Fény forrásának megtekintése

[[Fájl:Väimela Alajärv 2012 08.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Szivárványhíd és fényjáték a Väimela Alajärv tó felett [[Észtország]]ban]]

{{egyért2|a fényről mint elektromágneses sugárzásról|Fény (település)}}
[[Fájl:Chicago Union Station 1943.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Vasútállomás ablakán beszűrődő fény]]

A '''fény''' emberi [[szem]]mel érzékelhető [[elektromágneses sugárzás]]. Ebben a megfogalmazásban az emberi érzékszerv észlelési képessége alapján határoztuk meg. Más emberi érzékszerv is van, amely elektromágneses sugárzást képes érzékelni: ez a [[Tapintás#Hőérzékelés|hőérzékelő]] szervünk.

Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb ([[infravörös sugárzás|infravörös]]) és kisebb hullámhosszú ([[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]]) sugárzás is, ekkor az egyértelműség kedvéért hozzátesszük a megfelelő jelzőt: infravörös fény, ultraibolya fény.

A [[hullám-részecske kettősség]] alapján a fény [[hullám]]- és részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A részecskéket a [[kvantummechanika]] a fény kvantumainak, [[foton]]oknak nevezi. A fotonok olyan részecskék, amelyek nyugalmi [[tömeg]]e zérus, üres térben pedig [[vákuum]]beli [[fénysebesség]]gel mozognak.

{{csonk-szakasz}}

== A fény meghatározása ==
[[Fájl:EM spectrum hu.svg|bélyegkép|380x380px|A látható fény helye az elektromágneses hullámspektrumon belül]]

A fény elektromágneses sugárzás: az elektromágneses sugárzásoknak azon hullámhosszú tartománya, amelyet az [[emberi szem]] érzékelni tud. Az emberi szem a 390 és {{szám|750|[[nanométer]]}} hullámhosszak közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli.

A környezetünkben előforduló összes elektromágneses sugárzás sorba rendezhető [[hullámhossz]] (illetve [[energia]]) szerint, ekkor kapjuk az ''elektromágneses spektrumot''. Ezen belül a 380 [[Nanométer|nm]] és {{szám|780|nm}} közötti [[hullámhossz]]ú elektromágneses sugárzások az [[ember]]i [[szem]] számára is láthatók, ezeket [[Látható spektrum|''látható fénynek'']] vagy egyszerűen ''fénynek'' nevezzük. Fizikai természetét tekintve a fény - mint elektromágneses sugárzás - voltaképpen energia, amely a térben elektromágneses hullámként terjed.

[[Fájl:Light dispersion conceptual waves350px.gif|bélyegkép|A fehér fény különböző hullámhosszú színes fényekre bontható]]

A [[Nemzetközi Világítástechnikai Szótár]] a következőket írja a fényről<ref>[http://www.electropedia.org/iev/iev.nsf/display?openform&ievref=845-21-013] A fény fogalma</ref>
*észlelt fény: jellemző tulajdonsága minden olyan érzékletnek és észleletnek, amely a látás szerve által jön létre<ref>[http://www.electropedia.org/iev/iev.nsf/display?openform&ievref=845-21-012] Az észlelt fény fogalma</ref>
*látható sugárzás: minden olyan [[optikai sugárzás]], amely közvetlenül látási érzékletet kelt<ref>[http://www.electropedia.org/iev/iev.nsf/display?openform&ievref=845-21-003] A látható sugárzás fogalma</ref>

Az optikai sugárzásoknak<ref>[https://www.electropedia.org/iev/iev.nsf/display?openform&ievref=845-21-002]  az optikai sugárzás fogalma</ref> csak egy kis része esik az ember által észlelhető tartományba. A meghatározás nem foglalkozik más élőlények látásérzékelésével; azzal például, hogy a rovarok által vizuálisan észlelhető fény hullámhossz-tartománya már {{szám|340|nm}}-nél kezdődik.

Az optikai sugárzások jellemzője, hogy a fénnyel kapcsolatos jelenségek leírhatók náluk (például lencsével gyűjthetők és szórhatók), de az emberi látószerv nem képes azokat észlelni.

== Látható fény, a színek ==
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="float:right; margin-left:15px"
|+ '''A spektrum színei'''
! style="background:#efefef;" | Szín
! style="background:#efefef;" | Hullámhossz (nm)
! style="background:#efefef;" | Frekvencia (THz)
! style="background:#efefef;" | Foton fajlagos energiája ([[elektronvolt|eV]])
|-----
| [[Ibolya (szín)|Ibolya]] ||align="center"| 380 – 420 ||align="center"| 789 – 714 ||align="center"| 3,26 – 2,95
|-----
| [[Kék]] ||align="center"| 420 – 490 ||align="center"| 714 – 612 ||align="center"| 2,95 – 2,53 
|-----
| [[Zöld]] ||align="center"| 490 – 575 ||align="center"| 612 – 522 ||align="center"| 2,53 – 2,16
|-----
| [[Sárga]] ||align="center"| 575 – 585 ||align="center"| 522 – 513 ||align="center"| 2,16 – 2,12
|-----
| [[Narancs (szín)|Narancs]] ||align="center"| 585 – 650 ||align="center"| 513 – 462 ||align="center"| 2,12 – 1,91
|-----
| [[Vörös]] ||align="center"| 650 – 750 ||align="center"| 462 – 400 ||align="center"| 1,91 – 1,65
|}
{| {{széptáblázat}}
 ! Szín
 ! Hullámhossz vákuumban (nm)
 ! Frekvencia (Hz)
 |- 
 | Infravörös
 | align="center"|800
 | align="center"|3,7 {{e|14}}
 |- bgcolor="#FF0000"
 | Vörös 
 | align="center"|620
 | align="center"|4,8 {{e|14}}
 |- bgcolor="#FF9900"
 | Narancs 
 | align="center"|610
 | align="center"|4,9 {{e|14}}
 |- bgcolor="#FFFF00"
 | Sárga 
 | align="center"|590
 | align="center"|5,1 {{e|14}}
 |- bgcolor="#00FF00"
 | Zöld 
 | align="center"|510
 | align="center"|5,9 {{e|14}}
 |- bgcolor="#0000FF" style="color:white"
 | Kék 
 | align="center"|430
 | align="center"|6,9 {{e|14}}
 |- bgcolor="#FF00FF"
 | Ibolya 
 | align="center"|400
 | align="center"|7,5 {{e|14}}
 |-
 | Ultraibolya
 | align="center"|300
 | align="center"|1 {{e|15}}
 |}

A fény színe olyan fiziológiai érzet, amelyet a látható optikai sugárzás kelt, méghozzá a hullámhosszától függő minőségben.

A fény az [[elektromágneses sugárzás|elektromágneses spektrum]] része, melynek [[frekvencia|frekvenciája]] 7,5{{e|14}} és 3,8{{e|14}}&nbsp;[[hertz]] (rövidítve 'Hz') közé esik. A fénysebesség (''c''), a frekvencia (''f'' vagy <math>\nu</math>) és a hullámhossz (<math>\lambda</math>) között a következő kapcsolat áll fenn:

:<math> c = f \cdot \lambda </math>

A látható fényt a levegőbeli [[hullámhossz]]ával is jellemezhetjük, ami kb. {{szám|380|nanométer}} (rövidítve 'nm') és {{szám|760|nm}} közé esik.<ref>{{CitLib|tit=Fizika|ass=főszerk. Holics László|edi=változatlan utánnyomás|loc=Budapest|red=Akadémiai|ann=2011|ser=Akadémiai kézikönyvek|isbn=978-963-05-8487-6|pag=660}}</ref>

A fény az [[szem|emberi szem]] [[Recehártya|retinájának]] érzékelőit, az úgynevezett csapokat és pálcikákat ingerli, mely ingerek elektromos impulzusokként terjednek az idegekben, a látóidegen végighaladva az [[agy]]ban keltenek világosságérzetet.

Nyilvánvalóan az [[evolúció]] következménye, hogy az elektromágneses hullámok spektrumának éppen azt a kis részét – azokat a frekvenciájú komponenseket – látjuk, amiket a földi légkör átenged. Az elektromágneses hullámok jelentős részét ugyanis a légkör elnyeli, így azok nem érik el a [[Föld]] felszínét. A világűrre nyíló két „ablak” közül az egyik a [[rádióhullám]]ok tartománya, a másik pedig a látható fényé. 
A fénysugarak igen kis tárgyak felületéről is egyszerű szabályokat követve [[fényvisszaverődés|verődnek vissza]] és ráadásul az anyagtól függően általában igen jellegzetes visszaverődési színképet produkálnak, így az ezt érzékelni képes élőlények jól hasznosítható képet kapnak a környezetükről.

== A fény sebessége ==
{{Bővebben|fénysebesség}}

=== Történelmi jelentőségű fénysebességmérések ===
A fény sebességét számos fizikus, többek között [[Ole Rømer]], [[Hippolyte Fizeau]] és [[Albert A. Michelson]] próbálta megmérni, különféle módszerekkel. Rømer 1676-ban a [[Jupiter#Holdak|Jupiter-holdak]] fogyatkozását figyelte meg együttállásnál, majd fél évvel később. A fél évvel későbbi időpontban a fogyatkozások mintegy negyed órával később következtek be a holdak pályamozgása alapján számított időpontnál. Ennek alapján Rømer könnyen ki tudta számítani a fény sebességét, mert a Föld pályájának átmérője akkor már ismert volt, 300 millió kilométer. Ennyivel nagyobb utat kellett megtennie a fénynek, amiből a {{szám|300000000|km/1000&nbsp;s}} = {{szám|300000|km/s}} adódott.

=== A modern fénysebességmérés ===
[[Bay Zoltán]] javaslata alapján a [[méter]] definícióját a fénysebesség és a [[másodperc]] alapján rögzítették, így a fénysebesség értéke ez alapján pontosan {{szám|299792.458|km/s}}.<ref>[http://physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?c|search_for=universal_in! A fénysebesség hivatalos értéke]</ref> Egyszerűbb számításokban gyakran a felkerekített {{szám|300000|km/s}} értéket használjuk.

[[Vákuum]]ban a fény terjedési sebessége meghatározható a következő összefüggés alapján:<ref>[http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/fizika/optika/optika.htm sulinet]</ref>
:<math>c_{0} = \frac{1}{\sqrt{\epsilon _{0} \mu _{0}}}</math>
ahol:
: ''c<sub>0</sub>'' : a fény sebessége
: ''ε<sub>0</sub>'' : a vákuum [[permittivitás]]a (vákuum dielektromos állandó)
: ''μ<sub>0</sub>'' : a vákuum mágneses [[permeabilitás]]a

A fény sebessége [[vákuum]]ban állandó, jelenlegi tudásunk szerint semmilyen hatás nem képes ennél gyorsabban terjedni.

{{csonk-szakasz}}

== A fény mint hullám ==
A hullámoptika körében azokat a fényjelenséget vizsgáljuk, amelyek a fény [[hullám]]természetével értelmezhetőek. Ennek megfelelően a fényt hullámnak, általában periodikus hullámnak fogjuk fel, melyben az elektromos- és a mágneses térerősség időben és térben periodikusan változik. A hullámoptikába tartozó jelenségek nagy részének magyarázatához alkalmazhatók az általános hullámtan fogalmai, törvényszerűségei.

A legegyszerűbb hullám, azaz egy [[homogén]], [[Izotrópia|izotróp]] és állandó [[közeg]]ben az ''x'' irányban haladó [[Monokromatikus sugárzás|monokromatikus]] síkhullám adott ponton vett [[Hullám#A hullámok fizikai leírása|kitérése]] a következő egyenlettel írható le:

<math>\Psi=A \sin\left[\omega\left(t-\frac{x}{c}\right)+\alpha\right]</math>, ahol ''A'' a hullám [[amplitúdó]]ja, <math>\omega</math> a [[körfrekvencia]], ''t'' az [[idő]], ''x'' a hely, <math>\alpha</math> a fázisállandó, ''c'' pedig a terjedési sebesség.

A hullám intenzitása:
<math>I=\Psi \Psi^*</math>, azaz az intenzitás az amplitúdó négyzetével arányos mennyiség.

=== A fény polarizációja ===
{{Bővebben|polarizáció}}
Polarizált fényről akkor beszélhetünk, ha a fényhullámokban az elektromos térerősségvektor rezgési [[sík (geometria)|síkja]] egységes irányú. A természetes, nem pontszerű fényforrásból kiinduló fény nem polarizált, benne vegyesen megtalálható mindenféle hosszanti síkban rezgő hullám.

A fény polarizációjával kapcsolatos első leírás [[Erasmus Bartholinus]] dán professzor nevéhez fűződik, aki egy átlátszó [[kalcit|izlandipát]]-[[kristály]]on keresztülnézve meglepve tapasztalta, hogy a tárgyaknak kettős képe látszik. Ez a jelenség a kettős törés, a kristályba belépő fény két külön nyalábra bomlik, amelyek közül az egyik – az úgynevezett ordinárius sugár – követi a [[fénytörés|törés]] törvényét, a másik, a rendellenes, vagy extraordinárius sugár azonban nem. A kétféle nyalábkomponens terjedési sebessége és polarizációs tulajdonsága különbözik.<ref>{{cite web|title=A sarkított fénytől a polaroid szemüvegig|author=[[Härtlein Károly]]|publisher=[[Fizikai Szemle]]|issue=3|year=2006|url=http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0603/hartlein0603.html|accessdate=2015-03-26}}</ref>

A jelenséget szintén vizsgáló [[Christiaan Huygens]] azt a magyarázatot adta, hogy a kristály belső szerkezete miatt adott irányban megváltozik a [[fénysebesség|fény terjedési sebessége]]. A rendes sugár hullámfrontjából a [[Huygens-elv]]nek megfelelően körhullámok indulnak ki, míg a rendellenes sugár esetén ezek a hullámfrontok [[Ellipszis (görbe)|ellipszis]] alakot vesznek fel.

Polarizált fény előállítható megfelelő [[szög]]ben csiszolt [[Kalcit|mészpátkristállyal]], amelyet kettévágnak, majd a vágási felületeknél [[kanadabalzsam]]mal összeragasztanak (Nicol-prizma). A [[prizma|prizmára]] eső természetes fény a törőfelületen kettősen törik. A rendes sugár a kanadabalzsamon [[Teljes fényvisszaverődés|teljes visszaverődést]] szenved és oldalra eltérül, míg a rendellenes sugár, amely már polarizált, kilép a kristályból.<ref>{{Cite web |url=http://fejesoptika.uw.hu/polar.htm# |title=A fény polarizációja |accessdate=2009-10-16 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20091220124638/http://fejesoptika.uw.hu/polar.htm# |archivedate=2009-12-20 }}</ref>

== A fény mint részecske ==
{{Bővebben|foton}}

A kvantumelmélet és a [[foton]] modern elmélete olyan jelenségeket magyarázott meg, amelyek nem illeszkedtek a fény klasszikus hullámmodelljébe. Eszerint a fény és a többi sugárzási energia csak kis, kvantumoknak nevezett energiacsomagokban képes terjedni: a ''fény maga'' [[Kvantálás (fizika)|kvantált]]; a fény [[kvantum]]ai a fotonok. A foton az az [[Elektromágnesség|elektromágneses jelenségekért]] felelős [[elemi részecske]], ami a fény és a többi [[elektromágneses hullám]] minden formájáért felelős. Amikor a fény kibocsátódik vagy elnyelődik, mindig fotonok áramaként viselkedik. A fotonmodell részben számot ad a fény energiájának frekvenciafüggéséről, és megmagyarázza, hogyan lehet termikus egyensúlyban az anyag és a [[Elektromágneses sugárzás|sugárzás]]. Közegben látszólag lelassul, azonban ez csak az anyag részecskéiről való ide-oda verődés következménye, mivel így nagyobb utat kell megtennie egységnyi idő alatt. A visszaverődés mellett anyag jelenlétében el is nyelődhet, a [[Frekvencia|frekvenciájával]] arányos [[Energia|energiát]] és [[lendület]]et közvetítve. Mint minden [[kvantum]]nak, a fotonnak is vannak hullám- és részecsketulajdonságai; teljesül rá a [[hullám-részecske kettősség]].

{{csonk-szakasz}}

== Fényelméletek történeti, időrendi sorrendben ==
[[Fájl:Newton's colour circle.png|thumb|220x220px|Newton színköre (''Opticks'', 1704). A színeket és az arányosan nekik megfelelő zenei hangokat tünteti fel. A [[Látható spektrum|látható fény]]t a vöröstől a lila felé felosztotta a zenei skála hangjaival, a D-vel kezdve. A kör egy teljes [[oktáv]]ot ábrázol D-től D-ig ]]

Az ókori [[India]] Szamba Purana nevű [[Védák|védikus]] szövegeinek himnuszaiban már található utalás arra, hogy a fény hét alapszínre bontható. A [[Nap]]ot ragyogó harci szekérként írják le, amit hét fehér ló húz, amik fényesek és a [[hibiszkusz]] virágához hasonlítanak.<ref>{{cite book|title=Vedanta spritual library|url=http://www.celextel.org/stotras/grahas/suryaashtakam.html|accessdate=2011-08-31|archívurl=https://web.archive.org/web/20110908160558/http://www.celextel.org/stotras/grahas/suryaashtakam.html|archívdátum=2011-09-08|archiveurl=https://web.archive.org/web/20110908160558/http://www.celextel.org/stotras/grahas/suryaashtakam.html|archivedate=2011-09-08}} Védikus elképzelés a fényről</ref> A szövegek a Śruti-hagyományokhoz tartoznak, szájhagyomány útján terjedtek, ezért keletkezési idejük pontosan nem meghatározható. Leírva i.e. 1500 körül jelentek meg.

Az [[i. e. 3. század]]ra a görögök arra a következtetésre jutottak, hogy a fény valamiképpen világító testekből, például a Napból meg az izzó szénből sugárzódik ki. De hogy miképpen alakulnak ki a fénysugarak, és hogyan jutnak a térben egyik helyről a másikra, az évszázadokon át megfejtetlen rejtély maradt.

A [[13. század]]ban [[Roger Bacon]] leírta, hogy egy pohár víz színekre bontja a rajta áthaladó fényt.<ref>{{cite book|url=https://books.google.com/?id=j8BCAAAAIAAJ&pg=PA185&dq=%22roger+bacon%22+prism|title=The Science of Logic: An Inquiry Into the Principles of Accurate Thought|first=Peter|last=Coffey|year=1912|publisher=Longmans}}</ref>

A [[17. század]]ban [[Isaac Newton]] írta le a látható spektrumot, magát a „spektrum” szót ő alkalmazta először [[1671]]-ben, amikor [[optika]]i kísérleteit leírta. A latin „spektrum” szó jelentése: „megjelenés”. Newton azt feltételezte, hogy a fény különböző színű részecskékből áll, amik az egyes anyagokban (pl. vízben vagy üvegen keresztül) eltérő sebességgel mozognak, így különválnak egymástól. A hét alapszínt is Newton vezette be a tudományos köztudatba, abból a megfontolásból, hogy az ókori görög [[Szofizmus|szofisták]] szerint harmónia áll fenn a színek száma (7), a hangok (egy [[oktáv]]ban 7), a [[Naprendszer]]ben a bolygók száma (akkoriban 7 ismert) és a hét napjai (7) között.<ref>{{cite web|url=http://home.vicnet.net.au/~colmusic/opticks3.htm|title=Music For Measure: On the 300th Anniversary of Newton's ''Opticks''|accessdate=2006-08-11|last=Hutchison|first=Niels|year=2004|work=Colour Music|archiveurl=https://www.webcitation.org/65apUU8VC?url=http://home.vicnet.net.au/~colmusic/opticks3.htm|archivedate=2012-02-20}}</ref><ref>{{cite book|last=Newton|first=Isaac|authorlink=Isaac Newton|title=[[Opticks]]|year=1704}}</ref>

[[Fájl:Goethe, Farbenkreis zur Symbolisierung des menschlichen Geistes- und Seelenlebens, 1809, square.jpg|bélyegkép|[[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] által rajzolt színkör (1809)]]

A [[18. század]]ban [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] írt könyvet ''A színek elmélete'' címmel. Goethe vitatta, hogy a folytonosnak látszó spektrum részekre lenne bontható.

A [[19. század]] elején megjelent a [[Látható spektrum|látható fény]] fogalma, amikor felfedezték, hogy a fény spektrumának létezik nem látható, de érzékelhető folytatása a hullámhosszakban „fölfelé” és „lefelé” is ([[William Herschel]] ([[Infravörös sugárzás|infravörös]]) és [[Johann Wilhelm Ritter]] ([[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]])).<ref>{{cite book|title=The Cambridge History of Science: The Modern Physical and Mathematical Sciences|volume=5|author=Mary Jo Nye (editor)|publisher=Cambridge University Press|year=2003|isbn=9780521571999|page=278|url=https://books.google.com/?id=B3WvWhJTTX8C&pg=PA278&dq=spectrum+%22thomas+young%22+herschel+ritter}}</ref>

[[Thomas Young]] volt az első, aki megmérte a különböző színek hullámhosszát, [[1802]]-ben.<ref>{{cite book|title=Lines of light: the sources of dispersive spectroscopy, 1800-1930|author=John C. D. Brand|publisher=CRC Press|year=1995|isbn=9782884491631|page=30–32|url=https://books.google.com/?id=sKx0IBC22p4C&pg=PA30&dq=light+wavelength+color++young+fresnel}}</ref> A kapcsolatot a látható spektrum és a színérzékelés között Thomas Young és [[Hermann Ludwig von Helmholtz]] írta le a 19. század elején. A színlátásra vonatkozó elméletük (Young–Helmholtz-elmélet) helyesen írja le a kapcsolatot a szemben megtalálható háromféle érzékelő és a színlátás között.

Az 1860-as években James Clerk Maxwell skót kutató feltételezte, hogy az elektromágneses energia hullámként terjed, és hogy a fény voltaképpen ennek az energiának egyik fajtája.

=== A fény részecske-elmélete ===
Az 1660-as években Isaac Newton és mások úgy gondolták, hogy a fény gyorsan mozgó részecskékből, „korpuszkulákból”, azaz testecskékből áll.

=== Hullámelmélet ===
Robert Hooke (1635-1703) a színek eredetét keresve alkotta meg a fényre hullámrezgés elméletét („pulse theory”), a fény terjedését a víz hullámaihoz hasonlítva, azt feltételezve, hogy a fény valamely „összenyomhatatlan finom közeg” gyors rezgéseiből áll, és ezek a rezgések a terjedés irányára merőlegesek lehetnek. Christiaan Huygens (1629-1695) kidolgozott egy matematikai hullámelméletet a fényre 1678-ban.

=== Elektromágnesesség elmélet ===
1845-ben [[Michael Faraday]] felfedezte, hogy kölcsönhatás van a fény és a mágneses tér között. Rájött, hogy polarizált fénynél a [[polarizáció]] síkja mágneses mezővel körben elfordítható ([[Faraday-effektus]]). Faraday kutatásai inspirálták [[James Clerk Maxwell|James Clerk Maxwellt]] az elektromágneses sugárzás és a fény további tanulmányozására.

=== Kvantumelmélet ===
1900-ban [[Max Planck]] a [[feketetest-sugárzás]] magyarázatául felvetette, hogy ha a fény hullám természetű is, ezek a hullámok energiát felvenni vagy leadni csak meghatározott adagokban képesek. Planck ezeket a fény energiacsomagokat „kvantumoknak” nevezte (quanta - latinul: „mennyi”). Ez volt az alapja a Planck-féle, 1918-ban Nobel-díjjal jutalmazott kvantumelméletnek. 1905-ben [[Albert Einstein]] a fénykvantumok gondolatát használta fel a [[Fényelektromos jelenség|fotoelektromos hatás]] magyarázatául, tovább erősítve a „valósan létező” fénykvantumok elméletét. További kutatások és teóriák vezettek a modern kvantummechanika elméletének a kifejlesztéséhez.

{{csonk-szakasz}}

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{commonskat|Light}}

== További információk ==
* [http://mti.kvk.uni-obuda.hu/adat/tananyag/passziv/Optika_alapokKando.pdf Optika, alapok]
* [http://optika.hu/manager.asp?page=http://optika.hu/magazin/egb/egb.htm Az égboltpolarizáció és az állatok] {{Wayback|url=http://optika.hu/manager.asp?page=http://optika.hu/magazin/egb/egb.htm |date=20080309140449 }}
* [http://nagysandor.eu/AsimovTeka/LON/polarizers/index.html Magyarított Java szimuláció lineárisan (síkban) polarizált fény előállításáról és vizsgálatáról két további polarizátorral] {{Wayback|url=http://nagysandor.eu/AsimovTeka/LON/polarizers/index.html |date=20121120084855 }}. Szerző: Wolfgang Bauer
* [http://nagysandor.eu/harrisonia/CircPol_HU.html Magyarított Flash animáció cirkulárisan polarizált fény előállításáról lineárisan (síkban) polarizáltból] {{Wayback|url=http://nagysandor.eu/harrisonia/CircPol_HU.html |date=20121013075000 }}. Szerző: David M. Harrison

{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Fizika}}

[[Kategória:Elektromágneses sugárzás]]
[[Kategória:Fizikai alapfogalmak]]
[[Kategória:Optika]]
[[Kategória:Látás]]