Ezüst forrásának megtekintése

{{egyért2|a kémiai elemről}}
{{Ezüst/Táblázat}}
Az '''ezüst''' ([[Nemzetközi szabadnév (gyógyszer)|INN]]: '''silver''') egy [[kémiai elem]] a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]]ben, jele '''Ag''' (latin: '''argentum'''), [[Rendszám (kémia)|rendszáma]] 47, nyelvújításkori neve ''ezüstany''. Elsősorban ékszerek, pénzérmék, étkészletek, edények készítésére és a filmes [[fényképészet]]ben hasznosítják.

== Jellemzői ==
[[Fájl:SilverUSGOV.jpg|balra|bélyegkép|210px|Ezüströg]]
Az ezüst fehéren csillogó, jól nyújtható és hengerelhető [[Nemesfém (kémia)|nemesfém]], amiből igen vékony lemezek és huzalok készíthetők. Kémiailag ellenálló, tiszta levegőben vagy vízben megtartja színét és csillogását, de a levegőben levő [[kén-hidrogén]] megfeketíti, mert ezüst-szulfid képződik a felületén. Az [[oxigén]]nel nem reagál, de olvadt állapotban elég sok oxigént képes oldani. Az olvadék lehűlése közben, az ezüst megszilárdulásakor az oldott oxigén erőteljesen fröcskölve szabadul fel.

Az áramot az összes ismert [[Elektromos vezetés|elektromos vezető]] közül a legjobban, még a [[réz]]nél is jobban vezeti. A legalacsonyabb [[fajlagos ellenállás]]ú fém. Drágasága miatt mégis viszonylag keveset használnak belőle az elektrotechnikában. A [[második világháború]] rézhiányos idején [[elektromágnes (fizika)|elektromágneseket]] készítettek belőle az [[urán]] dúsításához. A [[szupravezetés|szupravezető]] [[ötvözet]]eknek minimális az ellenállása, de ezek (egyelőre) csak nagyon alacsony hőmérsékleten léteznek.

Az ezüst hővezető- és fényvisszaverő-képessége minden más féménél jobb; utóbbi tulajdonsága miatt már az [[ókor]]ban is tükröket készítettek belőle. Öntésre csak ötvözetei alkalmasak. Tiszta állapotában rendkívül lágy, könnyen megmunkálható, viszont puha, könnyen kopik. Leginkább rézzel szokás ötvözni, ez nagymértékben növeli szilárdságát, miközben az ötvözet egészen 50% ezüsttartalomig megtartja fehéres, az ezüstre jellemző színét. Finomságát ezrelékben adják meg, tehát a .800-as ezüst ezüsttartalma 800 ezrelék, azaz 80%.

== Története ==
[[Fájl:Gold- and silvermines in Hungary, Jan Luyken, 1682.png|balra|bélyegkép|240px|Az arany és az ezüst bányászata Magyarországon az 1600-as évek végén]]

Története szorosan egybefonódik az [[Arany (kémiai elem)|aranyéval]], mert az ezüst is előfordul elemi formában, és fényével már az [[ókor]]ban felhívta magára a figyelmet. Ékszereket készítettek belőle, később [[pénzverés]]re használták. Az [[ókori Egyiptom]]ban, amikor előállításra még csak az elemi formát ismerték, a két fém értéke megegyezett. Később, mikor felfedezték a vegyületekből való előállítását, az ezüst értéke csökkenni kezdett az aranyhoz viszonyítva. Az [[Egyiptomi újbirodalom|újbirodalom]] idején jellemzően 1:2 volt az értékarány az arany javára, ami [[III. Ramszesz]] idején (i. e. 1200 körül) rövid idő alatt hirtelen lecsökkent. A középkorban 1&nbsp;kg arany megfelelt 13&nbsp;kg ezüstnek, 1895-ben 28&nbsp;kg-nak, 1939-ben már 77&nbsp;kg-nak. 2008 végén 65 körül mozog ez az arány. A [[föníciaiak]]tól fennmaradt egy ötvözet 75% arany és 25% ezüst összetétellel. A rómaiak és a görögök is arany-ezüst ötvözetet használtak (80% arany-20% ezüst) amit [[elektrum]]nak neveztek. Az első arany és ezüst pénzérmék kb. az i. e. VII. századból származnak, Rómában i. e. 217-ben verték az első ezüstpénzt.

Az ókorban az ezüst [[India|Indiából]], [[Perzsa Birodalom|Perzsiából]], de főleg Spanyolországból származott. A középkorban az ezüst bányászata kiterjedt [[Szászország]], [[Csehország]] és [[Tirol]] területére. [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] felfedezése után a legtöbb ezüst az Újvilágból származik.

== Előfordulása ==
A természetben előfordul elemi állapotban is (ritkábban önállóan; a termésarany és a termésezüst ötvözete az [[elektrum]]), de leggyakrabban különböző szulfid[[Ásvány (anyag)|ásványokban]]. A tiszta [[ezüst-szulfid]] ([[argentit]]) ritka, inkább más fémek szulfidjait kíséri alárendelt mennyiségben.

Legfontosabb [[érc]]ásványai:
* [[argentit]],
* [[pirargirit]] (Ag<sub>3</sub>SbS<sub>3</sub>).

Legtöbbször tartalmaznak ezüst-szulfidot:
* az [[ólom]],
* a [[réz]],
* az [[antimon]] és
* az [[Arzén (elem)|arzén]]

szulfidásványai is (az ólom-szulfid – [[galenit]] – ezüst-szulfid-tartalma elérheti az 1%-ot).

Jogszabályban<ref>10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet A felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről</ref> előírt, „hivatalos” háttér értéke [[Magyarország]] talajaiban 0,3&nbsp;g/t; szennyezettségi határértéke 2&nbsp;g/t. Jogszabályban megengedett mennyisége országonként igen különböző; így például [[Kanada|Kanadában]] a terület használatának módjától függően 20–40&nbsp;g/t.

Tényleges háttér értéktartományai [[Magyarország geokémiai nagytájai]]n:

* 1. nagytáj: < 0,2&nbsp;g/t
* 2. nagytáj: < 0,5&nbsp;g/t
* 3. nagytáj: < 0,2&nbsp;g/t
* 4. nagytáj: < 1,0&nbsp;g/t

A felszíni vizekben szokásos koncentrációja 0,055–1,5&nbsp;µg/l; a vízben az ezüst nagyobb része nem disszociáló AgCl-ként van jelen – a kloriddal és/vagy a huminsavakkal [[Koordinációs kémia|komplexeket]] képez.

A [[Egészségügyi Világszervezet|WHO]] szerint az ivóvíz ezüst-tartalmára nem kell határértéket megállapítani, mert természetes koncentrációja az egészségre veszélytelen. A magyar jog szerint a megfelelő minőségű ivóvízben legfeljebb 10&nbsp;µg/l, a tűrhetőben legfeljebb 50&nbsp;µg/l ezüst lehet. Szántóföldön hasznosítani kívánt szennyvízben Magyarországon megengedhető határértéke 100&nbsp;µg/l.

A levegőben szokásos mennyisége 0,1–2,0&nbsp;ng/m³.

Az élelmiszerek többségében rendkívül kevés (0,01–0,1&nbsp;mg/kg) ezüst van; az ember napi ezüstfelvételét 1–16&nbsp;µg közé becslik.

== Előállítása ==
Az a felfedezés, hogy az ólom-szulfid ([[galenit]]) általában tartalmaz ezüst-szulfidot, amiből ki lehet vonni az ezüstöt, arra a téves következtetésre juttatta az [[alkímia|alkimistákat]], hogy az ólmot át lehet alakítani ezüstté. De az aranyról is azt képzelték (egyesek), hogy színes ezüst, és ha sikerül eltávolítani a sárga színt, akkor ezüstöt kapnak. (Az [[ókori Egyiptom]]ban az írásmód szerint az ezüstre alkalmazták a „fehér arany” kifejezést.)

Mivel elemi állapotában elég ritka, ezért ásványaiból nyerték ki különböző módszerekkel:
* már az ókorban is felhasználták azt a tulajdonságát, hogy a [[higany|higannyal]] [[amalgám]]ot alkot – az [[argentit]]et konyhasóval kezelték, hogy [[ezüst-klorid]]ot kapjanak. Ehhez adták a higanyt, majd az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, hogy tiszta ezüstöt kapjanak. Sematikusan:

:<math>\mathrm{Ag_2S + 2 \ NaCl \rightarrow 2 \ AgCl + Na_2S}\,\!</math>
:<small>'''[[Ezüst-szulfid]]''' és '''[[nátrium-klorid]]''' reakciója '''[[ezüst-klorid]]''' és '''[[nátrium-szulfid]]''' képződése közben.</small>

:<math>\mathrm{2 \ AgCl + 2Hg \rightarrow 2 \ Ag + Hg_2Cl_2}\,\!</math>
:<small>'''[[Ezüst-klorid]]''' és '''[[higany]]''' reakciója '''ezüst''' és '''[[higany(I)-klorid]]''' képződése közben.</small>

Az így nyert ezüstöt szennyező anyagokat (főleg [[ólom|ólmot]], [[réz|rezet]] és [[ón]]t), [[oxidáció|oxidálással]] távolították el: az olvadt ezüstbe [[levegő]]t áramoltattak, ami oxidálta a szennyező anyagokat, de nem az ezüstöt. A fémoxidok az edény (kupa) porózus falába szívódtak, és az ezüst megtisztult. Hasonló eljárással tisztították az [[Arany (kémiai elem)|aranyat]] is.

[[Hugh Lee Pattinson]] 1833-ban szabadalmaztatta a nevét viselő módszert, amivel az ezüst jó eredménnyel különíthető el az ezüsttartalmú ólomból. A módszer alapja, hogy az olvadt ólom-ezüst ötvözetet lehűtve az ólom szilárdul meg hamarabb. Ilyenkor az olvadék felszínére emelkedik, ahonnan lyukas kanalakkal lemerhető. A végül 304&nbsp;°C-on megszilárduló olvadékban az ezüst[[koncentráció]]ja már 2,5%. Ezután az ólmot levegővel oxidálják, így 95%-os tisztaságú ezüstöz kaphatnak. Az angol iparnak nagy előnyt jelentett ez az 1831-től alkalmazott módszer, mivel abban az időben [[Anglia]] adta a világ ólomtermelésének 40%-át.

1850-ben [[Alexander Parkes]] egy új módszert vezetett be, amely megkönnyítette az ezüst kinyerését az ólom-ezüst olvadékból. A két fém olvadékához egy kevés (1-2%) [[cink]]et adnak. A hűlő olvadékból 935&nbsp;°C-on a cink hab formájában kiválik, és magával viszi az ezüstöt. A cinket 750&nbsp;°C-on oxidálják, ami után visszamarad a tiszta ezüst.

Az ezüst-szulfidot tartalmazó ásványokból nedves eljárással is ki lehet vonni az ezüstöt. A felaprított ásványt [[nátrium-cianid]] oldattal kezelik, és komplex formában kioldja az ezüstöt. A komplexhez cinket adva az ezüst kiválik. Nagyon tiszta ezüst [[elektrolízis]]sel állítható elő.

:<math>\mathrm{Ag_2S + 4 \ NaCN \rightarrow 2 \ Na[Ag(CN)_2] + Na_2S}\,\!</math>

:<math>\mathrm{2 \ Na[Ag(CN)_2] + Zn \rightarrow 2 \ Ag + Na_2[Zn(CN)_4]}\,\!</math>

== Tulajdonságai ==

Vegyületeiben az ezüst oxidációs száma általában +1, de van egy pár vegyület ahol +2 (például [[ezüst(II)-fluorid]]; AgF<sub>2</sub>) és +3 (például [[ezüst(III)-perszulfát]]; Ag<sub>2</sub>(SO<sub>5</sub>)<sub>3</sub>). Vízmentes állapotban [[kovalens kötés]]ű vegyületeket, vizes oldatban [[akvakomplex]] [[kation]]okat képez. A komplex vegyületekben a koordinációs száma 2. Például [Ag(NH<sub>3</sub>)<sub>2</sub>]<sup>+</sup>
Vegyületei általában színtelenek és fényérzékenyek. Az oxigénnel szemben ellenálló, de az [[ózon]] oxidálja. A [[hidrogén-halogenid]]ek nem oldják, kivétel a tömény [[sósav]], amely [AgCl<sub>2</sub>]<sup>-</sup> komplex képződés közben kis mértékben oldja. A [[salétromsav]] és a [[tömény]] [[kénsav]] oldja.

:<math>\mathrm{2 \ Ag + 2 \ H_2SO_4 \rightarrow Ag_2SO_4 + 2 \ H_2O + SO_2}\,\!</math>

:<math>\mathrm{3 \ Ag + 4 \ HNO_3 \rightarrow 3 \ AgNO_3 + 2 \ H_2O + NO}\,\!</math>

A levegő oxigénjének jelenlétében az alkálicianidok oldják cianokomplex keletkezésével:

:<math>\mathrm{4 \ Ag + 2 \ H_2O + 8 \ NaCN +O_2 \rightarrow 4 \ Na[Ag(CN)_2] + 4NaOH}\,\!</math>

Sóoldataiból könnyen [[redukció|redukálható]], és megfelelő körülmények között végezve a redukciót összefüggő fémréteg keletkezik (tükörgyártás, foncsorozás). Higanyban amalgámképződés közben oldódik. A [[fehérje|fehérjéket]] kicsapja, ezért fertőtlenítő hatása van.

== Felhasználása ==
A legfontosabb felhasználási területei a [[nemesfém (kémia)|nemesfém]]ek közé való besorolásából erednek. Ékszerek, étkészletek, egészségügyi műszerek, kémiai felszerelések készülnek belőle. Ezen célokra és pénzverésre rezes ötvözeteit használják (10-50% réz). A nem nemesfémből készült tárgyakat esztétikai okból vagy kémiai védelem céljából szokták ezüstözni. A vékony ezüstréteget [[elektrolízis]]sel viszik fel. Nagy mennyiségű ezüstöt használt a filmes [[fényképészet]], de a [[digitális]] [[technológia|technológiák]] fölöslegessé teszik.

Egyéb felhasználásaiból:
* elektronikai és elektrotechnikai cikkek, ahol szükség van az ezüst kiváló áramvezető képességére ([[Nyomtatott huzalozású lemez|nyomtatott áramkörök]], kapcsolók stb.)
* [[tükörgyártás]], ahol felhasználják az ezüst nagy fényvisszaverő képességét (a tömegárucikk [[alumínium]] felhasználásával készül)
* egyes koncerthangszerek
* fogászatban (fogak és tömések)
* egyes szintézisekben mint katalizátort használják ([[metanol]] oxidálása [[formaldehid]]dé, [[etilén-oxid]] gyártása [[Etén|etilénből]])
* [[Forrasztás|forrasztó]] [[ötvözet]]ek
* ezüst-[[cink]] és ezüst-[[kadmium]] gombelemek
* az ezüst-fulminát egy ütésérzékeny, gyutacsokban használatos robbanószer
* az ezüst-karbid, ami acetilén ezüst-nitrát-oldatban történő elnyeletésénél kiválik, szintén érzékeny robbanószer
* az ezüst-kloridot elő lehet állítani átlátszó formában, így üvegragasztásra használható
* az ezüst-kloridot használják pH-mérők egyes elektródáiban
* kísérleteztek ezüst-jodiddal, amit felhőkbe „oltva” esőt igyekeznek előidézni
* [[fertőtlenítés|fertőtlenítő]] hatását a gyógyászatban és [[ivóvíz]] csírátlanítására használták

== Izotópjai ==
A természetben előforduló ezüst két stabil [[izotóp]] keveréke: <sup>107</sup>Ag (51,839%) és <sup>109</sup>Ag. Ismert 28 [[radioaktivitás|mesterséges radionuklid]], melyek általában [[részecskegyorsító]] segítségével állíthatók elő. A legstabilabbak ezek közül az <sup>105</sup>Ag, a [[felezési idő|felezési ideje]] 41,29 nap, <sup>111</sup>Ag, felezési ideje 7,45 nap és <sup>112</sup>Ag, felezési ideje 3,13 óra. A többi [[izotópok listája|izotóp]] nagyon instabil és felezési ideje rövidebb mint egy óra (a legtöbbnek kevesebb mint három perc). A legkönnyebb izotóp (<sup>94</sup>Ag) tömege 93,943 [[Atomi tömegegység|ATE]], a legnehezebbé (<sup>124</sup>Ag) 123,929 ATE.
A [[radioaktivitás|radioaktív]] <sup>107</sup>Pd [[palládium]] [[izotóp]] [[béta-sugárzás]] következtében átalakul <sup>107</sup>Ag-é, melynek a felezési ideje 6,5 millió év. Vas [[meteor]]okban sikerült kimutatni a <sup>107</sup>Pd/<sup>107</sup>Ag arányt, amiből a meteor korát ki lehet számítani. Az eljárás a vasmagú [[kisbolygó]]k életkorának és genezisének meghatározásában játszik szerepet.

== Biológiai szerepe ==

Pozitív élettani szerepéről nem tudunk; főleg az alacsonyrendű szervezetek (különösen a [[Mikroorganizmus|mikrobák]]) és a [[halak]] számára roppant mérgező <!-- Az Ag+, az Ag++, vagy az elemi ezüst? -- Eukarióta, 2022. 11. 25. -->. A magasabbrendű élőlények többségét jóval kevésbé károsítja (főleg a [[réz]] és a [[szelén]] felvételének gátlásával) – a [[glutation peroxidáz]] (GSH) enzim aktivátoraként az ezüst a [[szelén]] erős antagonistája.

== Felvétele ==

Az ember szervezetébe:
* a légutakból,
* a nyálkahártyáról,
* a bőr sérülésein és
* az emésztőszervekből kerülhet be.

Állatkísérletekben a bélcsatornából a bevitt ezüst mintegy 10%-a szívódott fel; embereknél az ezüst-acetát mintegy 18%-a. A felszívódott ezüstöt a vér globulinhoz kötve szállítja. Az emberi test teljes ezüsttartalmának mintegy fele a májban halmozódik fel; a szervezetből az epe választja ki, és mintegy 90%-a a széklettel ürül ki. Napi szokásos ürített mennyisége:
* széklettel 0,9–97&nbsp;µg,
* vizelettel 6–15&nbsp;µg.

Biológiai felezési ideje a tüdőben 1 nap, a májban 52 nap.

=== Gyógyhatás ===
[[Hippokratész]], az [[orvostudomány]] atyja, a műveiben feljegyezte az ezüst gyógyító és betegségmegelőző hatását. A [[föníciaiak]] ezüst edényekben tárolták az ivóvizet, bort, ecetet, hogy megvédjék azokat a romlástól. Az 1900-as évek elején ezüstpénzt tettek a tejes edényekbe, hogy meghosszabbítsák a tej eltarthatóságát. Az [[első világháború]] idején ezüstvegyületeket használtak fertőzések megelőzésere. Széles körű használata az [[antibiotikum]]ok felfedezésével kiment divatból.

A természetes gyógymódok újra felfedezésével, az ezüst, mint csíraölő szer iránt is megnőtt az érdeklődés. Nyílt sebek kezelésében (főleg égési sebek esetén) ezüst-alginátot használnak fertőzések elhárítására (az [[alginát]]ok tengeri hínárból kivont [[biopolimer]]ek). Újabban egyes cégek háztartási gépeiben, ezüst-ionos fertőtlenítő van beépítve (a mosógép az utolsó öblítő vizébe ezüstionokat adagol, hogy a ruháknak hosszabb időre baktériumölő hatást adjanak; de hűtőszekrényekben is használják hasonló célra).

Kísérletek során az ezüstionok [[baktériumok]]at, [[vírus]]t, [[Alga|algákat]] és [[gombák]]at pusztítottak el. A hatás hasonlít egyes nehézfémek ([[ólom]], [[higany]]) hatására.

=== Mérgezés ===

A legtöbb élőlényből, így az emberi szervezetből is kimutatták, de biológiai szerepe nem ismert. Bár túladagolva káros hatású, elemi állapotában nem mérgező. Egyes vegyületei és a '''[[kolloid]] ezüst''' nagyobb mennyiségben mérgező.

Az ezüstmérgezés enyhébb formája az [[argyria]]: a vérkeringésbe került ezüst különböző szövetekben (bőr, szem, nyálkahártyák) lerakódik, és kékesszürkére színezi ezeket. Ennek a visszafordíthatatlan elcsúfításon kívül negatív élettani hatása nincs.

Az ember napi, átlagos ezüstfogyasztása 0,06–0,08&nbsp;mg; mérgezővé 60&nbsp;mg fölött (huzamosabb ideig tartó, ezerszeres túladagolásban) válik; egyes sói már jóval kisebb mennyiségekben is. Némely vegyülete már egészen kis dózisokban is rákkeltő.

== Vegyületei ==
=== oxidációs szám +1 ===
* '''[[ezüst(I)-oxid|Ezüst-oxid]]''': barna csapadékként jelenik meg oldatokban, melyek Ag<sup>+</sup>-iont tartalmaznak és OH <sup>-</sup>-iont adagolunk. Valószínű, hogy első fázisban AgOH képződik, de ezt nem lehet elkülöníteni. Lúgos kémhatású, és hevítésre elemeire bomlik. Erős oxidálószer, oxidálja a [[hidrogén-peroxid]]ot, és egyes szerves anyagokat is.
<math>\mathrm{Ag_2O + H_2O_2 \rightarrow 2Ag + H_2O + O_2}\,\!</math>

Oldódik [[ammónia]]-oldatban, és egy színtelen komplex képződik ([Ag(NH<sub>3</sub>)<sub>2</sub>]OH}. Hosszas tárolás esetén sötét ezüst-nitrid (Ag<sub>3</sub>N) csapadék válik ki, amely még nedves állapotban is erősen robbanékony.
* '''[[Ezüst-szulfid]]''' (Ag<sub>2</sub>S) keletkezik, ha [[Kén-hidrogén|hidrogén-szulfidot]] (H<sub>2</sub>S) áramoltatunk egy ezüst só oldatába. Ekkor fekete csapadékként válik ki az oldatból. Az ezüst tárgyakat hidrogén-szulfidot tartalmazó légkörben (amilyen a városok, ipari övezetek, nagy forgalmú utak levegője is) egy vékony, fekete, szulfidréteg vonja be. Az ezüst-szulfid nem oldódik savakban sem (ez főleg az ékszer- és dísztárgykészítőknek okoz problémát).
* Az '''ezüst-halogenidek''' két csoportba oszthatók:
** Az '''[[ezüst-fluorid]]''' (AgF) jól oldódik vízben. Ezüst-oxidból és hidrogén-fluoridból lehet előállítani. Ha a HF feleslegben van jelen, akkor difluorid keletkezik (AgF<sub>2</sub>).
** Az '''[[ezüst-klorid]]''', -bromid, és -jodid (AgX, ahol X Cl, Br, I) vízben nem oldódik, és oldatból kicsapódik, ha az ezüst oldható sóját tartalmazó oldathoz Cl<sup>-</sup>, Br<sup>-</sup> vagy I<sup>-</sup> tartalmú oldatot adagolunk. Az AgCl fehér és 455&nbsp;°C-on olvad (vízoldhatósága 0,00186&nbsp;mg/l), az AgBr a kicsapás pillanatában fehér, de lassan halványsárga lesz és 434&nbsp;°C-on olvad, az AgI sárga színű, és 552&nbsp;°C-on olvad. Az AgCl oldódik [[ammónia]] oldatban komplex képződéssel ([Ag(NH<sub>3</sub>)<sub>2</sub>]Cl). Ha az oldatot savanyítjuk [[salétromsav]]val, az AgCl újból kicsapódik. Az AgBr nehezebben oldódik ammónia oldatban, míg az AgI nem oldódik. Mind a három oldódik [[nátrium-cianid]]ban. Az AgCl vizes szuszpenzióját cink reszelékkel redukálva tiszta ezüstöt kapunk. Ezzel a reakcióval az ezüstöt ötvözeteiből is kinyerhetjük: az ötvözetet salétromsavban oldjuk, majd sósavval kicsapjuk és a tisztított csapadékból cinkkel kinyerjük az ezüstöt.

<math>\mathrm{3Ag + 4HNO_3 \rightarrow 3AgNO_3 + NO +2H_2O}\,\!</math>

<math>\mathrm{AgNO_3 + HCl \rightarrow AgCl + HNO_3}\,\!</math>

<math>\mathrm{2AgCl + Zn \rightarrow 2Ag + ZnCl_2}\,\!</math>

Fény hatására mind a három [[Halogenidek|halogenid]] elbomlik, és finoman eloszló ezüst keletkezik. Ezt a tulajdonságukat a [[fényképészet]]ben alkalmazzák.
* '''[[Ezüst-cianid]]''': színtelen csapadék, oldatból kicsapódik, ha az ezüst oldható sóját tartalmazó oldathoz CN<sup>-</sup> iont tartalmazó oldatot adunk. Nem oldódik vízben és híg savakban, de oldódik feleslegben levő alkáli-cianidban, komplex képződéssel ([Ag(CN)<sub>2</sub>]<sup>-</sup>). A komplexből nem lehet az ezüstöt kicsapni, mint Ag<sub>2</sub>S, de az Ag<sub>2</sub>S oldódik nátrium-cianidban.
* '''Oxosavakkal'''
** A legismertebb vegyülete az '''[[ezüst-nitrát]]''' (AgNO<sub>3</sub>). Az ezüst salétromsavban oldásával állítják elő. Színtelen, vízben jól oldódó, kristályos, fanyar, keserű só. Szerves vegyületek könnyen redukálják, ezért oldata a bőrt megfeketíti. Olvadáspontja 212&nbsp;°C, vízoldhatósága 2150&nbsp;mg/l.
** '''[[Ezüst-szulfát]]''' (Ag<sub>2</sub>SO<sub>4</sub>), színtelen, kristályos, vízben nehezebben oldódik. Az ezüst kénsavban oldásával állítják elő.
** '''[[Ezüst-acetát]]''' (CH<sub>3</sub>COOAg); színtelen só; ezüst-karbonátból és ecetsavból állítják elő.
** '''[[Ezüst-karbonát]]''' (Ag<sub>2</sub>CO<sub>3</sub>), sárga csapadékként keletkezik, ha ezüstionokat tartalmazó oldathoz, karbonátionokat adagolunk.

=== oxidációs szám +2 és +3 ===
A +2 és +3 oxidációs számú ezüstöt tartalmazó vegyületek erős oxidálószerek
* '''Ezüst-difluorid''' (AgF<sub>2</sub>), ezüstből vagy ezüst-kloridból és fluorból keletkezik 200&nbsp;°C-on. Szilárd, fekete színű vegyület, vízzel hevesen reagál.
* '''Ezüst-oxid''' (AgO), oldatban keletkezik, ha Ag<sup>+</sup> iont tartalmazó oldatot [[peroxo-diszulfát]]okkal ([[perszulfát]]ok) kezelünk. A keletkezett oxid erős oxidálószer, amely a szén-monoxidot szobahőmérsékleten oxidálja. Mivel a [[kémiai reakció|reakció]] gyors és teljes, az eljárást [[gázálarc|gázmaszkokban]] hasznosítják.

<math>\mathrm{2AgO + CO \rightarrow Ag_2CO_3}\,\!</math>

* A +3 oxidációs számú ezüst néhány komplex vegyületben fordul elő:
** K[AgF<sub>4</sub>]
** Cs[AgF<sub>4</sub>]
** Ba[AgF<sub>5</sub>]
** K<sub>6</sub>H[Ag(IO<sub>6</sub>)<sub>2</sub>]·10H<sub>2</sub>O

== Az ezüst értéke és minőség-ellenőrzése ==
A színezüst piaci árát Magyarországon a nemzetközi tőzsdei árak határozzák meg, elsősorban az osztrák Ögussa, és az olasz tőzsdék. Régebben a londoni tőzsde záró árát vették figyelembe. Manapság nemzetközi viszonylatban az ékszerkereskedők a New York-i tőzsde záró árát használják, de Magyarországon rendszerint az Ögussa árait tekintik alapnak.

Magyarországon az ezüst ékszerek és dísztárgyak kereskedelmi forgalomba csak megfelelő minőség-ellenőrzés után, a 2 grammnál nehezebb tárgyak [[fémjel]]lel ellátva kerülhetnek. (Különleges esetekben, ha a tárgy kivitele miatt a fémjel nem üthető rá, az ellenőrző szerv lézeres fémjelzést, függő fémjelet azaz plombát, vagy mentességet is engedélyezhet.) A vizsgálatot és engedélyezést a [[Magyar Kereskedelmi Ellenőrző Hivatal]] [[Nemesfémvizsgáló és Ellenőrző Hivatal]]a (NEHITI) végzi.<ref>{{cite web|url=http://mkeh.gov.hu/nemesfemvizsgalat/nemesfem_engedelyezesi_osztaly|publisher=MKEH| title=Magyar Kereskedelmi Ellenőrző Hivatal Nemesfém Ellenőrzési és Engedélyezési Osztály|accessdate=2016-05-26}}</ref> A kereskedelmi forgalomban négy finomsági kategória engedélyezett, és a termékek finomsága nem lehet kisebb, mint az adott kategóriát jelző tisztaság. A 2016-ban engedélyezhető kategóriák 800, 835, 900, illetve 925‰ ezüsttartalmat írnak elő. Az eltérő finomságú tárgyakat az alacsonyabb kategóriába sorolják be, tehát ha egy tárgy 920‰ tényleges finomságú, akkor csak 900‰ lehet a fémjelzése. A hatóság nem csak a forgalomba hozatal előtt ellenőrzi az ezüst tárgyakat, de szúrópróba-szerűen, vagy bejelentésre helyszíni ellenőrzéseket is tartanak. A fémjel nélkül, hamis fémjellel, vagy fémjelzés után megváltoztatva forgalmazott termékeket tartó kereskedők ellen eljárást indítanak. (Gyakori csalás az üreges tárgyak idegen anyaggal való feltöltése, mert az ezüst tárgyak értékét az ezüsttartalom jelentős mértékben meghatározza, ezt pedig a finomságjel és a súly alapján lehet számítani.)<ref>{{cite web|url=http://mkeh.gov.hu/nemesfemvizsgalat/nemesfem_ellenorzesi_osztaly/jellemzo_hamisitas/aktualis_hamisitas#top|publisher=MKEH NEHITI| title=Jellemző hamisítások|accessdate=2016-05-26}}</ref> Az alkalmazott fémjeleket szükséges időközönként módosítják a hamisíthatóság kiküszöbölése céljából. A korábbi és az aktuális fémjeleket a hivatal a honlapján is közzéteszi, és a kereskedésekben is kötelező kifüggeszteni. A fémjelek azt is jelzik, hogy az adott tárgy hazai termék-e vagy külföldön készült.<ref>{{cite web|url=http://mkeh.gov.hu/nemesfemvizsgalat/hasznos/Femjelek_rajzolatai|publisher = MKEH NEHITI|title=Fémjelek rajzolatai|accessdate=2016-05-06}}</ref>

== A világ ezüsttermelése ==

{| {{széptáblázat}}
|| || Ország|| Termelés (2008)<ref>{{cite web|url=http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/silver/mcs-2010-silve.pdf|title=Mineral Commodity Summary 2010 - silver|language=angol|accessdate=2010-05-24}}</ref> (tonna)||Részesedés a világtermelésből (%)
|-
|1.||[[Peru]]||3690||17,3
|-
|2.||[[Mexikó]]||3240||15,2
|-
|3.||[[Kína]]||2800||13,1
|-
|4.||[[Ausztrália (ország)|Ausztrália]]||1930||9,1
|-
|5.||[[Chile]]||1400||6,6
|-
|6.||[[Oroszország]]||1300||6,1
|-
|7.||[[Amerikai Egyesült Államok]]||1230||5,8
|-
|8.||[[Lengyelország]]||1190||5,6
|-
|9.||[[Bolívia]]||1110||5,2
|-
|10.||[[Kanada]]||730||3,4
|-
|||Többi ország||2680||12,6
|-
|||Összesen||{{szám|21300}}||100
|-
|}

==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}

== Fordítás ==

* {{fordítás|en|Silver|n=a|!=angol}}

== Források ==
* Orgován László, Nemesfémek ipari alkalmazása, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986
* Chimie generală, C. D. Neniţescu, Editura didactică şi pedagogică, Bucureşti, 1972 {{ro}}
* Szabó S. A., Regiusné Mőcsényi Á., Győri D., Szentmihályi S., 1987: Mikroelemek a mezőgazdaságban I. (Esszenciális mikroelemek). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987. 235 p.&nbsp;{{ISBN|963-232-468-4}}
* Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. {{ISBN|963-05-7847-6}}
* [http://www.mafi.hu/microsites/geokem/Fomenu.htm Magyarország geokémiai atlasza]
* Takács Sándor: A nyomelemek nyomában. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2001. p.&nbsp;113–115. {{ISBN|963-242-690-8}}

== További információk ==
{{commonskat|Silver}}
* [http://www.v-pearl.hu/rates.aspx Online ezüst árfolyam] <!-- Accessdate 2016-05-26-->
* [http://www.kitco.com Nemesfém árfolyamok a KITCO-n] <!-- Accessdate 2016-05-26-->
* [https://www.oegussa.at/en/charts/daily-rates/ Az Ögussa aktuális nemesfém-árfolyamai] <!-- Accessdate 2024-07-07-->
* [http://ezustarfolyam.hu/ Világpiaci ezüst árfolyam forintban] <!-- Accessdate 2016-05-26-->
* a magyar Wikipédia [https://www.gyimesilaszlo.hu/cgi-bin/okepl.cgi?Ag ezüstöt tartalmazó vegyületeinek listája]

{{Antiszeptikumok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Kémia}}

[[Kategória:ATC D08]]
[[Kategória:Átmenetifémek]]