácsolt darabok fokozatosan közelítik végső alakjukat (ez persze csaknem mindegyik képlékeny alakító eljárásra igaz). A fokozatok (műveletek) számát és jellegét a kovácsdarab alakja, bonyolultsága, az üzemi adottságok és gazdaságossági szempontok alapján határozzák meg. A nagy sorozatban készített, egyszerű darabok akár egy üregben, előkovácsolás nélkül is kovácsolhatók, a nagyobb sorozatú, bonyolultabb darabok süllyesztékes kovácsolása azonban előkovácsolás nélkül már gazdaságtalan. Az előkovácsolás lehet például szabadalakító, bár ennek a [[termelékenység]]e kisebb, mint a süllyesztékesé. Nagy sorozatoknál már az előalakítás is több fokozatú. Ilyenkor előfordul, hogy ugyanabban a süllyesztékszerszámban alakítják ki a ''készüreget'' és az ''előalakító ürege(ke)t'' is. A több gépen, több üregben végzett kovácsolás a nagy sorozatú és a tömeggyártásban lehet indokolt – ilyenkor egy gépen általában csak egy műveletet végeznek. Ez a módszer termelékeny, de sok gép kell hozzá.{{refhely|Szabó László 1997}}

=== Süllyesztékek ===
{{bővebben|Süllyeszték}}
A süllyesztékek a süllyesztékes kovácsolás szerszámai. A süllyesztékesen kovácsolt darabokat általában két félből álló szerszámban alakítják úgy, hogy ezekbe a felekbe bemunkálják a kovácsdarab – osztófelülettel elvágott – „negatívját”, az ''üreget''. Egy szerszámban akár több üreg is lehet. A süllyesztékszerszámokat az alakító gép (kalapács vagy mechanikus sajtó) tőkéjére és medvéjére, illetve nyomóasztalára szerelik.{{refhely|Szabó László 1997}}

=== Sorjázás ===
[[Fájl:Trimming.jpg|bélyegkép|Sorjázás]]
A sorjával végzett süllyesztékes kovácsolás után a darabon sorjának nevezett anyagfelesleg marad. Ezt a kovácsolás befejezése után – általában nyírással – eltávolítják. A sorjázáshoz a kovácsdarabot az alakjának megfelelő ''bélyeggel'' átnyomják egy ''vágólapon'', és az a darab kerülete mentén lenyírja a sorját. A meleg sorjázást közvetlenül a kovácsolás befejezése után, a hideg sorjázást később, a darab lehűlése után végzik el. A meleg sorjázás előnye a sima vágási felület, a hideg sorjázás viszont termelékenyebb. A lehűlő darab felületén sajátos oxidréteg, [[reve]] képződik. A kemény reve koptatja a sorjázó szerszám élét, a hideg sorjázás előtt ezt célszerű (mechanikus vagy kémiai módszerrel) eltávolítani a darabokról. Ezzel a többszörösére növelhető a vágólap [[éltartam]]a.{{refhely|Szabó László 1997}}

== A kovácsolás gépei ==
[[Fájl:Manipulátoros kovácsolás.jpg|bélyegkép|balra|[[Gőz-légkalapácsok#Kétállványos kalapács|Kétállványos szabadalakító gőz-légkalapács]] kovácsmanipulátorral (makett a [[Kohászati Múzeum]]ban)]]

A kovácsolásra alkalmas alakítógépek három csoportja:{{refhely|Kiss–Voith 1977|9–20. oldal}}
* Kalapácsok: Kovácsüzemi kalapácsoknál az alakítást általában egy gyorsulva mozgó tömeg („[[Medve (kovácsolás)|medve]]”) mozgási energiája végzi el. A medve mozoghat [[földi nehézségi gyorsulás]]sal, vagy annál gyorsabban. A medvét mozgathatják mechanikusan, illetve sűrített gőzzel vagy levegővel. A szabadalakító és a süllyesztékes kovácsolásra alkalmas kalapácsok egyik legalapvetőbb különbsége az alapozás: a szabadalakító kalapácsok tőkéjét és gépállványát külön alapozzák, a süllyesztékes kalapácsokat (amelyekben a tőke és az állvány egyetlen, zárt rendszer) egyetlen alaptömbön helyezik el.
{{bővebben|Rugós kalapács}}
{{bővebben|Légpárnás kalapács}}
{{bővebben|Ejtőkalapácsok}}
{{bővebben|Gőz-légkalapácsok}}
* Hidraulikus sajtók: A hidraulikus sajtókban az alakítást a hidraulikus hengerben mozgó dugattyúhoz kapcsolt szerszám végzi, az alakító erőt nagynyomású víz vagy olaj közvetíti. Megkülönböztetjük a négy- és kétoszlopos, valamint a zárt keretes hidraulikus sajtókat – mindezek általában a nagyobb darabok szabadalakító kovácsolására szolgálnak.
{{bővebben|Hidraulikus kovácssajtó}}
* Mechanikus sajtók: A medvét változatos mechanikus megoldásokkal mozgatják (így például vannak forgattyús és excenteres sajtók, dörzssajtók).
{{bővebben|Mechanikus sajtók}}

=== A szabadalakító kovácsolás gépei ===
[[Fájl:Ajax01.jpg|bélyegkép|[[Rugós kalapács|Rugós (Ajax-) kalapács]] makettje]]
A szabadalakításra alkalmas kalapácsoknak sok változata létezik. Egyik lehetséges felosztásuk:{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Kiss–Voith 1977|20–187. oldal|azonos=kissvoith}}
* mechanikus kalapácsok:
** rugós kalapácsok, amelyekben a [[Forgattyús mechanizmus|forgattyús hajtómű]] mozgását egy laprugó-köteg közvetíti a medvéhez. Ez mentesíti a hajtó mechanizmust az ütéskor keletkező dinamikus lökésektől, ráadásul a behajló rugó az ütés energiáját is növeli.
{{bővebben|Rugós kalapács}}
** légpárnás kalapácsok, ezeket forgattyús hajtóműről hajtják meg, de itt a hajtómű és a medve rugalmas kapcsolatát légpárna biztosítja. A kalapács medvéje egy, a forgattyús hajtóműhöz kapcsolt dugattyúval és a légsűrítő hengerterével összeköttetésben álló, függőleges hengerben mozog. A hajtó főtengely és a hajtómű elrendezése szerint ferde és párhuzamos hengerű kalapácsokat különböztetünk meg.
{{bővebben|Légpárnás kalapács}}
* gőz-légkalapácsok, amelyeknek közös jellemzőjük a hengerben mozgó dugattyúhoz kapcsolt medve, amit a henger alsó terébe vezetett gőz vagy levegő emel. Ütéskor a gőz-légkalapácsok hengerének felső terébe is vezethetnek gőzt vagy sűrített levegőt: ilyenkor a lefelé mozgó medve a nehézségi gyorsulásnál jobban gyorsul, így ütési energiája is nagyobb lesz. A gőzt vagy a sűrített levegőt általában tolattyús vagy szelepes vezérművel vezetik a munkahengerbe.
** egyállványos kalapácsok,
** kétállványos kalapácsok,
** hídállványos kalapácsok.

Fontos követelmény, hogy a szabadalakító kalapács állványzata alatt a munkavégzéshez megfelelő, tágas helyet alakítsunk ki. Vannak egy- és kétállványos, valamint hídállványos kalapácsok.{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Kiss–Voith 1977|20–187. oldal|azonos=kissvoith}}
{{bővebben|Gőz-légkalapácsok}}

=== A süllyesztékes kovácsolás gépei ===
Süllyesztékes kovácsoláshoz az alábbi alakító gépeket használhatjuk:{{refhely|Kiss–Voith 1977|20–187. oldal|azonos=kissvoith}}{{refhely|Szabó László 1997}}
* kalapácsok:
** mechanikus ejtőkalapácsok, amelyeknek az ütési energiáját az ejtési magasságba felemelt, majd onnan [[szabadesés]]sel gyorsuló medve mozgási energiája biztosítja. Az emelésre többféle módszert dolgoztak ki. Az emelő elemet (léc, heveder, gall-lánc, olajhidraulikus dugattyú rúdja) a medvéhez rögzítik. A különböző veszteségek miatt a lefelé haladó medve gyorsulása nem éri el a nehézségi gyorsulás teljes értékét.
{{bővebben|Ejtőkalapácsok}}
** gőz-légkalapácsok (hosszú- és rövidlöketű, kétmedvés), ezek medvéjét nagy nyomású gőzzel vagy sűrített levegővel mozgatják. A medvét a dugattyú alsó felületére ható erő emeli, ütéskor pedig általában (itt is van, vagy inkább volt ejtőkalapács!) a felső dugattyúfelületre ható gőznyomással növelik az ütési energiát. A gőzkalapácsok speciális típusa a kétmedvés vagy ellenütős kalapács. Ezek fő előnye, hogy kevésbé terhelik meg az alapozást, kisebb a talajrezgés. Az elnevezés onnan ered, hogy nem csak a medve mozog (a dugattyúval együtt), hanem vele szemben, többnyire azonos sebességgel mozog egy alsó medve is. Fő típusa a ''hevederes ellenütős kalapács'', amelynél a felső és az alsó medvét görgőkön átvezetett acélhevederekkel mozgatják azonos sebességgel, egymással szemben.
{{bővebben|Gőz-légkalapácsok}}
* mechanikus sajtók:
** frikciós (csavar-) sajtók, amelyekben a függőleges csavarorsóra ékelt [[Lendkerék|lendkereket]] két dörzstárcsával forgatják meg. A több menetbekezdéses csavarorsó a sajtó állványában elhelyezett anyában fordul el. Ha a dörzstárcsát az egyik oldalon nyomják a lendkeréknek, akkor az orsó, illetve a rá erősített medve és szerszám lefelé mozdul el, a másik oldali dörzstárcsa pedig emeli. Az ismertetett, klasszikus kéttárcsás csavarsajtón kívül elterjedtek más megoldások is (háromtárcsás, ''Vincent''- és ütősajtó). Ezek kialakítását a nagyobb ütésszám elérése, illetve a csúszási veszteség csökkentése kívánta meg.
** forgattyús és excentersajtók, a mechanikus sajtók vezértípusai. A szerszámot ezekben is egy mozgó medvére (nyomófejre) erősítik, és azt excenteres mechanizmus mozgatja egy nyomórúd közvetítésével. A sajtó munkalökete a forgattyú alsó 30°-ára esik, a legnagyobb erőt az alsó holtpontban közli. Az excenteres elvű sajtóknak is több típusa alakult ki (Maxima, könyökemelős, mozgóékes).
{{bővebben|Mechanikus sajtók}}

A süllyesztékes kovácsolás speciális módszereihez másféleképpen kialakított és működő gépek készültek.{{azonos|kissvoith}}

== További képek ==
<gallery class="center" widths="170px" heights="120px">
Fájl:Santa Fe RR steam drop hammer.jpg|Kétállványos gőzkalapács
Fájl:Reibradspindelpresse.JPG|Frikciós (csavar-) sajtó
Fájl:Forging hammer Gesenkschmiedehammer.jpg|Olajhidraulikus ejtőkalapács
Fájl:Brettfallhammer Ansicht.jpg|Léces ejtőkalapács (múzeumi)
Fájl:Riemenfallhammer Ansicht 2.jpg|Hevederes ejtőkalapács (múzeumi)
Fájl:ForgedPiece.jpg|Kovácsolt forgattyús tengely metszete
Fájl:RingForging.jpg|Gyűrűkovácsolás az LKM-ben
Fájl:Hamor2(1).jpg|Gyűrűkovácsolás a Hámor Rt-ben
</gallery>

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Források ==
* {{hely|Gulyás–Mecseki 1991}} {{cite book||author= Gulyás József–Mecseki István| title= Kohászati alapismeretek II| publisher= Tankönyvkiadó|location= Budapest| year=1991}}
* {{hely|Handbook 1972}} {{cite book|title=Forging Design Handbook| publisher= American Society for Metals| location=Ohio| year=1972}}
* {{hely|Kiss Ervin 1987}} {{cite book|editor= Kiss Ervin| title=Képlékeny alakítás| publisher=Tankönyvkiadó |location= Budapest| year=1987}}
* {{hely|Kiss–Voith 1977}} {{cite book||author= Kiss Ervin–Voith Márton|title= Kohógéptan |publisher= Tankönyvkiadó |location= Budapest| year=1977| isbn=963-17-2257-0}}
* {{hely|Óvári Antal 1985}} {{cite book|editor= Óvári Antal| title=Vaskohászati kézikönyv| publisher=Műszaki Könyvkiadó| location=Budapest| year=1985|isbn=963-10-5972-3}}
* {{hely|Szabó László 2001}} {{cite web|url=http://www.uni-miskolc.hu/~wwwfemsz/szabkov.htm|author= Szabó László |title= Szabadalakító kovácsolás| year= 2001| accessdate= 2011-12-02}}
* {{hely|Szabó László 1997}} {{cite web|url=http://www.uni-miskolc.hu/~wwwfemsz/kovacs.htm|author=Szabó László|title=Süllyesztékes kovácsolás|year=1997|accessdate=2011-12-02|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070914075855/http://www.uni-miskolc.hu/~wwwfemsz/kovacs.htm|archivedate=2007-09-14}}
{{kiemelt}}

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Képlékeny alakítás]]
* [[Kézi kovácsolás]]
* [[Gőz-légkalapácsok]]
* [[Medve (kovácsolás)]]
* [[Süllyeszték]]
* [[Hidraulikus kovácssajtó]]
* [[Légpárnás kalapács]]
* [[Rugós kalapács]]
* [[Mechanikus sajtók]]
* [[Ejtőkalapácsok]]

{{Fémmegmunkálás}}

{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Fémmegmunkálás]]
[[Kategória:Kezdőlapon szerepelt szócikkek]]