Fler forrásának megtekintése

A [[Nap]]on jelentkező '''fler''' a [[naptevékenység]] egyik megjelenési formája: a naplégkör egy korlátozott részének hirtelen (percek alatti) erős kifényesedése a [[röntgensugárzás|röntgentartományban]] és esetleg más hullámhosszokon, amit lassú (mintegy fél óra-óra alatti) elhalványulás követ.

Flerjelenség más csillagokon is megfigyelhető ([[csillagfler]]ek), ez a szócikk azonban csak a Nap flerjeivel foglalkozik.

A fler szó az angol ''flare'' (erős fény, kifényesedés) magyarosan írt formája. Régebben olykor „flér”-nek is írták. A [[napkitörés]] kifejezést gyakran a fler szó magyar ekvivalensének tekintik; helyesebb azonban ezt a szót – az angol szakirodalom gyakorlatával és a flerek jellegzetességeivel összhangban – csak a leglátványosabb, ún. [[napkitörés|eruptív fler]]ekre fenntartani, melyeket [[protuberancia|eruptív protuberancia]] és [[koronakidobódás]] is kísér.

==Megfigyelt jellemzők==

A legtöbb fler a röntgentartományban figyelhető meg, a nagyobb flerek azonban a látható tartományban, a [[hidrogén]] <math>H_\alpha</math>-vonalának hullámhosszán készült felvételeken is ('''<math>H_\alpha</math>-fler'''ek). A legnagyobb flerek pedig nagy ritkán minden speciális szűrő nélkül, a látható tartományban készült felvételeken is láthatók ('''fehér fler'''ek). Flerek detektálhatók továbbá a [[mikrohullám]]ú, [[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]] és [[gamma-sugárzás|gammatartományban]] is. A rádiótartományban a flerekhez kapcsolódóan gyakran [[rádiókitörés]]ek észlelhetők. A flerek mindezek mellett töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) forrásai, melyek egy irányított nyalábban hagyják el a Napot, így csak akkor detektálhatók, ha a megfigyelő a nyaláb útjába kerül ('''protonflerek''').

A flerek gyakorisága a 11 éves [[naptevékenység|napciklus]] során változik. A legtöbb és legnagyobb fler rendszerint 2-3 évvel a napfoltmaximum után figyelhető meg.

==A flerjelenség magyarázata==

Elméleti meggondolások és hatalmas mennyiségű megfigyelési anyag támogatja azt az általános nézetet, hogy a flerjelenség oka a mágneses energia hirtelen felszabadulása a [[mágneses átkötődés]]nek nevezett folyamatban. Az átkötődés során a mágneses tér szerkezete leegyszerűsödik, energiája lecsökken. A felszabaduló energia a plazmában jelenlevő töltött részecskék (elektronok, protonok, atommagok) mozgási energiájává alakul, így az átkötődési pontból két átellenes részecskenyaláb indul ki. A felfelé tartó nyaláb, mint említettük, a Napot elhagyva a Földet is érintheti; a lefelé tartó nyaláb ugyanakkor a naplégkör mélyebb, sűrűbb rétegeibe csapódva és ott energiáját leadva azokat a rétegeket felfűti. A felforrósodott [[plazma]] hőmérséklete egyes esetekben elérheti a 30-40 millió [[kelvin]]t. A felforrósodott plazmától ered a fler sugárzása a látható, ultraibolya és röntgentartományban. A nagyenergiás részecskenyalábok a környező nyugvó anyag részecskéivel ütközve gamma- valamint kemény röntgensugárzást bocsátanak ki, a mágneses tér hatására pedig mikrohullámú [[szinkrotronsugárzás]]t.

== Földi hatások ==

A naptevékenységi jelenségek közül a [[koronakidobódás]]ok mellett a flereknek van közvetlen földi hatása. A közvetlen hatások a következők.
* Erős flerek idején jelentősen megnő a földi felsőlégkörben és bolygónk kozmikus környezetében a nagyenergiájú sugárzások erőssége. Ez elsősorban a röntgen- és gammasugárzásra vonatkozik, továbbá, ha a [[Föld]] a flerből kiinduló részecskenyaláb útjába esik, akkor a töltött részecskék (elsősorban protonok) áramára is. Ezek kárt okozhatnak egyes műholdakban és űrszondákban; a töltött részecskék továbbá egészségi kockázati tényezőt jelentenek pilóták és űrhajósok esetében. 
* A flereket kísérő [[rádiókitörés]]ek, illetve a földi [[ionoszféra]] megvastagodása megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a [[rádiólokátor|radarok]] működését.

== Irodalom ==

*Stix M. (2002). The Sun. An introduction. Springer; 2nd ed. {{ISBN|3540207414}}
*Phillips J. H. (1995). Guide to the Sun. Cambridge University Press. {{ISBN|052139788X}}
*[http://www.lmsal.com/~aschwand/eprints/2004_book/ Aschwanden M. (2004). Physics of the Solar Corona. Springer.] {{ISBN|3-540-22321-5}}
*Priest E. R. & Forbes T. G. (2002). The Magnetic Natue of Solar Flares. Astron. Astrophys. Rev. 10, 313-377.

{{Portál|Csillagászat}}

[[Kategória:Asztrofizika]]

[[sv:Solfackla]]