Föld forrásának megtekintése

{{egyért3}}
{{Égitest infobox
| név = Föld
| szimbólum = Earth symbol (small, bold).svg{{!}}🜨︎
| kép = The Blue Marble (remastered).jpg
| képméret=
| képaláírás = A ''[[Kék üveggolyó]]'' című kép a Földről, ahogyan az [[Apollo–17]]-ről látták
| aphélium = {{szám|152097701}} [[kilométer|km]]<br />(1,0167103335 [[Csillagászati egység|CsE]])
| perihélium = {{szám|147098074|km}} <br /> (0,9832898912 [[Csillagászati egység|CsE]])
| fél nagytengely = {{szám|149597887.5|km}} <br /> (1,0000001124 [[Csillagászati egység|CsE]])
| fél kistengely = {{szám|149576999.826|km}} <br /> (0,9998604869 [[Csillagászati egység|CsE]])
| excentricitás = 0,016710219
| sziderikus = {{szám|365.256366|nap}} <br /> ({{szám|1.0000175|év}})
| szinódikus =
| inklináció = 1°34'43,3"<ref name=Allen294>{{cite book
 | title=Allen's Astrophysical Quantities
 | author=Allen, Clabon Walter; Cox, Arthur N.
 | publisher=Springer | year=2000 | isbn=0387987460
 | url=https://books.google.com/books?id=w8PK2XFLLH8C&pg=PA294
 | pages=294}}</ref>
| felszálló csomó = 348,73936°
| perihélium szöge = 114,20783°
| pálya kerülete = {{szám|924375700|km}} <br />(6,1790699007 [[Csillagászati egység|CsE]])
| átl sebesség = {{szám|29.783|km/s}}<br />({{szám|107218|km/h}})
| max sebesség = {{szám|30.287|km/s}}<br />({{szám|109033|km/h}})
| min sebesség = {{szám|29.291|km/s}}<br />({{szám|105448|km/h}})
| holdak = 1 (a [[Hold]])
| fizikai tulajdonságok = igen
| aspektus arány = 0,9966471
| lapultság = 0,0033528<ref name=iers/>
| egyenlítői sugár = {{szám|6378.137|km}}<ref name=iers>{{cite conference
 | author=IERS Working Groups
 | editor=McCarthy, Dennis D.; Petit, Gérard
 | title=General Definitions and Numerical Standards
 | year=2003
 | booktitle=IERS Technical Note No. 32
 | publisher=U.S. Naval Observatory and Bureau International des Poids et Mesures
 | url=http://www.iers.org/MainDisp.csl?pid=46-25776
 | accessdate=2008-08-03
 | archiveurl=https://www.webcitation.org/5nDzc2unH?url=http://www.iers.org/MainDisp.csl?pid=46-25776
 | archivedate=2010-02-01
 }}</ref>
| poláris sugár = {{szám|6356.752|km}}<ref>{{cite book
 | first=Anny
 | last=Cazenave
 | editor=Ahrens, Thomas J.
 | year=1995
 | chaptertitle=Geoid, Topography and Distribution of Landforms
 | title=Global earth physics a handbook of physical constants
 | publisher=American Geophysical Union
 | location=Washington, DC
 | isbn=0-87590-851-9
 | url=http://www.agu.org/reference/gephys/5_cazenave.pdf
 | accessdate=2008-08-03
 | format=PDF
 | archívurl=https://web.archive.org/web/20061016024803/http://www.agu.org/reference/gephys/5_cazenave.pdf
 | archívdátum=2006-10-16
 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20061016024803/http://www.agu.org/reference/gephys/5_cazenave.pdf
 | archivedate=2006-10-16
 }}</ref>
| átlagos sugár = {{szám|6372.797|km}}<ref>{{cite book
 | author=Various | editor=David R. Lide | year=2000
 | title=Handbook of Chemistry and Physics
 | url=https://archive.org/details/crchandbookofche0000unse_u9i8 | edition=81st edition | publisher=CRC
 | isbn=0849304814}}</ref>
| egyenlítői kerület ={{szám|40075.02|km}}
| délkör kerület = {{szám|40007.86|km}}
| átlagos kerület = {{szám|40041.47|km}}
| felszín területe = {{szám|510072000|km2}}<ref>{{cite journal
 | last=Pidwirny
 | first=Michael
 | date=2006-02-02
 | title=Surface area of our planet covered by oceans and continents.(Table 8o-1)
 | publisher=University of British Columbia, Okanagan
 | url=http://www.physicalgeography.net/fundamentals/8o.html
 | accessdate=2007-11-26
 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20061209125035/http://www.physicalgeography.net/fundamentals/8o.html
 | archivedate=2006-12-09
 }}</ref><ref name=cia>{{cite web
 | author=Staff
 | date=2008-07-24
 | url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/xx.html
 | title=World
 | work=The World Factbook
 | publisher=Central Intelligence Agency
 | accessdate=2008-08-05
 | archívurl=https://web.archive.org/web/20100105171656/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/xx.html
 | archívdátum=2010-01-05
 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20100105171656/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/xx.html
 | archivedate=2010-01-05
 }}</ref>
| szárazföld területe = {{szám|148939100|km2}} (29,2%)
| víz területe = {{szám|361126400|km2}} (70,8%)
| térfogat = {{szám|1.0832073E12|km3}}
| tömeg = {{szám|5.9736E24|[[kilogramm|kg]]}}<ref name="earth_fact_sheet">{{cite web | last = Williams | first = David R. | date = 2004-09-01 | url = http://nssdc.gsfc.nasa.gov/planetary/factsheet/earthfact.html | title = Earth Fact Sheet | publisher = NASA | accessdate = 2007-03-17}}</ref>
| sűrűség = {{szám|5515.3|kg/m3}}
| felszíni gravitáció = {{szám|9.8|m/s2}}<br />
| szökési sebesség = {{szám|11.186|km/s}} ({{szám|39600|km/h}})
| sziderikus forgásidő = {{szám|0.99726968|nap}}<ref name=Allen296>{{cite book
 | title=Allen's Astrophysical Quantities
 | author=Allen, Clabon Walter; Cox, Arthur N.
 | publisher=Springer | year=2000 | isbn=0387987460
 | url=https://books.google.com/books?id=w8PK2XFLLH8C&pg=PA296
 | pages=296}}</ref> (23 h 56 m 4,1 s)
| forgási sebesség = {{szám|465.11|m/s}} ({{szám|1674.396|km/h}}) (az Egyenlítőn)
| tengelyferdeség = 23,439281°
| északi pólus rektaszcenziója = 0° (0 h 0 min 0 s)
| északi pólus deklinációja = +90°
| albedó = 0,367
| atmoszféra = igen
| hőmérséklet = igen
| hőm név1 = [[kelvin]]
| min hőm 1 = 185
| átl hőm 1 = 287
| max hőm 1 = 331
| hőm név2 = [[Celsius-skála|Celsius]]
| min hőm 2 = -89,2<ref name="ASU">{{cite web |url=http://wmo.asu.edu/world-lowest-temperature |title=Arisona State University: World: Lowest Temperature |language=angol |accessdate=2014-06-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100616025722/http://wmo.asu.edu/world-lowest-temperature |archivedate=2010-06-16 }}</ref>
| átl hőm 2 = 14
| max hőm 2 = 57,7
| felszíni nyomás = {{szám|101.325|[[pascal (mértékegység)|kPa]]}} (tengerszintnél)
| atmoszféra összetevők =78,08% [[nitrogén]]<br />20,94% [[oxigén]]<br />0,93% [[argon]]<br />0,038% [[szén-dioxid]]<br />nyomokban [[vízpára]] (a [[Éghajlat|klímával]] változik)<ref name="earth_fact_sheet"/>
}}

A '''Föld''' ({{görögül|Γαῖα – Gaia}}, {{latinul|Terra vagy Tellus}}) a [[Nap]]tól számított harmadik bolygó a [[Naprendszer]]ben, ahol a legnagyobb átmérőjű, tömegű és sűrűségű [[Föld-típusú bolygók|Föld-típusú bolygó]].<ref>{{cite web |last=Blue |first=Jennifer |date=2007-07-05 |url=http://planetarynames.wr.usgs.gov/jsp/append5.jsp |title=Descriptor Terms (Feature Types) |work=Gazetteer of Planetary Nomenclature |publisher=USGS |accessdate=2007-07-05}}</ref>

Több millió [[faj]],<ref>{{cite journal
 | last = May | first = Robert M.
 | title=How many species are there on earth?
 | journal=Science | year=1988 | volume=241
 | issue=4872 | pages=1441–1449
 | url=http://adsabs.harvard.edu/abs/1988Sci...241.1441M
 | accessdate=2007-08-14
 | doi=10.1126/science.241.4872.1441
 | pmid=17790039 |issn = 0036-8075}}</ref> köztük az [[ember]] élőhelye is. A Föld a [[világegyetem]] egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Jelenlegi ismereteink szerint 4,44<ref>
{{cite web|url=http://www.origo.hu/tudomany/20100527-a-fold-kora-megegyezik-a-holdeval.html|title=Fiatalabb a Föld, mint eddig hitték|date=2010-05-27|accessdate=2010-05-27}}
</ref>–4,54 milliárd éve alakult ki,<ref name="age_earth1">{{cite book
 | first=G.B. | last=Dalrymple | year=1991
 | title=The Age of the Earth | url=https://archive.org/details/ageofearth00unse | publisher=Stanford University Press | location=California
 | isbn=0-8047-1569-6
}}</ref><ref name="age_earth2">{{cite web
 | last=Newman | first=William L. | date=2007-07-09
 | url=http://pubs.usgs.gov/gip/geotime/age.html
 | title=Age of the Earth
 | publisher=Publications Services, USGS
 | accessdate=2007-09-20
}}</ref><ref name="age_earth3">{{cite journal
 | last=Dalrymple | first=G. Brent | title=The age of the Earth in the twentieth century: a problem (mostly) solved
 | journal=Geological Society, London, Special Publications
 | year=2001 | volume=190 | pages=205–221 | url=http://sp.lyellcollection.org/cgi/content/abstract/190/1/205
 | accessdate=2007-09-20
 | doi = 10.1144/GSL.SP.2001.190.01.14
}}</ref><ref name="age_earth4">{{cite web | last=Stassen | first=Chris | date=2005-09-10 | url=http://www.toarchive.org/faqs/faq-age-of-earth.html | title=The Age of the Earth | publisher=[[TalkOrigins Archive]] | accessdate=2008-12-30 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20090118213020/http://toarchive.org/faqs/faq-age-of-earth.html# | archivedate=2009-01-18 }}</ref> és a felszínén mintegy egy milliárd év múlva az élet is megjelent. Azóta a [[bioszféra]] jelentősen megváltoztatta az [[légkör|atmoszférát]], és más, biotikus összetevőit. Ezzel lehetőség nyílt az aerob organizmusok osztódásos szaporodására, és létrejött az [[ózonréteg]], amely megszűri a Nap felől érkező [[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya sugárzás]]t. A Föld felszínét a Föld [[mágneses mező]]je védi a nagyenergiájú [[kozmikus sugárzás]]tól.<ref>{{cite book
 | first=Roy M. | last=Harrison
 | coauthors=Hester, Ronald E. | year=2002
 | title=Causes and Environmental Implications of Increased UV-B Radiation
 | publisher=Royal Society of Chemistry
 | isbn=0854042652}}</ref> A [[Naprendszer]] külső körülményei a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind fényesebbé váló [[Nap]] el fogja tüntetni a bioszférát.<ref name=carrington>{{cite news
 | first=Damian | last=Carrington
 | title=Date set for desert Earth
 | publisher=BBC News | date=2000-02-21
 | url=http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/specials/washington_2000/649913.stm
 | accessdate=2007-03-31}}</ref>

A [[földkéreg]] több különálló részre, [[lemeztektonika|tektonikai lemezekre]] töredezett, és ezek az elmúlt évmilliók során, és jelenleg is folyamatosan mozognak egymáshoz képest. A felszín nagyjából 71 százalékát [[tengervíz|sós vizű]] [[óceán]]ok, a fennmaradó területet [[kontinens]]ek és szigetek foglalják el. Nem tudunk más olyan bolygóról, aminek felszínén folyékony víz található, márpedig az a földi élet elengedhetetlen feltétele. A [[Mars (bolygó)|Marson]] valaha volt víz, de ma már csak legfeljebb nyomokban, jéggé fagyva fordulhat elő.<ref group=megj>Lásd: <cite>{{cite news
 |author      = Msnbc
 |title       = Rover reveals Mars was once wet enough for life
 |publisher   = NASA
 |date        = 2007-03-02
 |url         = http://www.msnbc.msn.com/id/4202901/
 |accessdate  = 2007-08-28
 |archiveurl  = https://web.archive.org/web/20040210011241/http://www.msnbc.msn.com/id/4202901/
 |archivedate = 2004-02-10
}}</cite><cite>{{cite news
 |author      = Staff
 |title       = Simulations Show Liquid Water Could Exist on Mars
 |publisher   = University of Arkansas
 |date        = 2005-11-07
 |url         = http://dailyheadlines.uark.edu/5717.htm
 |accessdate  = 2007-08-08
 |archiveurl  = https://web.archive.org/web/20070807082823/http://dailyheadlines.uark.edu/5717.htm#
 |archivedate = 2007-08-07
}}</cite></ref><ref group=megj>2007-ig mindössze egyetlen [[exobolygó]], egy gázóriás légkörében mutattak ki vízgőzt. Lásd:{{cite journal
 | author=Tinetti, G. ''et al'' | title=Water vapour in the atmosphere of a transiting extrasolar planet
 | journal=Nature | month=July | year=2007 | volume=448
 | pages=169–171 | url=http://www.nature.com/nature/journal/v448/n7150/abs/nature06002.html | doi = 10.1038/nature06002}}</ref> A Föld belseje aktív maradt. Részei a ''Goldschmidt-modell'' szerint:
* a viszonylag szilárd [[földköpeny]],
* a folyékony, a mágneses térért felelős [[külső mag]] és
* a szilárd, vas- (nikkel-)szulfidosnak tekintett [[belső mag]].

[[Fájl:A föld pályája a Nap körül.jpg|thumb|left|A Föld pályája a Nap körül (a méretek nem arányosak)]]

A Föld (elvileg) minden testtel gravitációs kapcsolatban áll a [[világűr]]ben. Ezek közül gyakorlatilag legjelentősebb a Nap és a [[Hold]] gravitációs hatása. Amíg a Föld megkerüli a Napot, addig nagyjából 366,26-szor megfordul saját tengelye körül. Ez az időszak egy [[sziderikus év]], ami nagyjából 365,26 [[Nap (időegység)|sziderikus nap]]ig tart. A Föld [[Tengelyferdeség|tengelyének ferdesége]] a [[keringési sík]]ra bocsátott [[Merőlegesség|merőleges]]hez képest 23,4°.<ref>Yoder, Charles F. (1995:8).</ref> Ennek következményei az évszakok. A Föld egyetlen természetes [[hold (égitesttípus)|holdja]], a feltételezett 4,53 milliárd éve létrejött [[Hold]] vonzása alakította ki az [[árapály]]t, amely egyensúlyban tartja a tengelyferdeséget és valamelyest lassítja a bolygó forgását. Az óceánok kialakulásában egyes elméletek<ref name="comet">{{cite journal | author=Morbidelli, A.; Chambers, J.; Lunine, J. I.; Petit, J. M.; Robert, F.; Valsecchi, G. B.; Cyr, K. E. | title=Source regions and time scales for the delivery of water to Earth
 | journal=Meteoritics & Planetary Science | year=2000
 | volume=35 | issue=6 | pages=1309–1320
 | url=http://adsabs.harvard.edu/abs/2000M&PS...35.1309M
 | accessdate=2007-03-06}}</ref> szerint a bolygó történetének korai szakaszában nagy szerepet játszott egy [[üstökös]]eső. Később a felszínt kisrészt [[kisbolygó]]k becsapódásai alakították még, azonban ezek szerepe elhanyagolható a [[Tektonika (geológia)|tektonika]] és a [[lepusztulás]] mellett.

A bolygó egész felszínét belakó emberiség az ásványkincseket és az élőlényeket is hasznosítja. A nagyjából 200 szuverén [[állam]] kapcsolatainak fő formái a [[diplomácia]], az utazás, a [[kereskedelem]] és a hadi tevékenységek. Az emberek sokféleképpen képzelték el a Föld jellegét és kialakulását az isteni megszemélyesítéstől a [[Flat Earth Society|lapos Föld]] elméletén át napjaink integrált, tudományos világképéig. Ember először 1961-ben hagyta el bolygónkat, amikor [[Jurij Alekszejevics Gagarin|Jurij Gagarin]] fölrepült a világűrbe.

== Kialakulása (elmélet) ==
{{Bővebben|Bolygókeletkezés}}
A Föld hét másik bolygótársával, a körülöttük keringő holdakkal, kisbolygókkal, törpebolygókkal, üstökösökkel és meteorokkal, valamint csillagunkkal, a [[Nap]]pal együtt a [[Naprendszer]] tagja. [[Galaxis]]unk, a [[Tejútrendszer]] 200–400 milliárd csillagból áll. (Az átlagos Föld-Nap távolságot [[csillagászati egység]]nek (CsE) nevezzük.)

Az [[ember]]iség évezredek óta kutatja a Föld keletkezésének a titkát. Az ókori és középkori tudósok [[Isten]]nek tulajdonították a Föld keletkezését. Az [[1700-as évek]]ben a [[természettudomány]]ok fejlődése rohamosan felgyorsult, ennek következtében egyre több [[elmélet]] született a Föld keletkezésére vonatkozólag. A mai modern teóriák a régebbi elméletek részleteit is tartalmazzák, miszerint a Nap és bolygói por- és gázfelhőből alakultak ki. Ez az anyag kb. 4,6 milliárd éve kezdett összehúzódni, forgása felgyorsult. A középpontban kialakuló sűrű gázgömbből alakult a Nap, a kívül maradt felhőben pedig kristályos anyagok maradtak fenn és csapódtak ki a fokozatos lehűlés következtében. A Nap körüli felhő kristályos anyaga fokozatosan csomósodott előbb kis méretű égitestekké (planetezimálok), majd nagyobb tömegű égitestekké, végül a bolygókká.

Újabb kutatások során a [[vas]] [[izotóp]]jainak eloszlása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld viszonylag „gyorsan”, {{szám|5|millió év}} alatt alakult ki (korábban úgy gondolták, hogy ehhez több tízmillió év kellett).<ref>[https://www.sciencedaily.com/releases/2020/02/200220130509.htm sciencedaily.com: Earth formed much faster than previously thought, new study shows, 2020-02-20]</ref>

== Felépítése ==

Kezdetben, kb. 4,6 milliárd éve a Föld izzó, olvadt állapotban volt, a gravitáció hatására ekkor alakult ki a '''gömbhöz hasonló formája'''. Ebben az állapotban különböző rétegek alakultak ki, amelyek – a [[planetáris differenciálódás]] során – sűrűségüknek megfelelően '''gömbhéjakba''' (geoszférákba) rendeződtek. E folyamat során alakult ki a földbelső jelenlegi tudásunk szerinti szerkezete: legkívül van a [[földkéreg]], ezen belül található a [[földköpeny]], és legbelül a külső és belső magból álló [[földmag]]. Később, amikor a kéreg megszilárdult és megindultak a [[vulkanizmus|vulkanikus folyamatok]], a kéreg lemezekre töredezett (vagy sosem állt össze egységes szilárd kéreggé), majd kialakult egy újabb, gázokból álló gömbhéj, a '''légkör''' is, valamint a felszínen egy – bolygóméreteket tekintve vékony – részleges '''vízborítás''' is kialakult. Tudományos feltételezések szerint a Földön található víz a korai időszakban becsapódó [[Kisbolygó|aszteroidákból]] származik.

A Föld belső felépítéséről közvetlen bizonyítékokkal nem rendelkezünk, hiszen az eddigi legmélyebbre hatolt mélyfúrás, az [[oroszország]]i [[Kola-félsziget]]en fúrt [[Szupermély fúrás a Kola-félszigeten|szupermély fúrás]] is csak {{szám|12261}} méterre hatolt le a felszín alá,<ref>{{cite web|url=http://www.icdp-online.org/contenido/icdp/front_content.php?idcat=695|title=Kola Superdeep Borehole (KSDB) - IGCP 408: „Rocks and Minerals at Great Depths and on the Surface“|author=|publisher=International Continental Scientific Drilling Program|language=angol|accessdate=2010-01-22|archiveurl=https://www.webcitation.org/5nDzc5qPC?url=http://www.icdp-online.org/contenido/icdp/front_content.php?idcat=695|archivedate=2010-02-01}}</ref> de még ez is bőven a kéregben maradt. A belső szerkezet megfigyelésére közvetett módszert, a [[földrengés]]ek megfigyelését használják a szakemberek. A Föld – vagy bármilyen bolygó – belsejében levő anyag fizikai tulajdonságainak változása a földrengéshullámok terjedési sebességének változását okozza, és ezen változások mérésével állapítható meg, hogy hány helyen változnak meg az anyag tulajdonságai, hány fizikailag elkülönülő belső rész mutatható ki.

=== A Föld alakja ===
[[Kép:Map-heart-054.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|''Oronce Fine, Mappemonde en forme de cœur montrant la Terre australe Recens et integra orbis descriptio'', Paris, 1536]]

{{fő|A Föld alakja}}
A Föld alakját alapvetően két [[fizika]]i hatás határozza meg: az általános [[Gravitáció|tömegvonzás]], amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, továbbá a Föld tengely körüli [[forgómozgás|forgása]]. A Földhöz rögzített forgó koordináta-rendszerben a tömegvonzás és a forgó koordináta-rendszerből adódó [[centrifugális erő]] kölcsönhatására létrejövő, elméletileg [[Szferoid|forgási ellipszoid]] alakú folyadékszerű testhez a tényleges Föld-alak nagyon közel áll: e [[hidrosztatikus egyensúly]]i alaktól csak helyenként tér el. A magashegységek és a mélytengeri árkok területén a fizikai földfelszín nem követi az elméleti felületet, mert itt más hatások is közrejátszanak a felszín alakításában. Az elméleti földalak, a [[geoid]], azaz nehézségi gyorsulásnak a közepes tengerszinttel egybeeső potenciálfelülete ezeken a területen a kőzetfelszínt nem követi.
Gyakorlati okokból éppen ezért általában egyszerűsített modellt használunk a Föld alakjaként. A [[geodézia|geodéziában]] lapult forgási ellipszoiddal helyettesítjük a geoidot, de néha a még egyszerűbb gömbi közelítés is megfelelhet. Gömbi közelítésnél a ''közepes földsugárral'' (R) számolunk. Ez esetben is a modellnek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha ''a'' a Föld egyenlítői és ''b'' a sarkokon mért sugara, akkor <math>f=\frac{a-b}{a}</math> adja meg az ellipszoid lapultságát. Ekkor a gömbi és az ellipszoidi térfogatok egyenlőségének felírásával <math>R^3=a^2b</math> egyenletre jutunk, amiből ''R'' meghatározható. A bonyolultabb modellek paramétereit a földközeli műholdak pályájának mérései alapján számítják.

A Föld alakjának (a geoidnak) egyik elfogadott globális közelítése a ''WGS84 ([[World Geodetic System]])'' elnevezésű [[geodéziai dátum]], mely nem más, mint egy tömegközépponti elhelyezésű forgási ellipszoid, ahol a fél-nagytengely hossza {{szám|6378137}} méter, fél-kistengely hossza {{szám|6356752.314|m}}. Az eltérés alig 0,33% a két tengely között, ezért lehet a gömb is jó közelítés. Amennyiben nem a globálisan jó illeszkedés a cél, hanem valamely kontinenst vagy még kisebb területet térképezünk, akkor más, helyileg jobban illeszkedő dátumot használunk. [[Magyarország]]on például az [[IUGG67]] ellipszoidból képzett [[HD72]] dátum jobban írja le a felületet, ezért a magyar polgári térképezés többnyire ezt az alapfelületet használja.

=== Belső szerkezete ===
A Föld belső része öves felépítésű, az övek elhelyezkedése, kiterjedése, sőt esetenként mozgása is jól ismert ma már. Az övek összetételét illetően azonban még feltételezésekre, elméletekre kell hagyatkozni, mivel a legfelső 30–{{szám|70|km}}-t leszámítva ez teljesen ismeretlen. A Föld öveinek kémiai összetételét vizsgáló elméleteknek magyarázatot kell adni az ismert jelenségekre, a Föld átlagsűrűségére, és meg kell felelnie a [[kozmológia]]i ismereteinknek is.

A Föld szerkezetére vonatkozó legismertebb elmélet az úgynevezett Goldschmidt-féle ''vasmagos'' modell. Ez kémiailag inhomogén öveket tételez fel, amelyben egyszerű ülepedés hatására a mélyebb rétegek a nagyobb fajsúlyú anyagokat tartalmazzák. Magyarázatot ad a felszíni [[kőzet]]ek sűrűsége és a Föld átlagsűrűsége közötti eltérésre, valamint a mágneses mezőre. A vasmagos modellben a zónák elnevezését az azt alkotó elemek gyakorisága adja. Fentről lefelé: ''sial'' (szilicium, aluminium), ''sima'' (szilícium, magnézium), ''crofesima'' (króm, vas, szilicium, magnézium), ''nifesima'' (nikkel, vas, szilicium, magnézium), ''nife'' (nikkel, vas).

A Föld öves szerkezetének létrejöttét az [[Egyed László (geofizikus)|Egyed László]]-féle vasmag nélküli modell kémiailag homogénként írja le, amelyben kizárólag a nyomás és a hőmérséklet változásai hozzák létre a [[szeizmológia]]ilag mérhető övezethatárokat. A Föld átlagsűrűségét a magban található ''elfajult'' anyag növeli meg, a mágnesességet ugyanennek az elfajult anyagnak a mozgása hozza létre. A modell szerint a kéreg alatti konvekciós áramlatok olyan keveredést okoznak, ami meggátolja a fémes (nehéz) elemek leülepedését. Ez az elmélet vetette fel először a táguló Föld elképzelését. Ebből a modellből származik a ''kéreg, köpeny, mag'' övek megnevezése.

==== Földkéreg ====
{{Bővebben|Földkéreg}}
[[Fájl:Jordens inre.svg|bélyegkép|balra|A Föld belső szerkezete a magtól a felső köpenyig]]

A '''földkéreg''' Földünk legkülső kőzetburka. Halmazállapota szilárd, [[magmás kőzetek|magmás]], [[metamorf kőzetek|metamorf]] vagy [[üledékes kőzetek|üledékes]] [[kőzet]]ekből épül fel. Vastagsága átlagosan 30–{{szám|40|km}}, bár rendkívül tág határok között változik: az óceánok alatt 6–{{szám|7|km}}, a szárazföldek területén pedig {{szám|35|km}}, ám néhol eléri a {{szám|70|km}}-t is. Ezek alapján a kérget szokás óceáni és kontinentális kéregre osztani, amely felosztás nemcsak a földrajzi elhelyezkedés, hanem a kémiai összetétel okán is megalapozott. Az óceáni kéreg anyaga vékonyabb és szinte kizárólag [[bazalt]]ból áll, átlagsűrűsége {{szám|3|g/cm3}}. A szárazföldi kéreg egy 15–{{szám|20|km}} mélységben húzódó vonal mentén további két részre osztható: a felső, alumíniumban, szilíciumban és alkáli fémekben gazdag (tehát jobbára alumoszilikátokból és kvarcból álló) gránitos, valamint az alsó, több vasat és magnéziumot tartalmazó (tehát főleg ezek szilikátjaiból álló) bazaltos kéregre.

A kéreg hőmérséklete a mélységgel változik, a felszínen a Nap melegítő hatására a hőmérséklet változó, ám néhány tucat méter után állandó lesz és onnan kilométerenként nagyjából {{szám|30|C}}-kal növekszik a hőmérséklet, egészen a köpeny határáig, ahol kb. {{szám|400|C}}-ot ér el. A kérget hordozó köpenyben végbemenő anyagáramlások, a [[konvekció]] miatt a kéreg nagyobb táblákra, ún. [[litoszféra-lemez]]ekre töredezett, amelyek folyamatosan vándorolnak, mozognak.

A vékony réteg [[térfogat]]a a Föld össztérfogatának mindössze 1%-át teszi ki.

A kéreg felszíne folyamatos megújuláson megy keresztül a vulkáni és eróziós folyamatok, illetve a [[szubdukció]] miatt, ezért a felszíni kőzetek átlagéletkora mindössze 2 milliárd év, míg a legrégebbi kéregmaradvány, a [[Nyugat-Ausztrália|nyugat-ausztráliai]] [[Narryer Gneisz Formáció]] 3,9 milliárd éves.

==== Földköpeny ====
{{Bővebben|Földköpeny}}
A '''földköpeny''' a földmagot beburkoló vastag, mintegy {{szám|2900|km}} széles rendkívül magas [[viszkozitás]]ú, helyenként szilárd réteg. Alsó határa a külső földmaggal, felső határa pedig a földkéreggel kapcsolja össze. A kéreg és a köpeny határát az ún. Mohorovičić diszkontinuitás (vagy egyszerűsítve: Moho) jelöli ki, egy határ, amely alatt a [[földrengés]]hullámok sebessége ugrásszerűen megnövekszik. A földköpeny és a földmag határán (a köpeny legalsó rétegeként) egy vékony, úgy 200 kilométeres réteg is található, az ún. „D-réteg”. Az alsó köpeny és a földmag határát is egy jól elkülöníthető határréteg jelöli ki, ezt nevezik Gutenberg-Wiechert felületnek.

Szeizmológiai mérések alapján a köpeny több jól elkülönülő részre osztható. A '''felső köpeny''' a kéreg alatti 7—35 kilométeres mélységtől 410 kilométerig terjed. A felső köpeny legfelső rétege szilárd, az alsó része képlékeny. Előbbit és a kérget együtt [[litoszféra|litoszférának]] nevezzük, utóbbit pedig [[asztenoszféra|asztenoszférának]]. A litoszféra alja kb. 100–{{szám|150|km}}, az asztenoszféráé kb. {{szám|410|km}}. A képlékenységet a viszkozitással fejezzük ki. A földköpeny anyagának képlékenysége a mindennapi érzekelésünk szerint rendkívül viszonylagos, inkább mondanánk szilárdnak, a viszkozitási érték <math>10^{21}</math> és <math>10^{24}</math> [[Pascal (mértékegység)|Pascal]]·[[másodperc]] (Pa·s), a mélységtől függően. (Összehasonlításul például a [[víz]] viszkozitása <math>10^{-3}</math> Pa·s, míg a [[Aszfalt#Bitumen|bitumen]]é <math>10^7</math> Pa·s. A felső köpeny alatt az '''átmeneti réteg''', vagy [[mezoszféra]] található, amely {{szám|660|km}} mélységig tart. Ez a réteg nagyon bonyolult geológiailag (az áthaladó rengéshullámok sebessége térségenként változó) és markánsan elválasztja a felső köpenyt az '''alsó köpenytől'''. Az alsó köpeny pedig a 660-2900 kilométer közötti mélységet tölti ki. Ez utóbbiról viszonylag kevés ismeretünk van, azt viszont tudjuk, hogy szeizmológiailag lényegében homogén gömbhéj.

A Föld tömegének 68%-a a földköpenyben található, miközben a térfogat 84%-át képviseli. Anyagát feltételezések szerint [[vas]]ban és [[magnézium]]ban gazdag [[szilikát]]ok alkotják.

A köpeny övessége rugalmassági tulajdonságok változásaival, illetve a növekvő nyomás és hőmérséklet hatására az ásványok szerkezetében beinduló fázisátalakulásokkal magyarázható. A köpeny hőmérséklete és a benne uralkodó nyomás a mélységgel változik: a kéreg határánál 500 és {{szám|900|C}} közötti, míg a maggal határos alsó részeken hozzávetőleg {{szám|4000|C}} feletti hőmérséklet uralkodik. [[Paradoxon|Paradox]] módon bár a legtöbb kőzet olvadáspontja legfeljebb {{szám|1200|C}}, és a köpeny nagy részében ennél melegebb van, a köpeny fizikai tulajdonságait tekintve gyakorlatilag szilárdnak tekinthető. A köpeny alsó részében a nyomás közel {{szám|136|GPa}}. A felszínen tapasztalható [[Tűzhányó|vulkáni]] működés vagy [[lemeztektonika]] a köpenyben működő mechanizmusok hatására működő folyamat.

==== Földmag ====
{{Bővebben|Földmag}}
A Föld legbelső szerkezeti egysége, a legbelső gömbhéj a '''földmag'''. Ahogy a magot körülvevő köpeny, így ez is két viszonylag önálló részre osztható: a külső magra és a belső magra. Szeizmikus vizsgálatok szerint a belső mag nagyjából {{szám|1220|km}} földsugárig, a külső mag pedig további közel {{szám|2300}} kilométerig terjed. A külső mag folyadékszerűen viselkedik, a belső mag szilárd, mindkettő fő alkotóelemei nehézfémek, elsősorban [[vas]] és kisebb mennyiségben [[nikkel]]. A szilárd belső mag létezését [[1936]]-ban fedezte fel [[Inge Lehmann]]. A belső magban a legújabb kutatások szerint a vasnál nehezebb elemek is jelen vannak, a külső magban viszont a vasnál könnyebb elemek találhatók. A mag két részét tehát a kémiai összetétel és a halmazállapot (vagy az annak megfelelő viselkedés) különbözteti meg egymástól. A földmag határát az ún. ''Gutenberg-Wiechert-felület'' jelenti, egy szeizmológiai szempontból markáns határvonal, amelynél a [[földrengés]]hullámok sebessége jelentősen lecsökken. A külső és belső mag határát egy újabb felület, a ''Lehmann-felület'' jelöli ki, amelynél a földrengéshullámok sebessége ismét megnövekszik.

A mag összetétele minden valószínűség szerint a Föld kialakulása kori olvadt állapotban végbement [[planetáris differenciálódás]], vagy más néven ''„vas katasztrófa”'' során alakult ki. Ennek során a nehezebb anyagok lesüllyedtek a bolygó középpontja felé, a könnyebb anyagok pedig felemelkedtek a felszín felé. Mivel a kéreg átlagos {{szám|2600}}–{{szám|3000|kg/m3}}-es sűrűsége kisebb, mint a globális átlagos {{szám|5500|kg/m3}} sűrűségérték, a mag anyagának jóval sűrűbbnek kell lennie. Ebből feltételezhető, hogy a magban olyan anyagok fordulnak elő, mint az [[ozmium]] és [[irídium]] {{szám|23|g/cm3}}, [[platina]] {{szám|21.5|g/cm3}}, [[arany (kémiai elem)|arany]] {{szám|19|g/cm3}}, [[higany]] {{szám|13.6|g/cm3}} stb. A keletkezéstörténethez kapcsolódó elméletek szerint a földmag egy bizonyos [[Kondritok|kondrit]]os [[meteorit]]típussal van rokonságban. Ezek a kondritok főként vasból és nikkelből állnak, és a Föld kialakulásakor a feltételezések szerint szerepet játszó bolygócsírák egy részének anyaga lehetett, amely az ütközések hőjétől való megolvadás közben került be bolygónk anyagai közé, és differenciálódott a belső részekben.

A külső mag folyékony anyagát a belső [[hő]] áramlásra kényszeríti, ami kiegészül még a [[Coriolis-erő]]vel, ami erősíti az áramlást. Ez az áramlás bolygóméretű [[dinamó]]ként működik és óriási [[mágneses mező]]t gerjeszt. A szilárd belső mag nem vesz részt az erő gerjesztésében, vagy fenntartásában, viszont a stabilizálásában fő szerepet játszik. Szintén új keletű tudományos eredménynek számít annak megfigyelése, hogy a belső mag kissé gyorsabban forog, mint a bolygó külsőbb részei. 2005-ben modellezték tudósok, hogy a belső mag évi 0,3-0,5 fokkal gyorsabban forog, mint a felszín.

{| class="wikitable" style="margin: 4px; margin-right: 0px; width: 100%;"
|+ A Föld belső héjszerkezete<ref>{{cite journal
 | last = Jordan | first = T. H.
 | title=Structural Geology of the Earth's Interior
 | journal=Proceedings National Academy of Science
 | year=1979 | volume=76
 | issue=9 | pages=4192–4200
 | url=http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=411539
 | accessdate=2007-03-24 | doi=10.1073/pnas.76.9.4192
 | pmid=16592703
 | pmc = 411539}}</ref>
|-
!rowspan="8" style="font-size: smaller; text-align: center; padding: 0px;"|[[Fájl:Earth-crust-cutaway-hungary.svg|300px|center]]<br />A Föld metszeti ábrája (a bal oldali kiemelés nem méretarányos!)
!Mélység<ref>{{cite web
 | last = Robertson | first = Eugene C.
 | date = 2001-07-26
 | url = http://pubs.usgs.gov/gip/interior/
 | title = The Interior of the Earth
 | publisher = USGS | accessdate = 2007-03-24
}}</ref> (km)
!style="vertical-align: bottom;"|Réteg-összetevők
!Sűrűség (g/cm³)</span>
|-
|style="text-align: center;"|0–60
|Litoszféra<ref group=megj>helyileg változik 5 és 200&nbsp;km között</ref>
|style="text-align: center;"| —
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|0–35
| – Kéreg<ref group=megj>helyileg változik  5 és 70&nbsp;km között</ref>
|style="text-align: center;"| 2,2–2,9
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|35–60
| – Felső köpeny
|style="text-align: center;"| 3,4–4,4
|-
|style="text-align: center;"|35–2890
|Köpeny
|style="text-align: center;"| 3,4–5,6
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|100–700
| – Asztenoszféra
|style="text-align: center;"| —
|-
|style="text-align: center;"|2890–5100
|Külső mag
|style="text-align: center;"| 9,9–12,2
|-
|style="text-align: center;"|5100–6378
|Belső mag
|style="text-align: center;"| 12,8–13,1
|}

=== Tektonikus lemezek ===
{{Bővebben|Lemeztektonika}}
{| class="wikitable" align="right" style="margin-left: 1em"
|+ [[A tektonikus lemezek listája|A Föld fő tektonikus lemezei]]<ref>{{cite web|url = http://www.ees1.lanl.gov/Wohletz/SFT-Tectonics.htm|author = Brown, W. K.; Wohletz, K. H.|year = 2005|title = SFT and the Earth's Tectonic Plates|publisher = Los Alamos National Laboratory|accessdate = 2007-03-02|archiveurl = https://web.archive.org/web/20130217002443/http://www.ees1.lanl.gov/Wohletz/SFT-Tectonics.htm|archivedate = 2013-02-17}}</ref>
|-
|colspan="2" style="font-size: smaller; text-align: center;"|[[Fájl:Tectonic plates (empty).svg|250px]]
|-
!A lemez neve
!Terület<br /><span style="font-size: smaller;">10<sup>6</sup>&nbsp;km²</span>
|-
| [[Afrika]]i-lemez||style="text-align: center;"| 78,0
|-
| [[Antarktisz]]i lemez ||style="text-align: center;"| 60,9
|-
| [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliai]] lemez ||style="text-align: center;"| 47,2
|-
| [[Eurázsia]]i lemez ||style="text-align: center;"| 67,8
|-
| [[Észak-Amerika|Észak-amerika]]i lemez ||style="text-align: center;"| 75,9
|-
| [[Dél-Amerika|Dél-amerika]]i lemez ||style="text-align: center;"| 43,6
|-
| [[Csendes-óceán]]i lemez ||style="text-align: center;"| 103,3
|}
A földkérget is tartalmazó litoszféra a mérések szerint nem egy szilárd, homogén struktúra, hanem több, kisebb-nagyobb lemezre tagozódott, mozgó rendszer. A tektonikus lemezek egymáshoz képest is, és a Föld viszonyítási rendszereihez (tengely, [[egyenlítő]]) is mozognak. A mozgás hajtóerejét, a földköpeny anyagáramai adják. Maguk a lemezek kötődnek a köpeny konvekciós zónáihoz, a hőmérséklet-különbségek miatti áramlások, és a kéreglemezek felosztása igazodnak egymáshoz. [[A Föld fejlődéstörténete]] során a [[kontinens]]ek elvándoroltak kialakulásuk helyéről, az óceáni kéreg pedig folyamatosan megújul és fenntartja a [[szén-dioxid]] körforgását. A lemezek mozgása során háromféle tektonikus határvonal jöhet létre:
* [[Szubdukció|konvergens]] vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, és amellyel szubdukciós zóna (mikor az ütközéskor létrejövő alakváltozás hatására mindkét lemez alábukik), vagy kontinensütközés jön létre(amikor is az egyik lemez pereme felgyűrődik). A mélytengeri árkokat általában szubdukciós zónákkal azonosítják, míg a magashegységek (pl. [[Himalája]]) az ütközések termékei;
* [[Divergens szegély|divergens]] vagy konstruktív szegély, amelynél a két lemez egymástól távolodik. Ilyenkor vulkanikus kúpok sora, hegységek jönnek létre a lemezeket szétfeszítő, feltörő lávából, ilyen például a Közép-atlanti hátság és az afrikai [[Nagy-hasadékvölgy]];
* [[Konzervatív szegély|súrlódó]] vagy konzervatív szegély, amelyeknél a lemezszegélyek egymással párhuzamosan, de ellentétes irányban mozognak. Az egymásba ékelődő szegély-egyenetlenségek hatására folyamatosan feszültségek halmozódnak, szakaszos, hirtelen gyors mozgásokat okozva. Ilyen a [[kalifornia]]i [[Szent András-törésvonal]].
A kőzetlemezek határvonalát gyakori [[földrengés]], és [[vulkanikus tevékenység]] jellemzi, valamint a fenti felszíni jelenségek figyelhetők meg.

=== A földfelszín ===

[[Fájl:Hemisphere land.png|bélyegkép|A szárazföldi félgömb]]

[[Fájl:Hemisphere water.png|bélyegkép|Az óceáni félgömb]]
A Föld felszíne rendkívül változatos domborzati formákat hordoz. A felszín közel 71%-át víz borítja, a további 29%-ot szárazföldnek nevezzük. A kéreg víz alatti teteje hasonlóan tagolt, mint a szárazföldek felszíne: hegyek, hegyláncok, árkok, síkságok váltogatják egymást mindkettőnél. Bolygónk felszíne a vulkáni tevékenység, a lemeztektonika és az erózió miatt folyamatosan átalakul, igaz ebben a folyamatban több ezer, vagy akár több millió év alatt mutatkoznak meg a változások.

A földfelszínt az óceánok és kontinensek dominanciája szerint is két félgömbre lehet osztani, az óceáni félgömbre és a szárazföldi félgömbre.

==== Óceánok ====
{{Bővebben|Óceán}}
A Föld egyik legfontosabb jellemvonása a felszínén folyékony formában jelen levő nagy mennyiségű [[víz]], ami miatt bolygónkat – elsősorban az [[Űrtörténelem|űrkorszak]] idejében készült űrfelvételek alapján – ''„Kék Bolygóként”'' is szokás emlegetni. Ezen vizeket összefoglalóan [[hidroszféra|hidroszférának]] nevezzük, amelyek összességében a földfelszín nagyobb részét – összesen 70,8%-át – borítják. A felszíni vizek többféle formában vannak jelen, kisebb-nagyobb méretű folyóvizek (erek, patakok, folyók, folyamok) és különböző méretű állóvizek (tavak, tengerek, óceánok) formájában. Ezek a vizek két fő csoportra oszthatók: sós vizek és édesvizek. Ezek közül az előbbiek vannak túlsúlyban, a hidroszféra 97,5%-a sósvíz, míg a maradék 2,5% édesvíz, amelynek viszont 68,7%-a<ref>{{cite web|url=http://webworld.unesco.org/water/ihp/db/shiklomanov/summary/html/summary.html|title=Water storage on the Earth and hydrological cycle|author=Igor A. Shiklomanov|publisher=UNESCO|accessdate=2010-01-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090219224312/http://webworld.unesco.org/water/ihp/db/shiklomanov/summary/html/summary.html|archivedate=2009-02-19}}</ref> jég formájában található meg a sarki jégsapkákban.

Az egész hidroszféra legmeghatározóbb felszíni formái az [[óceán]]ok. A három, meghatározó méretű világóceán:
* [[Csendes-óceán]]
* [[Atlanti-óceán]]
* [[Indiai-óceán]]

Egyes földrajzi osztályozások a [[Jeges-tenger]]t is óceánnak tartják (Északi-óceán), valamint az Antarktiszt körülvevő vizeket, a 60. déli szélességtől délre fekvő, egybefüggő tengert (az Atlanti-, Csendes- és Indiai-óceán déli területeit, Déli-óceán néven) úgyszintén.

Az óceánok <math>1,37\cdot10^9\,\text{km}^3</math>, azaz {{szám|1.37|milliárd|km3}} térfogatot,<ref>{{cite web|url=http://hypertextbook.com/facts/2001/SyedQadri.shtml|title=Volume of Earth's Oceans|author=Glenn Elert|publisher=|accessdate=2010-01-20}}</ref> a Föld össztérfogatának – kb. 1083 milliárd km³ – mindössze 800-ad részét teszik ki. Ha az óceánok tömegét hasonlítjuk a bolygó össztömegéhez, még kisebb értéket, mindössze 4400-ad földtömegnyit – hozzávetőleg a bolygó tömegének 0,25‰-ét – kapunk (tekintve, hogy a bolygó anyagának átlagsűrűsége – {{szám|5.5|g/cm3}} – sokkal magasabb, mint az egységnyi sűrűségű vízé). Ez a bolygóméretekben elenyésző mennyiségű anyag mégis {{szám|2.7|km}} mély vízréteget vonna a bolygó felszínére, ha az sima felületű gömb lenne. A földfelszín egyenetlensége miatt a világtengerek mélysége rendkívül széles határok között változik. Az óceánok legmélyebb pontja a Csendes-óceánon, a [[Mariana-árok]]ban fekszik, {{szám|11022}} méteren, átlagos mélysége {{szám|3711}} méter.<ref>{{cite web|url=http://www.oceansatlas.com/unatlas/about/physicalandchemicalproperties/background/seemore1.html|title=DISTRIBUTION OF LAND AND WATER ON THE PLANET|author=|publisher=HDNO|accessdate=2010-01-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120216030249/http://www.oceansatlas.com/unatlas/about/physicalandchemicalproperties/background/seemore1.html|archivedate=2012-02-16}}</ref>

A tengervíz átlagos sótartalma 35‰.<ref>{{cite web|url=http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nmIaSlQV1bQJ:tanarajanlo.hu/letoltes.php?tetelek%26t_135.doc+%C3%B3ce%C3%A1n+v%C3%ADzmennyis%C3%A9g&cd=2&hl=hu&ct=clnk|title=10. tétel|author=|publisher=|accessdate=2010-01-20}}{{Halott link|url=http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache%3AnmIaSlQV1bQJ%3Atanarajanlo.hu%2Fletoltes.php%3Ftetelek%26t_135.doc+%C3%B3ce%C3%A1n+v%C3%ADzmennyis%C3%A9g&cd=2&hl=hu&ct=clnk |date=2018-11 }}</ref> Az óceánok jelentős hatást gyakorolnak a Föld klímájára: hatalmas hőtárolóként és a tengeri áramlatok révén hő szállító közegként működnek. A tengervíz hőtároló és hőelosztó tulajdonságainak vannak állandó és véletlenszerű hatásai. Előbbire példa a [[Golf-áramlat]], amely a trópusok melegét szállítja az Atlanti-óceánon a magasabb északi szélességekre, így pl. [[Európa]] nyugati részére, utóbbira pedig az [[El Niño]] és [[La Niña]] jelenség, amely időszakosan alakul ki és időszakosan okoz szélsőséges időjárási jelenségeket.

Az óceánok az [[élet]] bölcsői és hatalmas tárházai. Biológiai kutatások szerint a földi élet a tengervizekben alakult ki, és csak később hódította meg a szárazföldet. A ma létező fajokból több százezer a tengerek lakója.

==== Kontinensek ====
{{Bővebben|Kontinens}}
A földfelszín 29,2%-a szárazföld, amely [[kontinens]]ekből és szigetekből tevődik össze. A kéreg kontinentális része vastagabb az óceánfenéki kéregnél és rendkívül tagolt. A felszín legmagasabb pontja a [[Csomolungma|Mount Everest]], {{szám|8848}} [[méter]]es magasságával, míg a legalacsonyabb pont - 418 méteren fekszik a [[Jordánia]] és [[Izrael]] között fekvő [[Holt-tenger]]nél. A szárazföldek átlagos szintje 840 m a [[Tengerszint feletti magasság|tengerszint]]<ref>{{cite web|url=http://escholarship.org/uc/item/46c8q2rj?query=840;hitNum=1#hit-num-1|title=The oceans, their physics, chemistry, and general biology|author=Sverdrup –Johnson, Fleming|publisher=University of California|language=angol|accessdate=2010-01-21}}</ref> felett. A földfelszín többféle anyagból épül fel, főként kőzetekből és a talajból. A kőzetek elsősorban vulkanikus eredetűek (gránit és andezit), olyan kisebb sűrűségű anyagból épülnek fel, amelyet korábbi korok vulkánjai hoztak felszínre kéreg alól, ezzel folyamatosan megújítva a földfelszínt. Kisebb mennyiségben nagyobb sűrűségű kőzet, bazalt is található a felszínt felépítő kőzetek között. Egy másik fő kőzettípus az [[Üledékes kőzetek|üledékes kőzet]], valamilyen egykori tengerfenéken rétegesen lerakódott és kővé tömörödött anyag, amely a földfelszín 75%-át beborítja, ám mennyiségét tekintve mindössze 5%-ot tesz ki a kéreg felső 10 kilométer vastag rétegében.<ref>{{cite web|url=http://geology.csupomona.edu/drjessey/class/Gsc101/Weathering.html|title=WEATHERING AND SEDIMENTARY ROCKS|author=|publisher=|language=angol|accessdate=2010-01-21|archiveurl=https://www.webcitation.org/5QVXQaCAy?url=http://geology.csupomona.edu/drjessey/class/Gsc101/Weathering.html|archivedate=2007-07-21}}</ref> A harmadik meghatározó kőzettípus a [[metamorf kőzetek]] családja. Ezen kőzettípus korábban már létezett más kőzetekből jön létre valamilyen magas hőfokon és/vagy magas nyomáson végbemenő geológiai folyamat során. A földfelszín többi részén finom szemcsézetűbb anyag található. A talaj az alapkőzet [[fizika]]i, majd [[kémia]]i málásával jött létre, majd egy biológiai folyamat során szerves anyagokkal telítődve nyerte el jelenlegi formáját. Az emberi élet szempontjából a talaj a legjelentősebb a felszínt felépítő anyagokból, hisz ez alkalmas egyedül [[mezőgazdaság]]i művelére, élelmiszertermelésre.

[[Fájl:Map of the world-hu.png|bélyegkép|300px|balra]]

A földrajztudomány a földfelszínt nagyobb egységekre bontja, ezek a kontinensek:
* [[Európa]]
* [[Ázsia]]
* [[Afrika]]
* [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]]
* [[Ausztrália és Óceánia]]
* [[Antarktisz]]

Az egyes földrészeken azonban ettől eltérő beosztásokat is tanítanak a földrajzórákon. Létezik 4–5–6–7 kontinenses felosztás is. Ezekben Európát és Ázsiát külön, vagy [[Eurázsia]]ként összevontan, sőt Afrikával [[Afroeurázsia]]ként is összevonva, valamint Amerikát Észak- és Dél-Amerikaként külön és összevontan tekintik egy-egy kontinensnek Antarktisz és Ausztrália mellett.
* 4 kontinenses felosztás: Amerika – Afro-Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 5 kontinenses felosztás: Amerika – Afrika – Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 6 kontinenses felosztás: Amerika – Afrika – Európa – Ázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 6 kontinenses felosztás (másik változat): Észak-Amerika – Dél-Amerika – Afrika – Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 7 kontinenses felosztás: Észak-Amerika – Dél-Amerika – Afrika – Európa – Ázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 7 kontinenses felosztás (másik változat): Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz
* 8 kontinenses felosztás: Észak-Amerika, Dél-Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz
* 8 kontinenses felosztás (másik változat): Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz - Közép - és Dél-Atlanti-óceáni térség
* 9 kontinenses felosztás: Észak-Amerika - Dél-Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz - Közép - és Dél-Atlanti-óceáni térség

A kontinensek geológiai időmértékkel mérve nem állandó képződmények. A tektonikai lemezeket érintő kutatások kiderítették, hogy a ma ismert kontinensek egykor egyetlen szuperkontinenst alkották, a [[Pangea|Pangeát]]. Ez a szuperkontinens darabolódott fel, először [[Laurázsia|Laurázsiát]] és [[Gondwana (őskontinens)|Gondwanát]] létrehozva, majd a két nagy egység továbbdarabolódásával jöhettek létre a mai kontinensek. A jövőben ez a folyamat tovább folytatódik, így például Afrika és Európa (Eurázsia) eggyé válhat – eltüntetve a [[Földközi-tenger]]t –, de Afrika keleti része leválhat a fekete kontinensről és a [[Nagy-hasadékvölgy]] helyén tenger fog hullámzani.
{{-}}

=== A légkör ===
{{Bővebben|Légkör}}
[[Fájl:Top of Atmosphere.jpg|thumb|left|250px|A légkör az űrből nézve: egy fénylő kék fénysáv bolygónk körül]]

A '''Föld légköre''' a bolygó felszínét körülölelő gázburok, amelyet a gravitáció tart a helyén. A gázburok össztömege 5,1480×10<sup>18</sup> kg, ebből adódóan a tengerszinten mért légnyomás 101,3 [[Pascal (mértékegység)|kPa]] (= 1 atmoszféra (atm) = 760 torricelli (torr) = 736,6 higanymilliméter (Hgmm)), amely a tengerszint feletti magasság növekedésével – a légkör ritkultával – csökken. Emiatt a folyamatos ritkulás miatt a légkör és a [[világűr]] között nincs éles határ. Az űr határát, az ún. [[Kármán-vonal]] jelenti, egy 100 kilométer magas képzeletbeli vonal, azonban itt még olyan sűrű a légkör, hogy az ott közlekedő űreszközök maximum 1-2 napig képesek stabilan pályán maradni, utána a légellenállás annyira lelassítja őket, hogy visszazuhannak a földfelszínre.

A légkör nem mozdulatlan légtömeg, a napfény hője, valamint a [[Coriolis-erő]] hatására állandó cirkulációban van. A hétköznapi megfigyelés szintjén ez különböző [[szél|szelek]], szélrendszerek formájában jelenik meg.

A légkört alkotó [[gáz]]okat gyűjtőnéven [[levegő]]nek nevezzük. A levegő 78,08% [[nitrogén]]ből, 20,95% [[oxigén]]ből, 0,93% [[argon]]ból, 0,038% [[szén-dioxid]]ból, továbbá vízpárából és nyomokban [[hidrogén]]ből, [[hélium]]ból és más [[nemesgázok]]ból tevődik össze. A gázokon és a vízpárán kívül más anyagok is találhatóak a légkörben, amelyek egy része természetes, más része mesterséges, az ember tevékenységei által a levegőbe juttatott szennyezőanyag. A természetes légköri anyagok a [[por]], a [[virágpor|pollen]]ek, vulkáni por és hamu és a meteoroidok. A mesterséges anyagok a gyárak és a közlekedés által a légkörbe bocsátott por, [[klór]], [[fluor]], [[higany]], [[kén]] stb.

Az atmoszférát sávokra osztjuk a levegő fizikai tulajdonságai alapján:
* [[Troposzféra]]: a földfelszíntől az egyenlítőnél 17, a sarkok felett azonban csak 7 kilométer magasságig húzódó légréteg, amelyet a földfelszín kisugárzott hője melegít fel és amelyben a magassággal csökken hőmérséklet. Ez a réteg teszi ki a teljes légkör tömegének 80%-át, itt folyik a [[légi közlekedés|légiközlekedés]]. A réteg felső határát az ún. [[tropopauza]] jelenti.
* [[Sztratoszféra]]: a tropopauza és a közelítőleg 50-55 kilométer magasságban húzódó [[sztratopauza]] közötti réteg. A tropopauza feletti légtérben a levegő teljesen száraz, sem vízpára, sem jégkristályok nincsenek már és a hőmérséklet a magasság növekedésével enyhén emelkedik. A légköri nyomás a felszíni nyomás ezredrészéig csökken ebben a rétegben.
* [[Mezoszféra]]: a sztratopauza és 80-85 kilométer magasság közötti, a [[mezopauza|mezopauzáig]] terjedő réteg. A sztratorszféra feletti rétegben a magasság/hőmérséklet összefüggés ismét megfordul, itt a hőmérséklet újra csökken a magasság növekedésével. A réteg tetején mérhető a legalacsonyabb hőmérséklet a bolygón, a mezopauzában átlagosan -100&nbsp;°C van. A Földdel találkozó kozmikus porszemcsék ebben a rétegben elégve okozzák a hullócsillag jelenséget.A troposzféra és a sztratoszféra és a mezoszféra együtt alkotja a [[homoszféra|homoszférát]].
* [[Termoszféra]]: a mezoszféra feletti, a naptevékenység alakulásától függően 350-800 kilométer magassági terjedő légréteg, amelyben újra megfordul a hőmérséklet és a magasság közötti összefüggés: a magassággal a hőmérséklet növekszik egészen a termopauzáig, amelytől felfelé viszont már állandó marad. A hőmérséklet ebben a magasságban elérheti az {{szám|1500}}&nbsp;°C-ot (bár a gázmolekulák itt már olyan ritkán helyezkednek el egymáshoz képest, hogy a hétköznapi értelemben vett hőmérséklet itt nem értelmezhető. Az űrhajózásban ez a leginkább használt zóna, itt húzódik az ún. alacsony Föld körüli pálya, itt kering a [[Nemzetközi Űrállomás]], vagy az űrrepülőgépek, a [[műhold]]ak nagy része.
* [[Exoszféra]]: a termoszféra feletti, főként hidrogénből és héliumból álló, a [[napszél]] által alakított legfelső légköri réteg. Az ebben a rétegben levő gáz már nem hasonlít a köznapi értelemben vett levegőre, vagy más gázra, a molekulák több kilométert is sodródhatnak, mire egy másikkal ütköznének. Ezek a részecskék erősen ki vannak téve a napszél hatásának, illetve a mágneses tér erővonalainak terelő hatásainak. Ebben a rétegben már szinte kizárólag csak hidrogén és hélium található. Az exoszféra és a termoszféra együtt alkotja a [[heteroszféra|heteroszférát]].

Az öt fő réteg mellett egyéb tulajdonságok alapján más rétegeket is megkülönböztetünk. Ilyen például az [[ózon]]réteg, amely a sztratoszféra 15–35&nbsp;km-es sávjában található, ahol az ózonkoncentráció sokkal magasabb, mint a légkör többi részében. A réteg modern kori ritkulása, az ún. [[ózonréteg|ózonlyuk]] a felszínre jutó káros sugárzás növekedésével, az élőlényekre ható káros hatásokkal jár. Másik ilyen réteg az [[ionoszféra]], egy 50 és 1000 kilométer között elhelyezkedő, a nap sugárzása által ionizált gázokból álló képződmény, amely a magnetoszféra belső határát is kijelöli egyben.

=== Mágneses mező ===
{{Bővebben|Földi mágneses mező}}
[[Fájl:Magnetosphere rendition.jpg|thumb|left|250px|A Föld mágneses mezejének grafikus ábrázolása]]

A Föld mágneses mezeje egy [[mágneses dipólus]], hasonló, mint egy rúdmágnes által generált [[mágneses mező]]. A rendszer két pólusa közelítőleg megegyezik a földrajzi [[Északi-sark|északi]] és [[Déli-sark|déli pólussal]] (érdekesség, hogy a mágneses mező déli pólusa az [[Északi mágneses sark|Északi mágneses pólus]]sal és a mező északi pólusa a [[Déli mágneses sark|Déli mágneses pólus]]sal egyezik meg), a két mágneses sarkot összekötő képzeletbeli tengely 11,3°-kal tér el bolygónk forgástengelyétől. A mágneses sarkok nem stabilak, átlagosan 15 kilométert vándorolnak arrébb a földfelszínhez viszonyítva minden évben (a két mágneses pólus egymástól független irányokba vándorol és nem pontosan a földgömb átellenes pontjain helyezkednek el). A mező instabilitásának másik jele a nagyjából {{szám|200000}}<ref>{{cite web|url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=3193|title=Miért következik be mágneses pólusváltás?|author=|language=magyar|publisher=geographic.hu|accessdate=2010-06-16}}</ref> évente bekövetkező pólusváltás. Hawaii vulkánjainak megfigyeléséből származó, a kőzetekben megőrződött mágnesesség mérésein alapuló feltételezések szerint időről időre megváltozik a mágneses mező polaritása, a legutóbbi ilyen esemény {{szám|780000}} évvel ezelőtt következett be. A mágneses mező eredete feltételezhetően a bolygómagban létrejött dinamóhatás, amelyben a mag olvadékának áramlása hatására létrejövő áramlatok elektromos áramot és mágneses mezőt indukálnak.

A földmagban indukálódott mágneses mező rendkívül kiterjedt, a felszíntől több tízezer kilométerre elnyúló mágneses buborékot, az ún. [[magnetoszféra|magnetoszférát]] hozza létre bolygónk körül. A magnetoszféra alakja nem gömbszimmetrikus, hanem [[üstökös]]re hasonlít, mivel a [[napszél]] nyomása eltorzítja (a Föld nappali oldalán összenyomja, a felszínhez közelebbre tolja a magnetoszféra határát, míg az éjszakai oldalon csóvaként elnyújtja).

A magnetoszféra védőburkot von a Föld köré, a sugárzások nagy részének kiszűrésével lehetővé tette az élet kialakulását és védelmezi azt a kezdetek óta. A magnetoszféra jelenlétére két kísérleti bizonyíték létezik. Az egyik a [[sarki fény]], a világűrben a napszéllel áramló részecskék, légköri gázok ionizálása közben felszabaduló fotonok okozta fényjelenség, a mező erővonalai mentén. A másik az [[iránytű]], egy eszköz, amelyben a tű a mágneses észak–déli irány felé áll be.

== Helye és mozgása a Naprendszerben ==

A Föld a [[Nap]]tól számítva a harmadik [[bolygó]]. Központi csillagunk körüli pályája közel kör alakú, átlagos naptávolsága – amelyet [[Csillagászati egység]] (CsE) jelöléssel a Naprendszerbeli távolságok mérőszámaként is szokás alkalmazni – 150 millió kilométer. Az ellipszispálya [[apszispont|napközelpontja]] {{szám|147098074}}, [[aphélium|naptávolponja]] {{szám|152097701}} kilométeren található. A Föld a [[Merkúr]]ral, a [[Vénusz|Vénusszal]] és a [[Mars (bolygó)|Marssal]] együtt a [[Föld-típusú bolygók]] vagy más néven kőzetbolygók családjába tartozik, amelyek a '''Belső Naprendszer''' meghatározó objektumai. A Naprendszerbeli elhelyezkedése az ún. [[lakható övezet]]be esik, abba a zónába, ahol a [[hőmérséklet]] elég meleg az [[élet]] alapkövét jelentő [[víz]] folyékony halmazállapotban tartására.

2011-ben a [[NASA]] ''Wide-field Infrared Survey Explorer'' ([[WISE]]) műholdjának adatai segítségével egy kb. 300&nbsp;méter átmérőjű Trójai-típusú kísérőt azonosítottak 2010 TK7 néven az egyik [[Lagrange-pont]]ban.<ref>[http://www.disinfo.com/2011/07/planet-earth-has-a-stalker/ Planet Earth Has A Stalker] {{Wayback|url=http://www.disinfo.com/2011/07/planet-earth-has-a-stalker/# |date=20110804040801 }} 2011-07-28</ref>

=== Keringése ===

Bolygónk a Nap körül kering, egy keringést 365,242199 nap alatt tesz meg. A keringés iránya nyugatról kelet felé mutat (a Nap szemszögéből nézve), egy a Nap és a Föld északi pólusa felett elhelyezkedő megfigyelő az óramutató járásával ellentétes keringést figyelhetne meg. A Föld átlagos pályamenti [[sebesség]]e 30&nbsp;km/s,<ref>{{Cite web |url=http://egyetemi.hu/fajlok/foldrajz/9.%20%C3%A9vfolyam/BEKG_6_A_Fold_keringese_a_Nap_korul.pdf |title=Archivált másolat |accessdate=2017-06-13 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160910085120/http://egyetemi.hu/fajlok/foldrajz/9.%20%C3%A9vfolyam/BEKG_6_A_Fold_keringese_a_Nap_korul.pdf |archivedate=2016-09-10 }}</ref> amellyel a csillagos égbolthoz képest közelítőleg 1°-ot halad előre naponta a bolygó (a csillagok egy év alatt egy teljes kört írnak le látszólagos égi pályájukon a földi megfigyelő számára, emiatt az égbolt egy adott pontja minden nap kb. 4 perccel korábban kel fel a [[horizont]]on). A csillagászati és matematikai modellek nem egységesek a Föld keringésének stabilitását illetően. A legtöbb modell hosszú időn át – százmillió, vagy évmilliárdos skálán – stabil pályát vetít előre, egyes modellek szerint azonban megjósolhatatlanok a pályaváltozások.

=== Tengelyferdesége ===

Földünk egyenlítője az [[ekliptika]] síkjával jelenleg 23,44°-ot zár be, amely egy korábbi bolygóközi ütközés eredménye. A tengelyferdeség és a Nap körüli keringés közös hatása az [[évszak]]ok kialakulása a felszínen. A tengelyferdeség miatt a földfelszín egy adott pontjának megvilágítottsága állandóan változik az év során, ez periodikus évszak-változásokat okoz. Az északi féltekén [[nyár]] van, amikor az [[Északi-sark]]pont a Nap felé fordul (ugyanekkor tél van a déli féltekén) és [[tél]] van, amikor a [[Déli-sark|Déli pólus]] fordul a Nap felé (és ugyanekkor nyár van a déli félgömbön). Nyáron a nappalok hosszabbak és a hosszabb besugárzás miatt magasabb [[hőmérséklet]] alakul ki, míg télen rövidebb ideig tart a nappal és alacsonyabb a hőmérséklet is. A hatás az [[egyenlítő]]höz közelebb kevésbé érezhető, a földrajzi szélesség emelkedésével egyre markánsabb. Az északi és déli [[Szélességi kör#Nevezetes szélességi körök|sarkkörön]] túl pedig speciális megvilágítottsági viszonyok alakulnak ki: vannak időszakok, amikor több mint 24 órán át tartó éjszaka, vagy ugyanígy több mint 24 órán át tartó nappal van.

A bolygó keringésének négy kitüntetett pályapontját tartja számon a csillagászat, ezek egyben az évszakok határát kijelölő dátumok is. Ilyen a két [[napforduló]] (a téli napforduló az északi féltekén [[december 21.|december 21. vagy 22-én]], a nyári napforduló pedig [[június 21.|június 21-én]]), amikor a Föld forgástengelye legnagyobb szögben hajlik el a napsugaraktól. Ilyenkor vannak a leghosszabb és legrövidebb nappalok az egyes féltekéken. Illetve ilyenek a [[nap-éj egyenlőség]]ek, amikor a Nap pontosan 90°-ban delel az egyenlítő fölött (a tavaszi nap-éj egyenlőség napja az északi féltekén [[március 21.]], az őszi nap-éj egyenlőségé pedig [[szeptember 22.]]).

=== Tengelyforgása ===

A Föld a saját tengelye körül forgó mozgást végez. A forgás nyugatról kelet felé történik (ha az [[égi pólus|északi pólus]] felől tekintenénk a bolygóra, az [[óra (eszköz)|óra]] járásával ellentétes irányú forgását tapasztalnánk). Bolygónk egy fordulata a viszonyítási ponthoz képest értelmezendő. 24 óra egy [[Nap (időegység)#Definíciók|szoláris nap]], amely egy időegység, a [[nap (időegység)|nap]] hossza is. Az időmérésre használt nap hossza – {{szám|86400}} [[másodperc]] –, a Naphoz mért forgási idő, azaz központi csillagunk két egymást követő delelése között eltelt átlagos idő. A csillagos égbolthoz képest azonban szoláris időben nem 24 órás napot mérhetünk, hanem csak 23 óra 56 perc 4,1 másodperc hosszút. Ez az időtartam egy tetszőleges csillag (kivéve a Nap) két delelése között eltelt idő, a [[Nap (időegység)#Forgási periódus|sziderikus nap]]. A két időtartam közötti közel négy perc különbséget a Föld Nap körüli pályáján való egy nap alatti elmozdulása okozza. Létezik még egy harmadik időtartam is a nap hosszára vonatkoztatva, a [[Nap (időegység)#Csillagnap|csillagnap]]: ez a sziderikus nap hosszához képest mindössze 8,4 milliszekundummal rövidebb, és a különbség a Föld tengelyének [[precesszió]]ja miatti elmozdulásból ered.

A forgás eredete a [[Naprendszer]] kialakulásának idejéből származtatható: a 4,6 milliárd évvel ezelőtt született [[Naprendszer]] a központi protocsillag körül forgó anyagból álló rendszer volt és ez az egykori forgás [[perdület|konzerválódott]] az ebből az anyagból létrejött objektumokban. A rendszerben jelen lévő [[gravitáció]]s hatások azonban folyamatosan változtatnak az égitestek forgásán. A nap hossza a Hold által keltett [[árapály]] jelenség miatt folyamatosan növekszik, mivel az a Föld forgását folyamatosan lassítja. A modern időmérés alapjának számító másodperc korábban a Föld keringéséből származtatott mértékegység volt, azonban mára az egykor rögzített időtartam és a tényleges, keringésből mért időtartam eltér. Az eltérés nagyon csekély. Hogy az időszámítás ne boruljon fel, időnként szükség szerint egy-egy negyedév végén a [[Nemzetközi Távközlési Unió]] [[szökőmásodperc]]ek beiktatásával igazítja az időszámítást a Föld valós mozgásához.

A Föld tengely körüli forgása nyilvánvaló a Nap és a Hold égi mozgásának megfigyeléséből. A korai megfigyelők ezt a mozgást az égitestek Föld körüli keringésével magyarázták – a [[geocentrikus világkép]] alapvetéseként –, azonban az elméletben is meghaladott „mozdulatlan Föld” koncepcióját a 19. század fizikai kutatásai a [[Coriolis-erő]] hatásának bemutatásával kísérleti bizonyítékkal is cáfolták. A Coriolis-erő bemutatására szolgáló kísérletek bolygónk tengely körüli forgását igazolják.

A Föld forgásának sebessége az Egyenlítőn 465&nbsp;m/s, azaz kb. 1674&nbsp;km/h, míg a mi szélességi fokunkon kb 1200&nbsp;km/h.<ref>[https://books.google.hu/books?id=w8PK2XFLLH8C&pg=PA244&redir_esc=y&hl=hu#v=onepage&q&f=false Arthur N. Cox, ed. (2000). Allen's Astrophysical Quantities (4th ed.)], New York: AIP Press. p. 244. {{ISBN|0-387-98746-0}}. Retrieved 17 August 2010.</ref>
Azokban az időszakokban, amikor kicsit is lassul a Föld forgása, átlagosan több természeti katasztrófa, pl. több [[földrengés]] történik. A lassulás olyan időjárási jelenségeket is felerősíthet, mint például az [[El Niño]], amely erős [[trópusi ciklon|hurrikán]]okat idéz elő. A tudósok még mindig csak kevéssé értik, hogy miért okozza a föld tengely körüli sebességének változása a természeti katasztrófák gyarapodását.<ref>http://www.origo.hu/tudomany/20171121-lassul-a-fold-forgasa-tobb-foldrengesre-kell-keszulni.html</ref><ref>https://www.livescience.com/60989-slow-earth-rotation-triggers-earthquakes.html</ref>

== Élet ==
{{csonk-szakasz}}
A Földön úgy 3,5 milliárd éve indult el egy folyamat, amelyet [[élet]] néven foglalunk össze, és amely mai ismereteink szerint egyedülálló a [[világegyetem]]ben. A Földön 1900 óta 400 gerinces állatfaj pusztult ki, elsősorban az [[emberiség]] által okozott környezeti változások és a vadászat miatt. Ez a kihalási ütem hasonló a 65 millió éve a [[dinoszauruszok]] kipusztulásáért felelős eseményhez. Évente 50 állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz, ezek 41 százaléka [[kétéltű]], negyede [[emlős]] állatfaj a [[Természetvédelmi Világszövetség]] (IUCN) felmérései szerint.<ref>{{cite web|url=https://index.hu/tudomany/2015/06/20/bekoszontott_az_uj_tomeges_kihalas_kora/|title=Beköszöntött az új tömeges kihalás kora|publisher=[[Index.hu|Index]]|accessdate=15-06-20}}</ref>

[[File:Geological time spiral (de).jpg|középre|400px|Időspirál, a Föld korának szemléletes ábrája]]

== A Hold ==
{{Bővebben|Hold}}
Bolygónknak egy természetes kísérője van, a '''Hold'''. Földünk egyetlen kísérője egy 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a korai Föld és egy nagyjából [[Mars (bolygó)|Mars]] méretű [[bolygócsíra]] ütközése nyomán keletkezett égitest, amely bolygónk körül kering. Méretét tekintve jelentékeny – [[gömb|átmérője]] a Földének ¼-ét teszi ki –, a [[belső Naprendszer]]ben egyedülállóan nagy [[hold (égitesttípus)|holdról]] van szó, naprendszerbeli összehasonlításban is az ötödik legnagyobbról beszélhetünk. Eredete sokáig tudományos viták tárgya volt (távolról érkezett, befogott [[kisbolygó]]nak, a Föld testéből a kezdeti idők gyors tengely körüli forgása miatt kiszakadt égitestnek is hitték), a keletkezéstörténet bizonyítékait az [[Apollo-program]] [[űrhajós]]ai hozták haza, így csak az [[1970-es évek]]re lett bizonyosság, hogy egy becsapódás nyomán bolygónk testéből kiszakadt anyagból állt össze.

[[Fájl:Earth Moon Scale.jpg|thumb|center|750px|A Föld-Hold rendszer méretarányos modellje]]

A Földhöz közel, átlagosan {{szám|384000}} kilométerre – nagyjából 30 Föld-átmérőnyire – kering a Föld-Hold rendszernek a Föld felszíne alatt, bolygónk belsejében levő tömegközéppontja körül. Keringése ún. kötött keringés, azaz mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk, csillagászati megfogalmazás szerint a tengelyforgási és Föld körüli keringési ideje megegyezik. A [[sziderikus keringési idő|sziderikus keringési ideje]], azaz a Föld körüli (a csillagos háttérhez viszonyított) egy fordulat megtételéhez szükséges idő 27,3 nap, a teljes fényfázis változás ideje, azaz a [[szinódikus keringési idő|szinódikus keringése]] 29,5 nap. Keringési síkja bár nem egyezik meg vele, de nagyon közelít az ekliptikához. A kis eltérés egyben azt is jelenti, hogy nem minden újholdkor kerül a [[Nap]] és a Föld közé – nem minden hónapban van [[napfogyatkozás]] –, csak ritkábban, nagyjából félévente, igaz akkor is mindig a földfelszín más és más pontjain.
[[Fájl:Lunar libration with phase2.gif|thumb|left|250px|A Hold fázisai és [[Hold#Libráció|librációja]] a Földről nézve]]
A Holdnak a Földre gyakorolt hatásai erőteljesek. Az égitest Föld körüli keringésének tudják be a tudósok ma az [[élet]] sikerét is: kísérőnk stabilizálta a Föld tengelyferdeségét (nem engedte billegni a forgástengelyét), így az éghajlat viszonylag állandó maradhatott akár több százmillió éves skálán, így az élőlényeknek nem kellett extrém környezeti változásokhoz alkalmazkodni. A Hold mindennapokban jelentkező hatása az [[árapály]] jelenség. Az égitest [[Gravitáció|tömegvonzása]] hatására a földfelszín Hold felé mutató része megemelkedik (különösen a tengervíz, mivel a folyadékok alakváltoztatási képessége jobb), az előtte és utána 90°-kal fekvő terület pedig lesüllyed, amely a Föld forgásának sebességével mozgó hullámot alkot. Az árapály jelenség legfőbb hatása a Földre bolygónk tengely körüli forgásának – azaz a [[nap (időegység)|nap]] hosszának – lassú növekedése. Modellszámítások szerint nagyjából 400 millió évvel ezelőtt egy év hozzávetőleg 400 napig tartott, mivel a nap hossza csak 21,8 óra volt.

A Hold megfigyelése már a történelem előtti időkben megkezdődött, majd a [[távcső|távcsöves]] észlelésekkel folytatódott, és napjainkban [[űrszonda|űrszondás]] kutatásokban, sőt az Apollo–program űrhajósokkal végzett expedícióiban csúcsosodik ki. A Hold megismerése kulcsfontosságú a Föld korai történetének modellezése szempontjából, mivel bolygónk felszíne az aktív geológiai folyamatok miatt állandóan változik, megújul, így a nagyjából 1 milliárd évvel ezelőtti időszak előttről nem maradt fenn megismerhető maradvány. Mivel azonban ma már tudjuk, hogy a Föld-Hold rendszer 4,5 milliárd éve együtt fejlődik, vagyis azonos kozmikus hatásoknak volt kitéve, azt is tudjuk, hogy a holdfelszínen megörződött geológiai történelem a Föld őstörténetét is bemutatja.

A Hold után minden más bolygónak a körülötte keringő kísérőbolygójára holdként hivatkoznak, ahogy a Föld körüli pályára állított mesterséges objektumokra is: ezek a [[műhold]]ak.

== 2016 HO3 ==

A 2016 HO3-t 2016. április 27-én fedezte fel a NASA.

A 2016&nbsp;HO3-nak nevezett [[kisbolygó|aszteroida]] a Nap körül kering, eközben a Föld körül is. Ahhoz túl messze van, hogy egyfajta természetes holdnak tekintsük, mégis kiváló példája egy kvázi-holdnak, ami egy földközeli objektumnak felel meg. A 2016&nbsp;HO3 nagyjából 40-100 méter átmérőjű, és keringésének félidejét a Naphoz közelebb, míg másik felét távolabb tölti. Ahogy a NASA szakértője, Paul Chodas fogalmazott a sajtóközleményben, “ez a csepp aszteroida egy kis táncba kezdett a Földdel”. Habár a 2016&nbsp;HO3 hol közelebb, hol távolabb van hozzánk, bolygónk gravitációs ereje megakadályozza, hogy túl közel, vagy túl messze kerüljön, így soha nincs messzebb, mint a Hold-Föld távolság százszorosa, és soha nincs közelebb, mint ennek harmincnyolcszorosa. Mindez azt jelenti, hogy nagyjából 14 millió kilométernyire kering tőlünk az áprilisban felfedezett kísérő, melyről azt mondják, körülbelül egy évszázada csatlakozott hozzánk.

<gallery align="center">
Fájl:2016 HO3 orbit.png|A 2016 HO3 pályája a Nap és a Föld körül
Fájl:Asteroid2016HO3-SunEarthOrbit.webm|A 2016 HO3 keringése a Nap és a Föld körül (animáció)
</gallery>

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Éghajlat]]
* [[A Föld szférái]]
* [[Földtörténet]]
* [[Földi mágneses mező]]

== Megjegyzések ==
{{megjegyzések}}

== Források ==
{{jegyzetek}}

== További információk ==
{{commonskat|Earth}}
* [http://www.worldometers.info/ A Föld statisztikái jelen időben]
* [http://local.live.com/ A Föld műholdas térképe]
* [http://maps.google.com/ A Föld műholdas térképe]
* [http://earth.google.com/ 3D szoftver a Föld virtuális felfedezéséhez]
* [http://nagysandor.eu/AsimovTeka/Earth_hu/index.html Magyarított Flash prezentáció a Föld szerkezetéről.] {{Wayback|url=http://nagysandor.eu/AsimovTeka/Earth_hu/index.html |date=20121024231212 }} Szerző: Kåre Kullerud

{{naprendszer}}
{{Természet}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Csillagászat||Földrajz||}}

{{DEFAULTSORT:Föld}}
[[Kategória:Föld| ]]